Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-12-01 / 45. szám

1977. DECEMBER T. MÄGYÄR ÜJSÄG 5. DUDÁL T. Dornbrúdy Dóra: A SZENT KORONA VÁNDORLÁSA Magyarország Millenniumi ünnepségek alkaimával ké­szített emléktárgyak közül a - családunk birtokában volt a magyar Szent Korona üvegből készült kicsinyített mása, melyben az ország összes vármegyéinek földjéből volt egy kg vés elhelyezve. Gyermekkorom egyik legszebb élménye volt, amikor a Szent Koronát csodálhattam és szüleimtől hallhattam annak történelmi jelentőségét. (Erdély akkor a Romániához csatolás nehéz éveit élte). Most is ez áll előttem amikor a Szent Koronáról írok. A reánk maradt koronázási jelvények között első helyen áll’ az ország Szent Koronája. A második világháború előtt írf lexikonjaink, történelmi könyveink hiteltérdemlően írják lé a Szent Korona és koronázási jelvényeink történetét. A Szent Korona két részből áll, a felsőből, melyet II. Szilveszter pápa küldött Szent István királynak és az alsó­ból, melyet Dukas Mihály bizánci császár ajándékozott I. Géza királynak. A Szilveszter pápa által küldött korona két keresztben alkalmazott négy pántból áll, melyek oldalt lehajtva a főt borító koronaivéket akotják. A négy pánt közepén Jézus Krisztus képe van zománcozva, a négy szárnynak mindegyi­kén két-két, nyolc apostol zománcozott képe: Szent Péter, Szerit Pál, Szent János, Szent Jakab, Szent András, Szent FülŐp. Ezeken kívül még két ki nem vehető kép és hiányzik négy apostol képe, ami valószínűleg rajta volt az eredetin. A keresztező helyen a XIV. században Róbert Károly alatt, á/pántok találkozó helyén a Megváltót ábrázoló képbe lyu­kai fúrtak és ebbe kis keresztet helyeztek el, és mivel ferdén fúrták, éz az oka a kereszt ferdeségének. Dukas Mihály császár 1075 második felében I. Géza királynak (1074-1077) adományozott korona a Szent Ko­torja alsó része. Az abroncs homlok felöli része ékkövekbe Végződő félkör és háromszögalakú oromlemezek szegélyezik. A középső félköralakú oromlemez zománcképe trónon ülő Megváltó képét, á tarkónál Dukás Mihályt ábrázolja. Az abroncson ékkövekkel váltakozva I. Géza király, Szt. De­meter, Szt. György, Szt. Kozma, Szt. Damján, Szt. Mihály és Szt. Gábor arkangyal zománcozott képei a görög felírás szerint. A koronát alul és felül gyöngysor szegélyezi. A Szent Korona súlya 2056 gr., átmérője 216, illetve 203 mm., 12 ékkő, 24 borsónagyságú és 250 kicsiny igaz­gyöngy díszítik. Árpád családja 4 fejedelmet és 23 királyt adott a ha- Za’rtak, melynek sora csaknem félévezreden át fűződött hozzá. ' - Arpádházi Erzsébet és Henrik bajor herceg fia volt Ottó aki 1261-b en született. Az Árpádház kihalása után ő is trónkövetelő volt. A történelmi viszontagságunkban a Szent Korona sor­sa is hányatott volt. Vencel király 1301 augusztus 27-én tör­tént koronázása után elhagyta az országot és a koronát és jelvényeket isii magává!Vitte, majd 1305 október 9-én le­mondott trónjáról és koronát Brünnben átadta Ottónak a jelvényekkel együtt. Ottó a,monda szerint fadobozba zárta és úgy vitte magával Magyarországra. Útközben a korona elveszett és csak hosszas keresés után Eischamed tájékán ftgy mocsárban találták meg. Egyesek szerint, elérti erde a kis-kereszt a korona tetején, de újabb megállapítás szerint a fent említett ferdén fúrás fejel meg a valóságnak. Ottót Székesfehérváron megkoronázták. 