Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-12-07 / 47. szám

VOLUME 68. ÉVFOLYAM NO. 47. SZÁM. KINA POLITIKÁJÁBAN Hong Kong és I okyo híradásaiból vilászerte sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a kínai belpolitikai ese­mények teljes fordulattal irányt változtattak. Az.első hír arról számolt be, hogy Peking utcáin a belpolitikai életben mindig döntő jelentőségű faliújságok azt a kérdést vetették lej. Vajon Mao 1 se-tung halála előtt nem túlságosan sokat fogl alkozott-e metafizikai gondolatokkal, miközben radi­kális hívei visszaéltek nevével és tekintélyével. A következő hír már arról számolt be, hogy a pekingi Fjen An Men terén több mint 10.000 ember tüntetett aj szabadság mellett és a feudális diktatúra ellen. Főleg a fiatalok azt hangoztatták a felvonulásokon, hogy több népi demokráciát akarnak Kínának és hogy minden feudális dik­tatúrát elleneznek. Aggodalmak támadtak, hogy a mozga- ; lom megrendíti Hua Kuo-feng miniszterelnök hatalmát és ' l eng' Hsiao-ping hatalomrajutásának útját egyengeti, aki a kommunista párt helyettes vezetője. A harmadik hír egyenesen arról szólt, hogy Kína teljes fordulatot tesz (China makes U-turn). A faliújságok nyíltan dicsérik a demokráciát és az emberi jogok érvényesülését, ■ megállapítják továbbá, hogy a vörös Kína közgazdasági élete összehasonlíthatatlanul elmaradt Taiwan (a nemzeti Kína) és az Egyesült Államok fejlett közgazdasági élete mögött. Kétségbe vonják Mao 1 se-tung megítéléseinek he­lyességét s nem tekintik többé a kínai kommunista vallás csalhatatlan szentjének. Nyíltan felteszik a kérdést: Hogyan kerülhettek a burzsoá demokráciák jóval előbbre, mint a kínai proletártársadalom? Mindez arra mutat, hogy Kína egyre inkább a Nyugat és az Egyesült Államok felé tájékozódik, amikor irányítást és közreműködést keres. A fordulat elsősorban Teng Hsiao­­ping érdeme, mert ő az, aki Kína korszerűsítésére törekszik, aki a külföldi technológia bevezetésének tervén fáradozik, szakképzett elit kialakítását akarja, a munkadíjak emelését sürgeti és eszmecserét kíván folytatni más országokkal és pedig mindezt a kínai köznép védelmében s szükségleteinek figyelembevételével. ' A legújabb értesülések már arról is tudtak, hogy a kí­nai kormányban nagy átaiakul ások várhatók, Teng azonban megnyugtatta a kedélyeket, hogy a vezetők soraiban nem lesz változás. Nem is személycserére van Kínában szükség, Iranern, elsősorban gazdasági irányváltoztatásra, mert Tai­wan. Japán és Dill-Korea példája is egyformán ezt követeli. 1 ehet, hogy a gazdasági rendszerrel párhuzamosan világné­zeti fordulatra is sor kerül, ez azonban már lasabban megy, ele kétségtelenül elkerülhetetlen és elmaradhatatlan lesz. mert nemcsak kenyérrel él az ember. ROMÁNIA VISSZAUTASÍTOTTA A SZOVJET JAVASLATÁT A Washington Post belgrádi értesülése szerint Ceau­­s< scu Nicolae román elnök november 25-én a munkások ki­küldöttjei előtt Bukarestben elmondott beszéde során kije­lentette, hogy a varsói egyezményben társult kelet-európai országok moszkvai csúcstalálkozóján nem fogadta el a fegy­verkezés fokozására vonatkozó szovjet javaslatot. Azt mond­ta Moszkvában, hogy nagy hiba lenne, ha Románia olyan politikát támogatna, amely a katonai kiadások növelését, a felfegyverkezés gyorsított ütemét szorgalmazza. Ceausescu az előbbiekhez még azt is hozzáfűzte, hogy sem ő, sem a román küldöttség más megállapodást sem írt alá, csak azt a gondosan megfogalmazott zárónyilatkozatot és közi eményt, amelyet a két napig tartó tanácskozás befe­jezi ise után adtak ki. A román elnök a Washington Post tudósítása szerint ezzel megint újabb jelét adta, hogy nem­zetközi vonatkozásban Románia saját szabadságát akarja erősíteni a szovjettel szemben. Ceausescunak a tudósító sze­rint kétségtelenül ez volt a célja már akkor is, amikor a nyáron Hua Kuo-feng kínai vezetőt fogadta annak tudatá­ban, hogy a szovjet vezetők Kína jelenlegi külpolitikáját a világbéke veszélyeztetésének látják. A KELETI TÖMB VÁLSÁGA A Carter-kormány Romániának azt a magatartását, a­­mellyel a varsói egyezményben szövetkezett másik hat or­szágnak a fegyverkezés fokozására vonatkozó elhatározásá­hoz nem csatlakozott, olyan nagy jelentőségűnek tekinti, hogy az a szovjet tömbön belül újabb válságot idézhet elő. A varsói egyezményt, mint köztudomású, 1955-ben a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Kelet-Németország, Lengyelország, Románia és Magyarország a NATO (North Atlantic Treaty Organization) védelmi rendszere ellen kö­tötte meg. Ezek az országok most Moszkvában Románia kivételével magukévá tették azt a szovjet kezdeményezést, amely a fegyverkezés fokozására irányult. A keleti tömböt fenyegető válság pkát azonban a New York Times tudósítása is, a Carter-kormány is tévesen tu­lajdonítja Románia magatartásának s a fokozottabb fegy­verkezés elutasításának. A keleti tömb válsága sokkal töké­letesebben nyilvánult meg a keleti tömb három tagjának abból a magatartásából, amely elsősorban Romániát fenye­geti komoly veszéllyel. Amikor ugyanis Románia egyesü­lés "ének 60. évfordulóját ünnepelte, a Szovjetunió, Ma­gyarország és Bulgária követe az ünnepélyen nem jelent meg. A három ország távolmaradása nem ok nélkül történt. 60 évvel ezelőtt ugyanis Románia Magyarország területé­ből megszerezte Erdélyt, a régi Oroszország területéből 1978. DECEMBER 7. TELJES FORDULAT Besszarábiát, Bulgária területéből pedig Dobrudzsa egy ré­szét. Ami tehát figyelemre méltó s a keleti tömb válság - őnak alapjait árulja el, az a tény, hogy az érdekelt három | ország követei nem voltak hajlandók megjelenni olyan ro­mán ünnepélyen, amelyen az említett “szerzemények -re is utalás történt. A moszkvai határozat elutasítása nem annyira meggyő­­; ződésből való kiállás a szabadságért, mint inkább önvi 'del­­mi propaganda az “egyesült vagy “egyesített Románia jól felfogott érdekének szolgálatában. A Nyugat, úgy Iát­­j szik, nem látja meg a lényeget, csak megijed a keleti tömb állítólagos fegyverkezésének ugyancsak állítólagos veszélyé­től s az ezt óvatosan elutasító Ceausescuban hőst Iát, aki! ^ szembe mer helyezkedni a hatalmas Szovjetunióval is. U- j gyanakkor ugyanez a Nyugat a Washington Post értesülése szerint megállapítja: semmi jele sincs annak, hogy a Szov­jetunió ténylegesen is elvárná a keleti tömb országainak tényleges hozzájárulását a kínai-szovjet határon állomásozó 43 hadosztályhoz: mint ahogy a New York Firnes tudósítása szerint az sem valószínű, hogy a Szovjetunió fegyveresen to­rolná meg a kínai kártyával nyíltan játszó s a NA I O-ellenes fegyverkezést sem helyeslő Románia magatartását. KESERŰ VITA Lawless James érdekes cikkben tájékoztatta a cleve­landi Plain Dealer olvasóit arról a keserű vitáról ( bitter dispute -ról), amely a magyarok közt is folyik az elvesztett Erdély kérdésében. A cikkíró szerint Erdély a legtöbb ame­rikai számára nem jelent mást, mint Dracula gróf hazáját, a 100.000-nél több clevelandi magyar számára azonban Erdély elrabolt földje a politikai elnyomás és a zsarnoki önkény színhelye. A Cleveland Plaza termeiben az ország minden részéről és hat külföldi országból egybegyült ma­gyarok százai a XVIII. Magyar Amerikai Kongresszus ülé­sein is tiltakoztak Erdély 53 évvel ezelőtt történt elcsatolása ellen. A tudósító észrevette, hogy az Erdély ügyében elvileg egységesen küzdő magyarok közt is drámai különbségek je­lentkeznek. Molnár Lajos, az angol nyelven kiadott Fighter szerkesztője szerint nemcsak ő, hanem azok kö­zül, akik az 1956-os felkelésben részt vettek, sok más is kész hazamenni Magyarországra és erőszakkal is visszasze­rezni Erdélyt Romániától. Mások azt mondták a tudósító­nak, azért jöttek az Egyesült Államokba, mert itt többet tudnak tenni Erdélyért, mint otthon tudta k volna. Pekló Mária Brecksvilleből arra mutatott rá, hogy nincs szükség­­több vértanúra . Veress Bulcsu, a Committee for Human Rights in Ru­mania vezetője, aki New York városából jött el Cleveland­­be, azt a nézetét fejtette ki, hogy a Clevelandben összegyűlt magyarok törekvéseinek központjában a romániai magyarok emberi jogainak biztosítása áll. A gyűlés után Nánay Júlia washingtoni közgazdász és Lő te Pál dr., a clevelandi Co­ordinating Committee of Transylvania igazgatója Veress Bulcsu felfogásához hasonlóan a magyarok legfőbb köve­telményeként elsősorban az emberi jogok biztosítását jelölte meg. Veress Bulcsu, aki 1956-ban börtönbe került és csak pár éve jutott ki Amerikába, a radikálisabb követeléseket egyszerűen a felhevültség eredményeinek minősítette. A keserű vita november 26-án délután és 27-én a Kent állami egyetemen folytatódott az ott előadássorozat kereté­ben fellépő és tulajdonképpen a román egyesülés” 60. évfordulójáról megemlékező román tudósok és az ellenük tüntető, velük vitába szálló magyarok között. A tüntetők létszámát a kijelölt helyen a rendőrhatósági engedély 20-ra korlátozta, az NBN nemzetiségi rádió helyszíni közvetítője azonban 158 magyart számlált meg. A tüntetők a fiatalabb korosztályokból kerültek ki és csoportonként váltogatták egy­mást, majd kivétel nélkül az előadóterembe vonultak, ahol főt. Dömötör Tibor ref. püspök helyettes, Paposi Jobb egye­temi tanár, Molnár Lajos főszerkesztő és mások szólaltak fel. Értesülésünk szerint másnap Ludányí András dr. egye­temi tanár és Pekló Mária vegyész vett részt a vitában, a­­melynek során a románok fölényesen igyekeztek viselkedni, a három amerikai (nem magyar) egyetemi tanár azonban tárgyilagos felszólalásával a két magyar felszólaló javára billentette a mérleget. ÁLLAMCSÍNY BOLÍVIÁBAN 14 éven belül Bolíviában most hajtották végre az ötö­dik államcsínyt. Arancibia Padilla David tábornok, a had­sereg parancsnoka, vérontás nélkül átvette a hatalmat Pe­­reda Juan tábornoktól, aki csak 4 hónappal ezelőtt ugyan­csak államcsínnyel került hatalomra. Pereda akkor arra tett ígéretet, hogy 1980 májusában szabad választást rendel el s azt követően az ország főhatalmát polgári kormányzat ke­zébe juttatja vissza. A nyugtalan ellenzék ezt a várakozási időt bosszúnak találta, ezért november 24-re Zuazo Siles LIerman volt elnök vezetésével felvonulást tervezett a de­mokráciáért. Ezt a felvonulást a katonaság nem engedé­lyezte. Három katonai teherautó ellenben körülvette a bel­ügyminisztériumot, ahol a csapatok átvették a parancsnok­ságot. Toro Rico Faustino alezredest, a belügyminisztert le­tartóztatták. Egy órával később felfegyverzett csapategysé­gek szállták meg az elnöki palotához, a Plaza Murillohoz vezető szűk utcát. Pereda magánlakásán tartózkodott. Az államcsíny meglepte. Délután 4 órakor nyilatkozatot telt közzé, amely­ben az országot és a katonaságot fenyegető megpróbáltatás és vérontás elkerülése céljából lemondott. Meg nem erősített hír szerint a légierő egyik gépén a Bolivia északi részén levő Santa Cruz városába repült. Zuazo volt elnök a nemzeti forradalom mozgalma ne­vében azonnal támogatásáról biztosította Padilla táborno­kot, aki — mint az új katonai junta feje — azt ígérte, hogy július 1-én által ános választásokat tart, a főhatalmat pedig augusztus 6-án, Bolivia nemzeti ünnepén átadja az új el­nöknek. BOJKOTT Waldheim Kurt, az Egyesült Nemzetek főtitkára és néhány küldöttség “a palesztinai néppel való szolidaritás nemzetközi napja címmel bizonyos megemlékezéseket ren­dezett. A főtitkár intézkedéseit azok a küldöttségek támo­gatták, amelyek júniusban a palesztinaiak számára külön bizottság szervezését is lehetővé tették. Az Egyesü It Álla­mok kormánya Young Andrew követ javaslatára minden amerikai diplomatát eltiltott a megemlékezésekről. Young Andrew követ azt is megszervezte, hogy mintegy 20 másik oiszág képviselői ugyancsak bojkottálják a palesztinai nép­pel való szolidaritás nemzetközi napját. Carter Hodding, a külügyminisztérium szóvivője azt is köztudomásúvá tette, hogy a bojkott betartására az Egyesült Államok párizsi és genfi tisztviselőit is utasították, hogy Pá­­j rizsben az UNESCO f őhadiszáílásán és Gén [Len a/. I Egyesült Nemzetek hivatalában is maradjanak távol a meg­­! emlékezésektől. Carter közlése szerint a 20 országon kívül I Jobb ország ígéretet tett, ha nem is bojkottálja a szolidaritás i napját, az eseményeken csak alacsonyabb rangú tisztvise lökkel k épviselteti magát. A bojkott azért váll szükségessé, mert a Carter-kormány ugyan az amerikai kormányok közül elsőként támogatja a palesztinai haza biztosítását, de sohasem helyeselte a külön palesztin állam eszméjét, amelyet a legtöbb szovjetbarát és harmadik világhoz tartozó ország meg akar valósítani. A JAPÁN KORMÁNYPÁRT ELNÖKE A Japánban uralmon lévő liberális demokrata párt no­vember 27-én tartotta meg a párt elnöki tisztségének betöl­tésére vonatkozó előválasztást, amelyen Fukuda 1 akeo mi­niszterelnökkel szemben váratlanul a párt főtitkára, Oh ra Masayoshi került ki győztesen. A párt érj választási rend­szerében minden pont 1000 szavazatot jelent. A pontok száma együtt 1525. Ebből Obira 748 pontot kapott, Fu­kuda 638-at. A í ennmaradó 159 pont mások közt ősz lőtt meg. Fukuda kijelentette, hogy a következő választáson már nem óhajt indulni sem. Ohira győzelme váratlan volt. Három éíjság közvéle­ménykutatása előzetesen azt mutatta, hogy az előválasztá­son Fukuda győz. Japán felfogás szerint a kormánypárt el­nöke szinte automatikusan a kormány elnöke lesz, ezért a I japánok biztosra veszik, hogy Eukuclát hamarosan Ohira váltja fel. Ohira rendkívül rokonszenves nyilatkozattal máris a párton belül észlelhető ellentétek áthidalására töre­kedett. Egyesek arra következtetnek, hogy kormányában Fukuda hívei közül is egy vagy kettő miniszteri tárcát kap. A tokyói hír azt is megemlíti, hogy az előválasztás so­rán figyelemre méltó eredményt ért el Fukuda régi ellen­fele, Tanaka Kakuei volt miniszterelnök is, aki ellen a Lock­­heed-botránnyal kapcsolatban még mindig folyik az eljárás. MENEKÜLNEK A FEHÉREK Rhodesia fővárosából érkezett AP-tudósítás szerint az előző hónap folyamán több mint 1800 fehér család menekült ki az országból. A fehérek menekülése állandóan folyik és számbelileg emelkedik. Oka a bizonytalan jövő, amely a 26 feketével szemben I fehérre vár a fekete többség uralomra jutása után. Smith fan miniszterelnök fehérekből és feketék­ből álló átmeneti kormányzó tanácsának tervei szerint a fe­kete többség valamikor a következő év elején veszi át telje­sen az ország vezetését, amiért 6 év óta folyt az elkesedett gerillaháború. TANZÁNIA ÉS UGANDA A két kelet-afrikai ország október óta hadiállapotban van egymással. Mint olvasóink bizonyára emlékeznek rá, Uganda 710 négyzetmérföldnyi területet elfoglalt Tanzania területéből. Idi Amin ugandai elnök ezt azzal indokolta, hogy Tanzania kubai támogatással benyomult Ugandába. Tanzania mozgósította haderejét, mire Idi Amin hajlandó nak mutatkozott az ugandai megszálló csapatok visszavo­nására. A kenyai Nairobiból érkezett AP-híradás szerint most tanzániai csapatok bombázták meg Uganda déli részét, sőt EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. KANADÁBAN: 40 Ct. Nádas János dr.: IDEGEN HANTOK ALATT (Nádas János clr., az Amerikai Ma gyár Szövetség országos intéző bizottságának. s az Árpád Akadé­mia igazgató tanácsának elnöke, az Erdélyi Világ­­szövetség főtitkára 1978 november 50-án, I rentoru ban az alábbi szavakkal búcsúztatta főt. Béky Zoltán dr-t, akinek váratlan elhúnytáról előző szá­munkban számoltunk be olvasóinknak.) Megrénclülten mondunk utolsó isten hozzádot főtiszte­­letű dr. Béky Zoltánnak, amerikai magyar életünk kinia^­­gasló lelki és politikai vezéregyéniségének, szomorú magyar sorsunk hordozójának, a jó Isten á Ital reá ruházott küldetés hűséges és maradéktalan teljesítőjének. Hűsége lajtájához, hazájához soha meg nem tántoro­­dott, soka meg nem alkudott. Mint a legnagyobb, legrégibb és legtekintélyesebb magyar csúcsszervezet, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke, cselekedeteiben, beszé­deiben, egyházi és világi szónoklataiban, írásaiban mindig az örök magyar eszmét, az örök magyar gondolatot szol­gálta. Mint világító fáklya, bevilágította a sötét magyar éj­szakát, reményt és hitet csepegtetett a csüggedő lelkekbe mind itt a szabad földön, mind a szovjet járom alatt szen­vedő hazánkban, valamint az országunktól ármánnyal és erőszakkal elszakított magyar területeken élő magyar test­vérein kbe is. V Sokszor már törékeny testtel, de óriási lélekerővel uta­zott. kilincselt, felvilágosított, tárgyalt a szabad világ fóru­main elárvult nemzetünk igazságának védelmében. Kettős járom alatt szenvedő erdélyi népünkért betegen is járta a világot, hogy mindig ott legyen és őrködjék, amikor politikai hatal mák és ellenséges erők — ha tudatlanul is —w nélkü­lünk, ellenünk kívántak magyar testvéreink sorsáról dönteni. Szeretett elnökünk, dr. Béky Zoltán szerény, ele öntu­datos egyéniségével, kiváló diplomáciai képességeivel nagy tekintélyre tett szert mind az amerikai, mind a külföldi hi­vatalos fórumok előtt. Személyi és baráti kapcsolatai szinté egyedülállók voltak. Váratlan távozása nemcsak a lelkekben hagy mély űrt: nemcsak elnöki szé kei maradnak üresen, de eltávozik vele az örök magyar eszme egyik leglángolóbb, legtántoríthatatla­­nabb hordozója is. A mai politikailag változó világban veszteségünk eb­ben a pillanatban még felmérhetetlen. Szomorú szívvel búcsúzunk főtiszteletű dr. Béky Zol­tántól az Amerikai Magyar Szövetség évtizedeken keresztül legfőbb bölcs vezetőjétől, szeretett munkatársunktól, az Amerikai Ma gyár Szövetség országos igazgatósága, osztá­lyai, egyházi és világi tagegyesületei nevében; búcsúzunk a szabad világ magyar tudósait, íróit és művészeit magában tömörítő Árpád Akadémia elnökétől; a több mint 200 egye­sületet magában foglaló Erdélyi Világszövetség társelnöké­től és kívánjuk, Fogy pihenése legyen csendes az idegen hantok alatt. Nem hal meg azt, akit tiszteltünk és becsültünk és aki­nek életét, munkáját követésre méltó örök példaként állít­hatjuk az utánunk következő nemzeck ‘kék elé. I isztelt elnökünk, drága barátunk, kedves Zoltán, Is­ten veled! oda be is vonultak. A tanzániai csapatok mindenesetre el­hagyták Minziro városát és állítólag Mutukula ugandai ha­tárváros felé nyomultak előre. Az ugandai rádió szerint Idi Amin a csapatokat nem vonultatta ki az ország déli része­­bői, de engedi, hogy a tanzániai egységek folytassák benyo­mulásukat, hogy aztán olyan leckét kaphassanak, amelyet sohasem felejtenek el. ÁSATÁSOK SZÉKESFEHÉRVÁROTT Nyolcszáz éves, hatalmas épületek maradványaival, a magyar nemzeti múlt újabb titkainak felderítésével bíztat az a nagy jelentőségű ásatás, amely 1978 nyarán indult meg Székesfehérvár legrégibb városnegyedében, középkori ne­vén a Palotavárosban. A hajdan mocsarakkal övezett, zárt egységet alkotó óvárosrész az oklevelek tanúsága szerint már a XII. században állt, s földje a régészek meggyőződése sze­rint még nagyon sok meglepetést rejteget. 1 örténelmi adatok bizonyítják, hogy ezen a területen volt a johannita keresztes lovagok birodalma, ahol hatalmas templomot, rendházat, ispotály -t. azaz kórházat építettek Martinius esztergomi érsek, majd később Eufrozina királyné — II. Géza felesége, 111. Béla édesanyja — támogatásával. Feltételezések szerint ebben a városrészben kell kutatni a királyné eddig még fel­táratlan sírja után. A városrész a török háborúk idején a keresztény és a török csapatok felvonulási területe volt, s így többször porig égett. A XVIII. században építették újjá. Attól kezdve mes­teremberek és iparosok negyede lett. Székesfehérvár törté­nelmi városrészének feltárását az a körülmény sürgeti, hogy az ódon házakat csakhamar lebontják, s helyükön a megye­­székhely legnagyobb lakótelepét építik fel. A székesfehér­vári Szent István király múzeum munkatársai épp ezért vé­gezték el a tájékozódó kutatásokat, amelyeket rövidesen kö­vetnek a föltáró munkálatok. (H. T.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom