Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-07-14 / 27. szám
ZAVARÓIK FLÓRIÁN TIBOR: NINCS KIBÚVÓ Valószínűleg nem tudnak róla sokan, de én már régóta figyel em, hogy Románia és a vele szemben álló más világnézetű román emigráció, nemzeti vonatkozású cselekedeteiben, milyen tökéletes összhangban működnek együtt. Ugyanezt mi is megtehetnénk, ha a Kádár-rendszerben volna hajlandóság és bátorság arra, hogy nemzetmentő cselekedeteket kezdeményezzen és végre tudomást vegyen arról, hogy a szomszéd államokban több millió magyar él és ezek emberi, anyanyelvi és kulturális jogainak védelme nemcsak az emigráció, hanem a magyar állam felelőssége is. Ennek a felelősségvállalásnak sürgetését keressük a hazai magyar lapokban, és az írók megnyilatkozásaiban. S örvendünk, valahányszor megszólal egy félénk, vagy bátor figyelmeztetés, hogy a Kárpát-medencében máshol is élnek magyarok, nemcsak Magyarországon. Csoóri félálomban” beutazza Erdélyt és keserű tapasztalatait az erdélyi magyarság sorsáról bátor hangú könyvben írja meg. Illyés Gyula hónapokkal ezelőtt a baszkoknak követelt jogokat, s közben az erdélyi magyarokra gondolt. Azt ki vánta, hogy a rójuk kényszerített csendet váltsa fel végre a dörömbölés . S ez a “dörömbölés” nem csak egyszeri legyen, hanem állandó mindaddig, amíg minden magyar el I nem nyerte emberi és anyanyelvi jogainak érvényesülését a Duna-medencében. Illyés Gyula nemrég újra megszólalt és “Beatrice apródjai fő- és Győztesek között alcím alatt az 1919-es, Magyarországot területének nagyobbik és gazdaságilag is létfontosságú részétől megfosztó eseményekről megszívle Iendő és messzire hangzó mondatokat írt a márciusi Kortás -ban: Ezeréves országok következő ezer évéről döntöttek külföldi parancsnokocskák, akii; otthon a tiszti kantinban tán a pincérnek sem adhattak ilyen hangon utasítást. Közép-Európóban tán Pest nyújtotta a leglátványosabb képet. A nagy szállodák előtt, a mutatós köztereken és a Duda-parti korzón •— mert akkor még korzó is volt a városban < papagójtarka francia, olasz, cseh, angol-román és szerb tisztek álltak itt is és ott is kört. Nyugat-európai illatú cigarettáról pöccintgették a hamut, egyik lábukat oly szoborszerűen helyezve a másik elé, ahogy mancsával az oroszlán zsákmányul lefoglalja a romantikus mélynvomatokon a gazellát. Eszükbe se jutott, amit pedig az öreg vénasszonyok odasandítása is kifejezett, hogy az a gőg voltaképpen min is osztozkodik. Terítettek le vajon valaha népet körvadászibb módon, kerítő falkásan, mint akkor?...” Délen a pécsvidéki, északon a salgótarjáni bányavidékre is úgy tette rá a kezét, a más köpenye mögül vitézkedő mini-imperializmus, hogy még onnan is tovább nyúl. Hisz annak közgazdászai még azt hirdették idehallhatóan, tehát a megalázás ráadásául, hogy az Alföld neki a Tiszáig, a Csallóköz a Dunáig azért kívántatik el, mert ott terem a legjobb búza, és úgy szép a térképen az országhatár, ha fo lyam jelzi. Illyés *— húsz évi némaság után i—> a megalázott nemzet keserűségét szólaltatja meg. Hangja végigfut az országon, az emigráción és a kisántánt által emelt börtönök falán. s a szomszédba is áthatol. Szégyelnünk kell, hogy a négy égtájra szétszórt nemzetnek szabad földön, sajnos, még ma is vannak olyan fiai, akiknek az illyési szót orcapirulással kellene hallgatniuk. Éveken át fölényesen leírták azt, amitől meglosztottT, vagy elhárították maguktól a felelősséget azokra, akiknek — szerintük a XIX. század elején kellett volna úgy cselekedniük, hogy megtarthassuk elvesztett területeinket. Nem tehetek róla, ha újra és újra Izraelre kell gondolnom. A zsidó nép fiai nem hárították át a felelősséget azokra, akik kétezer évvel ezelőtt elvesztették Izraelt, hanem a kellő történelmi pillanatban egységes akarattal visszaszerezték az országot és vele megalázott- öntudatukat. A Magyarországtól keletre, északra és délre lévő börtönállamokban voltak Szabédi Lászlók, akik öngyilkossággal tiltakoztak a jogfosztások ellen, és voltak Fábryk és dr. Janics Kálmánok, olyanok, akik fölszólaltak, vagy írtak, s ha mást nem, hát ökölbe szorított kézzel védték anyanyelvűket. A hit és a várakozásban töltött idő megadta nekem, hogy olyasmit is hallok, amit közülünk egyesek még mindig nem hallanak. Ha fülemet a földre tapasztom, dorombolást hallok a messzi börtönökből, s a föld alól és az egyre sűrűsödő morzejelek az óceánon ót is ide érnek. Az írók nem térhetnek ki a felelősség alól, hogy kimondják a megalázott ember és nemzet akaratát. S az állam még mindig úgy tesz, mintha nem hallaná. Anyanyelvi konferenciákat rendez és eszébe sem jut meghívni annak a testéből kiszakított több mint 3 milliónak képviselőit, akiknek nemcsak nyelve, hanem nemzeti fönnmaradása is veszélyben forog. Ki akarhat tehát szót érteni közülünk olyan állammal, amelyet nemcsak világnézete választ el tőlünk, hanem felelőtlensége is a nemzet sorsával szemben? Miért lehet a román állam nemzeti és miért árulják el _ hallgatásukkal Magyarország mai vezetői a nemzetet? Miként lehetne _ ha van bennük — lelkiismeretüket felébreszteni? I adni kellene a rendszer mai vezetőinek, hogy az E1NSZ (Egyesült Nemzetek Szövetsége) napirendjébe csak akkor vesznek föl egy panaszt, ha azt tagállam kérelmezi. Még mindig nem akarják megérteni, hogy az erdélyi magyar sors romlása már nem engedi meg a késedelmet? A nemzet feílebbezhetetlen ígérete sújtja a késlekedőket. Ezt meg nem szűnő dörömböléssel kell a tudomásukra hoz-KÖZELEDÉS KÍNÁHOZ A Carter-kormány félreérthetetlen jelét adta annak a szándékának, hogy Kínával a jelenleginél szorosabb diplomáciai viszonylatba óhajt kerülni. A minap Vance Cyrus külügyminiszter küldöttséget fogadott Washingtonból, amelyet Hao Te-ching a pekingi külpolitikai intézet képviselő tében vezetett. A látogatás során tüzetesen megbeszélték a két kormány külpolitikai kérdéseit. Vance kijelentése szerint az Egyesült Államok kormánya teljes egészében a shanghai nyilatkozat szellemében kíván eljárni. Ezt a nyilatkozatot 1972 februárjában Nixon volt elnök és Chou En:lai akkori kínai miniszterelnök adta ki. A külügyminiszter hangsúlyozta,' hogy a Carter-kormány a shanghai nyilatkozatnak megfelelően csak egy Kínát ismerek de rendkívül nagy fontosságot tulajdonít annak a köve telménynek is, hogy Taiwan kérdését a kínaiak maguk oldják meg békés úton egymás között. Vance-hez a közel álló dipl omatóknak az a véleménye, hogy ezzel a nyilatkozattal a külügyminiszter mintegy figyel meztetni akarta Pekinget, hogy a nemzeti Kína birtokában lévő Taiwan fegyveres közbelépéssel történő átvételétől tartózkodjék. Taiwan aggodalommal vette tudomásul, hogy az Egyesült Államok kormánya közeledni akar Kínához, mert 1 aiwan szerint ez az amerikai külpolitika egyenesen felbáto rítja a kínai kommunistákat, hogy erőszak alkalmazásával szerezzék meg Taiwant. FIGYELMEZTETÉS AFRIKÁNAK Az afrikai egység szervezetének librevillei csúcstalálkozóját ülésezésének utolsó napján figyelmeztette Kína, hogy Afrika legveszedelmesebb ellensége a Szovjetunió, amely szörnyűségesen barbár erőszak alkalmazásával terjeszkedik Afrikában. A figyelmeztetés hong kongi UPI-jelentés szerint a hivatalos Új Kína Hírügynökség útján történt. Az ügynök ség hírmagyarázata elismeréssel szól a szervezetnek .arról a határozatáról, amely Afrika ügyeibe minden külföldi beavatkozást elítél, ugyanakkor azonban nyíltan szóvá teszi a két szuperhatalom befolyásának érvényesülését, különösen a Szovjetunióét, amely a “szocializmus leple alatt megy végbe. Kétségtelenül a marxista Angolában állomásozó 12.000 kubai katona ra, céloz a hírmagyarázat, amikor a zsoldosok alkalmazását aljas tettnek minősíti. A szovjet erőszak és felforgatás a zsoldosok révén komoly problémává lett, mert azzal a szovjet afrikai politikájában a megosztás és meghódítás elvét valósítja meg. ÁLLAMCSÍNY PAKISZTÁNBAN A legutóbbi választások óta eltelt négy hónapon keresztül Pakisztánban egyre növekvő politikai nyugtalanság volt észl elhető, A nyugtalanság alapja az ellenzéki pártok nak az a vádja volt, hogy Bhutto Ali Zulfikar miniszterelnök néppártja a választások során visszaéléseket követett el, ezért tudott a március 7-i választásokon elsöprő győzelmet aratni. Az ellenzék új választások kiírását követelte, sztrájkokat és tüntetéseket rendezett. Bhutto miniszterelnök a nagyobb városokban ostromállapotot rendelt el. Az ellenzéki Pakisztán nemzeti szövetség pártjának legtöbb vezetőjét letartóztatták. Az utcai zavargások közben több mint 300 ember életét vesztette. A nyugtalanság csak akkor enyhült, amikor Bhutto elfogadta, hogy az új választásokra vonatkozó tárgyalásokat megkezdi. A megbeszélések halogatása újabb tüntetéseket eredményezett. Ilyen előzmények után Ul-Haq Zia Mohammed tábornok, a pakisztáni haderő vezérkari főnöke, a minap váratlanul átvette a hatalmat, a 49 éves miniszterelnököt és más politikai vezetőket “ideiglenes védelmi őrizet” alá helyezte. A hatalomátvétel vérontás nélkül történt. Az utcákat katonaság szállta meg,1« de az a főváros főutcáján közbelépés nélkül engedte mintegy 100 ifjú tüntető felvonulását. A tüntetőkkel szemben a rendőrség sem lépett fel. nunk. Meg kell kísérelnünk a lehetetlent, hogy az otthoni rendszert a hallgatásából való kilépésre kényszeresük. Nemcsak az összehangolt emigrációs sajtó, hanem az ügy érdé kében megnyert nyugati közvélemény nyomása által, és ha szükséges, gazdasági eszközökkel is. Látogató, kemény valutáink szervezett megszüntetésével. Példát vehetünk erre is a zsidóságtól. Ők valahányszor egy állam megsértette nemzeti érdekeiket, kereskedelmi és személyi bojkottot szerveztek meg ellene, és fegyelmezetten minden zsidó megszüntette utazásait azokba az államokba. Miért ne tehetnők meg ezt mi is? Természetesen a betegség, vagy halál esetében történő hazalátogatás kivétel. Ezeknek a felfüggesztését senkitől sem kívánhatjuk. Amerikától Ausztráliáig és az egész Kárpát-medencében dörömbölnünk kell józanul és szervezetten. A 24. órában sem az írót, sem az olvasót nem menti föl a felelőssége alól a közöny, a kényelem, vagy a gyávaság. UI-Haq tábornok rádiószózatban közölte az ország népével, hogy egyetlen feladatának a szabad választások megtartását tekinti, amelyet októberben hajtanak végre. A választások megtörténte után a hatalmat újból visszaadja az alkotmány értelmében az annak gyakorlására hivatott szerveknek. Az 1973-ban hozott alkotmány érvényben, Chaudh ry Elahi Fazal elnök pedig hivatalában maradt. Ln KORMÁNYVÁLSÁG TÖRÖKORSZÁGBAN Ecevit Bulent miniszterelnök kormánya ellen a parlament bizalmatlanságot szavazott. Ecevit 10 nappal a szavazás előtt alakított kormányt közép bal irányzatú pártjából, amely a többi pártokhoz képest a legerősebb, de a ‘150 tagból álló országgyűlésen 214 szavazati jogával kisebbségi helyzetben volt. A bizalmatlansági szavazáson 219 mellette, 229 ellene foglalt állást. Ecevit azonnal benyújtotta lemondását. Az új kormány megalakításával Koruturk Eahri elnök Demirel Suleyman volt miniszterelnököt bízta meg, akinek igazság-pártja 189 mandátum birtokában van. Demirel kijelentette, hogy tíz napon belül koalíciós kormányt alakít. Arra számít, hogy a mohamedán fundamentalisták nemzeti boldogulás pártjának 24 tagjával és a nemzeti tevékenység pártjának 16 tagjával együtt 229 szavazattal többséget tud magának biztosítani. DÉL-KOREA FEGYVERT KÉR Köztudomású, hogy a Carter-kormány döntése értelmében a következő 5 éven át Dél Koreából fokozatosan kivonul az ott állomásozó 53,000 főből álló amerikai haderő. Dél Korea kormánya most azzal a kéréssel fordull az Egyesült Áll amok kormányához, hogy önvédelmének biztosítása érdekében könnyű fizetési feltételekkel lássa el korszerű hadin ű veleti fegyverekkel. Honvédelmi körökből származó értesülés szerint Seoul több mint 50 új F16 harci, repülőt, további E4 Phantom “jet”-et, új mintájú légelhárító röppentyűket, . * laser - és televízióval irányítható bombákat és röppentyűket , bel ikop!tereket, Harpoon röppentyűket (amelyeket a tengerészet fejlesztett ki a hajók ellen), M60 tankokat, nagyobb lőfegyvereket és végül olyan erősebb motorokat kíván, amelyeket az öregebb, amerikai gyártmányú M48-as tankokra lehet szerelni. Mindezen kívül Dél-Korea az Egyesült Államok segítségét szeretné igénybe venni saját tüzérségének és légelhárító ütegeinek kiépítésében is. Dél-Korea kívánságai nehéz politikai helyzetbe hozzák a Carter-kormányt főleg az északkelet-ázsiai országokkal szemben. Brown Harold honvédelmi miniszter július 19-én és 20-án személyesen folytat Seoul-ban tárgyalásokat, hogy a nehézségeket kiküszöbölje," vagy legalább, amennyire lehet, enyhítse. HATÁRMENTI TALÁLKOZÓ Ceaucescu Nicolae román elnök és Kádár János, a magyarországi kommunista párt első titkára június 15-én Debrecenben, júniusul6-án pedig Nagyváradon határmenti találkozón vett részt. Debrecenben a megbeszélések után a küldöttségek együtt ebédeltek. Az ebéden előbb Kádár, aztán Ceaucescu mondott pohárköszöntőt. Mindketten érintették a nemzetiségi kérdést is, dé különös módon úgy tűntették fel azt, mintha a két országban azonos számban élnének magyar, illetőleg román nemzetiségek. Ceaucescu szerint például a történelmi körülmények alakulása folytán Magyarországon. vannak román nemzetiségű, Romániában pedig magyar nemzetiségű állampolgárok”, de Romániában minden állampolgár egyenlő jogokat élvez és így a magyar nemzetiség a két ország között az összekötő kapocs szerepét tölti be. A határmenti találkozó másnap Nagyváradon folytatódott. A megbeszéléseket itt is díszébed zárta be. Ugyanaznap este a tárgyaló felek együttes nyilatkozatot adtak ki, amelynek a nemzetiségi kérdésre vonatkozó része a következőképpen hangzik: A Romániában élő magyar nemzetiség és a Magyarországon élő román nemzetiség létezése a történelem alakulásának, a sok évszázados szomszédságnak a következménye s a két ország baráti kapcsolatainak fontos tényezője. A nemzeti kérdés igazságos, marxista-leninista megoldása és a nemzetiségek jogegyenlőségének és sokoldalú fejlődésének biztosítása a két országban folyó szocialista építésnek lényeges eleme. A felek egyetértettek abban, hogy ez a megoldás megfelel a marxizmus-Ieninizmus szellemének és a nemzeti kisebbségek jogi védelmére vonatkozó nemzetközi normáknak is . Az együttes nyilatkozat többi része is a “teljes nézetazonosság és testvéri barátság jegyében szokásos ködös “marxista-leninista mellébeszélés, amelyből mindössze két kézzelfogható döntés alakult ki: l) Kolozsvárott magyar, Debrecenben pedig román főkonzulátus létesül, 2) az úgynevezett kishatárforgahni övezetet viszont a jelenlegi 15 kmről 20 km-re terjesztik ki. TÜNTETÉS ERDÉLY VÉDELMÉBEN Valószínű, hogy a határmenti találkozó a magyar nemzeti emigráció erélyes követeléseinek eredményeként jött létre. Az Egyesült Államok bukaresti követe ugyanis június 2-án közölte a román külügyminisztériummal az amerikai kormány aggodalmát a romániai magyar kisebbség helyzete miatt. Ehhez a közléshez a bukaresti követ azt az anyagot használta, amelyet a Committee for Human Rights in Rumania még április 28-án adott át az amerikai külügyminisztériumnak. A Carter-kormány azonban a Kongresszustól mégis a Romániának adott különleges vámkedvezmény meghosszabítását kérte. Az ezzel kapcsolatos elnöki javas lat a 2.5 millió erdélyi magyar elnyomását meg sem említette. A Committee for H urnán Rights in Rumania ezért július 18-án Washingtonban újabb tüntetés rendez. Déli fél 1 órakor (12.30-kor) a tiltak ózó menet a Washington-emlékműtől indul a Fehér Ház elé, onnan pedig a Kapitólium elé vonul, mert a Kongresszusban éppen aznap folynak a Romániával kapcsolatos kihallgatások. A CHRR minden magyart arra kér, vegyen részt a tüntetésen és anyagilag támogassa mozgalmát. A tiltakozó fel vonulásra különböző gócpontokról autóbuszok indulnak. (Erre Clevelandben a 791-9062 számon lehet jelentkezni. A felmerülő kiadások fedezésére a CHRR pénzadományokat is kér. Címe: P.O. Box J , Fracie Station, New York, NY 10028. A kongresszusi albizottság elnökéhez, CharI es A. Vanik-hez intézett levelek is nagyon sokat segíthetnek. A kongresszusi képviselő címe: 2108 Rayburn House Office Building, Washington, D.C. 20515. Minden magyarra számítunk! IJJAS ÉRSEK MOSZKVÁBAN Legutóbbi számunkban részletesen foglalkoztunk a magyarországi kommunista párt első titkárának vatikáni látogatásával. A Hazai I udósítások júniusi közleményéből most arról értesültünk, hogy míg Kádár János a pápánál járt. a magyarországi egyházak kiküldöttjei Moszkvában igyekeztek jó pontot szerezni. Erről szőj az alábbi hír: Az elm áll hetekben a különböző egyházak és vallási intézményi k sorozatos tanácskozást tartottak. Május végén Budapesten ülésezett az Európai Katolikusok Berlini Kon- I ’«'ódájának II. munkabizottsága, amelyen a kontinens tíz d fvfküldöítiei vettek részt. A világvallások képviselői pedig június első hetében az orosz ortodox egyház rendezésében <— Moszkvában ültek össze béke-tanácskozásra. A megbeszélésen ötszáznál több küldött vett részt; a népes magyar delegációt Ijjas József kalocsai érsek, Káldy Zoltán evangélikus és dr. Bariba I ibor református püspök vezette. A világvallások békekonferenciáján felszóla I« in as érsek is. A keresztény egyházak ülésén elhangzott latin nyelvű beszédében köszönetét mondott az orosz pravoszláv egyháznak a kongresszusra való meghívásért és méltatta az enyhülés jelentőségét az európai népek életében. Egyebek között rámutatott, hogy a magyar katolikus egyház aggodalommal figyeli a belgrádi tanácskozás sikerét fenyegető, zavarkeltési kísérleteket. Ijjas érsek kifejezte reményét, hogy a béke erőinek fáradozásai eloszlatják az enyhülés felett megjelent felhőket. Dr. Bartha Tibor református püspök a leszereléssel foglalkozó munkabizottságban elmondott beszédében rámutatott: a szocialista országok léte döntő tényező a leszerelés szempontjából, mert ezekqek az országoknak kormányai nem érdekeltek a fegyverkezésben. A kormányok és a közvélemény együttes akciója pedig, amely az utóbbi időben bontakozott ki, páratlan lehetőségeket kínál. Az egyházi személyiségeknek arra kell törekedniük, hogy a hívők körében ludatosodjék a béke érdekében, tett erőfeszítések szükségessége. A küldöttség tagjai közt ott volt még Moszkvában dr. Kacziba József római kától ik us püspök, dr. Salgó László budapesti főrabbi, Palotay Sándor, a magyarországi szabad egyházak tanácsának elnöke és dr. Tóth Károly, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára is. A 4 napos konferencia június 4-én ért véget. A záróbeszédet Juvenalip tulai metropolita mondta. A találkozót az egyháztörténelemben példa nélkül való eseménynek minősítette, majd azt javasolta, hogy a konferencia mondjon köszönetét a szovjet kormánynak a konferencia megrendezéséhez nyújtott segítségért. A több mint 650 résztvevő tiszteletére Pimen pátriárka ünnepi fogadást rendezett. (FMH) SZAKADÁS Lefebvre Marcel volt érsek, akit VI. Pál pápa már li múlt évben felfüggesztett minden papi tevékenység végzésétől, a pápa ismételt figyelmeztetése dacára Szent Péter és Pál ünnepén a svájci Econe szemináriumában 14 új papot és 22 új szerpapot (diákonust) szentelt fel. A felszentelt papok közül 10 francia, 2 brit, 1 svájci és 1 amerikai. Az utóbbi Cekada Anthony Milvvaukeeból. A szerpapok közül 16 francia, 2 spanyol, 2 brit, I ausztráliai és 1 »—< Finnecan Terence a south-dakotai Rapid Cityből amerikai. Lefebvre 25 perces beszédében kijelentette, hogy mintegy 4000 követőjével együtt nem akar ahhoz az egyházhoz tartozni, amely tolvajokkal, farkasokkal és zsoldosokkal van tele és ellenségeinkkel barátkozik. Az utóbbiakat a kommunistákban és a szabadkőművesekben j elölte meg. Magatartásával mind az érsek, mind felszentelt papjai és követői automatikusan kiközösítették magukat az Egyházból. VOLUME 67. ÉVFOLYAM ~ NO. 27. SZÁM. 1977. JÚLIUS 14. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent
