Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-09-22 / 35. szám

MAGYAR ÜJSÄG f. ÖLD AI Juhász László: A DÁKOROMÁN ELMÉLET HAZAI CÁFOLATA A Kárpát medencében ismét divatba jött a történelem, egyre többen igyekeznek felfedezni népük múltját. Ebbe a nemes törekvésbe, sajnos, gyakran hiba csúszik, mert sokan lelkesedésükben festett egekbe kanosaiul tekintenek és gyak­ran a hamisítástól sem riadnak vissza annak érdekében, hogy nemzetük családfáját < lehetőleg szomszédaik ro­vására — távoli évezredekbe vezessék vissza. Az érzelmekre, vágyakra és fantáziára épülő, áltudományos történelemszem­léletet el kell vetnünk, függetlenül attól, hogy magyarok, szlávok, vagy románok művelik. Az utóbbi években a Duna­­medence szinte minden nyelvén jelentek meg történelmi utó­piák, ezen a területen azonban kétségtelenül a románok mentek el a legmesszebb. A bukaresti történészek a dákoro­mán elméletet annak bizonyítására fejlesztették ki, hogy Er­dély nemcsak néprajzi alapon, de a történelmi jog szerint is őket illeti, Feltűnő, bogy a román történelemkutatás mi­lyen nagy sútyt helyez a dákoromán elmélet idegen nyelvű publikálására. A közelmúltban terjedelmes angol nyelvű ta nulmánykötet jelent meg Bukarestben a román nép erede­téről. Érdemes röviden összefoglalni a mai román történészek hamis tételeit: Románia őslakói, a dákok, a római uralom idején (Kr. u. 106 és 271 között) romanizálódtak és dákoro­­mánokkká váltak. A dákok ez alatt a rövid 163 év alatt nyelvükben teljesen ellatinosodtak. Ennek a folyamatnak fő színhelye — a román szerzők állítása szerint Erdély volt. Az erdélyi vlach vajdaságok olyan erősek voltak, hogy a X. század közepén kiszorították a magyarokat. Erdély csak a XI . és a XIV. század között vált fokozatosan magyarrá, az Árpádházi királyok erőszakos magyarosítási politikája azonban ekkor is kudarcot vallott i—< olvassuk a román ta­nulmánykötetben. A magyar hódítók még főtisztviselőjük rangját is vajda) a románoktól vették át. A szerzők magyar­­ellenes beállítottsága ott éleződik ki a legjobban, ahol a hon­foglaló magyarok műveltségi viszonyairól írnak. Megállapít­ják, hogy a "turániak csak a hadakozáshoz értettek, saját erejükből képtelenek lettek volna szilárd államot alapítani. A magyarok kizárólag a Kárpát-medencében talált fejlet­tebb vlach és szláv kultúra segítségével tudtak az állami élet szintjére emelkedni. Az ilyen elfogult és tudománytalan román történelmi lejtegetésekre korábban sohasem válaszoltak a hazai ma­gyar tudományos körök. Annál feltűnőbb, hogy közvetlenül Kádár és Ceausescu júniusi találkozója előtt éles kritika je­lent meg a fenti kötetről a Magyar Hírlapban (1977. május -29.) Bartha Antal történész tollából. A cikkíró vitába száll a román szerzőkkel és tudományos megalapozottsággal cá­folja érveléseiket. Barjjha mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy a román történészek korszerűtlen értelmezésben használják a turá­ni fogalmat. Leszögezi, hogy egy nép őstörténetét kizárólag a nyelvéből kiindulva lehet megvilágítani. A dákok elődei­nek és utódainak azonosítására, az ősi dák és a mai román nép genetikai kapcsolatainak bizonyítására azért nincs le­hetőség, mert a dák nyelv ismeretlen. A dákoromán konti­nuitásnak Erdély területén ugyanúgy nincsenek nyomai, mint a Havasalföldön Bartha kifogásolja, hogy a román történészek tanulmányaiban nem érvényesül a nyelv és az őstörténet összefüggésének szabálya. A cikkíró találóan jegy­zi meg, hogy Pannóniában öt évszázadon át használták hivatalos nyelvként a latint, a helyi lakosok nyelve mégsem latinosodéit el. Határozottan rámutat, hogy Dél-Erdély la­kói a honfoglalás idején nem a vlachok (románok), hanem a bolgárszlávok voltak. Az erdélyi román földrajzi nevek ugyanis egyértelműen a magyar, illetve a szláv nyelvek hangtani szabályait őrzik. Márpedig sokszorosan bebizonyí­tott történelmi igazság, hogy a földrajzi neveket átadó népek az átvevő népeknél korábban éltek az adott területen. Ez alól szabály alól Erdély sem kivétel -— olvassuk Bartha Antal cikkében. A magyar történész arra is rámutat, hogy a vajda szó nem a románból, hanem a szlávból került a magyarba. A románok ősei már csak azért sem lehettek fej­lettebbek a szlávoknál, mert a keleti egyház liturgiájának nyelve ugyanúgy szláv volt, mint a román kancellária nyel­ve. így érthető, hogy a szláv nemcsak a román szókincsre, de az alaktanra is nagy hatást gyakorolt. Bartha szerint a honfoglaláskori magyar régészeti leletek nem támasztják alá azt a román állítást, hogy a magyar lovas “bandák csak átmenetileg tartózkodtak a X. századi Erdélyben. Sőt a ko­rai magyar állam keleti határaira nézve fontos tájékoztatás­nak tartja egy kijevi krónika feljegyzését, amely a X. század közepén Magyar Hegynek nevezi a Kárpátokat és méltatja 1. Vladimir kijevi fejedelem jószomszédi viszonyát István magyar királlyal. Bartha Antal szerint, történetieden az a felfogás, hogy uj. Árpád-házi királyok kísérletet tettek Er­dély nemzetiségi viszonyainak megváltoztatására. A szászo­kat ők telepítették Erdélybe, a székelyek nemzetiségén pedig nem volt mit változtatni. A magyar történész cikkének befejező részét szószerint idézzük: "Az ezredfordulón az egész keresztény Európa a ma­gyar királyság megalakulását ünnepelte. Ez pedig mérvadó arra nézve, hogy a Kárpát-medencében melyik népre há­rult a történelmi feladat. A román történészek tanulmányai viszont úgy rangsorolják fejlettségük szerint a nemzeteket ,—1 köztük a magyarokat, ahogyan az nem áll összhangban a tudománytörténet tapasztalataival. A magyarok megíté­lésében pedig, sajnálatos módon, bántó megfogalmazás is előford ul. AX. századi magyar történetnek sok vitás, nehe­zen tisztázható problémája van. Minden vitán felül áll azon­ban, hogy a honfoglalók nemcsak területet foglaltak, hanem Hont is alapítottak. Tetteik megítélésekor ez nem maradhat nézőponton kívül.” l Ez a tárgyilagos és öntudatos okfejtés azért meglepő, mert korábban hasonló nyíltságtól következetesen tartózko­dott a magyar tudományos élet. Nem lehet véletlen, hogy a magyar történelemkutatás a Kádár—Ceaucescu találkozó előestéjén vetkezte le korábbi tartózkodását és tapintatát. Talán az illetékesek ezzel a tudományos állásfoglalással kí­vánták mégadni a debreceni és a\ nagyváradi tanácskozások alaphangját. A tárgyalásokról kiadott zárónyilatkozatban szó van a nemzetiségek jogainak biztosításáról és arról a ANYANYELVŰNK MŰVELÉSE: SZELLEMI KÉSZENLÉT ÉS ERŐFESZÍTÉS (Az alábbi cikket hazai hírlapíró, Ruffy Péter írta az erdélyi kétnyelvűség -ről, megállapításai azonban értelem­szerűen alkalmazhatók és rendkívül tanulságosak a világ bármely részén lakó magyarság nyelvhasználatára, ezért ér­demes azokat gondosan elolvasnunk és megszívlelnünk.) Hetekig ízlelgettem, kóstolgattam azt a testes kis kö­tetet, melyet Kolozsvárról juttattak el hozzám. Az Anya­nyelvűnk művelése” (című kötet) ... az első összegezés a második világháború után az erdélyi magyar nyelvművelés­ről (Kriterien, Bukarest). Miután mélyen igaz 'az illyési mondás, hogy korunk­ban az igazság a részletekben van, a részletekből kialakuló, fölépülő valóságot vizsgálgattam. A kötetet átlapoztam. Azután elolvastam. Később ki I jegyzeteltem. Végül újra olvastam. Később megint átlapoz­tam. Egyes mondatokat aláhúztam. És harmadszor is lol- I vastam. I Emberileg, társadalmilag, s az egyetemes, a nemzetközi | nyelvtudomány szempontjából is nem kis, nem közömbös, i hanem Európában egyedülálló nyelvi és tudományos kér­­j désről van szó itt. Ezért a megfeszült figyelem és a tudo­mányos gond. Az erdélyi magyarság a második világháború I után történelmében először került a kétnyelvűség kérdései elé, s Európában ma nincs nála nagyobb népcsoport, nem­zetiség, amely a szükségszerű kétnyelvűség történelmi, tár­sadalmi, mindennapi körülményei között élne. A magyarországi magyar nyelvtudomány, az irodalmi, általában az egész tudományos élet mindig számontartotta \ a nagy erdélyi szellemi örökséget, a szinyérváraljai születésű | Sylvester János nyelvtanát. Bőd Péter magyar írói életrajz- 1 gyűjteményét. Dévai Bíró Mátyás helyesírási rendszerét, az író és fordító Heltai Gáspár nagyszerű kolozsvári nyomdá ját, a betűöntő Misztótfalusi Kis Miklós és Apáczai Csere János, vagy Brassai Sámuel életművét és munkásságát. És a maiak munkái közül ünneplő cikkekben köszöntöttük az 1 Érdél yi magyar szótörténeti tár első kötetét, Szabó T. Attila, Márton Gyula, Gálffy Mózes székely, csángó és erdélyi magyar népjáráskutatásait, szógyűjtéseit, Faragó Józsefnek 1 az ismeretlenség mélyvizéből kihalászott remeklő népballa­dáit, az Igaz Szó valamikori Ady-különszámát., De most nem a roppant nyelvtudományi vállalkozások köszöntéséről és részletezéséről lesz szó, nem az ünnepről, hanem a hétköznapokról, nem a teljességről, hanem a rész­letekről, nem olyan lenyűgöző vállalkozásról, mint az egy- 1 millió "cédula alapján készülő Erdélyi magyar szótörténeti i tár, hanem a csöndes, szerény aprómunkáról. A vizsgálódást pedig a kötet szerzőinek közlései, kíván­ságai, tanácsai, megállapításai, tényei alapján végezzük. A huszadik század második felében milyen új kérdése­ket vet föl a magyar nyely háromezer éves (Bárczi Géza) élettörténete? A huszadik század első felében, pontosabban a két világháború közötti korban a romániai magyar nemzetiség létezésének, munkájának, érvényesülésének nem volt szűk Ségszerű és elengedhetetlen föltétele az államszervező nép nyelvének ismerete. Minden nép tiszta és jó erkölcsi köteles­sége, hogy a vele együtt élő másik nép anyanyelvét is elsa­játítsa, de akkor ez a humánus, erkölcsi intés még nem volt szükségszerű s elengedhetetlen. A második világháború után — felbomlottak az ősi falusi közösségek, megalakultak a kö­­! zös gazdaságok, megindultak a hatalmas építkezések és nyo­mukban járt az elvándorlás — létezési törvénnyé, az élet, a munka sine qua nonjává vált. Mindig jelezem, hogy melyik szerzőtől idézek. "A ma­gyar nép elég számottevő része kétnyelvű ... A romániai magyarság körében a magyar-román kétnyelvűség elterjedt,, a Szlovákia területén élő magyarok körében a magyar-szlo­vák kétnyelvűség és így tovább . . . Nagyon elterjedt a két­nyelvűség* a moldvai csángók körében is”. Majd pedig: . .. kéntyelvűségről akkor beszélhetünk, ha a közösség tag­jai mindkét nyelven tudnak érintkezni egymással . (Mar­ton Gyula). Miután pedig — folytatja a néhány éve elhunyt kiemelkedő kolozsvári magyar nyelvtudós — a romániai, szlovákiai, jugoszláviai, szovjetünióbeli magyarság sok ide­gen szakszót használ (a szakképzettséget sokan az illető or­szág nyelvén szerezlek), arra kell törekednünk, hogy ezer a szakemberek megismerjék a magyar szakkifejezéseket is. Az egyik tanulmány (Anyanyelv a családban) az ott hon hatalmas szerepét veti föl. A családnak kell tudatosí­tania a nyelvi közösségélményt, az egy nyelvhez és .—'< köz­vetve —< egy műveltséghez való tartozás társadalmi élmé­nyét . Majd pedig: "Általános gyakorlat, hogy az anyát a szülési szabadság letelte után ^ munkahelye, hivatása várja: a gyermekkel való foglalkozást ezután még kell osz­tania a bölcsődével, később pedig a többi, erre hivatott in­tézménnyel.. . Végül pedig: Nem mindegy például az, hogy a munkahelyéről beszélő apa vagy anya milyen igé­nyességgel fejezi ki magát saját foglalkozása témakörében.” A romániai magyar nyelvművelőket, írókat, újságíró­kat, magyartanárokat, nyelvészeket a mi magyarországi anyanyelvi gondjainktól merőben eltérő kérdések foglalkoz­tatják. Például melyek, főképpen pedig milyenek? A gyors, áttétel nélküli anyanyelvi gondolkodásra . . . minden eddiginél nagyobb szükség van ... Az anyanyelvi szintű nyelvoktatás tehát mintegy megalapozása a második, harmadik stb. nyelven végigmenő gondolkodásnak...’ (1 eiszler Pál). Romániai magyarságunk jó része mindennapi érintke­zésként, munkahelyén és másutt a román nyelvet használja, így az anyanyelv köre a család, az iskola, talán a baráti társaság . Nemzetiségi életünkben ,—< éppen ezért ,— az anyanyelv ápolása talán még nagyobb hangsúlyt kap”. Majd pedig: Az anyanyelv, bár használati köre korláto­fontos szerepről, amely a két ország kapcsolatainak ápolá­sában a kisebbségeknek jut. Vannak, akik feltételezik, hogy a közös nyilatkozat óvatos fogalmazása mögött új erőviszo­nyok rejlenek, amelyek lehetővé teszik a kétmillió erdélyi magyar nemzetiségi jogainak érvényesülését. A hazai törté­nelemtudomány ennek érdekében már kimondta az első szót. MIÉRT ÁSTÁK EL A SZENT KORONÁT? Lapunk június 25-i számában közöltük azt a hivatalos tájékoztatást, amelyet Oakar Mary Rose kongresszusi kép­viselő kért és kapott a magyar Szent Koronára vonatkozóan az Egyesült Államok biztonsági tanácsától. Közleményün­ket ausztráliai előfizetőink csak július végén tudták elolvasni. Endréy Antal dr. ausztráliai magyar ügyvéd, egyben az ausztráliai Magyar Szövetség elnöke és a melbournei Magyar Intézet keretében főiskolai fokon a magyar történe­lem előadója, augusztus 1-én kelt levelében közleményük kel kapcsolatban arról tájékoztatott bennünket, hogy most jelenik meg The Holy Crown of Hungary című munkája angol nyelven. Ebben a Szent Korona egész történetét és a Szent Korona tanának kifejlődését ismerteti. Természetesen arra a kérdésre is kitér, hogyan került a Szent Korona az Egyesült Államok birtokába. Könyvének erre vonatkozó ré­szét kutyanyelv formájában csatolta leveléhez. Endrey könyvének The Exile of the Holy Crown című fejezete >—> mint a szerző írja i—> vitéz Erdélyi István kutatásaira alapult, amiről vitéz Erdélyi István annak ide­jén a Virrasztó című lap hasábjain be is számolt. A fe­­jézet 4. bekezdése magyarázatot ad arra a kérdésre, miért ásta el Pajtás Ernő ezredes a Szent Koronát és miért hall gatott erről hosszabb ideig azután is, amikor már a Szent Korona ládáját >—• lényegében üresen <—< átadta az amerikai zottabb egy nemzetiségi életében, nemcsak a családi érintke­zés, vagy olvasás, színháznézés, baráti társalgás megkönnyí­tője, hanem a politikai és szakmai ismeretek, az öntudat megszerzésének is alapja (Beke György). A romániai ma­gyar újságíró és író idézi Kosztolányit: Anyanyelvemben benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom. Milyen sors? Mely sors? A nemzetközi nyelvtudomány érdeklődésére is számot tarthat az a kérdés, amelyet az :: Anyanyelv r— idegen nyelv című tanulmány vet föl: "Amikor idegen nyelv tanulására kerül sor, a nyelvet tanuló két alapvető logikai élménnyel találja szemben magát: az anyanyelvvel való hasonlóság és a tőle való eltérés élményével. Gátló-e vagy serkentő hatású az anyányelv az idegen nyelv elsajátításában? Tá­maszkodjunk-e az anyanyelvi ismeretekre, vagy kapcsoljuk ki őket a nyelvi oktatásból? ,—- tették és teszik fel a kérdést a nyelvpedagógusok ’ (Bán Elek). Ö az úgynevezett kont­rasztív nyelvészet híve. Az anyanyelvet nem kikapcsolni kell, hanem a két nyelv összevetésével tanítani. Könnyű annak a magyarországi magyar gyereknek, akinek csak az anyanyelvet kell megtanulnia, és nem kerül szembe már gyermekségében a * két alapvető , de egymás­tól merően eltérő "logikai élménnyel . Ez a két eltérő logi­kai élmény már a gyermektől is szép és kemény férfimunkát, érzékenységet, logikai készséget, következetetést, szellemi készenlétet és bizony nem kevés erőfeszítést kíván és kö­vetel. Ruffy Péter katonai közigazgatás szerveinek. Az említett bekezdés magyar fordításban a következő­ket mondja: Április 23-én tartotta a Szálasi-kormány utolsó ülését Mattseeben. Ezen az ülésen vitatták meg azt a tervet, amely szerint a Szent Koronát darabokra kellett volna szedni és minden miniszter egy-egy részt kellett volna átadni megőrzés céljából. Ez ellen két miniszter, Szász Lajos és Reményi- Schnellqr Lajos tiltakozott. A következő éjjel Pajtás maga mellé vette két legmegbízhatóbb altisztjét, együtt kiemelték a magyar koronázási jelvényeket tartalmazó ládából a Szent Koronát, a királyi jogart és az országalmát és azokat üres katonai benzines hordóba helyezték. Aztán észrevétlenül egy előre kiszemelt, elhagyott sziklafalhoz vonultak, ahol a kincseket el földelték; tevékenységük minden nyomát gondo­san eltüntették.” A következő fejezetben a szerző még megemlíti, hogy az a kérdés, vajon Pajtás a saját kezdeményezésére, vagy Szálasi utasítására járt-e el, tisztázatlan, mert a későbbi köz­lések ellentmondanak egymásnak. Azok a személyek, akik erre vonatkozóan felvilágosítást adhatnának, már nem élnek. * * * Endrey Antal könyve, amelynek idézett fejezete két­ségtelenül tisztázza Pajtás Ernő magatartását, műbőrkötés­ben, díszes borítólappal s képekkel hamarosan Amerikában is kapható lesz. A szerző egyébként az Árpád Akadémia rendes tagja és lehetséges, hogy november végén a XVII. Magyar I alálkozóra feleségével együtt eljön. HATÁRÁTLÉPÉS Bécsi UPI- tudósítás arról számol be, bogy Ausztria és Magyarország között új határátlépési helyet jelöltek ki a magyar Búcsú és az osztrák Schachendorf határában. A \ határátlépési helyek száma a két ország között ezzel ötre emelkedett. A tudósítás azt is közli, hogy Csehszlovákiába 23, Ju­goszláviába 15, Romániába 10, a Szovjetunióba pedig 3 helyen fehet Magyarországról távozni. Az említett szomszé­dos országok területéről ugyanennyi helyen lehet Magyar­­ország területére lépni. FIGYELD AZ UJ ■ OHIO LOTTERY TV-BEMIITATÓT ^ THE m $5 0 0 .0 0 0 CHALLENGE ELŐZŐLEG BÁRMIKOR! TÖBB PÉNZNYERÉSI LEHETŐSÉG, MINT TÖBB SZÓRAKOZÁS! TÖBB IZGALOM! Figyeld az Ohio Lottery új tv-bemutatóját minden csütörtökön. 500.000 $ elnyerést re ad lehetőséget! A tv-n ez a legbőkezűbb szerencsejáték. A húzás az Ohio Lottery játszóinak 500.000 $-os főnyeremény megszerzésére ad alkalmat! Igen, jól mondtuk, félmillió $-róI van szó. Kapcsold be tv-det az Ohio Lottery új bemutatójára, hogy annak minden izgalmasságában részt vehess. Wif . SpPTEMBÉR 21 < „ ----------­­m By law, all net proceeds of the Ohio Lottery are contributed to the State of Ohio's General Fund and distributed for the benefit of all Ohioans in such areas as education, public welfare, mental health and other needs. ^ ___ —- v - *0 rr » ■' ^ . r­­'377,,. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom