Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-12-08 / 46. szám
1977. DECEMBER 8. MAGYAR ÚJSÁG 5. ÖLDAL |\z értekezletet Bethlen István gróf hívta össze és az elnölflést gróf Zichy Jánosra, a volt vallás- és közoktatásügyi fniniszterre hizta. Az elnök röviden beszélt. A veszélyre hivatkozott s kérte az egybegyűlteket, tekintsenek el minden pártkérdéstől és találják meg az egységet a destrukcióval szemben egy közös nagy pártalakulásban. •Rajtam kívül még csak gróf Zichy Rafaelné volt egyetlen kölgytagja az értekezletnek. Egymás mellett ültünk a díványon: Zichy Rafaelné és én. Mindenki dohányzott, a nagy’szivarfüstben jellegzetes fejek rajzolódtak. Bethle n István gróf idegesen száraz feje középütt Iátszott^Mintha hegyes tollal karcolták volna oda. Szokatlanul hossáú borostyánkő-szipkán át szíttá a cigarettáját anélkül, hogy egyszer is kivette volna a szájából. Klebelsberg Kunó gróf várakozón ült egy karosszékben, melle felett összetámasztottá két kezét és simára borotvált, feszült arca lehunyt szenjmel hallgatódzott bele a tompított sokhangú beszédbe. j Annyian voltak, hogy nem jutott mindenkinek ülőhely. A falak mentén köröskörül mindenütt urak álltak. Tisza, Apponyi, Andrássy egykori pártjainak képviselői. Amint oldalt^ fordultam, magam mellett láttam Raffay Sándor, a hatajmas, égő szavú evangélikus püspök okos, keményre vágott arcát. Túl a szombathelyi püspök, Mikes János gróf viol^szíp.baretje látszott. A feje finoman hátrahajlott, fehér kezén megcsillant a püspöki gyűrű smaragdja. Önkéntelenül arra gondoltam, hogy egy velencei bíbornoki palota barokkterme illenék köré. Szemben az íróasztalnál Szilassy Alapár ült, a magyar jogtudás kiválósága és a tenyerébe támpasztotta nemes, ősz fejét, mellette Balogh Jenő állt, TisZa István hűséges igazságügyminisztere, Perényi, Ráday Gedeon, Ernsz( prelátus, Bernát István, Hindy Zoltán, Mahler István, Huszár Károly köszöntek felém. .I Klebelsberg Kunó ekkor már olvasta az alakulandó új pár§ felhívását. Szép és fájdalmas riadó volt! A párt programjáról azt mondta, csak keret a területi épség, a nemzet^' gondolat és a keresztény világnézet határain belül. Szopjon mindenki hozzá. 3 Megindult a vita. Kifogások hangzottak az elnök igyeke^tt áthidalni az ellentéteket. Bethlen és Klebelsberg, a felhívás szerzői elfogadtak minden javaslatot, a régi nagy páSok képviselői közt úgy látszott, mintha már ipeg is lenne az egység. Összenéztünk Zichy Rafaelnéval, — amiben reménykedtünk — a hazaszerető politikusok hát mégis egyesülnek. Afettentő pusztulásban legyőzik magukban a régi harcok kesbrííségeit, az atavikus pártoskodást, amely mint valami szoffn^ü átok, Magyarországot ma rettenetes katasztrófájába sodorta,. Hát mégis! Nagyok és magyarok tudnak lenni . . . Bethlen István gondterhelt arca egy kissé felderült. Bqffetel kitette a foga közül a hosszú szipkát és Klebelsberg a jfil végzett munka után pihentetően megint Iehúnyta rövidló® szemét. jg Ebben a pillanatban egy alacsony székről hosszan, hcjjszan emelkedett fel valaki, gróf Dessewffy Emil volt. A ajtónyílásban ült, a túlsó szobában. Csak az árnyékát Iá am benyúlni mihozzánk. Az alakuló földművespárt neve en beszélt és «— a pártok egyesülésével szemben aggály! nak nem volt határa. Soká tartott. Elmúlhatott vagy egy ór; , mire leült. Szécsen grófi volt udvarnagy, keskeny, diplomata arca eg re^ssudálkozóbb lett a szónok beszéde alatt. Arcán végtel n udvarias érdeklődéssel kérdezte: ^^Voltaképpen hova konkludálsz? 1 ^_Sibong;ás hallatszott. De ez alatt a zsibongás alatt r szabadon ömlő ttek az ellentétes áramlások az egység átsssakított zsilipéin. Klebelsberg egészen halvány lett és Bethlen István végtelen szomorúan nézett körül. Szinte a kétségbeesés meggyőző erejével kísérelték meg újra összekapcsolni azt, ami reíjenetes szerencsétlenségben szétszakadt. ä Ekkor említette valaki, hogy Heinrich Ferenc, a keres;lmi és ipari érdekeltségeket szervezi össze egy polgári tá. Ők is hozzánk fognak csatlakozni, — mondotta Beth— ha egységet tudunk magunk között teremteni. Külön- 5 foglalkozási ágak, érdeklődők és árnyalatok nem képesek egyetemes összekapcsolásra, a nélkül pedig nem lehet azf országot megmenteni. Én csak egyetlen erőt ismerek, anlely erre képes és az — a nemzeti gondolat. \ —' Persze, könnyen beszél, neki nincs pártja . . . veleje bele egy hang a zsibongásba. ff Haller István, a keresztényszocialista párt egyik vezére, ak\t a földművespárt szónokártak a bomlasztása már megéretett, felállt és arról beszélt, nem lesz tanácsos az egységet* pair most létrehozni. Bizonyos kikötések mellett csak a ^ámsztások után lehetne erre gondolni. De az urnákhoz mfnjep ininden párt a saját lobogója alatt, nehogy a kerületejíiől y^szítsen és a párt meggyengüljön. J —< Most nem a pártokról van szó, de a hazáról! kiáltott közbe Zichy Rafaelné. <— Hiszen ez az utolsó óra . .. A szoba egyik része éljenzett, a földművespártiak és a Jacresztényszocialisták szerették volna eltitkolni, hogy haráfeusznak. f Pallavicini György jellegzetes sötét feje emelkedett ki ekkor magasan a többi fej közül. Mintha egy örök profilba váett kis olasz kényúr erőszakos arca fordult volna bele fältelten égy quattrocento éremről a szivarfüstbe. Ö is az eSység lehetőséget döngette. Úgy látszott, minden szétesik. A| elnök még egy kísérletet tett, a végleges program megál^pításáról beszélt. Az értekezlet elhatározta, hogy legközelebb fog határozni és Ieverten szétoszlott. | Szomorúan mentem haza. Útközben eszembe jutott, h(^y írtam valamikor egy történetet: Csárda állt a síkon, a kirónák nagy országútján. Seregestől vonult a hadinép. Bíjdát mentek visszavenni a törököktől. Mindenféle szede ttvddett katona verődött össze. Csak két magyar volt a csárdásán. De nem fértek egymástól. Összeszólalkoztak, összeverekedtek. Véres testük felett röhögve mondta az ellenségük: így vart ez jól, ha ők agyon nem verik egymást, mi sqjpase készülünk el velük. ■^Temérdek neve volt ennek a két magyarnak a századokon át. Egykor hívták őket Újlakinak és Garának, egykor kuruc és labanc volt a nevük aztán Görgei és Kossuth, aztán Tisza és Andrássy. És ma mintha ott kísértett volna ismét ezeréves szellemük. Aetema Hungária . . . Január 6. Elég volt a kísértetjárásból. Elég volt! ... Mióta a fprencrendiek házában újra láttam azt, ami annyiszor elveszítette a nemzetet, komorabb hang keveredik a beszédembe, ha asszonyokhoz szólok. Azok, akik veszni hagyták az országot, nem változnak. A gyerekek lelkében kell átteremtenünk a. jövőt. Túl a < Éjfélig ácsóroghatunk itt, megigazította vállán a karabélyát és útnak eredt. — Elmehetnék magával? kérdeztem tőle. Az ember bólintott és kettőt lépve, míg ő egyet lépett, útnak eredtem mellette: Azt fogják hinni, hogy bekísér. Ellenkező irányba megyünk, mint a főkapitányság, nevetett a rendőr. Különben jól teszi, ha nem jár erre egyedül. Gyakran megtámadják a járókelőket, de hát már nem tart ez soká. Visszajön a régi rend. Majd elkergetjük a sok galíciai minisztert. Keservesen kezdett panaszkodni, szidta a kormánya, meg a temérdek tanácsot: Fel kéne kötni ahány van. — Mondja csak, hogy történhetett az, hogy maguk a forradalomhoz csatlakoztak? mi megpróbált, de javíthatatlan nemzedékünkön egy másik nemzedéket kell nevelni, amely megérti és irtózva gyűlöli fajunk ősi hóhérját: az örök irigységből fakadt pártoskodást. A gyerekeknél kell elkezdeni. Ne mondja többé testvér a testvérnek: Miért neked? És miért nem nekem? Ne mondja többet: Ha az enyém nem lehet, ne legyen a tied se, vigye inkább a szomszéd gyereke .. . Az asszonyok megértenek. Egyre többen vagyunk, egyre többen. Hid eg eső esett és amint fonálba sodródtak a cseppek a levegőben, a szél féloldalra fújta a sok lengő fonalat. Gyalog mentem át a városon. Dessewffy Emmához igyekeztem. A protestáns női szervezetek vezetői gyűltek: nála össze. Az utcák néptelenebbek voltak a szokottnál. Mikor az Országház elé értem, egyszerre kellemetlen szorongás fogott el. A nagy sötét térre, mint a lesben álló búvóhelyek,,világtalanul torkoltak a barátságtalan utcák. Elment a kedvem a gyaloglástól, villamosra szerettem volna szállni. De mint mostanában rendesen, ha az ember sietett, megakadt a forgalom és csak népi jött kocsi. A megállónál többen várakoztak. Egy karabéjyos rendőr is állt a járda szélén. Órámra néztem. Öt órára,, vártak és már negyed hat is elmúlt. A rendőr káromkodott egyet: nista menetek vonulnak vörös zászlók alatt. Szemközt nemzetiszínű zászlóval hazafias ifjúság tódul. A menetek egymásba rohannak. Letépik a kokárdákat, beverik egymás fejét. És míg az előtérben lármáznak a tömegek, a háttérben, suttyomban megdöbbentő dolgok történnek. Mackensent Foton bekerítették a, spahik. Hajnalban francia tisztek hatoltak be a szobájába, fóglyql ejtették és egy órát. adtak neki a készülődésre, aztán á sötét virradatban, feltűnés nélkül, kíséretével együtt gépkocsikon Qödölrőre vitték. Úgy mondják, onnan valamerre délre sz állítják., Károlyi kormánya, bár állítólag az elfogatás a kormány kívánságára történt, tiltakozást jelentett be a franciáknál. A 3zabadkőmívesek lapja, a Világ, pedig lakonikusan jegyzi fel: Nagy katasztrófák zajába belevesznek a kis egyéni drámák . . . Szátnukra minden dráma egyéni, amely idegen fajokat illet és minden közügy, ami a saját fajuk egyéneit illeti. Délben egy másik hír terjedt el a városban. Láng Boldizsárt, a hadügyminisztérium egyik értékes tisztjét, régi — Félrevezetett egy pár megvesztegetett gazember. Nem tudtuk mi: instálom, hogy mit teszünk. Mikor elváltam tőle, arra gondoltam, mégis igaz az a hír, hogy a rendőrség átszivárog az ellenforradalomhoz. Nem is lehet ez másként. Csupa vidéki, bátor magyar emberből áll a legénysége. Dessewffy Emmánál már együtt voltak a hölgyek, Szilassy Aladárné, Raffay Sándorné, Perczelné Kozma Flóra. — A keresztény felekezetek külön-külön, meddő harcot folytatnának, de ha összefognak, akkor megmenthetik az országot. És ők mindannyian önzetlenül, bátran menteni akarták, amit még menteni lehetett. Éreztem, hogy az egység, amelyet a politikai pártok maguk között nem bírtak megteremteni, az asszonyok lelkében már megvan. Január 7~t0. Örökös tüntetésekben rángatódzik a lázbeteg város. Közben ordít és rombol, éhezik és rabol. Utcáin kommubarátomat elfogták. Sorsa mögött rejtetten sokaknak a sorsa áll. Régebben volt, hogy Érsekújvárról bíztató hírek jöttek. Pozsony, Komárom, Bars, Hont és Nógrád vármegyék szervezkedni kezdtek. Távol a hazaáruló főváros katonatanácsától, honvédelmi bizottmány alakult. A Csallóköz, a kis magyar Alföld, a Zsitva, Garam és az Ipoly mély völgyeinek férfinépe fegyverbe állt és Vágsellyénél útját szegte az előnyomuló cseheknek, de ütközetre nem került a sor. Mikor a csehek megtudták, hogy fegyveres magyar ellenállás fogadja őket, hirtelen megfutamodtak. Felderengett a reménység. Olyan egyszerű lett volna a fegyverbe kelt magyar csapatoknak kiverni a minden ellenállás elől gyáván hátráló betörőket. Báró Láng Boldizsár egyik szervezője volt ennek a tervnek. Úgy mondják, a csallóközi honvédelmi bizottmány elnöke, Szmrecsányi György az elutazását megelőző éjszakát Láng lakásán töltötte és autóját ahogy a hír beszéli, — hagyományos magyar elővigyázatlansággal a kapu előtt várakoztatta hajnalig. Pogány titkos rendőrsége kiszimatolta ezt és sietve besúgta. A katonatanács kormánybiztosa követelődzött. Az erőtlen Festetics Sándor gróf pedig, akit néhány nappal előbb sógora, Károlyi Mihály, mint lárvát biggyesztett a hadügyminisztériumba Böhm Vilmos elé, kénytelen volt Lángot elfogatni. Berendelte magához a minisztériumba, aztán egyszerűen letartóztatta. Egyéni végzet, mely mégis sokat mond a sokak végzetéről. Az érsekújvári ellenállás sorsát, ravasz tevékenységgel már ezt megelőzőleg megpecsételte Pogány és a szocia lista párttitkárság, mely aggódva nézte a hazai föld védelmére szervezkedő energiákat. A szociáldemokraták nem akarják megengedni, hogy itt rajtuk kívül, bárkinek is legyen fegyveres ereje, Károlyi és Festetics nem gátolják ezt a törekvést: a hadügyi kormány megvonta a fegyvert és a muníciót az ország védelmére talprakelt nemzeti érzésű csapatoktól. Pogány pedig feltartóztatta az Érsekújvár irányába már elindított élelmező vonatokat. A csapatok egy ideig saját költségükön élelmezték magukat. A pesti katonatanács ezt sem tűrte meg és kommunista agitátorokkal árasztotta 'el őket. A sorkatonaságban hirtelen lazult a fegyelem, a felbúj tott legénység elcsapta tisztjeit, kibontotta a vörös zászlót, minden ok nélkül visszahúzódott és mögötte a csehek zavartalanul bevonultak Érsekújvárra. Könnyű sikerüktől vérszemet kaptak. Mialatt Pozsonyban hatezer magyar katona adta meg magát egy cseh ezrednek, kényelmesen átlépték az Ipolyt és csapatokat küldtek a salgótarjáni bányák elfoglalására. Egy negyven főből álló osztag pedig, egyetlen puskalövés nélkül, kitűzte a bevehetetlen Komárom ormára a cseh lobogót. . . Ezek a napok átütötték a mi nemzedékünknek a szívét. És ma már arról beszélnek, hogy a cseh országrablók nem állnak meg Vácott. A világháború gyávái, az örökös árulók Budapest megszállására készülnek. És a magyar katonák szuronya az elvesző földön többé sehol sem mozdul előre. A csapatok rendetlenül szélednek el a szörnyű igézetben, mely rettenetes keleties szemével rámeredt a mi népünkre és babonás szavait suttogva, gyalázatba hódítja a szerencsétlen nemzetet. Január 11. Komor és sötét az ég. Az országutakon, melyek a Kárpátok felől a magyar birodalom szívébe futnak, cseh csapatok szuronya közeleg a főváros felé. Budapest házainak falán pedig most ragasztották ki először a bolsevizmus plakátjait: "A magyarországi kommunista párt nagygyűlést tart a Vigadó összes termeiben . . . Ilyen baljóslatú előjelek között bontottuk ki ma. délelőtt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének a zászlaját. Egy dunaparti házban, a keresztényszociális pártnak erre az alkalomra átengedett helyiségében gyűltünk össze előzetes rendőri bejelentés nélkül. Megjelentek a katolikus 1 és protestáns női táborok kiválóságai. Ott volt az eszme ^ egyik leglelkesebb támogatója, Mikes János püspök is, aki! vei előzőleg többször beszéltem a Szövetség tervéről. És ! eljött a ragyogó szavú Wolkenberg, a teológiai fakultás re! torikatanára. Némi meglepetéssel láttam, hogy az érkező hölgyek között Károlyi legközelebbi rokonsága is megjelent. Ismerőseiktől érdeklődve tudakolták, hogy tulajdonképpen miről lesz it szó: mit akarunk, miért gyűltünk össze?.. . Nyugtalanság támadt. Zichy Rafaelné, hogy elejét vegye mindenféle hangulatkeltésnek, hirtelen elfoglalta az elnöki széket. Megnyitotta az ülést. Közbeszólást nem engedő rövidséggel elő adta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége szervezetének célját és közölte, hogy a {uúohkus és protestáns női táborok máris megegyeztek. Károlyi rokonságán megütközés látszott. Néhány női kebel viharosan emelkedett; mint a szivattyúk szívták magukba a levegőt, hogy aztán megsemmisítő szavak formájában szétrobbantsák a kormányra nézve fenyegető egységet. Ebben a pillanatban az elnök átadta a szót nekem. Éreztem, hogy minden munkánk kockán forog. Egyszerre elfelejtettem, hogy a politika világa számomra idegen, hogy nem készültem, hogy sohase beszéltem nagy nyilvánosság előtt, már csak azt tudtam: az eszmének győzni kell és fajom egész szeretető és egész kétségbeesése kilobbant a Ielkemből: . . . Két templomot látok a magyar földön, a katolikus és protestáns templomok nagy egyházait, melyek fölé örök fenségben boltozódik a keresztény magyar ég. A föld, amelyen a templomok állnak, az ég, amely rájuk borul: a haza és a hit. Ez kössön össze minket testvéreim... Eddig nem tudtam, hogy a szavaknak milyen rejtélyes szárnyaik vannak. A saját szavaim vittek el magukkal és vitték a többieket is oda, ahol találkozni lehet. . . . Nem járhatunk mi külön utakon, akik mindannyian Krisztus jelölte úton járunk! Szeressük egymást és fogjuk meg egymás kezét, keresztény asszonyok! — Fogjunk kezet. .. Névtelen szeretetet és hálát éreztem ebben a percben és a hangom túlhangzott a hangomon: Ami sohasem történt a históriánkban, katolikus és protestáns asszonyok, elindulunk ma együtt, mi, akik azt akarjuk, hogy Magyarország magyar és keresztény legyen. Megint felhangzott az éljen, mintha egyetlen lélegzet mondta volna és vihara könnyön és reménységen át magával sodorta a lelkeket. És ettől kezdve tudtam, hogy győzött az eszme, melyet az idejen faj uralma óráiban, asszonyok mondtak ki először a mi országunkban. A Károlyi-párti hölgyek kifogásai elvesztek a nagy egyetértésben. Gróf Mikes püspök bejelentette Vas vármegye keresztény női közönségének velünk érzését. És a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége kilépett a küzdelmes hetek homályából és hite, hazája, családja védelmére, mint az asszonyok ellenforradalma, ott állt a napvilágon. Január 12. Az asszonyok szervezkedésének hírét és felhívásunkat e hajdani konzervatív lapok előzékenyen, de jóformán megjegyzés nélkül közölték. — Mi nem támadni, de védekezni akarunk, ^ mondottam Vészi Józsefnek, a Pester Lloyd főszerkesztőjének. És ő igazságérzetében azt felelte: — Közölni fogom a felhívásukat és természetesnek találom, hogy keresztény és nemzeti alapon szervezkednek, mert Magyarországot nem á zsidók, de zsidók tették tönkre! Ötszáz zsidó.., É,n mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok. Feljegyeztem ezeket a szavakat, nem azért, hogy tanút hívják bennők magam mellé, hanem azért, hogy tanúságot tegyenek! Bizonyára vannak a zsidók között többen is, akik így gondolkoznak, de milyen súlyos hibát követnek el saját fajukkal szemben, hogy nem bélyegzik meg maguk között a bűnösöket és olyan időkben, amikor csak nekik van szavuk, nem tiltakoznak az ország érdekében. A szocialista sajtó mindent agyonhallgatott. Nem baj, legalább egérutat nyerünk. Majd eljön még az az idő, amikor tudomást vesz rólunk. A radikális lapok gúnyos kicsiny- j léssel írtak. Jól van ez így! Sértett volna, ha elismer az a j.. sajtó, melynek vezérorganuma, a Világ, amely hasábjain éppen ma, Károlyinak hódol és Bíró Lajos tollával azt írja róla vezércikkben: “Nincs tisztább és nemesebb alakja az~_ egész világtragédiának őnála. Emberek, szeressétek ezt az embert, ő az egyetlen, aki még megmenthet bennünket...” _ Téh orkán süvített a tetők felett, mikor útnak eredtem. Bethlen István öt órára újabb gyűlést hívott össze a Ferenciek házába. A sötét égen, fekete felhők: borzas vad boszorkányok kuszálódtak. A lámpák csak elvétve égtek és mintha a foguk vacogott volna, üvegeik zörögtek a szélben. A város a Vigadóhoz tódult, a kommunisták első nagygyűlésére. Az utcák közén csaholva kapkodtak át az örökös zászlók. Szövetjükön rég bekormozódott a zöld és a fehér, csak a vörös látszott, mintha egy vérfolt lenne. A tisztátalan utcákban papírrongyok és szemét sodródott, a szél szinte hajszolta az embert. A ferencesek két^ utcára nyíló házához értem. A kapuban fegyveres katonák’ álltak. Vörös gomb volt a sapkájukon és láttam, hogy utánam néznek. — Én a másik kapunál jöttem be, <— mondta valamelyik érkező, mikor Zsembery dolgozószobájába lépett, — ott ácsorgott két katona. — Már figyelnek ... "dí-l Az urak dideregve egymásután jöttek. Kifújt arcok fordultak be az ajtón. A telefon szólt. Valakit kerestek, közben a horogról leakasztott kagyló szabadon, nyitva lógott és itta— a beszédeket, amelyek elhangzottak. —- A telefonközpont kihallgat, — mondottam Zsembery» « Istvánnak. — Rossz összeesküvők vagyunk mi magyarok. A vita egyre hangosabbá lett. Klebelsberg felolvasta a múltkori kifogások alapján átdolgozott programot. Bethlen — István egész nemes ékesszólásával kérlelte a pártok képvi-r selőit: , , iVt — Idegen szuronyok közelednek a főváros felé, ne érjen az a szégyen, hogy azoknak az árnyékában teremtjük meg magunk között az egységet. Kétségbeesett, meddő vajúdásban múltak az órák. Közben minduntalan arra kellett gondolnom, hogy a szocialisták a munkástanácsban jóformán már összefogtak a kőink, munistákkal, akik — mialatt itt nem bírtak megegyezni a Vigadóban valószínűleg egységesen ordítanak halált ezeknek a tétovázó uraknak a hazájára, á hitébe, a családjára«.«? Életemben nagyobb csüggedést talán soha sem érez-" tem. És mint egy kétségbeesett figyelmeztetést bejelentet* tem, hogy a keresztény magyar asszonyok összefogtak. Mi már egy táborban vagyunk és várjuk, hogy csatlakozhassunk*”“ az egyesült keresztény pártokhoz. — Éljenek az asszonyok! hangzott a szobában. És megint semmi sem történt, az értekezlet pedig szétoszlott eredmény nélkül, úgy mint a múltkor.' Mikor kifordultam a kapun, a katonák már nem ácsorogtak ptt. Az utcákban, csőcselék özönlött. A tálhoz lapultam. Egy ismerősöm köszönt és megszólított^ ; ( ■ j ^ c r— Látja ezt a csordát? Rettentő, hogy hová jutottunk!* A Vigadóból jövök és hallottam a kommürlísták beszélteit. Tüntetésnek indult az a gyűlés és zászlóbontás lett. Vyx alezredes követelésére p rendőrség Ipléng orp^z, bolsevista zsidót kiszolgáltatott a franciáknak,. Éltoloneolták. őket. Ezért a kilenc idegenért tűntetett ma Budapest lakosságának egy része, amely sohase- tüntetett azért, mert Károlyi cseheknek, szerbeknek, oláhoknak millió és millió magyart ászolgáltatott.. . Vörös sapkarózsás zsidó tisztek rendezték ) gyűlést. Leszerelt katonák, rokkantak, galileista diákok, munkás-inasok és megvadult asszonyok között ott tolongott a gettó népe. Gyűlölettől fűtött emberáradat töltötte meg a :• Vigadó összes helyiségeit. A karzatok roskadoztak. A folyosókon kinnrekedt tömeg dühösen ordítozott. Kun Béla mögött pedig a nagy előadóemelvényen parádés félkörben a kommunista vezérek vörös testőrsége állt. Ö nyitotta meg az ülést és a világ proletárjainak forradalmáról és a kapitalista rend ellenlorradalmáról beszélt, a két irányzatról, ; amely materialista felfogása szerint ma halálra mérkőzik Európában. 1 ámadta a kormányt, amiért az orosz elvtár- n sakat kiadta a franciáknak és megakadályozza a Szovjetköztársaság nyugat felé terjedő agitációját. Lelkesedve utalt . ; a német Spartacusok harcaira, amelyeket ő lélegzetfojtvaív figyel • . V •/ : — Éljenek a Spartacusok! Mi is azok vagyunk! és a katonák veszettül üvöltöztek: , » Mind bolsevisták vagyunk! Kun Béla pedig azt felelte nekik: — folytatjuk — Tormay Cecil: bujdosó könyv I > — Folytatás — TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE , A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és még megjelenő részletek könyvalakban való nyomása befejező-*, dött. A könyvkötő december 11 -re készíti,el az első kötete bekötését és így karácsonyi ajándékképpen küldhetjük ka- i rácsonyra szeretteinknek. ' Az Emlékbizottság a hirdetett kedvezményes előfizetési / lehetőségét meghosszabbítja 1977. december 31-ig. Mind- t az tehát, aki'december 31-ig beküldi a két könyvért a vé- í felárat, 23 dollár helyett 20 dollárért kapja még Tormay • Cecil örökértékű könyvét, a Bujdosó Könyvét. j Az első kötetet december 12-én adjuk postára, a má- ^ sodik kötetet pedig annak elkészülte után, kb. húávétra. f * Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyvét. %' Mellékelem: az árát (25 dollár helyett) $20.-t. ' i Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név.................................................................................................................... . \ i Utca, házszám: * Város: k >• I’ i Állam;........................................... Zip (Code ...;.