1308-ban Ottó Erdélybe ment, hogy Apor László vajda leányát megkérje. Ottó min­dig magával hordta a Koronát. A vajda tőrbe csalta és el­vette tőle 4>;kqronát ms Jelvényeket, majd ;§zabadon bocsá­totta. Ottó Sziléziában. Glogauba ment ahol a herceg el­fogta és csak úgy szabadult meg, hogy elvette leányát Ágnest. Utána Bajorországban élt, magyar királyi címét ha­láláig viselte. Róbert Károly (1308-1342) kit idők őzben királlyá vá­lasztottak, nem tudta magát megkoronáztatni. Gentilis pá­pai követ ekkor új koronát készítetett, de mivel nem a Szent Korona volt, a koronázás nem volt érvényes. Végre Genti­­lisnek sikerült Apor Lászlótól 1310-ben visszaszerezni a Koronát és jelvényeket és Szent István koronájával magát miegkoronáztatni. Ettől kezdve a budai kincstárban a nádor őrizte. Zsigmond király (1387-1437) idejében Garay Miklós nádor halála után a koronázási jelvényeket az esztergomi érsek őrizetére bízták. A Habsburg házból származott Al­bert király alatt Visegrádon volt, majd korai halála után (1439 október 27) újra vándorolt. Özvegye Erzsébet király­nő mindenáron meg akarta szerezni a koronát, mert áldott állapotban volt és ha fia születne az a királysághoz így biz­tosabban juthasson. A koronát a visegrádi fellegvárban több lakat alatt vasládában őrizték. A királyné Ciliéi Ulrik gróf­­fel (■megállapodott, hogy a koronát megszerzik. Kottánner Jloha udvarhölgye egy ravasz, eszes nő volt. Öt bízta meg a feladat végrehajtásával. 1440 február 20- és 21 közti éjjel a rablás sikerült és a Duna jegén át a koronát Komárom várába, az ottan vajúdó özvegy királynénak elvitte. Február :2Í2- en megszületett V. László, akit május 15-én, alig három hónapos korában Székesfehérváron megkoronáztak. Ulász­lói közeledtére a bölcsőbe rejtette á koronát Erzsébet és fiával kirrtöneküll Ausztriába, hol azt IV Frigyes császárnak el­zálogosította. Julin.Ulászló a Szent Korona helyett Szent István fejereklye­­fejú mellszobrán levő koronával koronáztatta meg magát, goi > V. László király idejében a rendek tárgyalásokat foly­tatlak Frigyessel a korona kiadása ügyében, de eredmény­­..tefenül. sak 24 év múlva került vissza Hunyadi Mátyás uralkodása alatt (1458^— 1490) kit 1464 március 29-én ko­­«máztak meg. Utána Perényi Péter koronaőr visszavitte Vísegrádra, honnan újból Székesfehérvárra vitték Ferdinánd (1526—1564) koronázására, majd újra Visegrádra került. ; . 1524-ben mikor Szolimán szultán Magyarországra jött, a koronával menekvő Perényit, a koronaőrt, elfogták, török fögáhgba került. A szultán a koronát János királynak adta, tnilsxis. ki azt magával vitte Erdélybe. Halála után özvegye Izabella birtokába jutott, ki azt 1551-ben Ferdinándnak átadta. A török háború idején a korona előbb Pozsonyba, onnan Bécsbe, majd Prágába került. A bécsi béke (1606) a korona visszaadását kívánta, de ez csak 1608-ban történt meg, ami­dőn II. Mátyás (1608—1619) koronázása volt, utána a po­zsonyi várban helyezték el. Báthori Gábor fölkelése alatt, hogy nagyobb veszélytől megőrizzék előbb Zólyom várába, majd Kassára, Eperjesre, végül Ecsed várába vitték. 1644- ben rövid időre Győrbe vitték a Rákóczi-féle mozgalom ide­jére. 1683-ban midőn Kara Musztafa Bécsnek indult a korona Pozsonyból, újra Bécsbe, azután Linzbe, majd Passauba került. f687-ben újra Pozsonyba került, ahonnan az 1703-iki tűzvész után Bécsbe vitték. 1712-ben visszake­rült Pozsonyba, ahol 1784-ig maradt. II. József újból Bécsbe vitette a kincstár többi ritkaságai közé. 1790-ben II. József beleegyezett, hogy Budára vihessék, ahol nagy ünnepség keretében érkezett meg. 1805-i francia háborúk miatt Mun­kácsra vitték ahonnan 1806-ban Budára, 1809-ben Egerbe, majd Gyöngyösre, végre ismét Budára vitték. A Szabadságharckor 1848-ban a korona a honvédelmi bizottság megbízásából Bónis Sámuel kirendelt országos biz­tos által Debrecenbe szállították arra az időre, amíg a kor­mány Pestre vissza nem költözött. 