Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-04-21 / 15. szám

1977. ÁPRILIS 21. MAGYAR ÜJSÄG 3. OLD AL TÁVIRAT KÉNYELMES UTAZÁS KORLÁTLANUL, GONDTALANUL UTAZHAT Bármerre is jár mostanában, a közlekedés új. jobb módjával találkozik. Ez a kényelmes utazás. Az új bavi bérlet, a ké­nyelmes utazás. Cuyahoga Coun­ty egész területén érvényes és 15 $ havonta. Korlátlanul utazhat autóbusszal és Rapid-dei.Mind­­össze $15 egy hónapra A bavi bérlet 1 I dolláros változata is kapható a helyi járatokra. Ez is Kényelmes Utazás. Ugyanígy a 3 dol­láros hetikártya a helyi páratokra. Aki mindennap igénybe veszi az RTA-t, annak a Kényelmes Utazás nemcsak néhány centet takarít meg. Időt is, rhert a bérlet a pontos viteldíjat jelenti. Minél több ember vált bérletet, annál gyor­sabb az utazás, mert kevesebb ideig áll a járű az állomáson és nincs bajlódás az ap­__ ró pénzzel. A Kényelmes Utazás másik előnye, hogy gyakori hasz­nálata növeli az értékét. Használja ki a Kényelmes Utazás kártyáj, menjen el egy új helyre ebédelni. Látogasson el az orvoshoz, fogorvoshoz, a szombati matinére, vagy tegyen város­néző körúlat. A Kényelmes utazás kártya egyébként értékesebb, mint 15 dollár, mert aki még nem rendszeres RTA utas. annak csak a parkolás és a benzin többe kerül ennél havonta. Ez kifejezi az új bérlet másik szépségéi is: olyan qlkalmi vétel, amiről nem lehet lemondani. CSUPÁN 15 DOLLÁRÉRT HAVONTA Vegyen Kényelmes Utazás bérletet. Kapható az RTA jegyárusító 'helyeken, vagy töltse ki és lábbi szelvényt. ivr/i Zenóbia néni nagyon ag­gódik önmagáért. Ha náthás, azonnal sürgönyt küld a csa­lád minden tagjának: Hal­doklóm, gyertek azonnal. Mindnyájan jönnek és a néni makkegészséges. Amikor legutóbb is sür­­gönyzött, Oszkárbácsi dü­höngött és elhatározta, hogy többé nem dől be a sürgöny­nek. Amikor azután újabb sürgönyt kapott: “Halottas ágyamon fekszem, gyere azonnal < visszatávirato­zott: “Én is haldoklóm. Oda­át találkozunk —« Oszkár.” TITOKTARTÁS Két hatéves beszélget. — Ne mondd! Hát így születik a gyerek! Ne bogy a nagymama előtt mondd el, mert ő biztos még nem tud­ja .. . KÉRDÉSEK Egy autóbusz vezető meg­unta azt, hogy az utasok ál­landóan kérdezték tőle: Hány óra? egy órát akasz­tott fel az ablakára. Azóta az utasok azt kér­dezik: Jól jár ez az óra? BARÁTNŐK Tegnap este Pista azt mondta nekem, hogy én va­gyok az első leány, akit iga­zán szeret . . . — Ugye, milyen édesen tudja ő ezt mindig mondani? NAGYSZERŰ A bécsi császári palotában játszott Leopold Mayer, a híres koncert zongorista Fer­­dináncl császár előtt. A ven­dégek viharosan megtapsol­ják a művészt. A császár hozzálépett és azt mondta: — Kedves Mayer! Én hal­lottam Chopent, Lisztet és több nagy művészt, de egyik sem tudott olyan szépen vi­gyorogni, mint maga! . . . EMBEREK ÉS EGEREK Irta: Kemény Júlia Nem írok John Steinbeck világhírű “Emberek és ege­rek című művéről, amelyet a művelt világ valamennyi nyel­vére lefordítottak, hanem az emberek között élő felruvauo­­dott kis egér emberkékről, akik nem tudnak belenyugodni je­lentéktelenségükbe és mindenáron nagyok, igazi emberek kívánnak lenni a világ szemében. Az emberiség legnagyobb szerencsétlensége, hogy oly nagy számban akadnak irigyek és féltékenyek, akik nem bír­ják elviselni azt, hogy mások értékesebbek, különbek náluk. Az irigység, a féltékenység nemcsak emberek között, de ál­lamok, országok között is egyenetlenséget és bájt okoz. Ela kutatjuk a lázadások és a rendzavarások eredetét, rendsze­rint ráakadunk a bajokozóra, az irigységre. Az az ország, a­­melynek nagy elméi, nagy alkotói, tudósai es művészei van­nak, nem kíván versenyezni, nem kíván vetélkedni semmifele más nemzettel, mert saját erejéből tudja elérni fejlődését. Node nem kívánok átmenni politikai kérdésekre és inkább az egyénről írok. Eszembe jut egy régi vicc, amit az olvasók bizonyára már régen hallottak, a kis felfuvalkodott egérkéről, amely fel­nyalta a kocsma padlójára kifolyt pálinkát és alaposan berú­gott tőle. Olyan óriásnak képzelte magát, hogy azt mondta:--- Nocsak, most jönne az a macska! Most én győzném le őt! Most az egész világgal szembe mernek szállni, olyan erős vagyok . . . Ebben a pillanatban a ravasz kandúr hátulról elkapta a nyakát és befalta. így van ez kicsi emberi életünkben is. Ha csak kissé érezzük erőnket, megittasodunk saját képzelt nagy­ságunktól és úgy gondoljuk, hogy nincs az a hatalom, amely legyőzhetne bennünket. Amikor még Clevelandben éltem, ismertem egy nagyon szerény, szorgalmas asszonyt, akinek öt év óta ágybanfekvő béna férjét kellett eltartania és bizony nagyon keserves volt az élete. Olyan szerény volt, hogy még ebben a nyomorúsá­gos életében sem panaszkodott és még csak nem is volt szo­morú. Hajnalban már talpon volt és kis hajlékát patyolat tisztán tartotta, a tehetetlen férjnek odakészítette azt, amire napközben szüksége volt, mert neki el kellett mennie takarí­tani a tehetősebb családokhoz. Ahol dolgozott, megbecsül­ték, mert lelkiismeretes, tiszta munkát végzett és nagyon jól főzött. A magyar asszonyoknak a jó Isten á szakácsnői tehet­séget bőven juttatta. Anna asszony tengernyi munkája mellett, talált időt ar­ra, hogy még az egyházához is bejárt dolgozni. Nem hiány­zott ő a szerdai csigatésztagyúrásnál és a fánk sütésnél, csak korábban hagyta abba a munkát, mint a többiek, mert bi­zony Jánoshoz kellett haza sietnie, aki ágyhoz volt kötve. Szegény János gyakran mondogatta: — Nem is tudom, hogyan érdemeltem meg a te jóságo­dat! Mit is csinálnék én nélküled? Hiszen olyan nyomorult, tehetetlen vagyok. A szívem beteg. Nincs a lábamban sem­mi erő és még szerencsés vagyok, hogy a kezemet tudom e­­mclni! Ugyan, kérlek! — mondta neki Anna, — hiszen még szerencsés vagyok hogy tudok dolgozni. Gyakran gondolok arra, milyen jó férj voltál és ide adtad minden héten a csek­kedet nekem. Soha nem kocsmáztál, hanem megbecsültél. Az a legkevesebb, hogy most, amikor neked van énreám szükséged, én dolgozom és hozok haza egy kis pénzt. — Félek, hogy megárt neked ez a sok munka! -—- mond­ta az aggódó férj. Ki s pénz befolyt az üzemtől is, ahol dolgozott és meg­­nyomorodott, de sok kellett orvosra, gyógyszerre is. Mégis jó egyetértésben, szegényesen megéltek. Az orvos nem bíz­tatta Annál, liogy János valaha is visszanyeri jáfó képessé­gét-Anna új munkát vállalt valahol a gazdag negyedben. Egy jómódú házaspárhoz került, akiknek felnőtt gyermekeik már kirepü Itek a családi fészekből és a szülők magukra ma­radtak. Douglas Andrew, a gazda, nagy iparvállalatnak volt a tulajdonosa és az asszonynak sok társadalmi kötelezettsége volt. Gyal cran voltak a házban bridge partik és ilyenkor An­na rendszerint kapott néhány dollárnyi borravalót az előkelő vendégektől. Mrs. Douglas megbecsülte Annát, és gyakran adott neki fizetésén kívül juttatásokat és gazdag ruhatárából is juttatott neki olyan ruhát, vagy kabátot, amelyet már nem hordott. Sőt még Jánosnak is akart küldeni ruhát, de Anna elmondta neki, hogy férje már évek óta munkaképtelen és nem jár ki a házból. Egy alkalommal Douglas vendéget hozott a házba. Egy belga iparmágnás érkezett Clevelandbe és tárgyalt Douglas­­szel. Öt hívta vendégül a házigazda. A belga magas, elegáns férfi volt, aki hosszabb időt töltött a Belga-Kongóban és mi­előtt új gyárát Brüsszelben megnyitotta, szétnézett Ameriká­ban. Annának nem tetszett a külföldi vendég. Maga sem tudta megmagyarázni magának, de valahogy nem bízott ben­ne. Persze világért sem szólt volna erről Douglasnak. Arnold Dender, a belga gyáros, mindennapi vendége lett Dougleséknek. Anna most már naponta járt be dolgozni a házba és munkáját rendesen megfizették. Douglas házas­pár nem kívánta őt kihasználni. Anna egyszerű, szerény nő volt, de figyelmét nem ke­rülte el semmi. Hűséges volt munkaadójához és örült, hogy Douglasék jól megfizetik. Kitűnő ebédeket és vacsorákat ké­szített és Dender úr is dicsérte szakácsművészetét. Egy délben, amikor elfogyasztották az ebédet és Doug­lasék Denderrel együtt távoztak, Anna a konyhában a moso­gatással foglalatoskodott, amikor legnagyobb csodálkozásá­ra Dender tért vissza a házba egyedül.-Mivel szolgálhatok, uram? — kérdezte Anna. — Nagy szívességet kérek magától. — Mondta a belga. — Főiem? Vajon milyen szívességet tehetek én önnek? Én csak a ház bejáró alkalmazottja vagyok! — Tudom, de amint látom, Douglasék magában meg­bíznak . . . — Aliért ne bíznának meg bennem? — Igaza van! Miért ne bíznának?! Amit én most kérni akarok, talán kissé furcsa lesz! Arra akarom megkérni, hoyy engedje meg félórára, hogy bemenjek Mr. Douglas dolgozó­­szobájába és az íróasztalánál dolgozzam . . . — Azt nem tehetem, uram! Nincs jogom önt beengedni a házba. Én csak alkalmazott vagyok és tudom a kötelessé­gem ... — Nem kívánom ingyen a szívességét! Gondolom, hogy magának jól jön nehány száz dollár és nem áll ellen bőkézű ajánlatomnak! — Nem értem, miről van szó! — mondta Anna határo­zottan. — Bármiről van is szó, van valami, ami meg nem vá­sárolható. Ez az én becsületem! Annak nincs ára! Sajnálom, Mr. Dender. Ha önnek valamire szüksége van gazdámtól, kérje el tőle. Nem engedhetem, hogy a távollétében az ő író­asztalában kutasson és nem engedem be a házba . . . — Legyen esze magának! Én nem akarok semmit sem elvinni Douglastól, csak le akarok írni valamit az íróaszta­lánál . . .-Ha az tisztességes dolog lenne, akkor nem a háta mö­gött, hanem vele együtt tenné! — mondta Anna haragosan. Ami 8. zután történt, az pillanatok műve volt. Dender megfogta Anna két vállát és el akarta lökni a mosogatótól, de Anna a kezében lévő késsel oly mély sebet ejtett a férfi kezén, hogy ellepte a vér. Dender ránézett a saját sérült ke­zére és káromkodni kezdett, azután kiszáladt a házból. A vá­gás a főeret vágta el és ő az ép kezét rászorította a vérző ke­­zére, úgy szaladt ki a konyhából. Beleugrott a kint váró au­tójába és elrobogott. Anna azonnal felhívta telefonon Mr. Douglast és el­mondta, mi történt. Ö maga sem értette meg azt, ami történt. Csak sokkal később tudódott ki a dolog. A belga gyáros kö­zös ügyletei beszélt meg korábban Douglas-szel és megálla­podásuk értelmében árlejtésre kellett ajánlatot tenniök egy állami építkezésnél. Minthogy azonban Dendernek még egy vállalata volt Amerikában, ki akarta játszani Douglast és a háta mögött beadni az olcsóbb ajánlatot. Douglas csodálkozással hallgatta Annát, akinek Den­der magas összeget ígért, ha beengedi Douglas szobájába. — Maga megtagadta az ő kérését, holott zsarolhatta vplna őt. Ha ezreket kér, azt is megadta volna. — Éri nagyon elítélem azt az embert, aki másokat ki­játszik. Én csak egy szegény asszony vagyok, de nincs az a pénz a világon, amennyiért eladnám a becsületemet! — Maga nem szegény asszony! — mondta Douglas ha­tározottan. — Maga egész ember, megvesztegethetetlen és becsületes, ellenben Dender úr csak egy kis szürke egér ma­ga mellett, mert ő megtalálhatta volna tisztességes hasznát a velem kötött becsületes üzleten. De ő többet akart, ő iri­gyelte azt, hogy én is keressek az üzleten. Látja, Anna, Den­der most elesett az üzlettől, s elveszített egy üzletbarátot, aki a jövőben hasznára lehetne. Anna férje, János, nemsokára meghalt és Anna Doug­­!as-ék segítségével magyar vendéglőt nyitott. Ha Cleveland­be utazom, okvetlenül felkeresem. ROSSINI olasz zeneszerzőt fölkereste egy ismeretlen zenész. Át­nyújtotta egy operakéziratát, hogy bírálja felül a mester. Rossini átnézte s megdöbbenve állapította meg, hogy az egész opera lopott. Minden része, üteme és melódiája más operákból való. — Ön zeneszerző? — kérdezte megdöbbenve. — Igen. — És nem pirul el, ha nappal írja a munkáit? — célzott a lopásra. — Nem én . . . különben is csak éjjel tudok dolgozni. — Igen, igen — bólintott mérgesen ekkora arcátlanság láttára. — Most már értem . . . Lliszeiy a tolvajok és rablók is éjjel dolgoznak . . . K. Tudom, hogy a különféle gyárak és üzemek magas ingatlanforgalmi adót fizetnek, ami közösségünk számára igen fontos. Mi a helyzet az Illuminating Company-val ? F. Társaságunk 30,459.702 dollár ingatlan-forgalmi adót fizetett 1976- ban. Többet, mint bármelyik más cég Cuyahoga, Lake, Lorain, Ash­tabula és Geauga megyékben. En­nek az adónak legnagyobb részét az iskolák kapják meg. Az elmúlt év­ben a CEI ingatlanforgalmi adójá­ból 20 millió dollárt kaptak. K. Elég sokat olvastam a napener­giáról. Mikor jön el annak az ideje, hogy én is használhatom? F. Bármelyik nap elkezdheti fűtésre használni a napsugár melegét, ha van hozzá elegendő pénze ... A napenergia alkalmazása 3-15 ezer dollárba kerül attól függően, hogy melyik szisztémát használja. De az megint más kérdés, ha a napenergi­át a villanyáram helyett akarja felhasználni. A kormányzat és a szakemberek még nem dolgozták ki annak közhasználatát. Megítélé­sünk szerint ehhez 20 év szükséges. K. Lehetséges-e, hogy a villany­­számlámat arányosan elosztott összegben fizessem havonta? F. Igen. Vállalatunk lehetővé teszi a számla kiegyenlítésnek ezt a módját is. Ön is csatlakozhat a budget billing programhoz. Az erre vonat­kozó információkért megadjuk az Ön júniusi, vagy januári számláján. A számla nagysága attól függ, hogy mikor használ több villanyáramot, télen, vagy nyáron. Bővebb felvilá­gosításért írjon, vagy telefonáljon a CEI Consumer Services Depart­­ment-nek. K. Lekapcsoljam-e a villanyt, ha kis időre kimegyek a szobából? F. Igen. Noha egy 100 wattos villany égő 10 órai használata 5 centbe ke­rül, minden áramkikapcsolással egy centet spórol meg, tehát egy centet nyer! Bármilyen probléma esetén, vagy bővebb felvilágosításért forduljon hozzánk, szívesen rendelkezésére állunk. írjon néhány sort a következő cimre: "Talking It Over" P. O. B. 500C, Cleveland, Oh. 44101. Szeretnénk, ha megismerne bennünket. The Illuminating Company 3NOHd dIZ ~ 31V1S “ AJLI0----------------------------------------------­ssgyaav ~ “ 31AIVN Httr °!MO ‘PUB|9A0|Q ‘leajJS M16 tseg frotri T idao ‘vid cg |ie^v aiea _________________ (saßjeijo)ajn}euß!s # HdBCpaiui r míg P009 ~ # aßjBL|Q jajseiúi óin aßjegQ □ njLjt pooo---------------------------------# pjBau0iuv>jUBg áuj bBjbliq □ ('ÁjuoLi)nv lisueij. |BUO|60y pueia/^aio JsteajQ oj aiqeÁecI s>p8qo Ljseo puas jou oq) ____________'pasoioua juaiuÁBd □ ~ 10 >j09/V\ _______ (e$) SSBd |B00-| Á|>j99/\/\-------— ~ 10 mjuow (l t$) SSBd |BOO~I áimjuow —-----­iOLlUJOW (SL$) SSBd SS9JÓX3 Á|qtuoy\|--------­a in puag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom