Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-03-10 / 9. szám

VOLUME 67. ÉVFOLYAM - NO. 9. SZÁM. 1977. MÁRCIUS 10. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cenl IDI AMIN DADA Luwum>Janani anglikán érsek és két ugundai miniszter halálos kimenetelű “gépköcsibalesete’ óta Uganda és annak elnöke, Idi Amin “Dada" (papa) a világ közvéleményének érdeklődési központjába került és beteken át ott is maradt. Bár már korábban többször magára vonta a világ figyelmét, most újabb adatok és tények derültek ki róla, sok régi pedig felújítást nyert. Mindezek összesítése alapján Idi Amin e­­gyénisége az emberiség történetének máris azok közé az alak­jai közé sorolható, akiknek neve, akárcsak Sztáliné, vagy Rákósié, a terror és borzalom emlékét idézi föl. A 6 láb és ,3 inch magas, 250 font súlyú eliktátor, U- ganda életfogytiglan megválasztott elnöke, valójában nem is ugandai mert a clél-szueláni Kakwa-törzs leszármazottja, tehát nubiai. 17 éves korában lépett a brit hadseregnek a király afrikai puskásai (King s African Rifles) néven ismert egységébe s a második világháború idején Burmában, majd 1950-ben Kenyában harcolt. Egyik volt katonatársa szerint Kenyában különös kéjjel gyilkolta le az elfogott Mau Mau terroristákat. Araikor Uganda 1962-ben önálló lett, Amin, aki tiszti képzését Angliában szerezte meg, rendkívül gyorsan emel­kedett a ranglétrán, hadnagyból egykettőre ezredessé lelt. 1966-ban döntő része volt Obote Milton, egy kecskepásztor baloldali gondolkozásét fia győzelmet aratott Sir Edward Mutesa törzskirály felett. Obote elnök lett, Amin pedig a fegyveres erők főparancsnokságát kapta meg. 1971-ben A- min már elmozdította Obote Miltont az elnöki székből és megkezdte véres uralmát, amelyet elejétől kezdődően a gyil­kos terror jellemzett. Idi Amin Dada, aki most 51 éves, mohamedán vallású. Nem iszik, nem is dohányzik, négy törvényes feleségén kívül számos ágyasa van és állítólag több embernek csak azért kel­lett meghalni, mert Amin szemet vetett annak feleségére vagy kedveséré. Ezek közé sorolják például Kagwa Micha­eli, az ugandai iparügyi bíróság elnökét is, aki elégett gép­kocsijának kormányához láncolt kezekkel és lábakkal talál­tak meg. Állítólag Ámin egyszerűen meg akarta szerezni Kagwa barátnőjét. Egy brit orvosi látlelet szerint Amin agyrongáló szifi­­íiszés betegségen eselt át. beltehetően en nek tulajdonítható nyersesége és könyörtelensége. UGANDA AZ UGANDAI TERROR Idi Amin kormányzatának egyik legelső ténykedése az volt, hogy hogy 57.000 ázsiai származású kiskereskedőt, kis­iparost és értelmiséget kiűzött az országból. Ez az intézkedés megrendítette az'ugandai közgazdasági helyzetet és hossza­dalmas nemzetközi bonyodalmakat idézett elő. Az utóbbiak eredményeként 1973-ban az Egyesült Államók egész követ­­ségüket megszüntették és kivonták Ugandából, diplomáciai képviseletüket ott azóta is Nyugat-Néroetország követsége látja el. Érdemes megemlíteni, hogy az ugandai követség Wash ingionban ma is működik. 1974-ben a Jogászok Nemzetközi Bizottmánya megál­lapította, hogy Amin hatalomátvétele idején, 1971-ben a 9 milliónyi ugandai közül 250.000 személyt gyilkoltak meg. Hasonló tömeggyilkosságok később is többször történtek. Megtörténi például, hogy amikor Amin megtudta, katonai ellenállás készül vele szemben, az egész gyanúsílott katonai egységet saját kaszárnyájában megsemmisítette. Katonai szakértők becslései szerint 9000 katonát gyilkoltak le. A poli tikai ellenzékhez tartozókat elhurcolták otthona­ikból. vagy üzlethelyiségeikből s egyszerűen lemészárolták ti­két. Hetykélkedő katonák utazókat és állampolgárokat egy­aránt zakla ttak. A leveleket felbontották, a telefonbeszélge­téseket lehallgatták s a hírközlést ellenőrizték. Az egyik volt amerikai követ újságírók előtt kijelentette, hogy megítélése szerint egyetlen évben legalább 50.000 embert tettek el láb alól. ' ; Laptudósítók nem egyszer hihetetlennek tűnő kegyet­lenségeket láttak. Éjszakánként emberek eltűntek. Egy falu 600 lakosát leölték, s az egész falu minden házát leégették csak azért, mert útban volt . Az ország egyetlen nőgyó­gyászát elhurcolták a kórházból s agyonverték, betegét pe­dig a műtőasztalon hagyták elpusztulni. Két törzs, a Lango- és az Acholi-törzs 2000 tagját, a kaszárnyában vitatkoztak, legyilkolták. Azt a 16 tisztet, akik állítólag államcsínyre ké­szültek, minden további nélkül lelőtték. Az utóbbi két héten belül újabb 2000 embert végeztek ki talán csak azért, mert keresztények voltak, vagy mert más törzshöz tartoztak, nem v mohamedán Aminéhoz. JOGOS FELHÁBORODÁS Amin elnök legutóbbi terrorcselekménye világszerte jo­gos felháborodást keltett. Azok között, akik elitélő nyilatko­zatot tettek, Carter elnök és az Egyesült Államoknak az E- gyesült Nemzetekhez küldött követe volt azí első és a Iegeré­­lyesebb. Carter szerint a gépkocsibaleset “borzalmas gyil­kosság volt, amely az egész civilizált világon undort kelteit. Az elnök bátor kiállását egyesek túlzásnak és meggon­dolatlanságnak minősítették.. Ezek szerint Carternak csak annyit lett volna szabad mondania, hogy Amin higgadjon le, vagy valami más történik. A jogos felháborodást fokozta, hogy Amin az Ugandában tarózkodó amerikaiak eltávozá­sát megtiltotta, a Lango- és az Acholi-törzsek tagjai között pedig újabb lömegmészárlást rendelt el. Ugandai menekül­lek százai hoztak hírt Kenyába, hogy Amin az ellenzékiség­gel gyanúsítottak ellen újabb tisztogató hadjáratot indított. A menekültek közt volt Luwum érsek özvegye és öt gyerme­ke is. Felmerült az a terv is, hogy a britek az Egyesült Nem­zetek útján azt kérik, vonják felelőségre azokat, akik a bor­zalmas gyilkosság -gal Amin haragjának eszközeivé váltak. Jellemző a tervre, hogy nem a valódi bűnöst akarja sújtani, hanem azokat, akik feltehetően parancsot teljesítettek, mert ez volt a kötelességük. MEGTORLÁS Az ugandai rádió rémhír terjesztésével igyekezett el­terelni a világ figyelmét a lényegről. Először azt a tudósítást hozta nyilvánosságra, hogy a “cionisták és imperialisták bekapcsolódásával előkészített katonai felkelést leverték s azt az államcsínyt, amelynek végrehajtásához amerikai, brit és izraeli ejtőernyősöket vettek volna igénybe, megakadá­lyozták. A másik rádióhír arról szólf, hogy a tanzán csapatok felvonultak az ugandai határra, mert be akarnak törni az or­szágba. A rémhírben az az érdekes, hogy pontosan olyasvala­mikről beszélt, amikn ek józan gondolkodással valóban és a­­zonnal meg is kellett volna történniük. De mindez nem tör­tént meg. Tanzánia elnöke, Nyenyere K. Julius rögtön meg- j cáfolta a hírt s azt “eibszolút sületlenség -nek minősítette. Idi, Amin csak erre várt. Azonnal hős lett. Fenyegetőzni kezdett. A tanzán csapatok 6 mérföldnyire állomásoznak Uganda ha­tárától. mondta, meg ne kíséreljék, hogy közelebb zárkózza­nak fel, mert Uganda hadereje kérlelhetetlenül megsemmi­síti őket. Ugyanez lesz a sorsa a cionista-imperialista ejtő­ernyősöknek és az ugandai vizekre hajózó amerikai-brit ten­gerész egységeknek is. Az amerikai külügyminisztérium a rémhírt abszurdnak mondta és vizsgálat megindítását rendelte el Ugandában an­nak megállapítására, hogy ott az emberi jogokat mennyiben tartják tiszteletben. Idi Amin tál án csak erre várt. Megtil­totta, hogy az amerikaiak elhagyják az országot, aztán meg mind a 250 amerikairól pontos összeírást rendelt el, amely­nek minden vagyonúkéra, még csirkéikre, kecskéikre, mala caikra és áms állataikra is ’ ki kellett terjeszkednie. Amikor ez megtörtént, valamennyit lehallgatásra (gyűlésre) rende Ite, amelynek helyét a palesztin légikalózoktól kiszabadított tú­szok fogvatartásáról világhírűvé lett Entebbe repülőterén je­lölte ki. Az egész világ feszülten figyelte, mi lesz az ameri­kaiak sorsa. Idi Amin Dada kajánul játszott mások idegei­vel. A kihallgatást (gyűlést) három nappal elhalasztotta, csak azután jelent meg a repülőtéren és nyugtatta meg az aggódó kedélyeket, mert csupán azt akarta közölni, hogy az amerikaiak szabadon járhatnak-kelhetnek az országban s ak­kor hagyhatják el, amikor akarják. Lélektanilag Id iAmin “atyai” jósága teljes sikert ara­­lott, mert a kihallgatáson (gyűlésen) megjelent amerikaiak maguk jelentették ki, hogy érzésük szerint semmi okuk sem v olt az aggodalomra, veszélyben sincsenek, tehát nyugodtan maradnak. Ráadásul Amin még az Egyesült Államok elnö­kétől is köszönet’ -et kapott. EGY AMERIKAIT MÉGIS ÁTTETTEK A HATÁRON Az ugandai hatóságok csak egyetlen amerikait tettek át a határon, a többi mind úgy döntött, hogy továbbra is ott marad. Legtöbbjük misszionárius. A szóban forgó egyetlen amerrikai a New York városából való Schwartz Brian volt, akit az ugandaiak letartóztattak és Kampala központi rend­őrségén lecsuktak. Itt véletlenül találkozott vele egy kanadai utazó, akinek az ablakon át meg tudta mondani, hogy két nap óta volt íogságban, erről azonban senki sem tud. Később Schwartznak titokban sikerült egy banknyugtát is kidobni, amelyre feljegyezte nevét és útlevelének számát. Az ugandaiak Schwartz Briant hamarosan kiemelték a börtönből, a kenyai határig kisérték, a határon aztán áttet­ték. Azóta már szerencsésen haza is ért és részletesen beszá­molt élményeiről. Letartóztatásának oka máig sem derült ki. NÉPIRTÁS Az ugandai ügy korántsem zárult le. Az emberi jogok védelme céljából még sokat foglalkoznak majd a kérdéssel nemzetközi vonatkozásban, az ország határain belül pedig a legújabb hírek szerint Amin csapatai az utóbbi két hét alatt rendszeresen pusztítják a Lango- és Acholi-törzsek tagjait. Elmondották, hogy az acholi Akoro községet, Obote Milton volt elnök szülőhelyét a múlt héten földig égették és minden lakóját,; az asszonyokat és gyermekeket is, legyilkolták. A fa­lu 500 házból állott. A menekültek állítása szerint Amin pár nap alatt megsemmisített mindent, amit Uganda 80 évig ki­épített. Az őrültségét mindenki látja, de senki sem mer veié szembeszálln.i, mert mindenki fél tőle. Luwrum érsek meg­kísérelte, hogy Amint figyelmeztesse, de meg kellett halnia. A mai Uganda csak csontváza a valamikor virágzó ke­let-afrikai országnak. Egyeteme, amely nem régen még Ke­let-Afrika legjobb egyeteme volt, tanári karának 85 %-át el­veszítette. Korábban virágzó utazói forgalma megszűnt. Kampalában az üzletek üresek, a vendéglőket sötétedéskor bezárják. Éjszaka igen kevés ember meri megkockáztatni, hogy az utcára menjen. A kenyai határra toloncolt Schwartz Briannak a rendőrök azt mondták, hogy egyetlen nyugati biztonságáért sem tudnak felelősséget vállalni. Ez a bizony­talanság az ugandaiakra is vonatkozik. A szomszédok köl­csönösen gyanakszanak egymásra, mert alig akad olyan csa­lád, amelyiknek valamelyik tagja nem esett még Idi Amin ál­dozatává. ; Az ugandai rádió legutóbb azt a rémhírt terjesztette, hogy 2000 főnyi amerikai, brit és izraeli zsoldos vonul U- ganda felé. Közben az 5000 főből álló "halál-különítmény agjai ajtóról ajtóra járnak, hogy az ellenzékiséggel gyanúsí­­otakat összeszedjék. A megfigyelők attól félnek, hogy ez a lázkutatás főként a Lango- és Acholi-törzsek tagjaira lesz Veszélyes, mert a népirtás arányait ölti fel. NEM FOGADJÁK EL A TÁMOGATÁST Vance R. Cyrus külügyminiszter a szenátus appropriá­­ciós albizottsága előtt bejelentette, hogy az Egyesült Államok pénzügyi támogatását az emberi szabadságjogok megsértése miatt Argentínának, Uruguaynak és Etiópiának csak a leg­kisebb mértékre csökkentetten tartja folyósílhatónak. A bá­rom állam közül kettő, Argentina és a vele-szomszédos Uru­guay külön-külön úgy határozott, hogy az amerikai vád mi­att a jövőben az Egyesült Államok semmiféle gazdasági tá­mogatását sem fogadják el. mert az említett megszorításban a Carter-kormány beavatkozását látják saját belügyeikbe. Argentina katonai kormányzata szerinpVance R. Cyrus Külügyminiszter nyilatkozata nemcsak * beavatkozás az or­szág belügyeibe, hanem annak a ténynek figyelmen kívül ha­gyása is, hogy az ország a terrorista (elforgatás ellen folyó !/;v‘Lő hadviselés állapotában van. SOROZÁS VAGY TOBORZÁS Már korábban közöltük, hogy az amerikai hadseregbe az önkéntes jelentkezés mértéke nem éri el a kívánt fokot, e­­zért ,—• történetesen éppen az elnöki kegyelem kihirdetése i­­dején — a legilletékesebb hatóságok felvetették azt a gondo­latot, nem Ienn-e jobb a válogató sorozás korábbi rendsze­rét visszaállítani. A napokban kongresszusi tanulmány mutatta ki, hogy a toborzás egyre növekvő nehézségekkel kerül majd szemhe. Az Army és a Marine Corps máris a kívánt létszám alá esett, a tartalékos erők pedig általában is nagyarányú gyengülést mutatnak. A nehézségeket a jövőben három tényező növeli: 1. a 18 éves fiatalok száma csökken. 2. a munkanélküliség je­lenlegi magas számaránya visszaesik, 3. a polgári foglalko­zások terén a fizetések emefkekednek. Carter elnök legutóbbi nyilatkozatában, amelyet a Pen­tagonban történt látogatása során tett, kijelentette, hogy a sorozás rendszerének visszaállítását jelenleg a fennforgó és mutatkozó nehézségek dacára sem látja elkerülhetetlenül szükségesnek. Hozzátette azonban ehhez a kijelentéséhez, hogy amennyiben az ország védelméről a jelenlegi önkéntes haderővel gondoskodni nem lehet, nem ingadozik a sorozási törvény alkalmazásának kérdésében, azt azonban a maga ré­széről az eddiginél sokkal szigorúbbnak képzeli el. amely nem biztosít kivételezési lehetőséget a tehetőseknek, vagy a­­zoknak, akik egyetemi és főiskolai tanulmányokat folytatnak. Szerinte a sörozást mindenkire kötelezővé és kifogástalanná kell tenni. Az elnök kétségbe vonta azt az állítást, hogy a vietná­mi hadiszolgálat elől kitérőknek adott “pardon”-ja következ­tében a jövőben nehézségek támadnának. Kegyel mi rendel­kezését a polgárháború után a déliek oldalán • harcolóknak adott kegyelemmel hasonlította össze. Arra hivatkozott, hogy ő két háborúban teljesített katonai szolgálatot és hiszi: a jö­vőben is számíthatunk arra, hogy Amerika polgárai készek lesznek hazájuk szolgálatára. A PLAINS! BAPTISTA LELKÉSZ LEMONDOTT Országszerte meglepetést keltett az a hír, hogy Rév. Edwards Bruce, a plainsi baptista gyülekezet lelkésze állá­sáról lemondott. A Fehér Ház szóvivője szerint Carter elnök egyelőre nem kíván a kérdésben nyilatkozni. A lemondás nemcsak azért" keltett feltűnést, mert az el­nök szülővárosának és egyházának lelkészéről van szó, ha­nem főként azért, mert az eredetileg tisztán fehérekből álló plainsi baptista gyülekezet az elnökválasztás idején Edwards lelkész kezdeményezésére nyitotta meg ajtaját a feketék előtt. A Plainsből származó UPI-tudósítás alapján a lemon­dása mögött nem lehet politikai, vagy faji kérdést keresni. A gyülekezet bizonyps számla kifizetésének elmulasztásával kapcsolatban tartott gyűlést, amelyen a gyülekezet egyik tag­ja, Gay Dale tett javaslatot a lelkész azonnali elbocsátására. Gay javaslatát hosszú vita követte, amelynek az lett a vége, hogy ezt a kérdést később külön ülésen kell megtárgyalni és eldönteni. Edwards lelkész a gyűlésen azonnal lemondott, bár sa­ját maga kijelentette, hogy semmi mással nem vádolták, mint azzal, hogy elveszítette hatékonyságát. A gyűlés előtt lemon­dásra nem is gondolt. Lemondási szándékának bejelentése után a gyűlésen rögtön javaslat hangzott el. hogy a gyüle­kezet a lemondást ne fogadja el, ő azonban ennek ellenére megmaradt eredeti szándéka mellett. AMERIKA KÜLÜGYEINEK INTÉZŐI Lapunk február 10-i“számában I homas Robert, az Ci­li ioi Mantua volt polgármestere, Képmutatás Helsinkiben című cikkének végén külön diplomata-képző intézet létesíté­sét sürgette. Az az érdekes statisztika, mely legutóbb Ame­rika külügyeinek intézőiről készült, ezt a sürgetést számada­tokkal is alátámasztja. Ezek szerint az adatok szerint az Egyesült Államok küL ügyeit 1956-ban 22,456 alkalmazott közt 3038,( 1966-ban 25,577 alkalmazott közt 3521, jelenleg pedig 25,765 alkal­mazott közül 5461 hivatásos, tehát diplomata-képesítéssel feltehetően rendelkező tisztviselő intéző látja el. A feltehe­tően jelzőt azért kell használnunk, mert azEgyesült Álla­mok külügyi szolgálatába, mint követek például, gyakran ke­rülnek olyanok is, akik semmiféle diplomáciai felkészültség­gel nem rendelkeznek, tisztán belpolitikai gyakorlattal, nem egyszer kizárólag jíártpolitikai érdemekkel rendelkeznek. Az Egyesült Államok követségeinek és más külföldi képviseleteinek száma 1956-ban 147.5 millió $-os költségve­téssel 268, 1966-ban 592.6 millió $-os költségvetéssel 278 volt, jelenleg pedig 846.8 millió $-os költségvetéssel 261. A MEXIKÓI OLAJ Lopez mexikói elnök washingtoni látogatása óta a me­xikói olaj az amerikai közgazdászok érdeklődésének hom­lokterébe került, ami könnyen érthető, hiszen a legóvatosabb becslések szerint is Mexikó több mint 60 billió hoédóravaló nyersolajtartalékkal rendelkezik, nagyjából hatszor annvi­ni ni rmenrjyit Alaszka északi lejtőin találtak. A mexikói olajnak ezt a nagy mennyiségét most magán­közlés alakjában mexikói hivatalos fényezők is megerősítet­ték. Ez azért jelentős, mert Mexikó eddig nem volt hájlandó elárulni, hogy ily nagy mennyiségű nyersolajjal rendelkezik. Mexikó ennek a mérhetetlen értékű természeti kincsnek értékesítése szempontjából nagy pénzügyi és technológiai neh ézségekkel lesz kénytelen megküzdeni, a mexikói és ame­rikai szakértők egybehangzó véleménye szerint azonban a következő évtizeden belül Mexikó mégis Venezuelához ha­sonló olajkivitelre tesz szert. Venezuela jelenleg a világ leg­nagyobb olajkivi teli országai közt all. helyet foglalja el. Politikai és közgazdasági szempontból rendkívül figye­lemre méltó tény, hogy Mexikó nem tagja a kőolajkivitellel rendelkező országok (Petroleum Exporting Countries) szer­vezetének és egyelőre a belépés elől is kitért. MIRE KÖLTIK A PÉNZT? Ha ezt a kérdést vetjük fel, sohasem a megélhetés, la­kás és ruházkodás elkerülhetetlenül szükséges kiadásaira, nem is a gyógykezelési, vagy nevelési költségekre gondolunk, hanem arra a pénzre, amely mindezeken kívül és felül más­ra, kedvtelésre s szórakozásra jut. A válasz nem közömbös mert valójában abból tűnik ki, milyen valamely társadalom érdeklőd ése és igazi jóléte. Bizonyára meglepi olvasóinkat, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi célokra fordított pénzösszeg 1965-ben még csak 58.5 billió $ volt. az idén pe­dig már eléri majd a 160 billió $-t. Becslések szerint 1976-ban Amerika népe 77 billió $-t adott ki szórakozási eszközökre, sportszerekre és különböző belépődíjakra.. Az ország határain belül utazásokra 55 billió S-t, az ország határain kívül pedig 11 billió $-1 költött. Kirán­duló helyeken telkek vásárlására, lakóhelyek létesítésére, vagy második otthon biztosítására további 3 billió $-t fordí­tott. Ez együtt 146 billió $-t tesz ki. A szórakozásra költött összeg 1967-ben még csak 33 billióra rúgott, 1976-ban már csak a szórakozási eszközökre és sportfelszerelésre 24.7 billió $-t költöttek. Érdemes meg­említeni, hogy a következő legmagasabb tétel a rádiók, tv-k. hanglemezek és a zeneszerszámok beszerzésére fordított Ösz­­szeg, amely az 1967-es 8.5 billió $-róI a múlt évben már 17.5 billió dollárra emelkedett. Könyvekre, folyóiratokra és hír­lapokra lényegesen kevesebb jutott, bár 1967 óta ennek az összege is majdnem megkétszereződött 5.9 billió $-róI 11.6 billió $-ra emelkedett. A kizárólag szórakozás céljából tett utazás költségei az Egyesült Államokban 55, az országon kívül 11 billió $-t e­­mésztettek fel. Belföldön az 55 billió $-bóf 22 billió $-t a szállítási eszközök igénybevétele, 17 billió $-t az útközben elfogyasztott élelmiszerekért, 6 billió $-t az elszállásolás, 10 billió $-1 pedig a szórakozás és egyéb költségek összege tette. Külföldön 22 millió amerikai 1976-ban 7 billiót költött el, amihez hozzá kell még adnunk azt a 4.2 billiót is, amely az oda- és visszajutást biztosította. Az amerikai utazók Eu­rópában és a Földközi-tenger vidékén 2.2 billió $-t, Kana­dában 1.4 billiót, Mexikóban 1.6 billiót, Nyugatindiában 0.9 billiót. Délamerikában 0.5 billiót, Ázsiában és más he­lyeken további 0.4 billió $-1 költöttek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom