Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-07-07 / 26. szám

1977. 3ÜL1US 7. MAGYAR ÜÜSÄG 5. OLDAL Várdyné Huszár Ágnes dr.: * AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN * * . .~mst KÉTNYELVŰSÉG , (Folytatás.) Az előző közleményünkben leírt kategóriák és irányok nagyjából megfelelnek ugyan az amerikai magyarság köré­ben a magyarságtudat megtartásával kapcsolatos álláspon­toknak, nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt a lényeges különbséget sem, amely a szórványban, valamint a nagyobb magyar központokban (Clevelandben, Torontó­ban, New Brunswickban stb.) élő magyarság között fenn­áll. Azok számára, akik magyarlakta városokban élnek, ter­mészetesen több lehetőség nyílik magyarságtudatuk csalá­don kívüli fejlesztésére is. Felbecsülhetetlen jelentősége van például a cserkészetnek, a hétvégi magyar iskoláknak, a különböző ifjúsági csoportoknak és a népi táncegyüttesek­nek. Az ilyen magyar vonatkozású társadalmi élet a szűk séges szórakozáson kívül arra is alkalmat ad, bogy a ha­sonló háttérrel, problémával is részben életcéllal rendelkező fiatalok mélyebb barátságot s igen sok esetben házasságot is kössenek egymással. Az ilyen magyar gócpontokban létrehozott magyar tár­sadalmi életen kívül a magyarságtudat megtartásában és tovább fejlesztésében igen fontos szerepet játszik a tudatos érdeklődés, olvasás és önképzés is. Ugyanakkor nem ke­­vésbé fontos a hazai kultúrával történő közvetlen kapcsolat. Néhány magyarországi látogatás megerősíti és megszilárdít­ja a külföldi magyar fiatalban a magyarsághoz való tarto­zás érzését, és ugyanakkor kinti idealizált magyarságtudata gyarapszik az élő magyar valóság megismerésével. A magyarországi látogatásból fakadó élmény minden külföldi magyar részére tanulságos. Különösen fontos és el­határozó azonban a szórványban élő külföldi fiatal magyar számára, aki magyarságtudatának és magyar élményének kibontakoztatásában szinte kizárólag szüleire, esetleg egy­két közelben élő magyarra szorítkozott. A fentiekből nyil­vánvaló, hogy a szórványokban élő családokban a magyar­ságnevelés több erőfeszítést és igyekezetei igényel, mint a magyar központokban élő családok esetében. Több példa azonban azt mutatja, hogy még ez az igen nehéz feladat is megoldható. Erős elhatározással, tudatos és kitartó törő­déssel az öntudatos és képzett magyar szülő még a szór­ványhelyzetben is magyarrá nevelheti gyermekét anélkül, hogy ez a tény kisebbítené gyermekének “amerikai mivol­tát. Sőt, a szórványban élő családok körében még olyan ritka esetek is előfordulnak, amelyekben a család érintke­zési nyelve annak ellenére a magyar, hogy az anya ame rikai születésű. Tehát ő tanult meg magyarul és tette férje nyelvét és kultúráját magáévá, hogy azt gyermekeinek to­vább adja. Ritka eset, de valóságos. Ha még egyszer végignézünk a felvázolt négy irány képviselőin, azonnal nyilvánvaló, hogy a magyar nyelv és kultúra ápolás, megtartása és esetleges továbbterjesztése szinte kizárólag a negyedik irány képviselőire hárul. Füg­getlenül a köztük lévő. társadalmi, politikai és generációs eltérésektől, a negyedik csoport képviselői teljesen megegyez­nek abban, hogy ragaszkodnak magyarságukhoz és hogy teljes odaadással végzik munkájukat a magyar nyelv és kultúra fennmaradása érdekében. Amikor ezt látjuk, talán még egy kis optimizmusra is van okunk. Hiszen az az olykor reménytelennek tűnő küzdelem ^ részben a hazái kapcso­latok megélénkülése következtében ,— az utóbbi időben még friss lendületet is kapott. Bizonyos magyarságtudatot ápoló egyesületek megerősödtek, sőt újak is alakulták, a hétvégi magyar iskolák száma megnövedekett. Emellett kitűnő népi táncegyüttesek és énekkarok működnek, és újabbak is lé­tesülnek. Ezeknek tagjai, vezetői már nagyrészt a külföldön született és nevelkedett vagy ott is született gyermekekből, fiatalokból és felnőttekből kerülnek ki. Ezeknek a magyar­sághoz való ragaszkodása tehát már az egyesek által annyi­ra hátrányosnak minősített kétnyelvűségben és kettős kul­­lÚjÉörben él. Munkájuk, tanulmányaik, elért eredményeik ;Következtében a befogadó országnak is elismert, sőt sok eset­ben kimagasló tagjai. Tudományos, üzleti, műszaki és egyéb eredményeik figyelembevételével talán azt az állí tást is megkockáztathatnánk, hogy magyarságtudatuk és az azzal kapcsolatos kétnyelvűség, kétkultúrálfság és kettős küzdelem tulajdonképpen előnyükre vált. Ez a kisebbségi helyzet és kettős küzdelem ugyanis erőt adott nekik ahhoz, hogy — az amerikai társadalom által nyújtott lehetőségek és előnyök kihasználásával ,— túlemelkedjenek az “átlag­ember szellemi szintjén és eredményein. Magyarságukhoz, nyelvükhöz és kettős kultúrájukhoz való ragaszkodásuk azonban az anyagi és tudományos eredményeken túl — más vonalon is előnyt biztosított nekik, így például a lelki egyensúly megtartásában is. Úgy vélem, ma már elég közismert az a tény, hogy a mai amerikai társadalom egyik legnagyobb problémája az úgynevezett identity crisis (az egyéniség-'válság ), vagyis az egyén hovatartozásának kérdése, amely tulajdonképpen az atomkori ember egyik nagy betegségének, a “stress”-nek egyik tünete. A mai kor embere a körülötte hatványozódó gyorsasággal változó társadalomban gyökértelen. Bizonyta­lannak és kivetettnek érzi magát. A család és a kisebb tár­sadalmi egységek szétmoblása, a tömeges és szmélytelen el-J sadalmi egységek szétbomlása, a tömeges és személytelen el­zik. Nincs életcélja. Az így bekövetkezett áltálanos társadalmi káosz és “el­idegenedés (alienation) hatásaként a gyengébbek az alko­holban és a kábítószerekben remélnek némi kielégülést és biztonságot. Ez a gyökértelenség, a sehova sem tartozás” érzése egyformán jelentkezik az úgynevezett tősgyökeres amerikaiban s a még mindig kétkultúrájú első-, másod­vagy harmad-nemzedékes amerikai magyarban. A “sehova sem tartozás érzése tehát tulajdonképpen az Amerikai Egyesült Államok minden huszadik-századi érző emberének problémája. A rohamos uniformizálódás, az állandóan vál­tozó erkölcsi és ideológiai felfogások zűrzavara mind aláássa lelki egyensúlyát, s e hatások összességével egyszerűen nem tud megbirkózni. A modern ember (főleg az olyan fejlett­ségi fokon levő társadalomban, mint amilyen az amerikai) i ma már minden biztonsági érzését elvesztette. Ez a bizony-j talanság és az abból fakadó gyökértelenség érzete teháb i A CLEVELANDI MAGYAR TÁRSASÁG ’ 25. ÉVFORDULÓJA A clevelandi Magyar Társaság minden év tavaszán szabadegyetemi előadássorozatot rendez, amelyet hosszú évek óta Szent László tiszteletére rendezett díszebéddel szokott befejezni. Az idén ezt az alkalmat arra is felhasz­nálták. hogy a Magyar Társaság megalapításának 25. év­fordulójáról megemlékezzenek. A szerény megemlékezés váratlanul országos jelentőségű jubileumi ünnepséggé lett. A 300 terítékes díszebéden az országos Iegtávol abbi részei­ből is országos bírű magyar társadalmi vezetők jelentek meg, több mint 50 magyar egyház és egyesület képviseltette magát, a Magyar Társaság alapító és 25 év óta mindmáig elnöke, dr. Nádas János pedig az üdvözlő levelek ezreit s a táviratok százait kapta a világ minden részéből. A megemlékezés fényét különösképpen emelte, bogy azon váratlanul megjelent főtiszteletű dr. Béky Zoltán tb. református püspök, az Amerikai Magyar Szövetség s több más magyar országos szervezet elnöke is, akinek az utolsó pillanatban sikerült korábban vállalt más irányú elkötele­zettségétől mentesítenie- magát. Kellemes meglepetést szer­zett a megjelenteknek átadott rendkívül ízléses EMLÉKLAP is, amely a Kárpát Könyvkiadó nyomdájában készült. A szertartásmesteri tisztet dr. Molnár Zsigmond látta el ,aki költői szárnyalású megnyitót is mondott. Ft. dr. Kólái Zoltán bevezető imája történelmi távlatok értékelésébe von­ta az alkalom jelentőségét. Voinovich George, Cuyaboga megye commissionerje, az amerikai polgár őszinte elisme­rését tolmácsolta. Prech Eleanor, a clevelandi PRESS című napilap nemzetiségi szerkesztője, a Magyar Társaság kül turális tevékenységének eredményeit dicsérte. Burgyán Ala­dár gyárigazgató, a Magyar Társaság alelnöke, angolul üdvözölte a magyarul nem értő vendégeket. Záhonyi A. József főtitkár a Magyar Társaság innsbrucki megalapítá­sáról emlékezett meg, amely 30 évvel ezelőtt történt. Varga Sándor, az Árpád Szövetség főszéktartója, a clevelandi ala­pító tagokat s az elhúnyt alapító tagok jelenlévő özvegyeit mutatta be. Dr. Molnár Zsigmond szertartásmester külön köszöntötte a társegyesületek kiküldöttjeit s a Magyar I ár­­saság jelenlegi tisztikarának tagjait. A díszebéd fénypontja főt. dr. Béky Zoltán püspök magas szárnyalású, lelkes beszéde volt. amelyben az Árpád Akadémia elnökeként köszöntötte dr. Nádas Jánost, mint a Magyar Társaság s a belőle kialakult szervezetek megala­pítóját és legfőbb irányítóját, akinek az Árpád Akadémia nevében művészi kivitelű, hatalmas bronz emléklapot nyúj­tott át. Vargha Zoltán ugyanekkor a Magyar Társaság vá­lasztmányának gyönyörű, értékes ajándékát nyújtotta át, amely az ünnepelt dr. Nádas János régi álmát, az ÁRPÁD­KUPA létesítését valósította meg. Dr. Molnár Zsigmond szertartásmester a jelenlévők aláírásával ellátott, bekerete­zett, óriási díszoklevél -lel lepte meg az ünnepeltet, míg legközvetlenebb munkatársának, testvérhúgának, dr. Nádas Rózsának az ifjúsági csoport elnöke, Somogyi Lél komputer­mérnök nyújtotta át a választmány gyönyörű, piros rózsa­csokrát. v A hosszantartó, meleg ünneplés utón dr. Somogyi Fe renc, az Árpád Akadémia főtitkára mondott költői szárnya­lású, történelmi távlatokba illesztett s a Magyar Társaság 25 évi munkájának tényleges eredményeire utaló, rendkívül hatásos “ünnepi pohárköszöntő -t. Dr. Nádas János, a Magyar Társaság elnöke, munka­társainak, az alapító és a későbbi tagoknak, a társegyesü­leteknek, a rádió és a sajtó képviselőinek, barátainak és a Magyar Társaság tevékenységét önzetlenül támogató műiden magyarnak s más amerikai polgárnak mondott köszönetét, külön az évforduló megünnepléséért is, majd zárószavaival a Magyar Társaság és társszervezetei megoldásra váló leg­közelebbi feladatait sorolta fel. Nagy hatású beszéde után korjelenség és korbetegség. Ennek a betegség -nek egyik orvossága az egyénhez közelebb álló csoporthoz, illetői eg az olyan kultúrához, való ragaszkodás, amely által megnő biz­tonságérzete. Azok tehát, akik a magyarsággal közösséget vállalúak, ezáltal hovatartozási érzésüket is megnövelik. Úgy érzik; hogy tartoznak valahová. Van kitűzött céljuk, amiért dolgoznak s képesek felülemelkedni a körülöttük lévő társadalom bizonytalanságán és zűrzavarán. S itt jelentkezik a kétnyelvűség és kétkultúráltság elő­nye. A nagy amerikai olvasztókemencében egv kisebb nem­zetiségi csoporthoz való tartozás részben kitölti azt az űrt, amelyet legtöbb emberben a fent leírt sehova-sem-tartozás érzése hoz létre. Ennek következtében aztán önbizalma és biztonságérzése is megnő, és nincs szüksége arra, hogy ter­mészetellenes külső hatásokban keressen kielégülést. A kétnyelvűség és kétkultúráltság az amerikai típusú társadalomban tehát csak előnyt jelent. I öbbletet ad a gyer­meknek. Megnöveli biztonságérzetét és lelki egyensúlyát. Mindezen felül még értékesebb emberré is teszi. Hiszen mindannyian jól ismerjük azt a mondást, amely így szól: Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. És hány példa van arra, hogy ebben a mondásban valóban sok igazság rej­tőzik! Mint ismeretes, az európai országok értelmiségi osz­tálya mind több nyelvű, s a határok mentén élő lakosság szintén több nyelvű. S ez u tény, a magától érthető szellemi előnyökön kívül még az emberiség egymás közötti megér­tését is elősegíti. Hiszen közismert, hogy egy nép kultúráját valóban megérteni és értékelni, a nép lelkiiletébe betekin­tést nyerni: csakis a saját nyelvén keresztül lehet. S ez vo­natkozik a magyar kultúra megismerésére és megszeretteté­sére is, amely szintén csak a magyar nyelv tökéletes ismerete révén lehetséges. Az amerikai magyar fiatalság részére tehát a kétnyel- j vűség és kettős kultúráltság igen sok lelki és szellemi több­letet jelent. Kiegyensúlyozottabbá és értékesebb emberré teszi. Éppen ezért az érzelmi tényezőktől függetlenül is a magyar nyelv és kultúra megtartásáért folytatott küzdelem Amerikában racionális alapon áll és bizonyítható előnyö­ket is eredményez. S úgy véljük, hogy ez a megállapítás (talán egy-két helyi viszonyból fakadó eltéréssel) egyformán vonatkozik mind az amerikai, mind pedig az Európában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és a világ egyéb részein élő magyarságra. i—i Vége (—1 főt. Brachrui Gábor evangélikus főesperes mondott meg­­kapóan szép hálaadó imát. * * * (/ Értesülésünk szerint a Magyar Társaság negyedszáza­dos tevékenységéről külön kis emlékkönyv is készül, amely előreláthatólag a XVII. Magyar I alálkozó idejére, novem­ber végére jelenik meg. Somogyi Ferenc,: / MARADUNK IS! (Ünnepi pohárköszöntő a clevelandi Magyar Társaság 25. évfordulóján.) Juhász Gyula költői szavaival kérdezem: / “Szabad-e regölni? Elold ha fel jő, nap ha támad, Érzitek-e még a vágyat 'S Leborulni, le a földre, Az anyára, az örökre? Érzitek-e még a vágyat, Újra látni vén hazánkat? Mert ha nem, akkor: Hej, urak, hej, regö-rejteml / Könnyemet mély kútba ejtem, Énekem mind elfelejtem, .Úgysem ért már senki engem.” De ha igen, akkor zengjen ma ünnepi éneket ajkunk: IDÉZZÜK a messze múltból felénk ragyogó, felemelő pél­dákat. HIVATKOZZUNK a Magyar Társaság tagjainak lelkében a legutóbbi negyedszázad folyamán idegenben is rendületlenül élő magyar hitre. KÖSZÖNTSÜK azokat, akik legjobb tudásuk szerint önzetlenül megtettek mindent, amit műveltségük, emberségük, hazájuk és fajtájuk megkö­vetelt és elvárt tőlük. Hagyományainkhoz illő módon idézzük először is Szent László király emlékét, akit a magyar nemzet 900 évvel ez­előtt avatott szinte akarata ellenére Pannonhalmán királlyá. Idézzük Nagy Lajos király emlékét is, aki 600 évvel ezelőtt aratott fényes győzelmet a Balkánon előrenyomuló törökök felett s ennek emlékére Máriacellben búcsújáró kegytemplo­mot építtetett, amelynek sírboltjában pihen ma Mindszenty bíboros, korunk legnagyobb magyarja. Aztán jogos büszkeséggel hivatkozzunk arra, hogy a 25 évvel ezelőtt megalakult Magyar Társaság vezetői és tagjai szülőhazájuktól és a Kárpátok medencéjétől távol is ugyanazt a hitet vallották, amely Szent Lászlót és Nagy Lajost vezette; ugyanazokat az eszméket szolgálták, ame­lyek Rákóczi kurucait, Kossuth és a két világháború hon­védéit, 1956 hőseit, Mindszenty bíboros töretlen híveit bá­torították, amikor szóban és írásban, < de ahogy lehetett, tettekkel is ^ bátran küzdöttek a magyar igazság érvénye­sítéséért. Szeretnék mindent felsorolni, amit cselekedtek, megva­lósítottak; szeretném előttük a 25. évfordulón az elismerés, a köszönet zászlaját meghajtani; szeretném dicsérni az élen járókat, buzdítani a kisbitűeket; szeretnék eldicsekedni a magyarságismereti akadémia, a szabadegyetem, a tudomá­nyos, irodalmi és művészeti Árpád-pályázatok, a Magyar Találkozó és a Magyar Kongresszus, az Árpád Akadémia, valamint az Árpád Szövetségben tömörült hivatás- és hű­ségrend minden eredményével, mert azok történeti tényék­ként igazolják, hogy nemcsak vagyunk, de Isten kegyelmé­vel maradunk is, amíg hitünk és az a szellemi Magyarország, amelynek felépítéséhez jó néhány alapkövet kétségtelenül leraktunk: tovább él. (Minderről hamarosan külön emlék­könyvben adunk számot.) Most .csak KÖSZÖNTJÜK igaz tisztelettel azokat, akik a Magyar Társaságot 25 évvel ezelőtt megalapították; köszöntjük magyar szeretettel egymásban azokat, akik 25 éven át a közismert széthúzás turáni átka ellenére együtt maradtak, lelkesen dolgoztak, önzetlenül áldozatot hoztak; és különösképpen köszöntjük őszinte nagyrabecsüléssel a Magyar Társaság megalapításának lelkes kezdeményezőjét, kitartó szervezőjét, fáradhatatlan irányítóját és mindenesét, virrasztóját, nemcsak elvi és jogi alapon képviselőjét, ha­nem valóságos megszemélyesítőjét, Nádas János dr. kedves barátunkat, aki a Magyar Társaság élén elnökségének 30., Amerikában 25. évfordulójához ért. Emeljük magasra borral telt poharunk és kívánjuk egy szívvel-Iélekkel: adjon Isten erőt, egészséget, hitet és ke­gyelmet, hosszú életet neki és bozzátartozóinak, munkatár­sainak a Magyar Társaság minden tisztviselőjével, tagjával, barátjával együtt, hogy a Magyar Társaság az örök emberi és egyetemes magyar célt, a szellemi Magyarország tovább­építését minél tovább és minél eredményesebben szolgál­hassa. “Hej, regö-rejtem”, poharam erre ürítem; “Hold ha feljő, nap ha támad, Őrizzétek csak a vágyat: Újra látni vén hazánkat! “Isten, áldd meg a magyart! I- rrt SZAUD-ARÁBIÁBAN Rattner Steven, a New York Times sajtószolgálatártak tudósítója a szaúd-arábiai Dhahranból azt írja, hogy az országnak azon a vidékén éjszakánként narancs színű fé­nyek világítják meg az eget, pedig sehol sincsenek városok, amelyek ezt a jelenséget előidézhetnék. Valójában a ter­mészetes gázok billió köblábai égnek a nap minden szaká­ban s éjjelente a gáztűzek fénye látható. Szaúd-Arábia most foglalkozik azzal a tervvel, hogy *14 billió $-os befektetéssel hatalmas telepet épített, ahová mintegy 3000 mérföld hosszúságú csövezeten összegyűjtik a természetes gázokat. Ezek a munkálatok 35,000 külföldi munkást foglalkoztatnának és 3 millió lóerőt kifejtő motoro­kat igényelnének. A tervezett óriási építkezést az Arabian American Oil Company (az “Aramcq”) hajtaná végre. Az Aramco a ka­liforniai Standard, az Exxon, a Mobil és a Texaco társu­lásából alakult és a természetes gáz hasznosításán kívül jelenleg 3 billió $ értékű villanyosítási tervet valósít meg és 2 billió $ értékű teleprendszert épít azzal a szándékkal, bogy jelenlegi állandó munkaerejét megkétszerezze. Ha az Aramco a tervet megvalósítja, gázgyűjtő rend­szerét kiépíti, akkor naponta 4 billió köbkib gázt tud tér melni, ami az Egyesült Államok gáztermelésének közel 10%-át teszi ki és 4 millió otthon fűtéséhez elegendő, A gáz a föld alatt az olajjal együtt van s a felszínre is együtt kerül, de az olaj elszállítása előtt a kettőt szét kell válasz­úm. güknek megfelelően tanulságosak, több vonatkozásban út­mutató értékűek. A II. fejezet a kétnyelvű és kétkultúrájú magyar ifjúság égetően fontos kérdéseit tárgyalja. Vasvári Zoltán intel­mei után Bócsay Klára, Szabadkai Krisztina, Kovách Ákos, Szendrey Tamás dr., Sisa István, dr. Ludányiné Nádas Panni, Beke Imre fejti ki a maga figyelemre méltó álláspont­ját. Somogyi Lél, aki már itt született, de még magyar ame­rikainak (és nem amerikai magyarnak!) tartja magát, ailra a végső következtetésre jut, hogy “magyar nyelvünk és kul­túránk mindenütt legértékesebb örökségünk, .. . amely Ame­rikában (vagy a világ bármely más részében) csak többlejet és előnyt jelent számunkra.” Megnyugtató érzéssel olvassak ezután az idősebb nemzedék egyik legkiválóbb tagjának, Chászár Ede professzornak, a neves régi cserkészvezetőnek azt a megállapítását, hogy a külföldi magyar ifjúság szívé­ben is él a küldetéstudat, ami legjobban mutatja, hogy J a nemzet ifjúságának szerves része, s ezáltal a nemzetnek Js, a nemzet jövőjének is részese.” A IV. fejezet az erdélyi ankét anyagát 105 oldalon keresztül ismerteti. 18 kiváló előadó (szerző) az erdélyi kér­dés minden időszerű kérdését alapos felkészültséggel vifá­­gítja meg. Eszenyi László bevezetője után dr. Ludái\yi András, Haraszti Endre, Koréh Ferenc, dr. Száz Zoltcjn, dr. Szakáts Istvánné, dr. Kun Szabó István, Hámos László, Veress Bulcsu, Brogyáni Jenő, Zolcsák István, Illyés Ele mér, Padányi-Gulyás Jenő, Wass Albert, dr. Bognár Kál mán, Erdélyi István, dr. Csonka János és Marsalek Béja tanulmánya együtt valóságos monográfiává kerekedik, tör­téneti, népesedési, köz- és nemzetközi jogi fogalmakat tisz­táz, művelődéspolitikai és nemzetiségi követeléseket alapoz meg. A VI. fejezetben dr. Návori Kornél az amerikai hata­lom eszközeiről, a nacionalizmus, internacionalizmus és a szupernacionalizmus törekvéseiről mond el meglepően. ér­dekes gondolatokat, dr. Bíró Béla pedig a T rianonban Ausztriához csatolt Nyugat-Magyarországon vezeti végig olvasóit. A XII. fejezetben közölt zárónyilatkozat után a XIII. fejezetben az Árpád Akadémia XI. évkönyve főt. dr. Béky Zoltán püspök elnöki megnyitóját közli, amely az Árpád Akadémia új feladataként a magyar kisebbségekkel való foglalkozást jelöli meg. Szendrey Tamás székfoglalója a ro­mantikus magyar történetírás kezdetét ismerteti, Kosztolnyik Zoltán pedig a magyar királyi udvar XII. századbeli egyházi kapcsolatairól nyújt értékes tájékoztatást. A XV. fejezetben külön érdeklődésre tarthat számot Baranchi Tamáska Endre alapos kis tanulmánya* amely a magyar és a Kossuth-címer kérdésével foglalkozik. Ugyan­ennek a fejezetnek a végén kellemes meglepetésként hat Beniczky Ádámné Repülj, hajóm címmel Ady Endre szü­letésének 100. évfordulóján elhangzott értékes, szép szabad­­egyetemi előadása, amely nem tartozik a XVI. Magyar Ta­lálkozó anyagához. Viszont a XIV. fejezetben indokolt csa­lódást kelt, hogy a magyarságtudományi munkaközösség ankétjának anyagát mindössze másfél oldalon egész rövid ismertetés jelzi azzal a megjegyzéssel, hogy az külön kiad­ványban jelenik meg. Valószínűleg ennek az az oka, hogy az ankét anyaga, amely Várdy Béla, Domonkos László, Fáik Viktor, Lant Theofil, Banda Árpád, Szépné Harsányt Márta, Ewendtné Petres Judit, Ludányiné Nádas Panni’és Somogyi Ferenc előadásait öleli fel, rendkívüli módon meg­növelte volna a kötet így is komoly terjedelmét. A kiemelt részeken kívül külön fejezetek foglalkoznak a könyv- és képzőművészeti kiállítás az irodalmi és mű­­vészest, a könyvtártudományi, az orvosi s a mérnöki kon­ferencia, az Árpád Akadémia s a IV. Magyar Kongresz­­szuson ülésező más szervezetek tárgysorozataival és előadá­saival, a beszámolókkal, tervekkel, javaslatokkal, az aka­démikusok tevékenységével, az Árpád-pályázatok erednié­­nyével, az új akadémiai tagokkal, az év magyarjával, ma­gyar családjával és magyar egyesületével. A kötet végén életrajzi adatokat, névmutatót és rész­letes tartalommutatót találunk. Ezek ugyanúgy emelik' a kötet használhatóságát, mint az egyes tanulmányok lábjegy­zetei, pontos hivatkozásai. Aligha túlzunk, ha megállapít­juk, hogy a kötet komoly forrásmü (reference book) jellegé vei bír; beszerzését meggyőződéssel ajánlhatjuk mindenki­nek, akit a magyarság sorsa (múltja, jelene s jövője) Űkár szakszerűségi, akár csak általános tájékozódási szempontból valóban érdekel. J A mű 8 $ előzetes beküldésével a következő címen ren­delhető meg: Magyar Társaság, 1450 Grace Aveúúe, Cleveland, OH 44107, U.S.A. MEGJELENT A "KRÓNIKA" LEGÚJABB KÖTETE A 16 év óta minden év november végén megrendezett clevelandi Magyar Találkozó anyaga rendszerint szeptem­ber körül szokott könyvalakban megjelenni, az idén azon­ban a rendkívül tartalmas, ízléses kivitelű kötetet a posta már néhány héttel ezelőtt minden érdekeltnek kézbesítette. “A XVI. MAGYAR TALÁLKOZÓ KRÓNIKÁ­JÁ -t ezúttal is dr. Nádas János és dr. Somogyi Ferenc szer­kesztette, s az Árpád Könyvkia dó Vállalat adta ki 296 ol­dalon. Könyvkereskedői ára 8 $. Dr. Nádas János előszava után az I. fejezet a XVI. Magyar Találkozó eseményeiről ad rövid, időrendi áttekin­tést, a többi 14 fejezet viszont 48 előadó s felszólaló meg­nyilatkozását közli teljes egészében vagy kivonatosan. Ezek a megnyilatkozások őszinték, tárgyilagosak és időszerűsé­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom