Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-03-03 / 8. szám
KETTŐS ARCULAT Különböző hírmagyarázatok már korábban hangsúlyozták, bogy Carter Jimmy elnök intézkedései és nyilatkozatai között ugyanolyan ellentétek mutatkoznak, mint egyes munkatársainak törekvése és maga intézkedései között. A New York Times február 22-i száma ezzel kapcsolatban a diplomácia kettős arculatáról közöl hosszabb fejtegetést, amely tételről tételre igazolni akarja az elnök diplomáciájának kettős arculatát. Helyesli, hogy Carter mindenképpen tárgyalni akar a Szovjetunióval és vele megegyezésre törekszik, ugyanakkor azonban az emberi jogok és a disszidensek védelmében is nyi It h atározottsággal szót emel. i A cikk végső Következtetésként Adams Quincy elnöknek még külügyminiszter korában, 1821. július 4-én tett kijelentését idézi. E szerint bárhol bontakozik ki a szabadság és függetlenség teljessége, Amerika mindig örül annak, áldását adja rá és imádkozik érte, de sohasem megy külföldre, hogy a szörnyeket felkutassa és megsemmisítse. Mindenki szabadságának és függetlenségének örül, de rak a sajátmagáénak bajnoka és védelmezője. Ez a fejtegetés az idézet megvilágításában már korántsem azt igazolja, hogy kettős arculatú diplomácia folyik, ami -cikk névtelen szerzője szerint — helyes, hanem inkább azt állítja, hogy van, amiről csőh beszélnek, amire csak biztatnak és van. amit akarnak és amire valóban törekszenek. SZOVJET VISSZHANG Carter elnöknek a szovjet tömbhöz tartozó országokban megnyilatkozó elégedetlenséggel kapcsolatosan az emberi jogok fokozottabb érvényesülését célzó kijelentései a szovjet részéről érdekes visszhangot kapott. Az orofcz kommunista párt hivatalos lapja, a Pravda szokatlanul erélyes hangú cikket közölt, amely azt hangsúlyozza, hogy az a nyomás, amelyet Amerika mind Oroszországban, mind a szovjet tömb más országaiban bizonyos változást igyekszik elérni, sok zavart okoz. és tovább nem tűrhető. A Sakharov Andrei és Ginzburg Alexandr ügyével kapcsolatos amerikai észrevételeket a Pravda gondosan előkészített szabotázs-cselekményeknek minősíti, amelyek a * renegátok -kai szemben történt in tézked ések tekintetében lúllépik a megengedett határokat. Amerikai diplomaták a kérdés tanulmányozása során lelt megállapításai szerint az oroszokat kétségtelenül aggasztja az a tény, hogy az ellenzéki hangulat újabban nemcsak az értelmiségiek részéről nyilvánul meg, mint azelőtt, hanem a parasztok és munkások részéről is, mint például a hús- és kenyérárak legutolsó emelése miatt — különösképpen Lengyelországban. Csehszlovákiában és Kelet-Németországban. Egyes amerikai tényezők arra intik a kormányzatot, hogy óvakodjék az emberi jogokkal kapcsolatos nyilatkozatoktól s azt javasolják, inkább magánúton figyelmeztessék az oroszokat, hogy az emberi jogok megsértése következtében a szenátus esetleg nem ratifikálja majd a hadászati fegyverkezés korlátozására vonatkozó egyezményt, amelyet pedig a Szovjetunió szeretne. Másrészt viszont vannak, akik attól félnek, hogy az emberi jogok szüntelen hangoztatása miatt az oroszok majd megszakítják a fegyverkezési korlátozásra vonatkozó tárgyalásokat. Az oroszokat különösképpen bosszantotta, hogy az E- gyesüít Nemzeteknek az emberi jogokkal foglalkozó genfi bizottságánál Carter elnök kikü Idöttje, L owenstein K. Allard — utasításához híven — nyíltan felvetette az emberi jogok betartásának kérdését. A szovjet visszhang tüneteként könyvelhető el az is, hogy a Pravda említett cikkét követő napon újabb disszidens letartóztatására ke rült sor. A 46 éves Turchin Valentint, az "Amnesty International szovjet tagozatának egyik alapítóját, a rendőrség főhadiszállására kísérték "intervju céljából. Eközben közölték vele. hogy tevékenységével árt az állam érdekeinek, később azonban elengedték. TRUDEAU LÁTOGATÁSA Carter J imrny elnök Jose Lopez Portillo mexikói elnök után elsőnek az Egyesült Államojí északi szomszédjának elnökét, Frudeau-t hívta meg Kanadából. A két elnök megbeszéléseinek központjában az energia-gazdálkodás kérdései szerepeltek, de természetesen más ügyek is szóba kerültek A tárgyalások kedvező légköréhez rendkívüli módon hozzájárult az a tény, hogy Kanada a januári nagy hidegek napjaiban önként fokozta természetes gáz- és olaj-ellátmányát az Egyesüli Államok részére. Abban a kérdésben, hogy Kanada hozzájárul-e az alaszkai gázvezetéknek Kanadán keresztül történő átvezetéséhez, csak az év későbbi szakában lörténik döntés, de az elnök; megbeszélések során valószínűleg szintén szóba kerültek az ezzel kapcsolatos kérdések is. UPI-híradás szerint Carter az amerikai honvédelem költégeinek csökkentéséről is tárgyalt Trudeuval. Ez a csökkentés 2.“ billió $-t jelentene a Ford-kormányzat 125.1 billió $-os költségvetéséből az 1978-as költségvetési éven túlmenően, de csak mintegy 500 millió $-t az 1978-as költség-, vetés keretén belül, amely a Eord-kormány előirányzása szerint 110.1 billió $-t ölelt volna magában. Biztosan szó volt még 18 vízszabályozási és gátépítési tervről, amely a honvédelmi költségek csökkentéséhez hasonlóan kétségtelenül ellentmondásokkal kerül majd szembe mindkét országban. I rudeau kanadai elnök helyzetét otthon még mindig megnehezíti az a politikai küzdelem, amelyet Quebec külön-1 válásának híveivel kell folytatnia. ELLENTÉTEK CSÖKKEN A SZABADSÁG A New Yorkban székelő "Freedom House” intézete mostanában adta ki a népek szabadságára vonatkozó adatgyűjtésének eredményét. Az intézet az adatgyűjtést világviszonylatban végezte. Az eredmény elszomorító, mert a szerint a világ népességének mindössze 19.6 %-a mondható valóban szabad -nak. A legutóbbi közlés óta számos ország lakossága lett szabadból részben szabad -dá, mint például El Salvadoré. Az intézet megállapítása szerint még több ország népességéről kellett megállapítani, hogy már "nem szabad”. Ebbe a csoportba került például Argentina, Kuwait, Madagascar, Paraguay, 1 haiföld és Uruguay. Az intézet adatai alapján csak Nyugat-Európa egyes területein mutatkozott javulás. Portugália és Spanyolország népe ugyanis ezek szerint az eddigi "részben szabad” állapotból "szabad állapotba került. ROMÁNIÁBAN IS » Az utóbbi hetekben egymásután érkeztek a hírek Kelet- Európa országaiból, amelyek különböző szabadságmozgalmakról számoltak be. Február 14-én Bukarestből Browne W. Malcolm, a New7 York I imes tudósítója küldött hasonló közleményt. E szerint kilenc román nyílt fellebbezést intézett a június 15-én Belgrádban összeülő európai konferenciához, amelynek — mint ismeretes — az lesz a feladata, hogy megvizsgálja, mennyiben vált valóra gyakorlatilag mindaz, amit a helsinki! zárónyilatkozat leszögezett. A hír világszerte felt űnést keltett, mert Románia az ulóbbi évtizeden keresztül külpolitikai téren viszonylag önálló irányt követett s állítólag csak névlegesen maradt a szovjet tömbön belül, tehát joggal feltételezhető, hogy az erdélyi nemzetiségek sérelmeivel szemben a románok emberi jogait a kommunista kormányzat valahogy tiszteletben tartja, vagy ha nem, akkor a románok nemzeti törekvéseik szolgálatában azokat eltűrik, vagy elhallgatják. A románok fellebbezése ugyanazt a nyílt bírálatot tükrözi a rendszerrel szemben, mint amelyről a szovjet tömb néhány más országában megnyilatkozó szabadságmozgalmak tanúskodnak. A román nyilatkozat a foglalkozás szabad megválasztását, a régóta nélkülözött gyülekezési jogot, sajtó- és lelkiismereti szabadságot, az otthon sértetlenségét, a levéltitok és a telefonbeszélgetés zavartalanságának megőrzését kívánja a helsinkii nyilatkozat vonatkozó cikkelyeire történő hivatkozással. Browme tudósítása kilenc aláírót említ, de csak négyet nevez meg, így kérdés, hogy az egyelőre ismeretlen öt másik között akad-e magyar, vagy szász. A megnevezettek között Goma Paul az első, akinek minden eddig megjelent regénye politikai vonatkozású tárgykörrel foglalkozik. A 42 éves regényíró "Gherla c. művét fordításban Franciaországban és Nyugat-Németországban is kiadták. Manoliu Carmen Maria és 24 éves fia, Sergiu, a másik két aláíró, közel tíz év óta kérte, hgy az országot elhagyhassa. A kormányzat a kérelem teljesítését következetesen elutasította, de most, a fellebbezés aláírása után mindkét művész kivándorlását engedélyezte, csak román állampolgárságukról kellett lemondaniuk. Az útlevelet már mint hontalanoknak állították ki számukra. A negyedik megnevezett aláíró, Bedivan D. Nicolae, 1950-től 1955-ig börtönben ült, azóta közgazdász! végzettséggel mint könyvelő dolgozott és különböző kérelmekkel zaklatta a kormányzatot polgári jogainak érvényesítése végett. Legutóbb az állami sorsjátékon azt a nyereményt kapta meg, amely törökországi utazást tett volna számára lehetővé, ha a kormány ezt megengedte volna neki. A fellebbezés aláírása után beidézték és közölték vele, hogy Törökországba szóló útlevelét azonnal megkapja, ha ígéretet tesz, hogy Goma Paul íróval többé nem találkozik. Mint említettük, a további öt aláírót Browne tudósítása nem nevezi meg, csak általánosságban annyit mond róluk, hogy többen hosszabb ideig szabadságvesztést szenvedtek, vagy eredménytelenül kérték külföldre való távozásuk engedélyezését. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG VÉDELME Az Erdélyi Világszövetség (Transylvanian World Federation) végrehajtó bizottsága az erdélyi magyarság sérelmeinek ügyében közvetlenül a szovjet és a magyar kormányokhoz intézett emlékiratot, amely tíz oldal terjedelmű. Első két bekezdése a következőképpen hangzik: Az Erdélyi Világszövetség, amely több mint száz szervezetet és alakulatot számol tagjai között az észak- és délamerikai kontinensen, Ausztráliában, Afrikában és Nyugat- Európában, növekvő aggodalommal figyeli a magyar kisebbség sorsának alakulását Romániában. Következtetésünk, hogy az erdélyi magyarság ellen egy gondosan előkészített és megszervezett hadjárat folyik, hogy őket a románságba beolvasszák. Ezért szétszórják a magyar közösségeket, megtagadják kulturális jogaikat és megvonják azt a lehetőséget, hogy középfokú iskolákban magyar nyeliven tanulhassanak. Ezek az intézkedések élesen ellentétben álnak az emberi jogokról kötött nemzetközi konvenciókkal és a helsinkii konferencia zárónyilatkozatával. Ezután az erdélyi magyarság üldözésének részletezése következik kilenc oldalon kelresztül, majd az Emlékirat tizelik oldala az alábbi három bekezdéssel zárul: "Megállapítjuk, hogy a román kormány nemzetiségit politikája megszegi a trianoni, a párizsi békeszerződésben, a helsinkii nyilatkozatban és az emberi jogokkal foglalkozó konvenciókban vállalt kötelezettségeit. Az erdélyi Világszövetség arra kéri a Magyar Népköztáisaság kormányát, hogy megfelelő módon és formában vélje meg a Romániában élő magyar őslakosság nemzeü és emberi jogait. Ugyancsak kérjük a Magyar Kormányt, hogy lépjen közbe a szovjet orosz kormánynál, aki egyike a békeszerződéseket garantáló nagyhatalmaknak — és követelje az erdélyi magyarság nemzeti és önrendelkezési jogának tiszteletben tartását még akkor is, ha ezen célok elérése érdekében területrendezések lennének szükségesek Magyarország és Románia között. Az emlékiratot “AZ ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG VÉGREHAJTÓ BÍZÓT FSÁGA ’, név szerint A- dorján Ferenc, dr. Béky Zoltán, dr. Nádas János, dr. Wass Albert és Zolcsák István írta alá. A RÁDIÓADÁSOK ZAVARÁSA A dán posta- és távíróhivatal még a múlt év augusztusában észrevette, hogy a rövidhullámú rádióadásokat a szovjet radarrendszer állandóan zavarja. Később hasonló megfigyeléseket tettek a dán és norvég katonai szervek is-A két ország az észlelések alapján formálisan tiltakozott a zavarás miatt a szovjet külügyminisztériumnál, ame ly a múlt év novemberében ígéretet tett. hogy a föld felszíninek hajlásúhoz igazodó érj radar-rendszeren módosításokat foganatosít s ennek eredményeként a zavarások mértékei 'ife CSökkcIüi. A dán katonai hírszerzés szerint a rendszernek az a célja, hogy az alacsonyan repülő légi járművek és röppentyűk közeledését jelezze, nem támadó, csak védelmi jellegű. A rövidhullámú rádióadások zavarása a szovjet külügyi hatóságok ígérete óta is tovább folytatódik. A zavarások eddig még nem okoztak balesetet sem a repülés, sem a hajózás terén, de mind a dánok, mind a norvégek attól felnek, ha a rendszert nem sikerül a jelenleginél tökéletesebb ellenőrzés alá venni, a zavarások végzetes szerencsétlenségeket okozhatnak. MEGINT UGANDA Hosszadalmas lenne felsorolni azokat a nemzetközi botrányokat, amelyeket Uganda diktátora követ el immár évtizedek óta, de mindmáig büntetlenül. Legutóbb, mint a napilapok híradásaiból már tudjuk, Luwm Janani anglikán érseket és két miniszterét érte váratlanul közúti baleset. A három uganclai előkelőséget Idi Amin elnök azzal gyanúsította, hogy azok meg akarják fosztani hatalmától, azért letartóztatta őket és egy ezredes kíséretében, aki a gépkocsit is vezette, kihallgatásra küldte. Útközben összeütközés történt, aminek következtében a három utas a baleset színhelyén szörnyet halt, a gépkocsivezető és a fogolykisérő ezredes pedig súlyosan megsérült. A baleset -et a jogászok nemzetközi bizottmánya Genfben "merénylet -nek minősítette. A kenyai Nairobi napilapjának értesülése szerint az ugandai csapatok megtorló intézkedéseket hajtottak végre. Géppuskával öltek halomra férfiakat, nőket, gyermekeket. Luwum érsek valójában nem is a "baleset áldozata lett. mert már korában lelőtték a Luzira-fegyházban, aztán holttestén nehéz gépjárművel hajtottak át. Más hír szerint szóváltás közben maga Idi Amin lőtte le. F öldi maradványait a kormány alkalmazottjai temették, vagy égették el, nem adták ki az érsek családjának. A kormány a két miniszter holttestét sem adta ki. Az afrikai egyházak vezetői megkísérelték, hogy Kampalába siessenek, ahol a St. Paul székesegyházban temetési szertartást akartak tartani, a szertartást azonban a hatóságok nem engedélyezték. Uganda a szomszéd országokkal megszakította a telefonösszeköttetést is. Attól félnek, hogy a mohamedán vallású Idi Amin más keresztény egyházak vezetői ellen is véres megtorló intézkedéseket foganatosít. A KÖLTSÉGVETÉS MÓDOSÍTÁSA Carter elnök jelentős változtatásokat, javasolt a költségvetésen, amelyet még Ford elnök terjesztett a Kongresszus elé, bár hangsúlyozta, hogy az lényegileg még mindig azonos marad a Ford-kormányzat költségvetésével. A médosítás jóformán a költségvetés minden részére kiterjed. Legjelentősebb a munkaalkalmak biztosítása és a honvédelem terén. Az elől »bi a közgazdaság viszonyainak megjavításával függ össze s az idén 15.7 billió $-t, jövőre 15.9 billió $-t használ fel. A módosítás mértékét az alábbi összevetés mutatja: a kiadások 1977-ben Ford költségvetése szerint 417.4 billió $-t lettek volna ki; ezek a módosítás után 411.2 bilió $-ra csökkennek; a bevételek ugyanebben az évben 549.4 billió $ -róí 554.0 billió $-ra" emelkednek, a veszteség viszont 57.2 billió 8-ról 68 billió $-ra növekednék. 1978-ban a kiadások a módosítás szerint 459.4 billió $ról 440 billióra, a bevételek viszont 401.6 billió S-ról 595 billióra csökkennek, a veszteség viszont 47 billió $-ról 57.7 billió $-ra emelkedik. Carter elnök szakemberei a fentiek ellenére is tovább hangoztatják, hogy a kormányzat 1980-ra kiegyensúlyozott költségvetést tud a Kongresszus elé terjeszteni. MEXIKÓ ELNÖKE WASHINGTONBAN Az első külföldi államfő, aki látogatóba jött az Egyesült Államok új elnökéhez, a szomszédos Mexikó szintén új elnöke, Jose Lopez Portillo. Célja politikai és gazdasági jellegű volt. Politikai vonatkozásban azt a feszültséget óhajtotta enyhíteni; amelyet Mexikó előző elnöke, a múlt év novemberében visszavonult Luis Echevera Alvarez magatartása idézett elő, gazdasági vonatkozásban pedig előnyös ajánlatot tett és mindkét ország szempontjából ugyancsak előnyösnek látszó segítséget kért. Lopez mexikói elnök ajánlata, Boyce H. R. Scripps- How ard-tudósító szerint rendkívül nagy jelentőségű, mert Mexikó olaj termékeinek feleslegét kínálta fel az Egyesült Államoknak. Mexikó már rég óta jelentős olajkivitellel rendelkezik, olajtartaléka pedig becslések szerint négyszer annyi, mint amennyit az Ál aszkában felfedezett olajmezők rejtenek magukban. Mexikó nemcsak nyersolajat, hanem különböző olajtermékeket is tudna számtani. Mindkét mexikói behozatal igen lényegesen hozzá tudna járulni az Egyesült Államokban mutatkozó energiahiány enyhítéséhez. Viszonzásul Lopez elnök az Egyesült Államok gaz,dasági segítségét kérte, amire azért van Mexikónak szüksége, mert pénze értékének csökkenése évente 15-20%-os, a munkanélküliség helyenként a 55%-ot is elérte, a születési arányszám 4%-os, a 65 milliónyi lakosságnak pedig egy harmada szegénysorban él. Ezeknek a bajoknak orvoslása céljából Mexikó több árút szeretne az EgyO^jjJl Államok piacára juttatni, a munkanélküliség enyhítése céljából iparát akarja fejleszteni és 16 billió $-os külföldi tu/üózását igyekszik törleszteni. I .opcz elnök rendezni óhajtja a mexikói vándormunk’.iswk -<n a*J:s vagy braeeros) heh/.elét a>. Egyesült Államokban. Az egyik megoldás ezra* g lé a mexikói ipar fejlesztése lenne, mert így sok vándorn ts otthon maradna, nem kellene vállalnia azt a kockázy ni amely a tiltott határátlépés következményeivel jár. Á másik megoldás v: szont az 1964 előtti helyzet visszfaáJb4ás.i lenne, f ni azt jelentené, hogy a mexikói vándorrpupkg^pkai megint jogos munkavállalókként kezelnék. Az ulnbbj helyzetei 1964-ben az amerikai munkásszakszervezetek nyomására kellett megszüntetni. Ha ebben a kérdésben a kél kormány megegyezéshez tudna jutni, az amerikai szakszervezetek valószínűleg újból kifejezésre juttaluák rosszallásukul, a Carterkormány döntése tehát ebben a vonathozásban nem lesz könnyű. A mexikói elnök tarsolyában a nehézségek leküzdésének biztosítása céljából még kél külön ütőkártya is volt. Ezek az Egyesült Államoknak azzal a törekvésével kapcsolatosak, amely a kábítószerek forgalmának csökkentését akarja elérni. Lopez elnök kormánya elsősorban arra a lényre hivatkozhalik, hogy Északnyugat-Mexikóban Sinaloa állam területén máris komoly és erélyes intézkedéseket foganatosított, mert néhány ezer acre-es területen felégettette a kábítószerek előállításáhőz szükséges mákmezőket és százakat letartóztattatok, másodsorban könnyen ajánlja fel ezek után további közreműködését a kábítószerek további előállításának korlátozása, esetleg teljes beszüntetése terén is Carter elnöknek csak a napokban meghirdetett abhoz a kábítószerek forgalomba hozatala ellen nemzetközi mozgalmat indít. A kérdés fontosságát az a tény fokozza, hogy az Egyesült Államok piacára a heroin legnagyobb része Mexikóból kerül be. POLITIKAI FOGLYOK JUGOSZLÁVIÁBAN Az Egyesült Nemzeteknek az emberi jogok védelmével foglalkozó bizottsága a múlt héten kezdte meg 55. ülésszakát, amelynek elnöke a jugoszláv Bozavic Aleksander. Ezzel egy időben Djilas Milovan volt jugoszláv elnökhelyettes is nyilatkozott. Megállapította, hogy Jugoszláviában legalább 600 politikai foglyot tartanak még ma is őrizetben. Ez a szám szerinte nemcsak á legmagasabb az 1970-es évek eleje óta Jugoszláviában, hanem a kelet-európai szovjet tömbhöz tartozó valamennyi ország politikai foglyainak számát is meghaladja. Mint köztudomású, Djilas Milovan 1954-ben maga is politikai fogságba került, mert olyan cikket írt, ame [y bírálta a fennálló rendszert. I ito Broz Josip akkor ezért nemcsak az elnökhelyettesi székből szorította ki Djilast, hanem 9 éven át politikai fogságban is tartotta. A most 65 éves Djilas a szocialista országokhoz és Nyugat-Európa kommunista pártjaihoz fordult azzal a kéréssel. hogy befolyásukkal biztosítsák az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartását. Titoval szemben azóta, hogy 1971 és 1975 közt a liberális gondolkozásé elemeket kiszorította a kommunista pártból, ez a legsúlyosabb vádló megnyilatkozás. , , , , . . j EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent 1977. MÁRCIUS 5. VOLUME 67. ÉVFOLYAM —NO. 8. SZÁM.
