Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-04-28 / 16. szám

FIGYELMEZTETÉSEK ÉS REMÉNYEK Mint előző számunkban közöltük, a magyar püspöki kar az ötévenként esedékes küszöblátogatás céljából a bús vét után következő bélen Rómában járt, almi VI. Pál pápa ápri­lis 14-én fogadta Lékai László bíborost és a 1 1 püspököt. A püspökökhöz intézett beszédében VI. Pál pápa arra szólította fel a főpásztorokat, bogy ügyeljenek azokra a magyar ka­tolikusokra, akik szembe helyezkednek a püspökök tekinté­lyével. A P Á P A A pápa latin nyelven mutatott rá, milyen veszélyes az Egyházon belül jelentkező ellenzékiség, amely nem ritkán csatlakozik' a külső, kommunista nyomás veszélyességéhez. (A pápa részére előkészített beszédben, amelynek szövegét a kihallgatás előtt a laptudósítóknak írásban kiadták, arról a mozgalomról is szó volt, amely az Oltáriszentség imádásá­­val kapcsolatos fontos szabályok átalakítását kívánja elérni, a pápa azonban ezt a szövegrészt nem mondta el.) Egyébként a szentatya hálát adott Istennek, hogy Ma­gyarországon az állam és az Egyház viszonya megjavult és jelenleg nincs.akadálya, hogy a vallási helyzet még jobb le­gyen, bár még mindig vannak olyan kérdések, amelyeknek megoldását az Egyház bizakodóan várja. Ezek közt külön említette annak lehetővétételét, hogy azok, akik erre Istentől kapott hivatást éreznek, a szegények, nélkülözők szolgálatára szentelhessék életüket. A pápa ezzel azokra a tárgyalásokra célzott, amely ek a szerzetesrendek működésénél^ engedélye­zésével kapcsolatban folytak a kommunistákkal. VALLÁSOS NEVELÉS A pápa külön kérte a magyar püspököket, hogy mulas­sanak éber érdeklődést az ifjúság vallásos nevplése iránt. Né­hány évvel ezelőtt a magyarországi kormány megengedte, hogy az Egyház a templomokban hetenként kétszer hittan­órákon foglalkozhassak a fiatalokkal. Ez az engedmény a pá­pa keleti politikájánák átütő sikerét jelentette a keleteurópai kormányokkal folytatott tárgyalások során.. A National Ca­tholic Register értesülése szerint a Vatikán a pápai keleti po­litikájának ezzel az eredményével, amelyet Magyarországon elért, megelégedett, sőt egyes hivatalos tényezők szerint az Egyház helyzete Magyarországon talán jobb is, mint kelle­ne. Félő ugyanis, hogy a magyarországi szabadabb vallási és szociális légkör arra iqgerli Moszkvát, hogy ostorcsapásait Budapest felé irányítsa. Vatikáni megfigyelők szerint az Egyháznak biztosított szabadság légkörében kától ikus ellenzéki csoportok születtek, amelyeket Pál pápa beszédében a püspökök előtt külön is el­ítélt. Nem rég Magyarországon is, akárcsak világszerte más országokban, progresszív katolikus közösségek alakultak. E- gyesek különösen az új püspökök kinevezésének előkészíté­sébe való beleszólás jogát hangoztatták. Bár a pápa erre nem tett célzást, mégis magától érthető, hogy a vallásos nevelés lenne hivatott ezeknek a jelenségek­nek részben megszüntetésére, részben megelőzésére. LÉKAI BÍBOROS BESZÉDE A “National Catholic Register vatikán városi NC-tu­­dósítós alapján április 24-i számában azt is közeli, Kógv ami­kor a pápa fogadta a magyar püspöki kart, először Lékai László dr. bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása köszöntötte a szentatyát. Rövid beszédében azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon a katolikusok é$ a kommunisták együtt működnek, mert ha különböző eszméket vallanak is magu­kénak, valamennyien ugyanannak az országnak a fiai ” “A- zok a nehézségek, amelyek ebből az együttműködésből tá­madhatnak, már nem szaporodnak, nem is maradnak titok­ban, hanem okosan, jóakarattal éV nyíltan megvitatásra ke­rülnek. A tudósítás külön megemlíti, hogy Lékai bíboros egy i­­dőben a volt magyar prímás, Mindszenty József bíboros tit­kára volt. Amióta a múlt évben a magyar Egyház vezetését teljesen átvette, tényleges főpásztori szerepet tölt be. * Itt em htjuk meg, hogy Lékai bíboros a püspöki kar ró­mai látogatását megelőzően március utolsó hetében, a szoká­sos tavaszi püspökkari konferencián ^ a római út előkészí­tésén kívül —«• arról is beszámolt, hogy az ősszel Rómában összeülő püspöki zsinat előkészületei folyamatban vannak. A HT tudósításából arra következtethetünk, hogy a zsinaton magyar püspökök is részt vesznek, ha erre a kormánytól en­gedélyt kapnak. A tavaszi püspöki konferencián került szóba Szent László király trónralépésének 900. és Prohászka Ottokár püspök halálának 50. évfordulója is. Az előbbit a HT szavai szerint >— az egyes egyházmegyék saját történelmi hagyományaik ismertetésével ünneplik meg ”, “az utóbbiról a székesfehérvári egyházmegyében emlékeznek meg.” CARTER AZ INFLÁCIÓ ELLEN A Carter-kormány végre elkészítette azt a gazdasági tervet, amellyel az infláció ellen üzent hadat. Az elnök áp­rilis 20-án a Kongresszus két házának együttes ülésén ismer­tette elgondolásait, amelyeket ,—< a korábbi gondos előkészítés ellenére — sem a Kongresszus, sem az amerikai nép nem fo­gadott yefami túlzott lelkesedéssel. Ennek egyik oka kétség­telenül a terv szövevényessége. Mindenesetre a mintegy 4000 szóból álló elnöki üzenet lényege két pontban foglalható össze: A kormánynak nincs szándékában a munkabérek és az ellenőrzése, mert az megítélése szerint megbénítaná a köz­­gazdasági életet, nem vezetne a kívánt célhoz. E helyett a kormányzat a közkiadások csökkentésével kíván jó példát adni az egyetlen célravezető megoldásra, a kiadások csökkentésére s az erőtényezőkkel történő takaré­koskodásra. Az egész gazdasági terv középpontjában az energia­­gazdálkodás kérdése foglal helyet, amelynek viszont legdön - több tényezője az olaj. Az átlagember napi szükségletét ez legkézzelíoghatóbban a gépkocsijához szükséges benzinen keresztül érinti. A szabad versenyen alapuló közgazdálkodás egyetlen irányító államhatalmi eszköze az adó, ezért a terv rögtön az­zal kezdi, hogy a benzinre kivetett fogyasztási adót a követ­kező 10 éven belül 5-50 centtel emeli, majd a gépkocsikra vet ki benzinfogyasztás arányában fokozódó forgalmi adót. A tervben foglalt további intézkedés jóformán mind az energia­­gazdálkodás terén alkalmazható takarékoskodás jegyében történik. Az egész terv valahogy a fogyókúrához lenne hasonlít­ható , mert az Egyesült Államok nemzetgazdaságának nem­csak az eddig felgyülemlett 60- billió $ költségvetési hiányt kell kiküszöbölni, hanem az egyre jobban növekvő energia­­szükséglet kielégítéséről is gondoskodnia kell. Ebben a ket­tős vonatkozásban semmiképpen sem könnyű feladat. AMERIKA HANGJA A külföld, Európa kommunista uralom alatt levő or­­szágainak népe régen és rendszeresen hallhatja Amerika hangját, amelyet három rádióállomás is közvetít, sugároz a világ minden tája felé. A szorosabb értelemben vett “America Hangja” (Voice of America) külön rádió-Ieadó rendszer, amelynek világszer­te, a kommusta országokban is, miiló és millió állandó hall­gatója van. Ez az amerikai társadalomról és annak értékéről közöl híreket és tájékozta tásokat. A kormányzat politikájá­nak megfelelően jóformán a külügyminisztérium irányítja. Amerika Hangiá -n kívül a külföld felé sugározza még másik két rádió is adásait. Az egyik a “Szabadság Rá­dió (Radio Liberty), a másik a Szabad Európa Rádiója’ Radio Free Europe). Mindkettő a németországi Münchenből fejti ki tevékenységét. A Radio Liberty 16 különböző nyel­ven sugározza adásait kimondottan a Szovjetunió területére, a Radio Free Europe 6 nyelven, (köztük magyarul is) a kelet-európai orságok népeihez intézi mondanivalóit. Mind­kettőt a Cl A (Central Intelligencia Agency) szervezte meg az 1950-es év ek kommunistaellenes hangulatában. Azóta is a Cl A támogatta őket titokban 1971-ig, amikor ellátmányai­kat lényegesen csökkentették, ezért az utolsó években össze­zsugorodtok. Legutóbb a Kongresszus nyíltan támogatást biztosított mindkét rádióállomásnak, de adásaikat szigorúbb ellenőrzés alá vonta, főként belügyi kérdésekre és a kommunista veze­tés alatt álló országokkal való vitákra korlátozta. Carter el­nök magáévá tette azt a kívánságot, hogy ezeknek a rádiók­nak további 45 millió $-os ellátmányt biztosítsanak. Azelőtt a müncheni rádiók számos emigránst alkalmaz­tak azokból az országokból, amelyekbe adásaikat irányítot­ták, így a hírszerzés és a hírmagyarázás elevenebb, közvetle­nebb és természetesen hatásosabb is volt. Most ez a helyzet kissé megváltozott. Bár a Radio Liberty és a Radio Free Eu­rope hangja továbbra sem lesz hivatalosan Amerika hang­ja, mint ahogyan a Voice of America-é , mégis mindkettő kénytelen lesz állandóan ügyelni arra, hogy mit mond, össze­­egyeztethetetlenné ne legyen az ország külpolitikájával, e­­zen túlmenően pedig a BIB (Board for International Bread­casting) kormányzati szerv útmutatásaihoz is alkalmazkodnia kell. Más szóval ez azt jelenti, hogy a müncheni rádiók adá­sainak nem hivatalos jelzésű fügefalevelét elfújta a szél. A New York I imes április 1-én közölt szerkesztői megnyilat­kozása szerint az adások hatása kétségtelenül kisebb lesz, mint amilyen korábban volt, viszont nem szabad elfelejte­nünk, hogy ugyanakkor, amikor az amerikai nép sohasem kérhet bocsánatot azért, mert a szólásszabadságba vita lehe­tősége s az emberi jogok fokozottabb érvényesülése érdeké­ben szót emel, az adófilléreiből fenntartott rádiók felforga­tásra sem izgathatnak. A döntő kérdés persze, >—* amit az em­lített megnyilatkozás érintetlenül hagy, .—- hogy a kettő közt hol a határ és hogy annak megvonásában a szabad és a szo­cialista világ közös nevezőre tud-e jutni. ALMÁSLEPÉNY - MINT ÉRV A nők országos republikánus köre ( a Women s Na­tional Republic Club ) a minap New Yorkban ebédet ren­dezett, amelyen Schlafly Phillis jól ismert közíró, az Equal Rights Amendment szókimondó ellenzője is megjelent. Schlafly asszony ebéd után éppen az egyik újságírónővel be­­zélgetett, amikor váratlanul almáslepényt vágtak az arcába. Ez volt az érv a közíró felfogása ellen. A “merénylő” Kay Áron 27 éves fiatalember volt, aki valamikor a radikális Yippies (Youth International Party) “Pie Kill Unlimited ~-,ma már feloszlott — csoportjához tartozott. A csoport arról nevezetes, hogy tagjai, ha megfizet­ték őket, bárkire hajlandók voltak lepényt ( pie -t) dobni. Schlafly asszony nem fogta fel tragikusan a különös “merénylet -et. Kijelentette, hogy végeredményben hálás Kay Áronnak, mert ha almáslepény helyett cseresznyésle­pényt dobott volna, tönkre ment volna a ruhája. A neves közírónő a Harvard egyetemen szerzett master­­fokozatú képesítéssel havonta hírlevelet ad ki, amelynek cí­me: “The Phyllis Schlafly Report”. A szabad világot fe­nyegető kommunista katonai veszély kérdéséről európai és amerikai szakértőkkel folytatott beszélgetéseit 70-néI több te­levízió és 50-nél több rádió közvetíti. Öt korábbi könyve u­­tán 1972 ben Vecsey József közlései alapján ő írta meg a “Mindszenty the Man című, számos képpel illusztrált 240 j oldalas kitűnő könyvet is. Az illinoisi Alton,ban lakik, férjes asszony ás hat gyermek édesanyja. Az almáslepény, mint érv aligha változtatta meg előbbi felfogásását. A PULITZER-DIJAK NYERTESEI Mint tudjuk, a magyarországi Arad városában született Pulitzer József, aki 17 éves korában kerüli az Egyesült Ál­lamokba, nemcsak óriási befolyásra és vagyonra tett szert, hanem alapítványt is létesített, amelynek a jövedelméből linden évben jutalomdíjakat osztanak ki az év legkiválóbb amerikai újságírói s írói számára. Ezek a díjak összegszerűen nem jelentősek, erkölcsi hatásuk tekintetében azonban rend­kívül értékesek. * Az idei nyertesek a következők: Ma I gO I IUStoli (Mii j waukee). általános helyi tudósításaiért; Acél Moore és Wen­dell Rawls, Jr. (Philadelphia) különleges helyi tudósításai­ért; Walter Mears (AP) országos tudósításaiért; Warren L. Lerude, Foster Church és Norman F. Cardoza (Nevada) ve­zércikkeiéit; Paul Szép (Boston) kartonjaiért; Neal Ulevich (AP) és Stanley Forman (Boston) sporthírekkel kapcsolatos felvételeiért; Robin Hood (Chattanooga) alkalmi felvételei­ért; George F. Will (Washington) hírmagyarázataiért William McPherson (Washington) bírálataiért; Christofer Michael The Shadow Box című drámájáért; néhai David M. Potter “The Impending Crisis című történelmi tanulmá­nyáért; John E. Mack - T. E. Lawrence életrajzáért; James Merrill költészetből a Divine Comedies -ért; William W’. Warner Beatiful Swimmers című szakmunkájáért, Ri­chard Wernick Visions of I error and Wonder című zene­művéért. A köz szolgálatáért járó arany érmet a “The Lufkin, Tex., News kapta meg, Haley Alex Roots című művét pedig különleges kitüntetésben részesítették. Nemzetközi tu­dósításért és regényért viszont nem adtak ki díjat. A nyertesek közül egyetlen magyar a 36 éves Szép Pál, aki a Boston Globe részére végzett “editorial cartoning” révén tűnt ki. OROSZ TÚLZÁS Moszkvában, az amerikai követségen a diplomaták* és a zok családtagjai számára filmeket szoktak bemutatni. Ezekre a bemutatásokra rendszerint meghívják a követségi alkalma­zottakat , azok családtagjait, sőt mindkét csoport orosz ba­rátait is, akik természetesen mindig örömmel nézik meg az a­­merikai filmeket, mert azok között olyanok is akadnak, a­­melyeket a szovjet mozikban sohasem mutatnak be. Ilyen volt legutóbb a “Dr. Zhivago” és a “Girl című film, amely­nek bemutatása az amerikai követségen, Moszkvában, dip­lomáciai jegyzékváltást idézett elő. A Kremlin tiltakozott Toon Malcolm amerikai követ­nél az ellen, hogy ilyen filmeket mutatnak be szovjet állam­polgárok előtt. A tiltakozásra a követ nevében Brown Wil­liam politikai tanácsadó válaszolt. Brown visszautasította az éles hangú szovjet tiltakozást, amely az Egyesült Államok követségének beíügyeibe való jogosulatlan beavatkozás. Brown William közölte a szovjet külügyi hatóságokból, hogy az amerikai diplomaták továbbra is meghívhatják szov­jet barátaikat a követségen bemutatásra kerülő filmek meg­tekintésére. Ha ez a Kremlinnek nem tetszik s attól fél, a szovjet állam biztonságát veszélyezteti, hogy néhány orosz amerikai filmet néz, ám zárja el ő polgárai előtt az amerikai követségre vezető útat. A ‘Dr. Zhivago című film az 1917-es kommunista forradalom történetét mutatja be az azóta elhúnyt Pasternak Boris Nobel-díjnyertes író történelmi regénye alapján. A má­sik film, amelyet a Kremlin kifogásolt, a Girl” egy orosz leány és egy amerikai újságíró szerelmének történetét vetíti vászonra. Az orosz túlzás abban nyilvánut meg, hogy ezeknek a filmeknek a bemutatását a szovjet hatóságok az amerikai kö­vetségen is be akarta tiltani. DJILAS VÉLEMÉNYE Getier Michael szerint, aki a Washington Post munka­társa s a minap Belgrádban beszélgetést folytatott Djilas Mi- Iovannal, a jugoszláv parlament egykori elnöke tüske Tito oldalában, mert még mindig bátor nyíltsággal megmondja a maga véleményét. Ezt Jugoszláviában hosszú évek óta meg­szokták már s valhogy el is tűrik, legutóbb azonban, amikor az újságírók előtt arról nyilatkozott, hogy véleménye szerint Jugoszláviában legalább 600 politikai foglyot tartanak bör­tönben, ami a 22 millió lelket számláló országban olyan sok, hogy ebből a szempontból Jugoszláviát a Szovjetunióval egy csoportban helyezi, akkor névtelen levélben megfenyegették nemcsak őt, hanem feleségét is. Djilas azt hiszi, hogy a fe­nyegetés nem komoly, csak a rendőrség részéről való figyel­meztetés. Djil as közlése szerint Carter elnöknek az emberi jogok védelmét hangoztató megnyilatkozása Kelet -európa orszá­gaiban erős és igen komoly visszhangra talált, mert az olyas­valami volt, ami azt jelentette, hogy Amerika megint hagyo­mányai szerint cselekszik. Djilas véleménye ugyan az, hogy Carter Kelet-Európábán a helyzetet megváltoztatni nem tud­ja, de annyit kétségtelenül elér, hogy az ottani kormányok az eddigieknél sokkal óvatosabbak lesznek és jobban ügyelnek a törvények bétartására. Amit Carter eddig tett, helyes és azt folytatni kell, a szovjet részéről azonban engedményekre szá­mítani az emberi jogok tiszteletbentartása terén nem lehet. Jugoszlávia kommunista vezetői rendkívül büszkék arra, hogy náluk bármelyik kelet-európai rendszernél nyíltabb rendszer uralkodik, ezért igen érzékenyek, ha Jugoszláviát bármilyen vonatkozásban összehasonlítják a Szovjetunióval. A két ország között kétségtelenül nagyon sok is a különbség, a politikai elnyomás szempontjából azonban az utóbbi évek­ben nehéz lenne köztük különbséget tenni. A kormányzat bí­rálása magánbeszélgetés folyamán is bárkit könnyen börtön­be juttathat. A legtöbb politikai fogoly így került rabságba 5-től 12 évig terjedő szabadságvesztésre szóló ítélet alapján. Titkos ellenállás valójában nincs az országban. Az i­­lyen irodalmat és a kis csoportokat azonban helyettesíti az értelmiségi körökben meglevő ellenzékiség, ami lényegében, szélesebb körű, mint Oroszországban. Djilas Milovan véleményét alátámasztja az a tény, hogy bizonyos kormányhatósági tisztviselők magánbeszélgetéseik tolyaman helyesnek és kívánatosnak találnának közelebbről még meg nem határozott körre kiterjedő amnesztiát valami­kor még június 15 előtt, amikor a helsinki megállapodás e­­redményeinek felülvizsgálása céljából az európai országok Belgrádban összeülnek. Jó alkalmid kínálkoznék erre Tito 85. születésnapja, amely május 25-re esik. EMBERRABLÁS SALVADORBAN Baloldali gerillák San Salvadorból elhurcolták Mau­­ricio Borgonovo Pohl külügyminisztert és azzal fenyegetőz­tek, hogy elteszik láb alól, ha a salvadori kormány szabad­lábra nem helyezi a szervezetükhöz tartózó 37 bebörtönzött egyént. A gerillák azt követelik, hogy a foglyokat, akiket poli­tikai bűncselekmények alapján ítéltek el, repülőn szállítsák Kubába, Mexikó, Venezuela vagy Costa Rico területére. A Farabundo Marti Popular Liberation Front néven ismert gerilla szervezet" az újságoknak megküldött tudósításá­ban közölte, hogy a 38 éves salvadori külügyminisztert áp­rilis 19-én otthonából hurcolták el. Miközben Borgonovo reg­gelizett, négy gerilla golyószórókkal rohant be a házba. A “közlemény” arról nem tesz említést, hogy a külügyminisz­tert hol őrzik, csak kivégzésével fenyegetőzik, ha a feltéte­leket a kormány nem hajlandó teljesíteni. A gerilla szervezet Marti Farabundo nevét viseli, aki 1942-ben Maximiliano Hernandez Martinez akkori elnök el­len vezetett felkelést. A szervezet korábban “a nép forradal­mi seregé”-nek mondta magát. Arturo Armando Molina ezredes, Salvador elnöke, az elhurcolása napján a késő esti órákban rendkívüli miniszter­­tanácsot hívott össze. x Az elhurcolt külügyminiszter a Massachusetts Institute of Technology-n végzett mérnök, Salvador egyik leggazda­gabb üzletembere s az ország legnagyobb acélművének, az Acero’ -nak az igazgatója, de a kávé- és sisal-termelésben is jelentős érdekeltsége van. Politikai tekintély szempontjából mindjárt Armando elnök után következik. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN A minap megjelent Magyar Statisztikai Zsebkönyv a­­datai aét mutatják, hogy az utóbbi években Magyarország nemzeti jövedelme nagymértékben emelkedett. Ez az emel­kedés az 1976-os állapothoz képest ugyan csak 3 %-ot tesz ki, de az 1970-es kpest már 40 %-ot mutat, az 1960as nem zeti jövedelemnek 2.4-szerese, az 1950-esnek pedig 4.2 szerese. A termelés és termelékenység emelkedésével együtt nö­vekedett a lakosság jövedelme és fogyasztása is. 1976 óta ez alig változott ugyan, de az 1960-asnak már több mint a két­szeresére emelkedett és 1970 óta is 26 %-kaI növekedett. . Az egy személyre eső fogyasztás értéke több mint 29 ezer forint volt, ami az 1970-es fogyasztáshoz képest 27 % emelkedést jelent. A tartós fogyasztási árucikkek közül 1976 végén min­den 1000 lakosra 239 hűtőszekrény, 233 televízió és 61 sze­mélygépkocsi jutott. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent 1977. ÁPRILIS 28. VOLUME 67. ÉVFOLYAM NO. 16. SZÁM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom