Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-12-29 / 49. szám
1977. DECEMBER 29. MAGYAR ÜJ5ÄÖ 5. ÖLDAL Torrn ay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV *- Folytatás — ér • * — Első teendőnk a fegyverkezés! — Aztán belebömbölfe a terembe: <—• Lenin felhívást intéz általam kozzátok! J Lenin nevének kallatára felállt az egész tömeg. Az asszonyok, mint a fúriák tapsoltak és Kun Béla harsogva köszönte: >— Lenin azt üzeni nektek, változtassátok át az imperializmus káborúját a nemzetközi proletárság osztályháborújává T > Valaki elordította magát és a terem utána bőgte: r-i Halál a burzsoáziára! | Aztán pofozkodás támadt. A vörös katonák nem akarták-szóköz engedni Garbait, a szocialisták szónokát. Kun BéFa kiabálva az asztal tetejéről próbált rendet csinálni: 2- Ha egy burzsuj jönne ide beszélni, én magam mondanám, kogy hajítsátok ki az ablakon. De Garbai elvtárs a másik munkástáborból jött és vele karcainkban még találkozhatunk! Aztán Garbai “elvtárs’ is ilyesfélét mondott: A szocialisták és a kommunisták mindenben megegyeznek: a cél és Jaz ellenség: ugyanegy. De nem jött még meg az idő. Vágó rekedten kiabálta: A kommunistáknak nem kell szólásszabadság, nem kell demokrácia, fegyverezzék fel azonnal a proletárokat, fegyverezzék le a burzsoáziát, kiáltsák ki a tanácsköztársaságot!.. . ? A magyar urak gyűlésére gondoltam. A szél süvített körülöttem, a zászlók rángatták a rúdjukat, átkapkodtak a sötét utcák közén és a szövetjük összegabalyodott, vonaglott, mintha kétségbeesett kezek tördelték volna egymást az emberek feje felett. •8 • -f*'1 ■ Január 13. Egész nap dolgoztam. Újszerű munka volt. A szövetség iroííajának a szervezésén törtem a fejemet. Röpcédulákat fogalmaztam és temérdek levelet írtam, pedig nem szeretek lewelet írni. Estére egy értekezletre megint a várbeli palota bajn gyűltünk össze. Elhatároztuk, kogy minden eshetőségre tiltakozó memorandumot készítünk elő az asszonyok nevébegfi, legyen kéznél, ka antant-missziók érkeznek. ? Klebelsberg gróf felajánlotta egy kész munkáját, használjuk fel és fordítsuk le idegen nyelvekre. . . Közben múlt az|idő. Indulni készültünk. 5 Kocsit mostanában már nem igen lehet kapni és ka mégis vállalkozik valaminő jármű, Miatyánkot mondhat, aki bájéul. A múltkoriban sötéttel történt meg két hölggyel, hogy útközben egy katona kapaszkodott fel a bérkocsijuk bálijára. Összejátszott a kocsissal. Az ostor egyszerre a lo*ak közé suhintott és a kocsi őrült iramodással vitte a megrémült asszonyokat elhagyatott külvárosi utcákon át a teűiétő irányába. A rohanó kocsiból ugrottak ki. így menekültek meg, különben ki tudja, hol végezték volna be az Jakát. Zichy Rafaelné saját kocsiján küldött ma este haza. belsberg leszállt lakása előtt a Belvárosban, én tovább hajtattam. Mire a Räkoczimtra értünk, mint egy parancsszóra kialudtak véges-végig a villanylámpák. A sötét utca k^já tóttá a száját és elnyelt. *. Lövöldözés hallatszott mindenünnen, a lovak ijedezle$í. Éreztem, hogy a kocsis is fél a bakon. Félelemmel volt te|e az éjszaka. Nyargalva érkeztünk meg a lakásom elé. Fent nyitva volt anyám ablaka. A hideg dacára , ott vári rejin az ablaknál és lekiáltott a kocsisnak: — Zéndülés van a Népszínházáéi. Ne menjen á Rá k<|czi-útnak. » Az ember megköszönte a figyelmeztetést és a patkók c^áttogasa ellenkező irányban távolodott olyan hirtelen, mintha az állatok is érezték volna a veszedelmet. Január 14. 1 A pesti házak fala mögött titokban suttogva régen készül ődött a mi szerencsétlen végzetünk. Meglakoltak érte a házak. Kormos arcukra rásütögette ez a kor minden szégyenének bélyegét. Az idők, amelyek járnak, a tömegek számira formálják a képüket és eszméik, mint a rimák, az utcán kínálják magukat. A csendes elvonultságok kiválóságainak érvényesülése nem létezik többé. Talán ezért termel a mentalitások és a művészetek világában is csak tömegárut az icfe. A kiválóságok és a művészetek jellemzik a korokat. A mi korunknak csak — plakátjai vannak! És a mostaniaknál aljasabb, ocsmányabb plakátok sem emberek formájában, séftn papiroson, soha se voltak forgalomban. : Amint ma reggel az utcára léptem, ha fájt is, mégis jót esett a temérdek kiragasztott förtelem után, a Területvéjdő Liga plakátját látnom, melyen vörös mezőben Magyarország meghasadozott képe körvonalozódott. Öt darfjbba fűrészelve ott sajgott a hazak falán a Kárpátok övezte ősi egység képe. Csehek, oláhok, jugoszlávok, osztrákok kirajzolt rablási szándékai közt, középütt a megmaradó életképtelen kis föld, az erdeitől, bányáitól megfosztott róna lájszott. És mintha kiáltana a négy millió magyar fiától megfosztott csonka rém, három szó rivallt a tépett birodalom alatt: Nem, nem, soha! d Ezt mondták ma az utcák, a házak, a falak. És hosszú hetek után először éreztem magamat megint itthon a városban, amely mindent megtagadott, ami az én hitem. Magira eszmél-e Budapest? Feltevésem hirtelen szétszakadt. Az egyik csupasz körúti fa mellett egy jól öltözött fiatal ember lehajolt és az aszfalt kis földszigetjéből sarat kapart a Jenyerébe. Aztán . .. nem hittem a szememnek, —- a falhoz ir&nt és besározta az ország térképét és a tiltakozó szavakat! * A vér a fejembe szökött: * — Hogy meri tenni? —< A fiatalember visszanézett. Söh a sem fogom elfelejteni az arcát: Palesztinában, kétezer é^ előtt rajzolták. s Ostobaság ez. Ország sincs, haza sincs ... 3 Önkéntelenül magam mögé pillantottam. Senki se akad, aki ezt az embert torkon ragadja? Az utca népe tolongj és nem látta meg. Szédülni kezdtem és mondtam valamit, hogy mit, arra nem emlékszem. Bizonytalan lépéssel mentem odébb. Ilyen rettentőén, világosan soha sem láttam még azt, amit akarnak. Nincs haza! Nekik nincs. És azt átírják, hogy nekünk se legyen. képviselik ma Magyarországot. Míg a feminista-bolseviki 3édy-Schwimmer Róza, a Károlyi-kormány nem akkrediált, lie kitessékelt svájci követe adósságainak hátrahagyása után nár befejezte diplomáciai pályafutását, azalatt, mint a kornány kiküldöttje: Kéri Pál, Vadász Miklós, Ignotus-Veielsberg Hugó még odakinn tépdesik utolsó foszlányát a riagyar állam tekintélyének. Mintha a magyar lelkek éreznék mindezt és jóvá akarták tenni, amit a kormány amúgy is nyomorult helyzetűn-ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT Most készült el nyomdánkban a 16 levelezőlapból álló ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT i képek Erdély nevezetességeit ábrázolják, valamint négy ' épviseletet <—• mindegyik kép négy szín nyomásban. Az egyeá lap ára 20 cent, a sorozat (16 lap) $3.00 és i ét sorozat 5 dollár. 10 sorozat 18 dollár, 50 sorozat ára I 3.00. Postadíjat 10 sorozat vagy több vételénél nem számítnk, ennél kevesebbnél sorozatonkint 30 cent. Megrendelem az Erdélyi levelezőlap sorozatot: rj§v:................................................................................................... Itca, házszám: ............................................................................. Vros: .............................................................................................. ORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és még melenő részletek könyvalakban való nyomása befejeződő A könyvkötő bekötötte és december 12-én feladtuk \ a grendelt könyveket. A második kötet húsvétra készül el. * Az Emlékbizottság a hirdetett kedvezményes előfizetési * lebségét meghosszabbítja 1977. december 31-ig. Mind- % azhát, aki december 31-ig beküldi a két könyvért a vé-* telt, 25 dollár helyett 20 dollárért kapja meg Tormay.; C< örökértékű könyvét, a Bujdosó Könyvét. , j Az első kötetet december 12-én adjuk postára, a másoíkötetet pedig annak elkészülte után, kb. húsvétra. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyvét. Mellékelem az árát (25 dollár helyett) $20.-t. Cérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Né...................................................................................... Ut házszám: ............................................................................. Vá .................................................................................. Áll: .........................................................Zip Code................ Sokszor hallottam ezt a szavukat. .. Jól emlékszem rá mikor először hallottam. Egy zsidó családnál voltam és a háziúr ugyanazt mondotta, amit a plakátpiszkító mondott: Nincs haza. .. . Mesélnék valamit, — deleltem én s mesélni kezd tem: Történt egyszer, hogy egy régi nagy ugart felszántottak az erdőszélen. Hajdan temető volt. Mindig temető volt. Most feltörték az ekevassal. Éjszaka lett, a hold kikelt az j erdőből és a fényét elvetette a friss barázdákban. Termés támadt belőle az éjféli órára. Kísértetiesen nőttek a felhasított földből a temető vetései: csontvázak keltek ki a holdfényen. Magyarok, kunok, bessenyők, buzogányos honfoglalók, hunok, sisakos római légionáriusok. Sorban kikeltek, ahogy rétegenként az évezredek egymás fölé temették őket. Cihelődtek, nyújtózkodtak, lerázták bordáikról a földet és kiültek a barázda dombosára. Csontállukat nagy, rozsdás kardjuk markolatára támasztották, forgatták a koponyájukat és szemük üres gödrével, régi szokásból, egymásra néztek: r— Miért haltál meg? r— kérdezte az egyik. — A hazámért! felelte a szomszédja. És mint mikor a szél jár a temetőn, suttogva körbejárt a kérdés és a felelet. Az erdőszélről egy árnyék vált ki ekkor az árnyékból. Görnyedt ősz ember jött a szántás felé. Hófehér volt a haja és a szakálla, görcsös botjára támaszkodva lépett. Aztán megállt a kísérteties kör fölött és elgondolkozva hallgatta a beszélőket. . . Miért haltál meg?... És szólt az aggastyán: Rómaiak, hunok, avarok, kunok, ösmertelek mindannyiatokat és túléltelek, mert nekem nincs hazám és nincs olyan föld, amely ikért meghalnék. . . Vége szakadt a mesémnek és a szeme közé néztem annak, akinek elmondtam: »— Ügy-e megértett? Ahasverus volt az aggastyán. Igazat szóltam-e akkor? . . . Túl fognak-e élni minket is, mert nem halnak meg a földért? Fajom életösztöne lázadóan tiltakozott. Nem élnek túl. Eljött az idő. Kiélik magukat, nem Ahasverusok többé, hazát akarnak, a mi lazánkat. A fajok élete hasonlít az egyének életéhez. Megvan a gyermekkoruk, az ifjúságuk, férfikoruk és az öregségük. A zsidó fajt az emberiség megfosztotta ifjúsága és férfikora virágzásától. Kielégületlenül öregedett meg, mialatt kortársait, az egyiptomiakat, asszírokat, babiloniakat eltemette és aranykoruk emlékével meghalni látta Athént, Rómát és Bizáncot, amelyeknek bölcsőjénél már mint aggastyán állt .Kortársak nélkül, magányosan, idegenszerűén ittmaradt kö zöttünk, fiatal népek között. Nem tudott meghalni, mert t beteljesülést várta. És most, mikor a história körülmény« : kedveznek tehetségeinek és tulajdonságainak, sírja széléi,] szinte az enyészet feloszlása közben éli ki egy, szörnyű halál; táncban az elmulasztott virágzást. i Ahasverus fiatalra festi az arcát, részegen tántorog :s i haldokolva orgiát ül. Január 15—24. ■ *•«<>“’ ,í-' . ■ s , ■ j. ' - . I -r Erdélyi barátnőm egy fiatalembert küldött ma lozzám. ETdig a Székely Nemzeti Tanácsban dolgozott. Du- j nántúli, ismeri a nemzetiségi kérdést és azt mondja, kegy , Budapestéi csak a magyar vidék erejével lehet yisszdoglalni. Kiss Károlynak hívják. Azt hiszem, jó munkatársam lesz. Anyagi érdekeit épp oly jól tudja képviselni, miit én magam . . . Mindenről beszélt, ami az ország és a elások, érdeke, csak az egyéni érdekeiről hallgatott. Megegyeztünk, » Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének a titkára lesz. ] Az iroda Kállay Erzsébet vezetése alatt már dolgozik, Én] pedig járom a várost és beszélek az asszonyokhoz, A Lipót-körúton mentem a Duna irányába. Az. együ .utca szegletén két alak fordult ki. Egy leány és egy férfi A leány szőke arca ismerős volt. Haját bolseviki frizurábar viselte. Világoskék szemét beszéd közben furcsán mereszt gette. Eszembe jutott: hiszen ez Goszthonyi Mária. Elhalyagoltan nézett ki. Félretaposott cipő volt rajta, a szók nyája lefetyelt, kesztyűje a hideg dacára nem volt, Aki vele ment, fekete kesztyűt viselt, feketébe volt öltözve. Fekete hajával az egész ember gyászfekete benyomást tett. Szűk válla előrehajlott és a háta görbültnek látszott. Nem volt kimondottan púpos, de arcán a púposok kifejezése ült. Feltűnően sápadt volt, csak nagy szemita orra yöröslött két fekete szeme között. Hogy kerül ez a leány ebbe a társaságba? Már elhaladtak mellettem és én még mindig reájuk gondoltam. Közben a tekintetem egészen véletlenül levette a falról a ig ujca felírását: Visegrádi-utca. A kommunisták fészke. Itt van a “Vörös Újság szerkesztősége, itt gyülekeznek a tüntető menetekre ... Goszthonyi Máriáról az utóbbi időben sokszor hallottam beszélni. Az elmúlt években megtanult oroszul, orosz kommunista iratokat fordított és két barátja: Lukács-Löwinger György, a gazdag bankár fia és Bauer Hersch, jelenleg: Balázs Béla nevű író befolyása alatt szindikálista elveket vallott. Somogymegyeiek úgy mondják, hogy a háború alatt azért voltak kellemetlenségei a kaposvári kórházban, ahol mint önkéntes ápolónő működött, mert kommunista elveket hirdetett a sebesült katonáknak. Az a mendemonda is járja, hogy október napjaiban a kenyérmezei fogolytáborban a lázadás kitörése előtt izgató beszédeke! mondott az orosz foglyoknak. Egy kijelentése, amelyet Ritoól Emma előtt tett, nem hazudtolja meg ezeket a híreket. Rövid idővel a forradalom után történt, hogy a Várhegyen vélet lenül találkoztak. Együtt jöttek le a Duna felé. Goszthonyi Mária egyszerre megállt és fanatikus hittel mondotta: — Fogunk még ezekben az utcákban barikádokor harcolni. — De egymás ellen, — felelte Ritoók Emma. ( Goszthonyi Máriát azóta sokan látták Kun Béla kom munista gyűléseken. Jóformán gyerek volt, mikor utólszoi beszéltem vele. Szülei somogyi birtokukon egy barokk kas 1 télyt építettek maguknak. Ott nőtt fel féltve, kényeztetve a2 eredetileg művészetre hajló, tehetséges fiatal leány. Anyje szereti hazáját és a zenét, a legjobb művészek voltak e ; vendégei; az atyja mintagazdaságot teremtett. Hogyan jut hatott el ez a leány a visegrádiutcai kommunistákig? A vi Iágon vannak lelki járványok is! A háború is járvány volt a bolsevizmus is az. i Berlinben nagy krízise van most ennek a járványnak ; Két legvadabb terjesztőjét, Liebknecht Károlyt és Luxem burg Rózát megölték. És mert az asszony tehetségesebb vol és jobban tudott gyűlölni, mint a férfi, vészesebben is tudott hatni destruktív szellemével. Míg Liebknecht a német spartakusokat szervezte meg, Luxemburg Róza volt az összekötő kapocs az orosz és a német forradalmi zsidóság között. Ezek az emberek gonosztevőkkel szövetkeztek, Berlin csőcselékét uszították a lakosságra. Polgárháborút akartak és Németország romjain saját uralmukat. Luxemburg Rózát most a tömeg dühe tépte darabokra. Hír szerint a Landwehr-csatornába dobták a testét, Liebknechtet pedig, aki másokat a halálba tüzelt, míg maga elbújt és letagadta nevét, mikor sor került reá, hogy bátor legyen, — szökése közben lőtték agyon. A berlini lapok azt írják róluk: nem ismerték a határt, ahol a politikai harc megszűnik és a bűncselekmény kezdődik. És ugyanekkor a budapesti szabadkőmívesek kormánytámogató lapjában: a Világban elképedve olvasom: Ennek a két embernek a sorsa veszedelmesen hasonlít ama Názáretiéhez ... A kommunizmus történetébe mártírglóriával a feje körül két szent vonult ma be .. A kommunizmus léte, alapja és egész tana az osztálygyűlöletre, vagyis a testvérgyilkosságra van felépítve. Krisztus egész tana maga a szeretet. Közte és amazok között nincs híd a szakadékon át. Az ő országa nem e földről való, ezeknek az országuk csakis a földön van és elsöpri, ami nem e földről való. Ezek mindent elvesznek, ő mindent odaadott. A Názáreti meghalt érettük is, ők pedig újra megfeszítik őt. .. Krisztus tan,át csúfolták meg Kun Béla és társai a budapesti kommunisták gyászünnepén is. Tajtékozva mutattak fel Luxemburg Róza és Liebknecht póznákon körülbordozott képére. Bosszúra Iázították a csőcseléket és olyan gyűlöletet ordítottak, amilyent még nem hallott ez a város soha. Kun Béla eleinte hatást ért el, aztán egyszerre megfordult a tér hangulata Azt kiáltotta az emelvényről: — Bennünket is az ő sorsuk fenyeget már itt, de mi fogadalmat teszünk, ha felnégyelnek bennünket, akkor is tovább haladunk az ő útjukon. Valaki ekkor elordította magát a tömegben: — Felnégyelés után akar tovább járni? Az emberek röhögtek. Kun Béla demagóg-fogással ezután már hiába kiabálta: — Elvtársak, ne sírjatok! — igazán senki sem sírt a téren és a Iázításnak szánt beszéd elpattant az emberek feje felett, mint egy piszkos szappanbuborék. Ma még szétpattant a buborék, ma még nevetnek, de ki tudja, mi lesz holnap? A kormány már szinte leplezetlenül a kommunisták kezére játszik. Mostanában történt, hogy a nyíregyházai katonai ügyészség megkeresésére, gyilkosság bűntette miatt a budapesti rendőrség egy Szamuelly Tibor nevű kommunista agitátort letartóztatott. Röviddel ezelőtt egy hadifogságból megtért alezredes tanúskodott róla, hogy ez az ember, aki mint hadifogoly Oroszországban Trockij bizalmasa- volt, Moszkvában százötven magyar tisztet kivégeztetett, mert nem akartak a vörös gárdához csatlakozni. A kommunista Szamuelly most három napot sem töltött a I fogházban. Károlyi Mihály közbenjárására beszüntették kihallgatását és szabadon eresztették. Ez az eset ismét rést vág a láthatatlanon, mely mö' gött démoni munka folyik. , Erjedés dolgozik mindenütt. A hadügyminisztériumban is két tábor harcolt és f , magyarokat megint legyőzték. Pogány elcsapta Festeticset Böhm Vilmos lesz a hadügyminiszter. A vallás- és közok tatásügyi minisztériumot különválasztották és Károlyi a mai 1 gyár jövő kulcsát, a közoktatásügyi tárcát, Lenin ágensénei a szociál-kommunista Kunfinak adta a kezébe, aki azza; ezdte működését, hogy a magyar Tudomány-Egyetem, rég űfonómiáját félrelökte és ajánlás nélkül Önhatalmúlag ki levezeti hat szabadkőmívest tanárnak. És az az ember, aki így tiporja a magyar faj életérde keit, tárgyal most a kormány nevében a mi érdekeinkről a: mtente-hatalmak megbízásából ideérkezett amerikai misz szióval. A missziót Coolidge tanár, Wilson elnök barátja . vezeti. Elsősorban a kormány tagjaival lépett érintkezésbe. . Tájékozódást szerezni jött. Hogy ezt a tájékoztatást a korj mány milyen formában végzi, arról hallottam egy kis történetet. Kunfi Zsigmond a bolsevizmus rémét emlegetve azt j. panaszolta Mr. Coolidgenak, hogy nincs szén, nincs munkaalkalom és a munkanélküliek segélyezése felemészti az állam erejét. Mikor a földművelési miniszter, Búza Barna ^ nformálta az amerikait, szánalmat kérő hangon jajveszé- 0 lelte, hogy a burgonya, répa elrothad a földben és nincs, ■ iki kiszedje. Coolidge meglepetve kérdezte: .—- Hát a miniszter urak nem érintkeznek egymással? .. . És nemcsak idebenn, de a külföldön is ilyen emberek kön ront, szinte kétségbeesetten keresi valamennyi hazafias erő a megnyilvánulást. Tüntető menetek vonulnak az amerikai misszió ablakai alá és zúgnak az utcák: “Nem, nem, soka!” Coolidge felkereste a beteg Apponyi Albert grófot és átvette nagyszerű memorandumát, melyben összefoglalta a Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságokat. Gróf Teleki Pál, aki október eleje óta lázasan dolgozott geografusavial és a statisztikusokkal az ország nemzetiségi térké*_ pein, ezeket a térképeket adta át a misszióknak, melyek rabló szomszédaink hazug jogcímeivel szemben statisztikák alapon igazolták, hogy a megszállt területeken csehek, szerhik, oláhok az ezeréves Magyarország kétharmadával .eyütt közel négymillió fajmagyart akarnak elszakítani. Teleki beláthatatlan szolgálatokat tett hazájának, i> mondották az amerikaiak. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége is ott volt f- tiltakozók között. Károlyi Mihályné i—> mint nem egy más (érvünkről >—< előzetesen tudomást szerzett erről is. j A feministákról, a szocialista és radikális asszonyokról, ehát a politikailag szereplő izraelita női táborról saját nyilatkozataik alapján most már köztudomású, hogy pártjaikcal, a szabadkőmívesekkel és a galileistákkal együtt, nem tívánják az ország területi épségének fenntartását. Károlyi Mihályné, hogy a destrukció tábora ellen fenyegetően meglyilatkozó nemzeti közvéleményt elaltassa, közeledést kereett a mi küldöttségünk vezetőjéhez: Zichy Rafaelnéhoz,',^ Megbízottjával azt üzentette neki, hogy egy memorandumot készíttetett számunkra és a radikális irányzatú nőkkel együtf1 satlakozni fog felvonulásunkhoz. Zichy Rafaelné önérzetesen felelt: <— A memorandum felesleges. A magyar asszonyok íemoranduma már készen van. A küldöttségben pedig incs helyük azoknak, akik az ország területi épsége ellen*4- étkeztek és vétkeznek még ma is . .. És mint mi, ugyanúgy tiltakoztak a többi magyar alaulatok, a Területvédő Liga, a szervezkedő intranzigens ke?sztény Ébredő Magyarok és a Magyar Országos Véderőgyesül et; a Move, amely elnököt cserélt és a nemzeti ügy telié állt. Hiába vonultak fel gyűléseik ellen a tengerészek, ogány vörös katonái és a kormány testőrsége: a hírhedt i abik-különítmény, mely többnyire szökött fegyencekből és : iblógyilkosokból rekrutálódott. Most 19-én gyűlés közben fába vágták el a villanyvezetékeket a zsúfolt teremben, i Move új elnöke, Gömbös Gyula vezérkari százados az itemacionálét bőgő kommunistáknak bátran odakiáltotta:, í— Az Internacionále a hazátlanok jelszava és jaj annak f nemzetnek, mely ezt a jelszót követi!!! Az izgatottság egyre nagyobb lesz. Budapest magyar : ikossága Íélekszakadva kiáltja ezekben a napokban: r <— Hazát akarunk! És mindennél kétségbeesettebben kiáltotta ezt vasárnap székelyek és erdélyi magyarok nagygyűlése. Soha nem átott tömegben volnult fel a város magyar érzésű lakossága r Vigadóba. Ellepte az utcákat, a tereket, a Duna partját is tiltakozott az oláhok jogtalan megszállása és vérlázító íegyetlenségei ellen. Tiltakozott, hogy Erdélyt Oláhországaoz csatolják: i—i Ezerötszáz éve a mienk, <—> kiáltották az őslakó'ízé5' lelyek sohase volt az övék! Bartha Albert, a volt hadügyminiszter pedig azzal végezte beszédét: ^ Erős magyar hadsereget kell szerveznünk! Percekig zúgott az éljen és egy nagy zokogó hullámban átcsapott a magyar nép Himnuszába, melyet száműzni akar az Internacionále. Székely katonák között így vonult a százezernyi tömeg az amerikai bizottság elé. Coolidge tanár a Ritz-szálloda erkélyéről nézte és öreg szeme könnybe lábadt. Neki is volt hazája... ; Egy fiatal székely katona ledobta a zubbonyát és vérese vert mellét odamutatta az amerikainak: 1 — Most jöttem Erdélyből, így bánnak az oláhok a j •mayarokkal a ti védelmetek alatt! ^ Budára, menjünk Budára! — hangzott fel egy bosz' szia hívó kiáltás. És a tömeg hömpölyögve indult a Lánchíd , t fel —- Le a zsidókkal! Le a szocialista miniszterekkel, le ; : a ato na tanáccsal! Éljen Magyarország területi épsége! -»* 5 ú ' j — [:olytatjuk —>