1849-b en Szegedre hon­nan júliúsban Szemere Bertalan hadügyminiszter magával vitte Nagyváradra, majd Aradra, a temesvári csata elvesz­tése után Lúgosra, majd Karánsebesre, végre menekültében Orsovára vitte. Midőn a határon átmenekült Házmannal és Grimmel együtt, előbb egy üresen álló báz szobájában, majd egy füzesben ásták el. Az abszolutizmus beálltával a kormány mindenfelé kerestette a koronát és jelvényeket, míg hosszas keresés után 1853 szeptember 8-án rátaláltak. Innen szeptember 16-ára Bécsbe vitték és miután a király meg­tekintette, szeptember 20-án Budára hozták. . Még érdekes megemlíteni, hogy első koronázási váro­sunk Székesfehérvár volt az Árpád-kortól a mohácsi vész utáni időkig. Zápolya János és I. Ferdinánd voltak az utolsó királyok, akiket itt koronáztak. A török hódoltság idején Pozsony lett a koronázó város és itt koronázták a Habsburg­­uraIkódók.aLjegésze[i. V. Ferdinándig (1830). A kiegyezés után I. Fejrei^c József és Erzsébet királyné megkoronázása 1867 iúpi^^árUy Károly és Zita királyné megkoronázása 1916rban «ér a, bú^avári koronázó főtemplomban volt. A Szent Korona a proletár diktátura alatt, a Károlyi Mihály kormányában veszélyben volt, sőt Kun Béla már holland antikváriusokkal tárgyalt, el akarta adni. 1920-ban a nemzetgyűlés megválasztja nagybányai Horthy Miklóst kormányzónak. A Szent Koronát a királyi palota páncéltermében vas­­pántos ládában őrizték, mely 1609-ben II. Mátyás idejében készült. A második világháború után Pajtás Ernő a koró­­naőrség parancsnoka kimentette a Szent Koronát és jelvé­nyeit, hogy ne jusson orosz kézre és amerikai kajpná^ágn^k adta át megőrzés végett. Azóta a Fort Knoxj földalatti kipcS; tárában van. Többször volt veszélyben, Fogy a Népide­mokrata kormány kérésére visszaadják. Az otthon (1968- ban) kiadott Kislexikon így ír róla: az állam jelképéül 1945-ig használt félfeudális, misztikus fogalom. A korona egyszersmint koronázásiak iá Vön. ■ Amerika elnöke, J. Carter november 4-én kijelentette, hogy vissza akadja acini. A magyarság az emigrációban til­takozik ellene, hogy amíg Hazánkban orosz megszállás1 van ég pépünk .nem választhatja szabadon kormányát, ,ne küld jck ayt vissza, i Szent, István halála előtt Országunkat és a Szent .Ko­ronát felajánlotta a Magyarok Nagyasszonyőúak., Az qrszág sok megpróbáltatásában sem veszptt el. Most is bizzunk a Magyarok Nagyasszonyában! . ! ' TORZÍTOTT koponyák Befejeződtek az idei feltárási munkálatok a Balaton közelében fekvő Fenékpusztán, abol az V-VI. századból, tehát a népvándorlás korából származó településekre bul­­kantak. Az egyik, mélyben rejtőző temetőben gót és alán sírokat és bennük torzított koponyájú harcosok csontvázait találták meg. Az idén nyolc különleges sírt tártak fel. A magyar régészeken kívül szovjet archeológusok és antropoló­gusok is bekapcsolódtak a kutatómunkába, hogy tisztázzál;, 1 mennyire egyeztethető össze a koponyatorzítás szokása azzal a képpel, amelyet a tudósok a magyarországi népvándorlás­kori népek kultúrájáról eddig alkottak. A fenékpusztai ása­tások váratlan eredményeit a moszkvai nemzetközi régész­konferencián a szakemberek is megvitatják, sőt a konferen­cián több tudós előreláthatólag a magyarországi ásatások új felismeréseire támaszkodik, amikor majd a keleti gotokról tart előadás. HUSZONÖT ESZTENDŐS AZ AESZ Negyedszázaddal ezelőtt, 1952 szeptember 7-én ala­kult meg Clevelandben az Amerikai Erdélyi Szövetség Te­leki Béla, dr. Páll György, dr. Szász Béla, Takács Gábor, Horváth Ferenc és számos más erdélyi emigráns részvételé­vel, veszedelmekkel és reménységekkel telt időpontban. A kettéosztott Európa keleti felében már mindenütt a kommu­nisták ragadták magukhoz a hatalmat. Világszerte tűzfész­kek lobbantak lángra. A világ sorsa felett a két szuperhata­lom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió kezé­ben volt a döntés. Kettőjük között megkezdődött a hideg­háború. Moszkva hatalmának további kiterjesztésére, Wa­shington a kommunizmus visszaszorítására törekedett. Józan ésszel csak a tartós bizonytalanságot lehetett felismerni. Az AESz alakuló gyűlésén egyhangúan elfogadott szervezeti szabályzata ennek a felismerésnek az alapján Er­dély jövőjével kapcsolatban a következőket mondta ki: A kommunista uralom alól való felszabadulás után úgy kí­vánja az erdélyi helyzet rendezését, hogy az ott elő népek: magyarok, románok, németek, Erdély ősi történelmi hagyo­mányai szellemében, néprajzi és tájegységek szerinti fede­­ratív elrendezésben, teljes politikai és közgazdasági, vala­mint kulturális egyenjogúsággal élhessék saját nemzeti éle­tüket.” Az AESz tehát megalakulása pillanatában csupán elvi szempontokat szögezett le és nem lépett fel semmiféle konkrét megoldási javaslattal . Ugyanezt az álláspontot foglalta el, a szervezeti szabályzattal egyidejűén az emigrá­cióhoz intézett felhívásában is. A népek önrendelkezési jogának alapján állunk és azt a legkisebb nemzetek szá­mára is követeljük.” Erdély jövőbeni rendezését ‘ mi csak az USA és Svájc federális alkotmányának megfelelően tudjuk elképzelni, mert az ősi erdélyi alkotmány ugyanezeken fe­­derációs eszméken épü ít fel. Az AESz működése ezeken az alapokon indult meg. A gyakorlatban két főcélt tűzött maga elé: az erdélyi magyar­ság minden elérhető eszközzel történő segítését, a világ ha­talmainak és közvéleményének felvilágosítását az erdélyi helyzetről. Az AESz vezetősége tisztában volt már az in­duláskor is azzal, hogy ezt a programmot csak nagy körül­tekintéssel, tartózkodással minden frázistól, de vitathatatlan tényekkel való érveléssel tudja szolgálni. Lehetően a hát­térben maradva igyekezett a befogadó nemzetek befolyásos fiai közül barátokra szert tenni, akik az AESz által rendel­kezésükre bocsájtott adatok alapján képviselték különböző fórumokon Erdély ügyét, sajtóban, közéletben és kormá­nyoknál egyaránt. Ez a magatartás helyesnek bizonyult. Ilyen intervenciók eredményesek voltak például az ötvenes évek tömeges bebörtönzéseivel, internálásaival vagy kény­szerlakhelyre utalásaival kapcsolatban. A State Department felhozta a bebörtönzések kérdését a kereskedelmi tárgyalá­soknál, az Emberi Jogok Ligája pedig hatásosan interveniált az UNO főtitkáránál és a román delegátusnál. Számos sajtóközlemény az AESz tagjainak információi alapján is­mertette és ítélte el az erdélyi helyzetet, illetve a magyarság elnyomását. Közel két évtizede az AESz európai megbí­zottja az Európai Néptanác’sok Federalista Uniójának (FUEN) központi bizottsági tagja. Ennek a 38 népcsoportot képviselő tekintélyes nemzetközi szervezetnek kongresszusain több előadásban ismertette az erdélyi, illetve délkeleteuró­pai nemzeti kisebbségek helyzetét. Az előadások német, francia és angol nyelven jelentek meg a FUEN hivatalos orgánumában, az Europa Ethnicában és más nyugati folyó­iratokban. A FUEN jegyzéket intézett hivatalosan. Maurer volt román miniszterelnökhöz és Ceausescu államelnökhöz az erdélyi magyarság elnyomása ügyében. Az 1956-os magyar szabadságharc, majd a fokozódó román soviniszta elnyomás következtében Erdély kérdése világszerte mind nagyobb érdeklődést keltett és a magyar emigrációban is “divatba jött”. Gombamódra szaporodtak a különböző erdélyi szervezetek, melyekkel azonban sajnos nem sikerült közös plattformot teremteni az AESz eredeti szervezeti szabályzata alapján. Az AESz ennek következtében az Egyesült Államok­ban szorosan együttműködik az 1970-ben alakult clevelandi Erdélyi Bizottsággal, és az 1976-ban megalakult Commit­tee for Human Rights in Rumania néven működő kiváló magyar fiatalokból álló szervezettel, amely egyre nagyobb eredménnyel dolgozik. Európában ugyancsak folytatódik a kapcsolat a FUEN-el és mind szorosabbá válik az Európai Szabad Magyar Kongresszussal, amely valamennyi komoly európai magyar szervezet tetőszerve. Ez utóbbinak is sike­rült az kferópatanács plénuma elé vinni egy rövid felszó­lalásban az erdélyi kérdést és rpind szorosabb kapcsolatba lép a különböző kelet-európai emigrációs szervezetekkel. A német szervezetek közül sikerült eredményes együttműködési teremteni a nagytekintélyű bajor Hanns-Seidel-Stiftunggal. a müncheni Magyar Intézettel, valamint a Bund der Ver­­triebenen-ekkel. Az AESz negyedévi folyóiratában, a Tran­­sy Iván iában rendszeresen ismerteti az erdélyi eseményeket és problémákat. ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT Most készült el nyomdánkban a 16 levelezőlapból álló ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT A képek Erdély nevezetességeit ábrázolják, valamint négy népviseletet mindegyik kép négy szín nyomásban. Az egyes lap ára 20 cent, a sorozat (16 lap) $3.00 és két sorozat 5 dollár. 10 sorozat 18 dollár, 50 sorozat ára 75.00. Postadíjat 10 sorozat vagy több vételénél nem számí­tunk, ennél kevesebbnél sorozatonkint 30 cent. Megrendelem az Erdélyi levelezőlap sorozatot: Név:................................................................................................................... LJca, házszám: ......................................................................................... V áros: ............................................................................................................. Állam: .................................................r..............Zip Code.................. A TANÚ SZÓLT \ ' ' X Amikor a mikrofon elé lépett, olyan ismerősnek tünt{ Legyűrt-nyakú inget viselt. Tipikus szláv arc, kerek gyerekj­­kép. Százával láttam őket Budapest ostrománál. Egyet hol­tan is láttam piros papirrózsák között, piros koporsóban! Mintha csak aludt volna. Rezesbanda kisérte. Fülhasogat» búcsúztató volt. Most ismét látom ezt a korthazudtoló arcot'. És tisztelettel álltam fel a másik ötszázzal köszönteni a TANÚT, Bukovsky Vladimírt. A tanú pedig beszélt. Azon a kora délutánon elhozta a szovjet munkás jajkiáltását, a szovjet nép üzenetét, amijt nem hallhat senki. Sem átutazó, sem vendég, sem turistái, pedig olyan hozzátartozója; mint a kopott overál, vagy a pufajka a szibériai tél ellen. Mert Olaszországban minden csendes. Két sztrájkot említett, amit golyószóró némított el, s 4 törvény 10-15 éves ítéletekkel. Ezek a munkások az elvisel­hetetlen áremelkedések ellen tiltakoztak csendes felvonulási sah Köztudott dolog; Oroszországban nincs munkanélküli, sem munkanélküli segély. Aki történetesen nem dolgozik) az munkakerülőnek számít. Ezeket tízezrével dobják a szír bériai munkalágerekbe. Az éhbéren sínylődő munkás lopni kénytelen, hogy gyermekeinek kenyeret adhasson. Filléres megkárosítása ez az államvagyonnak. Viszont alkalmat nyújt arra, hogy a köztörvényes bélyeget süssék az áldozatra'. Ezeknek száma szintén tízezrekkel emeli az olcsó rabmun­kás létszámot. Az elitéit csökkentett fizetés mellett, állati életkörülmények között tartozik ellátását és a rabtartó apa­­rátus költségeit fedezni. (Megjegyzés: Magyarországon szin­tén így van.) Saját maga részére 7-8 rubelt költhet feljaví­tásképpen. Bukovsky szerint, ha e szisztémát máról-hol napra megváltoztatnák, az ország gazdasági csődbe kerülne. A szovjet rendszer stabilizálója a rabmunka. Egy érdekes történetet is elmondott. Nyugati szak­­szervezeti emberek munkás jóléttel kapcsolatos kérdéseket tettek fel a szovjet szakszervezetek főtitkárának, aki ez idő­ben a titkosrendőrség főnöke is volt. Kérdezzék meg a mun­kásokat, volt a főtitkár válasza. Ez alkalomból gyűlést hívtak össze. A vendég küldöttség kérdéseket tett fel. Elégségesnek tartják-e fizetésüket? A munkások igennel feleltek. Van-e valami kérelmük? A gyűlés egyhangúlag nemet mondott. Javaslatot tettek, hogy felajánlásra a termelést meg akarják duplázni, viszont ugyanakkor fizetéscsökkentést fognak foga­natosítani. A munkások beleegyeztek, ellenvélemény nem volt. Felhozták annak lehetőségét, hogy a munkások fefer el kell bocsájtani az elő bb említett feltételek mellett is. A gyűlés ebbe is beleegyezett. Tökéletesen bebizonyosodott; a szovjet munkásnak nincs akarata. Örül, ha élni hagyják. Örül, ha nem kerül nevetséges elszólás következtében mun­katáborokba, vagy Szibériába 10-15 éves Ítéletekkel. Bukovsky kért és vádolt. Kérte a nyugati szakszerveze­tek segítségét. Ugyanakkor kijelentette;, a nyugati tőj<e ezen állapotok változhatatlanságát hosszú távon boztosífja. . A Belgrádi Konferenciára is kitért, amit szép turista kirándulásnak minősített, pedig Helsinki lehetőséget nyúj­tana számonkérésre is. Rövid beszédét felállva, percekig tartó tapssal kö­szönte meg a közönség. , Tollas Tibor vagy két évvel ezelőtt beszámolt nekem George Meanynél történt tisztelgő látogatásáról. Én akkor még csak felületesen vettem ezt tudomásul. Ma már tudom. Amerikában George Meany volt az első, aki rávilágított a szovjet rabszolgarendszer tarthatatlanságára. Amerika Nagy öregembere, vagy két évvel ezelőtt kérő levelet kapott Bukovsky édesanyjától, aki arról értesítette, hogy alig harminc éves fia kisebb megszakításokkal csak nem egy évtizedet tölt már orosz börtönökben. Újabban egy elmegyógyintézetben raboskodik. Az elkeseredett anya se­gélykiáltására a szakszervezeti vezető levélben kereste fel az Egyesült Államok elnökét és kérte annak támogatását. A segítség a chilei rabcsere útján történt meg hónapokkal előtt. Az előadás az AFL-CIO detroiti székházában törtéjit november 16-án. A szakszervezet félezer vendéget, köztük sok nemzetiségi megfigyelőt látott vendégül ebédre. Bu kovskyt aranykulcs és három díszoklevél várta, Kormányzó­tól, polgármestertől s a városi tanácstól. Ott láttuk a He­lyettes polgármestert, a városi tanács elnökét, Michigan állam kormányelnökét, több mint húsz bírót, szakszervezejií vezetőket, Detroit előketőségét, csak éppen a hírközlő szer­vek hiányoztak. Ennek okát abban keresem, amit Bukovsky Belgráddal kapcsolatban mondott, vagy amikor a tőke aljas segítségéről beszélt. Milyen szépen beleillik ebbe a titko­lódzásba a magyar Szent Korona hazavitele is. Örülünk, ünnepiünk, csak éppen titokban. Ne zavarja a nagy üzlet­kötést. Azért jó volt hallani a Tanút. Megfogni kezét és bele­nézni a szemébe. George Meany most Szaharovot és öt társát hívta ven­dégül egy konferenciára. Ki és visszautazási engedélyt kért számokra a szovjet kormánytól. I alán sikerül, talán néni. Mindenesetre öröm azt tudni: valaki döngeti a falakat. S. Koósa Antal MOZI Barátnők egymás között bizalmasan: — I egnap a moziban nem láttam semmit a filmből... — Miért? * — Egy magas férfi miatt. . . Ne mondd! Előtted ült? '-w Dehogy! A hátam mögött ült, de olyan jóképű voll, hogy az egész előadás alatt őt néztem, belefájdult a nym kam ... hí MAGTÁR MOZI SZELECZKY ZITA LEGNAGYOBB FILMJE Vasárnap, december 4-án du. 2 és 4:30 EGYSÉGES HELYÁRAK: $2.50 . ‘ c-tiáaai MArci/Ai i j « i Gyermekek 16 vés keiig félárbpn CAPITOL THEATER - 1400 W 65th ST. SZIÁMI MACSKA kezdettel papudi ác imcvcm a Diri/ a dav iÚ GYERMEKEK MIKULÁS AJÁNDÉKOT KAPNAK PARKOLÁS INGYEN A PICK & PAY előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom