Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-09-30 / 37. szám

-4. oldal: MAGYAR ürSÄG 1976. SZEPTEMBER 50. FAITH and FATE A SHORT CULTURAL HISTORY OF THE HUNGARIAN PEOPLE THROUGH A MILLENNIUM By Ferenc Somogyi Ph.D., FI T). and Lél F. Somogyi 4 FOR THE UNITED STATES OF AMERICA During the Revolutionary War, a new type of Hun­garian appeared in America. As the thirteen colonies fought for their independence, they received help from the farthest corners of the globe. The Hungarian soldier came to Amer­ica to fight on side of independence. By doing so, he reaf­­lirmed not only his own convictions but those of a people. Michael Kováts serves as the clearest and most widely known example of a Hungarian soldier in America. On January 14, 1778 George Washington, as commander-in­­chief of the Continental Army, directed a letter to Count Casimir Pulaski, permitting him to hire Mr. Kowatch lor a few months. A couple of months later, on the hasis of joint recommendation from both Washington and Pulaski, Michael Kováts was named commanding officer ol a regiment in the Pulaski Legion by the Congress. In February 1779 Colonel Michael Kováts was headed to­wards Charlestown, South Carolina wi th a full cavalry regiment on horseback. He made it into the stronghold on May 8, only three days before the British totally surrounded the city. Organizing his troops, Colonel Kováts led an at tack which broke through the British lines and effectively disseminated the much larger British force. Michael Kováts died heroically in battle. He was the first Hungarian who gave his life for American independence. Numerous Hungarian officers and soldiers fought in the army sent by King Louis XVI of France to help the Americans. Of the volunteers in the army, 141 were Hun­garians. The names of two officers were recorded. One of these was Major John Polleretzky. whtos grandfather had fought in the Rákóczi’s kuruc uprising, while his father distinguished himself in the service of the French king as a brigadier general, knight of the Saint Louis Order, French count and owner of a cavalry regiment named after him. The other was Lieutenant Francis Benyovszky, the younger brother the previously mentioned Count Maurice Benyovszky. In fact, Maurice Benyovszky himself offered to raise three divisions from Germany, but the Congress did not accept his offer. After the collapse of the 1848/49 Hungarian Revolu­tion, many Hungarian soldiers and freedom fighters came to the United States. Over 4000 were in America at the outbreak of the Civil War in 1860. Of these, 800 to a 1000 men (20-25%) involved themselves in the Civil War, fighting on the side of the northern states. Two became major generals, 5 brigadier generals, 15 colonels, 2 lieu­tenant colonels, 14 majors and 15 captains, while many • more served as lower ranked officers, sergeants and priv­ates. Even though no separate Hungarian companies were formed, two w'ere nonetheless of Hungarian character. One battalion of the 39th New7 Y ork infantry regiment, known as the Garibaldi Guards, fou ght under both the American and Hungarian flags. Colonel Frederick Utasy, a Hungarian himself, was the first commander of this unit. One of the Lincoln riflemen units w7as also about half comprised of Hungarian volunteers. A Hungarian, Colonel Géza Mihálóczy organized this unit which gained recogni tion as one of the best in action. Major General Alexander Asbóth led a number of decisive engagements in the Civil War. After retiring from battle with serious wounds, he quickly became the military governor in Florida and then Kentucky. He was eventually appointed ambassador of the United States of America to Argentina and died in Buenos Aires from the headwound he Suffered in the Civil War. On his monument, the Hun­garian coat-of-arms with the Holy Crown is entwined with ihat of United States. Julius Stahler-Szdmcald also attained the highest military rank in the Civil War. In 1863, he led the cavalry attack that won the Piedmont Battle for the North. For his bravery in action, the Congress awarded him the Medal of Honor. In later life, he became consul-general of the United States of America to Japan. After h is death in 1912, a beautiful monument was erected over his grave in the Arlington National Cemetery. An important portion of the staff of John C. Frémont, named commander-in-chief of the Western forces in 1861, w7as composed of Hungarian officers. His chief-of-staff was Alexander Asbóth, then brigadier general, while Colonel John I. Fiala was head of the engineering department. Colonel Gustav Wagner was commander of the artillery, while Major Charles Zágonyi was commander of the body­guard units. It was Zágonyi wbo led the daring and bril­liantly executed cavalry attack against the enemy at Spring­­field, Missouri. The famous death-ride was successful and established not only the reputation of Zágonyi, but also of Baron Tivadar Majthényi. It should be noted tbat second generation Hungarian- Americans also fought in the Civil War. The first killed in action was the heroic 17 year old Nicolaus Fejérváry, Jr. Thousands and thousands gave their lives for the United States of America, following the example of those in the Revolutionary and Civil Wars during the first and second World Wars, the Korean War and most recently the Vietnam War. No one knows how many Americans of Hungarian descent or newly arrived Hungarians (not even citizens yet) sacrificed their lives in the service of the United States of America. They are the nameless soldiers called to mind by the at least five Hungarians on the Medal of Honor rolls. These recipients were: Major General Julius Stahel-Számvald in 1895, Private William L. S. Tábor in 1896, Seaman Albert Vadas in 1899, Staff Sergeant Frankie Zoly Molnár in 1967 and Staff Sergeant László Rábel in 1968. AMONG THE PIONEERS __ To complete the picture of Hungarian contributions to the growth and development of the United States, it is necessary to look beyond the outstanding individuals of the military and examine the pioneering efforts of those in other fields. Due to the scope and diversity of the avail­able information, it is possible to consider only some of the most outstanding individuals and their contributions. Even before the 1848/49 Hungarian Revolution, America had become this focus of intense Hungarian curiosity. Pioneering merchants and craftsmen arrived in America. As a result of their own efforts, they were able to w rite in their letters to friends and family that the land of freedom w7as also the land of opportunity. Alexander Farkas de Bölön (1795-1842) helped strengthen the reputa­tion of America by the publication of the diary of his travels in 1832. The diary went through a number of editions, so great was tbe response. Farkas had come to America in 1831 with Count Francis Béldy and had prepared and in-depth analysis of the political institutions, social struc­ture and , educational systems. In 1832, the well known and respected Hungarian astronomer and mathematician Charles Nagy (1797-1868) visited America. He won the friendship of President And rew Johnson and was able to establish a working relationship bewteen the Hungarian Academy of Sci­ences”, formed two years earlier, and the ‘American Philosophical Society , proposed by Benjamin Franklin in 1827 and based in Philadelphia. Chari es Katsir arrived in America in 1833, leading a group of 400 Polish freedom fighters to a new life. Born in the Hungarian villages ol Szomolnok, he was a military medic by profession. Less than 5 years after settling in the United States of America, he founded a private high shool in Ellicorts Mill, near Baltimore, Maryland. By 1840, he had become a professor of linguistics at the University of Virginia and until 1844 specialized in philology of the Asian languages. He opened another high school in Boston that same year. Hearing of the Hungarian Revolution in 1848, he left immediately to help in any way he could. Arriving in Paris, he was informed, the uprising had been defeated. Dejected, he returned to America and involved himself intensely in his scientific work. From 1851 to his death in 1860, he wrote various scholarly articles, taking part in editing of the great American Encyclopedia for which he prepared the linguistic and natural-historical entries. Samuel Ludwigh, a lawer born in Kőszeg, emigrated to tbe United States in 1837. He became a writer, editor and reader in tbe Baltimore and Philadelphia region. Dur­ing the 1848/49 Revolution, the New York Tribune carried the column he wrote from Hungary. In later years, Ludwigh edited The Torch newspaper in Philadelphia. The first Hungarian who did not just follow7 the foot­steps of other pioneers before him, but who became a true pioneer in his own right, w7as Augustinus (Ágoston) Llaraszthy de Mokcsa -(1812-1869). With his cousin Charles Halász, he came to the United States in 1840, arriving in New York after a 42 day sailboat crossing. From there he trave led to Wisconsin, where he purchased land from the Winnebago Indians with the help of the English-' man Bryant, eventually founding a city known today as Sauk City. Fascinated by the new developments in tech­nology, he instituted a steamboat route on the Missouri River and a ferry service on the Wisconsin River. Im­pressed with Wisconsin, he entered the hop growing busi­ness, laying the foundations for the now famous Wisconsin beer-brewing industry. After establishnig the Wisconsin Historical Society , he moved to California, drawrn by the lure of the gold rush. In San Diego a street was named after him. Moving to San Francisco, he opened an invest­ment bank and started a gold processing plant, becoming a millionaire. He became the acknowledged viniculturist of the Californian state government. As a result of his actions, a variety of European grape species were adapted to the Californian climate, among them the world famous Hun­garian grapes of Tokaj (used in making the Tokay wine ). After the publication of his book entitled Grape Culture, Wine and Wine Making”, has reputation as the father of the Californian wine industry was firmly established. It can be noted that by 1960, the Californian wine industry represented 85% of the wine industry in the United States of America. Having done all he wanted in the United States. Llaraszthy traveled to Nicaragua in 1869 to pioneer in the establishment of an extensive sawmill operation. Over­seen g the operation of his new venture, he disappeared on July 22 of 1869, while riding horseback between logging camps. It is conjectured he was eaten by alligators. The next Hungarian emigrant of significance was Martin Koszta. He arrived in America as a political refugee in 1850 and two years later made a declaration under oath of his intention of becoming a citizen of tbe United States. The following year, he traveled to Turkey with an Amer­ican passport and was captured by the sailors of the Austrian warship Hussar . Immediately, the American ambassador at tbe sultan’s court demanded the release of Koszta. When the captain of the Hussar refused to turn over Koszta, Captain Duncan Ingraham of the American warship Saint Louis” threatened to attack the Austrian battleship. Koszta was quickly freed. Austria sent a note of protest to the United Slates of America. Answered by the Secretary of State William Marcy, with the special endorsement of the Congress, the note was discredited and the position and the action of the United States was reaf­firmed. Since then the 1853 “Koszta Affair” has been endorsed as a valid precedent many times by authorities on international law7. There was, however more behind the actions of the United States then immediately evident. On June 18, 1849, President Zachary Taylor sent Ambrose Dudley Man, an attache of the American Embassy in Paris, on a special ERDÉLY SORSA Fellobbannak hírek Nyugat lapjaiban és rádióiban: orosz katonai mozdulatok Románia keleti határán . .. román csapatösszevonások ugyanitt, részleges mozgósítás, a külföl­di román katonakötelesek hazarendelése ... Valami van a levegőben: félelem és várakozások. Az árnyék nő fölöttünk, áthúzódik minden határon. Valami készül. A fegyver árnyéka ez a drótsövények mö­gött, épp ott, az ország keleti határán, amelyen túl idegen hatalom kezében tartja Erdélyt. Mert Erdély a legelső gondolatunk. Mi lesz Erdéllyel? Az ősi földdel? A románok vakmerők lettek. Ceaucescu tizenöt éve provokálja az orosz óriást. Halálos kaland lehet a mai ro­mán politika. Egyetlen pillantás a térképre megmagyaráz­za ezt. Nem elég itt a román diktátor cirkuszi ügyessége a világpolitika arénájában. A döntő pillanatban kártyavár­ként omlik össze az építmény. Segítségre nem lesz senki, a túl gerjesztett illúziók szétpattannak. De mi lesz Erdéllyel? Erdéllyel, melyet a diktátor egy tollvonással eltüntetett a térképről, elvette nevét, s azt hitte megölte a fogalmat, ami Erdély. Elnevezte Dáciának s azt hitte, megölte az eszmét, ami Erdély. Ceaucescu az erdélyi bástyán kívül született regátbeli román. A Balkán és a bizantin kultúrkör nevelte. Ezért nem ismeri, nem érzi Erdélyt. Nincs vérében a fejedelmi Erdély történelme, váraiból, földjéből, népeiből áradó ha­gyománya. Nem övé az erdélyi, örökség: az erdélyi ma­gyarság, németség és románság közös történelmi öröksége, a transzilvanizmus. Ez a vallások, nemzetek együttélésének, megértésének a Kartája, —- amely történelmi realitássá egyedül Erdélyben vált. Amikor Európa-szerte dúltak az egymást tipró vallási harcok, egyedül Erdély volt nem a közöny, de a vallási megértés egymás iránt, a türelem és együttműködés szigete. Nem jó történelemkönyvet tanult Ceaucescu. A Sors nemzetek melegágyait védő üvegházat bízott kezére: Er-secret mision to Hungary. Man never got further than Vienna, where he was stopped and charged with conspir­ing to interfere with the internal affairs of Austria. At this time, Secretary of State Daniel Webster released his famous “Hülsemann- letter” in wh ich he explicitly stated the intention of the United States to support the demands for freedom of those nations suffering oppresion and denied autonomy. The Hungarian patriot gained greatly as a result. Given this background, the actions of the United States in the Koszta Affair are not surprising. In fact, the reason behind the actions of the United States which resulted in the freeing of Louis Kossuth in 1851 also be­come clear. Soon after Louis Kossuth regained his freedom and after a brief stop in England, he arrived in America aboard the steamer “Mississippi as the “guest of the nation . He landed on American soil on Dedecber 4, 1851. For months, the United States was in the grips of ' Kossuth fever . Parades and demonstrations were arranged on his behalf, banquets were fields in bis honor, odes were written about his deeds, countless streets and numerous countries and villages wTere named after him, as were newborn children by the score. Across America, Louis Kossuth became a phenomena praised in newspaper editorials and called to mind by speakers everywhere. In New York alone, Kossuth spent three weeks meeting with 35 representative groups. He was introduced to both houses ol Congress and spoke before a joint session of Congress, as only General Lafayette had done before bim and no one else did until 1911 , wben Count Albert Apponyi (another Hungarian) spoke. President Millard Fillmore welcomed Kossuth and held a dinner in his honor on January 3, 1852. Kossuth traveled from Harrisburg through Cleveland. Columbus, Cincinnati, Louisville, St. Louis, Jackson, New Orleans, Montgomery, Newark, Boston, Buffalo and Utica back to New York. His impact on the development of American society and his contribution in setting the course of Amer­ican social and political history may never be fully realized. Kossuth left the United States of America on July 14, 1952 and sailed for England, but be left behind a lasting impression. Alexander Asbóth whose military contribution have already been detailed, also made lasting contributions in the civilian sector. He was charged with developing the city plan for New York. So well conceived was the plan, that it took into consideration virtually all the neds which developed in the extremely fast growing metropolis and international port city. John Xantus came to the United States of America in 1851. His multifaceted activities gained him a solid reputa­tion as one of America’s exceptional geographers. Until 1864, he performed several geographical surveys and de­veloped many valuable collections for the Smithsonian Institution. Joseph Pulitzer (184 7-1911) played an extremely im­portant and noteworthy role in the political and cultural life of the United States. P'ulitzier was born in the Hun­garian city of Makó. At tbe age of 17, he volunteered to join the American Union Army in Hamburg of Germany. He fought in the Civil War and finally settled in St. Louis. There he became a citizen, then in sequence a newspaper reporter, an editor, a publisher and eventually a state representative in Missouri and fiitally a’ congressman from New York. In 1883, he acquired the “New York World” which quickly became the largest circulation daily newspaper in the nation. He accumulated an enormous fortune, a large portion of which he left to charitable organizations and school foundations. To the Columbia University alone he left $2 million for sehoolarships and yearly prizes to be distributed. I he Pulitzer Prizes do not constitute a large monetary sum. Their virtue lies in the moral meaning as­sociated with them. _ (1 o be continued) ^ i .... %. * _ délyt. Fejlessze annak a történelmi földből kihajtó szellemi­ségét, egymás mellett virágoztassa ezeket a kultúrákat s a világ bámulni fogja. Mert Erdély a nyugati kultúra legszélsőbb bástyája Keleten. Idáig jutnak el Nyugat szellemi Golf-áramai s hozzák ezer éve gazdag termésüket. Aki ezt nem érti, az idegen. Barbár. Parvenű. Szeretni kell Erdélyt a maga ősi transzilván életfor­májában. Ha megalázza,, korbácsolja, elvágja énekes ma­darai torkát, kifordítja gyökereit. Erdélyben a holt erdők és halott madarak is balladákat mondanak tovább ... De nincs késő mindehhez? Az oroszok a határokon állnak. A diktátorok elpusz­tulnak, a diktatúra egysze- elmúlik, de a magyar és román nemzet megmarad. És Erdély élni fog. Megteremti újra a Három Nemzet Unióját. Keletnek drága Helvéciája lesz, hogy gazdagítsa a világot s újjászülessen, mint a poraiból megelevenedő Főnix-madár. EREDETI MÜVEK MÁSOLATAI Rossz magyar szóval “hasonmások”-nak hívják a kor­szerű nyomdai eljárásnak azokat a termékeit, amelyek fény­képezés segítségével a régi képeket, szövegeket a maguk eredetiségének jellegével állítanak elő. A 60-as évek óta a magyar könyvkiadók egyre fokozódó ütemben jelentetik meg a legrégibb magyar kódexek (írott könyvek) és nyom­tatványok ilymódon készült másolatait, valamint a régi könyvekben rejlő miniatűr festményeket és képeket. Ezzel nemcsak a könyveket kedvelő gyűjtők jutnak komoly kin­csek birtokába, hanem az irodalom és a nyelv tudós kutatói is az eddigi könyvtári és levéltári kutatásoknál lényegesen könnyebben jutnak eredeti lorrásművekhez. Ezek a kiadások rendszerint több idegen nyelven kí­sérő és magyarázó szöveget is tartalmaznak, ha tehát azok külföldre kerülnek, egyrészt az idegennek is érthetőkké vál­nak, másrészt az egyetemes kutatómunkát is lényegesen elő­­moz dítják. Az eredeti művek másolatai a Corvina, Európa és Akadémiai Könyvkiadó műhelyeiből kerülnek ki. A sok másolati kiadás közül említést érdemel az első Magyarországon készült nyomtatott könyv, a “Cronica Hungarorum ’, amely latin nyelven Hess András budai nyomdájából 1473-ban került ki. A magyar nyelven kia­dott első magyarországi könyv Erdősy Sylvester János “Új Testámen tűm -a volt, amelyet 1541-ben adtak ki Nádasdy T amás 1 537-ben létesített sárvári nyomdájából. Az Akad émiai Kiadó Heltai Gáspár két művét adta ki másolatban. Az egyik az 1574-ben Kolozsvárott meg­jelent Cancionale , amely a hitújítás korának egyházi éne­keit tartalmazza, a másik pedig az ugyancsak Kolozsvárott, 1575-ben megjelent magyar történet, a “Chronica az má­­gyarocnak dolgairól”. A sorozatban külön is említést érdemel az 1420 és 1450 közt keletkezett Biblia Pauperum”, amelynek ere­detijét az esztergomi főszékesegyház könyvtárában őrzik. Madách Imre születésének 150. évfordulóján “Az ember tragédiája”, Berzsenyi Dániel születésének 200. évfordu­lójára pedig, ami éppen az idén van, költeményeinek kézi­rat-másolata jelent meg. A képes kiadványok sorából külön kiemelkedik a Ma­gyar Anjou Legendárium, amelynek nyomdai kivitele kül­földön is elismeréssel találkozott. Ez a gyönyörű képtáblá­kat tartalmazó kódex 1337-ben Károly Róbert király ki­sebbik fia, Endre részére készült, aki — mint tudjuk Nápolyban nevelkedett, majd Averzában gyilkos merénylet áldozata lett. A képes történet sorozatot Magyarországon al­kották és Jacobo de Voragine “Legenda Aurea” című mű­véhez hasonlít. A Török miniaturák a magyarországi hódoltság ko­rában című gyönyörű képes album másolati kiadása ugyancsak nagy könyvsiker volt. Anyagát Fehér Géza dr. több mint fél évszázadig tartó szorgos munkával a konstan­tinápolyi “Topkapu” szerálymúzeum XVI-XVII. század­beli anyagából válogatta össze. ELKÉPESZTŐ CSALÁS Kvet Jerry, a clevelandi Press rendőrségi főtudósítója három elképesztő csalási esetről számolt be. Peterson Carl nyomozó közlése alapján elmondta, hogy a leírások sze­rint egy 50 és egy 30 év körül lévő férfi orosz tengerésznek adta ki magát s igen erősen idegenszerű kiejtéssel három üzletemberhez azzal a kéréssel fordult, vegyenek tőlük na­gyobb mennyiségű orosz váltópénzt, hogy az annak ellen­értéke gyanánt kapott összegen élelmiszert vásárolhassanak a clevelandi kikötőben horgonyzó orosz teherhajó legény­ségének. Bármennyire különös és elképesztő is ez a mese, akadt három üzletember (nevüket a nyomozó nem volt hajlandó elárulni), akik közül az egyik 16.000, a másik 30.000, a harmadik pedig 6000 $-t adott az állítólagos orosz váltópénzért — készpénzben. A bőröndökben átadott “váltópénz”-ről utólag derült ki, hogy az valójában az egyik esetben 1000 drb arannyal befuttatott thaiföldi emlékérme, a másik két esetben pedig 100-100 font krump|i volt. A SVÉD VÁLASZTÁSOK A közelmúltban lezajlott svédországi választásokon a 44 év óta uralmon lévő szociáldemokrata párt kisebbségbe került, Nyugat Európa leghosszabb időn keresztül kor­mányzó miniszterelnöke, Palme Olaf rövidesen távozni kényszerül. Helyét valószínűleg Faelldin Thorbjoern, a köz­ponti párt vezetője foglalja el. A viszonylagos többséghez jutott központi párt a konzervatív és a liberális párttal együtt alakít koalíciós kormányt. A választási győzelmet is ennek a három pártnak az együttese nyerte meg a szociál­demokraták és a kommunisták együttesével szemben. A választások eredménye világviszonylatban is feltű­nést keltett; a hírmagyarázók a szociáldemokrata párt bu­kásának okát keresték. Szinte egybehangzóan megállapí­tották, hogy a 44 éves szociáldemokrata vezetés idején ugyan a svédek a legmagasabb életszínvonalra jutottak, a kormányzattal mégsem tudtak egyetérteni. Az adókat túl­ságosan magasaknak találták, a szocializmusról megállapí­tották, bogy a kelleténél messzebb ment, a bürokrácia ré­széről pedig azt tapasztalták, hogy a közvéleménnyeh szem­ben érzéketlen maradt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom