Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-04-13 / 14. szám
MAGYAR ÚJSÁG 3. ÖLDAC 1978. ÁPRILIS 13. Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV (Folytatás) I—I Kevés holmit viszek, egészen keveset —> mondottam sokszor, mintha a sorsot akartam volna kényszeríteni, hogy távollétem ne tartson soká. í—i Holnap talán már hazajöhetek .. . Anyám nem felelt. Összekötötte a csomagomat: — Á házvezetőnőnek nem szabad holnap reggelig megtudnia, hogy elmentél... Kinézett az előszobába, nincs-e ott valaki. Maga nyitott előttem ajtót és elkísért a folyosón. A ház aludni látszott, az ég sötét volt és a folyosó alatt sötét volt az udvar is, mint egy akna, amelyben összefutott az esővíz. Anyám a karomra támaszkodott és szótlanul jött mellettem. Es ebben a nehéz csöndben mindegyikünk magányosan küzdötte ki a saját önuralmát. Aztán megálltunk. Csak az eső zuhogása hallatszott. Anyám felemelte a kezét és éreztem, amint egy sajátságos kis mozdulattal utána rajzolta a homályban az arcom vonalát, úgy, ahogy csak ő látta, gyöngédebben, szebben a valóság vonalánál. <-* Vigyázz magadra . . . Már lefelé szaladtam a lépcsőn. Ö pedig odafenn áthajolt a könyöklőn és utánam szólt, mintha még el akart volna kísérni egy darabon: — Jó éjszakát ^ mondotta halkan a szörnyű éjszakába. — Jó éjszakát de a hangom Leiül maradt és egy soha nem érzett fájdalomban összetört odabenn. Megint sietni akartam és mégis megálltam. A kapun túlról puskaropogás hallatszott. Biztatni kezdtem magamat: Holnap visszajövök hozzá, holnap . . . Végig botorkáltam a fekete udvaron és bezörgettem a házmester ablakán. Mikor kijött, furcsán nézett rám a hirtelen Iámpafényben: r— Nagyon lövöldöznek odakinn. Jobb lenne i tthon maradnia. A kul cs fordult. A kapu nyílt és óvatosan csúszva zárult be mögöttem, mintha nem akart volna elárulni. Névtelen borzadás futott át rajtam. Nem mehettem többé viszsza. Ki nn álltam az esőben magányosan. I úl az otthonon, túl mindenen, ami jó és védett volt. Emberi bőgések, autók szirénája hallatszott. A lyukas ereszekből patakokban dűlt a zápor. Az aszfaltban hápogva nyelte a kanális szája az ömlő vizet. Az utca egészen néptelen voll. A túlsó oldal sötétjéből lépések szakadtak ki. A lépések nem jöttek, de hirtelen kezdődtek . . . Valaki elindult a szemközti ház alól. Valaki, aki várakozott. Rám lesett? Engem várt? A lépések sietni kezdtek, megelőztek, átvágtak az utca közén. Az egyik kapu üregében elmosódva sötét alak lapult. Nem csöngetett. Egy pillanatra megálltam. És ekkor egyszerre kiújult az elmúlt hetek minden bizonytalansága. A hajszoltságnak, ä megfigyeltségnek, a szabadságvesztettségnek a kínja összeszorítötta g torkomat. A fenyegetés, mely el-eltűnően, felbukkanón régóta nyomon kisért, most elém került és ott áll valamennyi kapuboltozat alatt és vár minden forduló sötétjében. Megszökjem előle? Lekanyarodjam a mellékutcába? Fáradt voltam, betegnek éreztem magamat. Ólom volt az ereimben és kövek nyomták a fejemet. Egy pillanatra lemondtam magamról. Olyan semmi sem voltam én a szörnyű szerencsétlenségben. A rettentő omlás robaja elnyelte az egyéni végzetek kis jajszavát. És a kapu aljából hirtelen kilépett az árnyék és elállta az utamat. Egymásra meredtünk. Aztán . . . <—> Te vagy? .. . —< Béla testvérem volt. Ö várakozott reám, hogy' elkísérjen. A körúton csak elvétett lángok égtek. A bevert, fekete lámpák körül üvegszilánkok ropogtak a sarkam alatt. A pocsolyákból eldobált töltényhüvelyek meredeztek ki. Az utca közén gépkocsik süvítettek. Egy csoport ember jött. Vörös zászlót hoztak. Szuronyos teherautó hömpölygött. Fegyveres tengerészek álltak rajta. Az egyik az arcához kapta a puskáját. Felénk cé Izott. A lámpa fénye egy pillanatra kiemelte, ott azán megint visszaejtette a sötétbe. Nem lőtt, csak vigyorgott és állati júdásarca furcsán összegyűrődött. Már eltűnt, de hangja még hallatszott. Oroszul kiabált valamit. Azt mondják, sok van ilyen. <—• Burzsuj... le vele! . És a moszkvai kiáltás már szabadon szaladt szét a magyar városban. A túlsó oldalon félénk alakok futottak át az utcák torkolatán. Vad mozgással és riadt osonással volt tele a levegő. Becsöngettem a kapun. Béla testvérem elment. Soká tartott, mire nyílt a kapu. Egy asszony jött csoszogva. Bizalmatlanul nézett rám. Félni látszott: — Hová megy? Valamit mormogtam és pénzt tömtem a markába. Az udvar itt is egészen sötét volt. Aztán egy lakásajtó előtt tétováztam. Valami előre kényszerített, valami visszahúzott. Mé gis bezörgettem. Odabenn még terítve állt az asztal a függőlámpa barátságos világában. Az üvöltő, ázott, piszkos utca után nyugtatott a jószívű kis otthon. Zsigmondy Mihály és a felesége fogadtak. Vártak-e, nem-e, nem tudom, de úgy tettek, mintha egészen magától értetődő lett volna, hogy hozzájuk jöttem. Hány óra van? — I izenegy elmúlt. Az előszobaajtón zörgettek . .. Egymásra néztünk. Egy magasnövésű barna fiatalember nyitott be. >— Hunyady Ferenc gróf, — mondotta Zsigmondy megkönnyebbülten. Az én nevemet elhallgatták. És azután is gondosan elkerülték, hogy szólítsanak. A jövevény beázélt: Sen ki sem tudta, mi történik. A kommunisták szabad rablást akarnak engedni a csőcseléknek. Anyámra gondoltam. Ő is rám gondol most bizonyosan. Mögötte halványabban távolabbi arcok bukkantak fel, testvéreim, barátaim. Félteni kezdtem mindazokat, akiket szeretek. Zsigmondy leakasztotta a telefonkagylót a horogról. A központ változatlanul azt felelte: “Csak hivatalos beszélgetéseket kapcsolunk. Azután ez is megszűnt. A telefonközpontok már a kommunisták hatalmában voltak. Az eső elállt. Az utcák megéledtek és a felzavart aljas vér ordítása megint fel-felbődült a mélyből. Éljen a proletárdiktatúra! A gyerekeket átvitték a szomszéd szobába és az ő fehér szobájukban vetettek számomra ágyat. Mesélő tarka képek a falon, cinkkatonák, játéklovacskák a földön. És én akármeddig éljek, soha többé nem leszek olyan öreg, mint ebben a gyerekszobában. Március 22-én. Már derengett, mikor a fáradtság valami álomfélében elvitt önmagámtól. Rövid ideig tarthatott, aztán a szívem táján egy sajátságos, szinte testi fájdalom ébresztett fel. Olyasfélét éreztem, mint mikor valakinek kedves halottja van, aki tegnap még élt és a reggeli ébredésben nem a gondolat, hanem a fájdalom mondja, hogy történt valami. Félni kezdtem a teljes ébredéstől. Ne még . . . csak még egy percig ne. De hiába bújtam el az öntudat elől, utánam jött minden az eszembe jutott. Nincs többé . . . nincs többé Magyarország . . . Elárulták, eladták. Nincs többé. Boldogtalan szaggatott nesz hallatszott a torkomban. A szívem megsebesült és a vér ömlött belőle, mindenki vére, aki magyar. A két öklömet nekiszorítottam a szememnek. Olyan erősen szorítottam, hogy a szemgolyók fájtak az üregükben és vörös kígyók cikáztak a sötétben. Hirtelen felpillantottam. Hályogos szemével meredt be rám a szürkület. Az ő reggelük! Az utca kihalt volt. Éjszakai dorbézolását aludta ki a hajnalban. Elmúlhatott már vagy egy óra is, mire lépések kopogtak bele a csendbe. Egy púpos kis emberi szörnyeteg jött, himbálódzva a körút felől. Karjára papirosok voltak vetve, a kezében vedret vitt. Időnként megmegállt a házak tövén, gyorsan mázolta a falat és mikor odébbment, mögötte minden állomásán nagy vörös piakát maradt. ' Éljen a proletárdiktatúra! Nem engedik lélegzethez jutni, nem engedik eszmélni a várost. Mire felébred, addigra már elborította egész testét a vérbajos vörös kiütés. Ott lesz mindenütt. A kaszárnyákon, a királyi palotán, a templomokon is. Elfordultam az ablaktól. Hiába, ugyanaz az iszonyat volt mindenütt. A reggeli asztalon újság feküdt. A tegnapi nyomdászsztrájk megszűnt. A szocialista szedők kiszedték a kommunisták lapjait és a fekete nyomtatásban benne volt a vörös: Világ proletárjai egyesüljetek! Legfelül pedig nagy betűk mondták el Károlyi Mihály kiáltványát: Magyarország népéhez! A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából s a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszere új irányt parancsol. A termelés rendjét csak így lehet biztosítani, ha hatalmat a proletáriátus veszi kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az antantmisszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekinti. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot fölvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjethadsereg ellen. A mitőíünk elrabolt területek pedig Zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjetsereget akarják leverni. Én, mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke a párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletáriátusához fordulok igazságért és j segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának. Károlyi Mihály. ’ Irtózat fogott el. Bevallja, hogy ő adta! És undorodásömon át érezni kezdtem, hogy ez a kiáltvány nem egyéb, mint egy megcsalt nemzet adás vételének legaljasabb okmánya. Magyarországot csak én menthetem meg ’ _ mondotta Károlyi Mihály 19)8 október 31 -én, mikor hazugságban elkezdi. Átadom a hatalmat Magyarország népei pro letáriátusának .—■ mondja 1919 március 21-én, mikor hazugsággal végzi. Közben eladta és eltékozolta Magyarországot. Az álarc félre áll. És mögüle merészen felvonul a had, amelyet ő Magyarország népei proletáriátusának nevez. A ‘ Forradalmi Kormányzótanács névsorában ott vannak jóformán valamennyien. Mint Károlyi kormányánál, az előtér szemfényvesztő keresztény bohóca megvan itt is: Garb ai Sándor, az elnök. A többiek idegenek... Külügyi népbiztos: Kun-Kohn Béla, helyettese Ágoston-Augenstein Péter. Hadügyi népbiztos: Pogány-Schmarz József, helyettesei: Szánt ó-Schreiber Béla. Szamuelly-Samuel Tibor. Belügyi népbiztos: Landler Jenő dr., helyettese: Vágó-Weiss Béla. Pénzügyi népbiztos: Varga-Weis,sfeld Jenő. helyettese: Székely VVeissit Béla. Közoktatásügyi népbiztos: Kunfi Kunstätter Zsigmond, helyettese: Lukács- Löwinger György. Kereskedelmi népbiztos: Landler Jenő dr. (id eiglenes), helyettesei: 'Rákosi-Rolh Mátyás, Haubrich József. A földművelésügyi népbiztosság kollégiuma: Hamburgot' Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György. Szocializáló népbiztos: Böhm Vilmos, helyettesei: Hevesi-Honig Gyula. Dovcsák Antal. Német népbiztos: Kalmár-Kohn Henrik. Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt dr. Közélelmezési népbiztos: Erdélyi-Ehrlich Mór, helyettese: IIIés-Braum Artúr. Zsidók az összes népbiztosok. Csak a helyettesek között van elvétve egy-egy magyar. És ezeken túl is ismét csak ők. A főváros élén Preusz Mór, Vincze-Weinberger Sándor és a félvérzsidó Dienes László. Zsidó a rendőrség védőrségének és népőrségének két politikai népbiztosa: Biró- Burger Dezső és Seidler elvtárs. És közülük való az Osztrák- Magyar Bank új kormányzója Lengyel-Goldstein Gyula is. Vajon van-e ember, akit nem ejt gondolkozóba ez a névsor? Az októberi bábjáték figuráit lesöpörte a tegnapi éjszaka a színről. A démoni rendezők, az ördöngős zsinegrántörténik, hogy Magyarország sorsának intézéséből mindenütt, a Kárpátok alatt és Erdélyben, a Délvidéken, a Dugatók és súgók elfoglalták a helyüket. És ezer év óta először nántúlon, a véghetetlen rónán és minden tenyérnyi ki^ helyen kitiltott a magyar. Megosztoztak az országunkon íi csehek, oláhok, szerbek és a zsidók. .. Az újság tovább beszélt: Mindenkihez ... A forraf dalmi kormányzótanács dölyfösen proklamálja, hogy átvette a hatalmat és kiépíti a munkás-, paraszt- és katonatanácsom kát. Magyarország tanácsköztársasággá alakul. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát. . . Kimondja a nagybirtokok, a bányák,*^ a nagyüzemek, a bankok, közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelő szövetkezetekkel hajtja végre. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira csak úgy, mint a fosztogatás brigantijaira. Hatalmas proletárhadsereget szervez . . . Kijelenti teljes eszmei és lelki kö-' zösségét az orosz szovjetkormánnyal. Fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletáriátusának. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben pedig fölszólítja őket, hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányuk gaz rablóhadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szövetségre szólítja fel Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földmíveseit. Felszólítja Német- Ausztria és Németország munkásait, szövetkezzenek Moszkvával .. . Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Magyar Tanácsköztársaság! Hazaszökött magyar hadifoglyok meséi, az orosz forradalom félig elmosódott hírei, a vészes szereplők távol körvonala és a pétervári kezdet átsuhant az emlékezetemen. Oroszország rettenetes sorsára kellett gondolnom. A forradalmi kormányzótanács I. számú rendelete; Statárium. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak ellenszegül, vagy a Tanácsköztársaság ellen felkelést szít, halállal büntetendő. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél. Budapest, 1919 március 21.” Felugrottam a helyemről: Ügy éreztem, megfulladok, ha semmit sem teszek. — Folytatjuk — TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG -j KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és meg 1 megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben J befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása folyamatban van, és kb. húsvétra terveztük a megjelentetését. A januárban történt lábtörés azonban ezt a tervet késlelteti és kb. május második felére készül el a második kötet T kötése. Elnézést kérünk a senkitől sem óhajtott akadály miatt! :'Ja| A múltban lelajánlott előlizetési kedvezmény tehát **£ módosul. A két kötet ára a megjelenés után 25 dollár Ieszw** Aki május 51-ig befizeti a II. kötet árát, 12.50 helyett ÍCM? dollárt fizet csa k. Ha szükséges az első kötet, azt már a^| rendes áron kaphatja, 12.50-ért. 'üáit Megrendelem T ormay Cecil: Bujdosó Könyvét. Mellékelem a két kötet árát $25.00 helyett 22.50-et. Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollárt. Kérem az alá bbi címre küldeni a könyvet. Név:.............................................................................................. Utca, házszám: ................................................................................. Város: .................................................................................................. Állam:............................................................Zip Code • .... MAGYAR TESTVÉREINK FIGYELMÉBE! Örömmel jelentjük, hogy a Mindenható Isten végtelen kegyelméből és a Boldogságos Szűz Mária segítő közbenjárásával, a Magyar Missziós Nővérek vezetése alatt, a máriapócsi kegyhely mellett, Clevelandtól kb. harminc mérföldre lévő 56 hold gyönyörű területen tervezett MAGYAR MINDSZENTY ÖREGEK OTTHONA építkezési munkálatai ebben az ébben, 1978-ban megkezdődnek. Kérjük azokat a magyar testvéreinket, akik Vagy maguk szeretnének beköltözni, vagy ismernek olyat, aki óhajtana ott lakást lefoglalni, Írjanak az alábbi címre, vagy telefonon hívják Flóra nővért az 1 -834-4078-as számon. Mindenkit a legnagyobb szeretettel fogadunk, akármilyen is legyen az anyagi helyzete, sőt: célunk az, hogy a legjobban rászorulóknak legyünk a segítségükre abban, hogy széppé és örömtelivé tegyük öreg napjaikat. Isten legyen velünk. Cim: Social Mission Sisters 17486 Munford Road Burton, Ohio 44021. — A nő legszebb ékszere a hűség! Ugyan, kérem. Ez már régen kiment a divatból. BARÁTOK BESZÉLGETNEK —. Hallottam, hogy Athen ben voltál. Sok romot láttál? — Sajnos sokat! . Miért sajnos? —. Mert egyet feleségül vettem . .. Considering College? Consider WASHTENAW COMMUNITY COLLEGE Whether you’re a high school graduate or high school dropout — a Veteran — a housewife — a senior citizen — we have something for you, Occupational Courses and Programs College Transfer courses and programs Black Studies Women's Studies Personal Enrichment Courses Tuition per Credit Hour: $ 14.00 - In-district $28.00 - Oűt-State, Michigan resident SPECIAL COUNSELING CENTERS FOR VETERANS For Further Information, Call 973-3640
