Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Balogh József: Átvevő berepülőpilóta emlékeimből
Ш Ьвт Л írta : Balogh József Amikor a győri Magyar Wagon és Gépgyár repülő üzeme indokolttá tette egy átvevő pilóta állandó jelenlétét, a Repülő Átvételi Bizottság (RAB) engem bízott meg ezzel a feladattal. A gyár pilótája Endes Gábor volt, kenyeres pajtásom, igazi csavaros eszű székely fickó. Az elején gyakran találtam kisebb hibákat az átvételre felajánlott gépeken. Elkaptam Gábort: — Gábor ! Vésd jól az eszedbe, hogy a legkisebb hibát sem tűröm el a barátság jegyében. Gábor elnevette magát és így szólt: — Jól van ! Látom, hogy érted a mesterségedet. Ebben az időben a gyár építette a Focke Wulf FW.58 "Weihe" a Weiss Manfréd WM.21 "Sólyom" és az Áradó Ar.96 gépeket, javította a Fiat CR-32 és CR-42 típusokat, a Savoia SM.75-öst, valamint ezek motorjait. Ezen kívül készült a Messerschmitt Me. 109- es építésére. Ä Messerschmitt programhoz át kellett építeni a repülőteret. Az ország első beton kifutópályája készült el Győrött : 103 m szélességben és 1050 m hosszúságban, ami az ott repült típusok részére bőségesen elegendőnek bizonyult. A futópálya építésének előrehaladásával mind kisebb területre szorultunk, végül teljesen abba kellett hagyni a repülőtér gyepes részének a használatát, s ekkor áttettük működésünk helyét a két Duna közötti Kisbajcs község marhalegelőjére. Egy másik módja a javítóüzem — főleg a CR-42-esek — folytatásának az volt, hogy a gyár javító szerelő részleget küldött a századokhoz Mátyásföldre és Debrecenbe. Javítás után mi ezekre a repülőterekre utaztunk és ott repültük be a gépeket. A Messerschmitt program keretében a gyár kapott három db. Me.l09D típusú gépet teljesen szétszedett állapotban a szerelés gyakorlására. Ezeket összeszerelés után átvittük Pápára, ahol egy német pilóta repülte be őket. Míg az egyik géppel repültem, megérkezett Dóczy Lóránt (akkor) hadiműszaki törzskari őrnagy, a Repülő Kísérleti Intézet parancsnoka és azt kérdezte : milyenek a gépek ? — Fertelmesek — válaszoltam — a végletekig lenyúzva. Nem veszem át őket! Dóczy ezt válaszolta: — Jóska ! Kérlek, vedd át a gépeket ! Égető szükségem van ezekre a gépekre, úgyis hozzám jönnek. Átvettem a gépeket. Jóval később, egyszer Dóczy így szólt hozzám : — Jóskám, igazad volt, nem kellett volna átvenni azt a három gépet. A Messerschmitt Me.l09G és a Me.210-es típusok megismerésére és tanulmányozására Chirke Jenőt és engem Németországba vezényeltek. Jenő a Me.21 (Lesben volt érdekelve. Először Braunschweigbe mentünk a Me.llO-essel és Me.210-essel megismerkedni. Ott mint berepülőket kezeltek bennünket. Elmondották mi mire való, azután repültük a két típust, először a Me. 110-est Itt egy kis kalandom volt. Második, vagy harmadik repülésem után a főpilóta rámutatott az egyik gépre és ezt mondta: — Van még benne vagy 15 percre való üzemanyag, ha van kedve hozzá, próbálja ki műrepülésre 1000 men. Volt kedvem hozzá. A gép jól műrepült — először műrepültem kétmotoros géppel. Kissé elmerültem a műrepülésben, s mikor leszállásra gondoltam, nem találtam a repülőteret, ami az Autobahn mellett volt. Hamarosan megtaláltam az Autobahnt, s elindultam rajta — rossz irányban. Gyorsan rájöttem tévedésemre, s visszafordultam, de már nagyon kétes volt, hogy elérem-e a repülőteret. 15 perc nem nagy idő . . . Kinéztem egy leszállásra alkalmas lucemaföldet, s arra letettem a gépet minden izgalom nélkül. Feltöltés után a gyár főpilótája vitte haza a gépet. A németeknek nagyon imponált az eset. A Me.210-es repülése után Wiener Neustadtba mentünk a Me. 109-essel való ismerkedésre. Ott a főpilóta ragaszkodott ahhoz, hogy először az öregebb altípusokat repüljük : a Me.l09E-t és a Me.l09F-et. Majd a gyári reptérrel határos Luftwaffe alakulathoz vitt át bennünket, azoknak még voltak E és F altípusaik. Miután az E altípust repültem, a főpilóta megkérdezte, hogy mi a véleményem róla ? — Nem jó — válaszoltam — lényegében a D típus, erősebb motorral. A főpilóta bólintott. Miután az F altípust repültem, ismét megkérdezett, mi a véleményem ? — Kitűnő gép, egészen más, mint elődei. A főpilóta ismét bólintott. A G altípus repülése után 83
