Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Fogarasi István: A repüléslégkörtan fejlődése a háború után

röviden csak 0.1 nagyságrend vagy 0.2 nagyságrend, amely komoly veszélyt jelenthet. Tanácsos itt egy-két alapfogalommal megismertetni az olvasót, mivel ezt az alacsonyszintű bonyolult légmozgást a le- és felszálló gépeknek keresztezniök kell. Horizontális szélnyírás alatt a tetszőleges irányban vett egységnyi vízszintes távolság mindkét végén mért szélvektor különbséget értjük. A repülés irányába eső egységnyi távolság vonatkozhat a vízszintes, a függőle­ges, vagy a szélirány mentén mért távolságra. A függő­leges szélnyírás alatt pedig egymásfeletti két szinten mért szélsebesség vagy szélirány különbség és a füg­gőleges távolságuk hányadosát értjük. A szélnyírás di­menziója mindig 1/sec lesz, mert ha a m/sec szélsebes­ség különbséget elosztjuk az egységnyi távolsággal, akkor az eredmény 1/sec lesz. A szélnyírásnak tehát le­het vízszintes és függőleges összetevője. A szélnyírás vonatkozhat a szélsebesség avagy szélirány különbség­re, valamint azok vízszintes és függőleges összetevőjé­re, akár relativ értelemben a repülési irány, akár abszo­lút értelemben az X (kelet-nyugat) Y (észak-dél) koor­dináta rendszerben vonatkoztatott szélvektor mentén. A szélnyírási mezőt még tovább módosíthatja egy általá­nos le-, illetve feláramlás is, amely rendszerint zivata­ros leáramló szélkitörések következménye. Ezt a bo­nyolult szélmozgást még alaposan módosítja az az ör­vényesség is, amely a két különböző sebességű és irá­nyú légtömeg elválasztó határán, valamint a Föld felszí­ne és a felette fújó szél súrlódásából adódik. Ezek a szélnyírásos problémák testesültek meg egy­két példában, amelyeket az egyes balesetek után megta­lált "fekete doboz" és időjárási adatok alapján értékeltek ki. így például az Eastern Airlines egyik Boeing 727-es gépe New York JFK repterén 1975 június 24-én aktiv zivatarban lezuhant és 113 ember vesztette életét. 1985 augusztus 2-án egy Lockheed Tristar utasszállítógép a Dallas-Ft. Worth repülőtérre leszálláshoz készülve be­repült egy kis, de nagyon intenzív zivatar mikro-leá­­ramlásába és a gép a berepüléstől számított néhány száz méter után a földbe vágódott, jóllehet a mikrokitörés időtartama csak 2-5 perc lehetett. További szélnyírásos problémák fordultak elő még 1976-ban az Allegheny Airlines egyik Douglas DC-9-es gépével Philadel­phiában és a Jordan Airlines egyik Boeing 727-es gé­pével Quatamál 1979-ben. A tragédiák azóta sem szűn­tek meg, és ebben az évben (1994-ben) is két szélnyírá­sos katasztrófa történt az Egyesült Államokban. Az áldozatok száma már jóval az ezer lélek felett kell hogy legyen világviszonylatban. A felsorolt gépek (túlélő) pilótái mind megegyeztek abban, hogy mihelyt erős leáramlásba kerültek, az eset­leges sebességvesztés elkerülésére gépüket megnyom­ták. A siklásban levő gép állásszöge negativ, amihez még hozzájárul itt a leáramló levegő komponense is, amely egy még erősebb negativ állásszöget eredmé­nyez. Ekkor a számyprofil felső részén magas, az alsó részén pedig alacsony nyomás alakul ki, és így a pozi­tív emelést nyújtó szárny felhajtóereje ellenkezőjére fordul. Ezek a pilóták a gépüket egy mindvégig veze­tett, teljes gázzal történő zuhanásba vitték. Az említett példák érzékeltetik, hogy az egyik leg­pusztítóbb szélnyírás a zivatarfelhő leáramló, ú.n. "mikrokitörése". Ezek a leáramló hideg kitörések a zi­vatarfelhő alatt könnyen felismerhető, látható eső-"vir­­gákkal" társulnak. A virgák gyakran elpárolognak mi­előtt a talajfelszínt elérnék, és a láthatatlan szélnyírás és kitöréses leáramlás a virgák meghosszabbítása. Persze csak nagyon kevés virga társul mikrokitöréssel. A le­áramló kémény gyakran csak 1-2 km átmérőjű cső­szerű légmozgás, amely a földfelszín felett vízszintesen szétterül, mint a vízcsapból a betonra kifolyó víz. A szétterülő hideg levegő átmérője 10-15 km körüli nagy­ságrendet érhet el. Magassága pár száz méter lehet a fe­delén, míg a peremén a váltakozó magasságú örvénylés abnormális intenzitást érhet el, de az egész mozgás élet­tartama csak 2-5 percig tart. Az időjárási adatokat és a lezuhant géptípusok aero­dinamikai jellemzőit vizsgálva az a konklúzió született, hogy az ilyen mikrokitörés leáramlásába került gépet a sokszor 2000 láb percenkénti süllyedésből teljes gázzal és még 20 fokig terjedő állásszögre is meghúzva kell repülni ahhoz, hogy a süllyedés annyira csökkenjen, amennyire az előírt siklópálya (glide path) megkívánja. Ha a szélnyírási viszonyok azonnali ismeretében a légi­­forgalmi irányító a leszálló vagy induló gépet várako­zásra utasítja, a katasztrófa még el is kerülhető. Felis­mervén, hogy több fajta szélnyírás létezik, az amerikai légügyi hatóság egy itt magyarra átfordított "OSZTALÉK" jelszóban fogalmazta meg a szélnyírásos ve­szélybejutás megelőzését, azaz: 1) OSZtályozd a szélnyírást a tünetek alapján, 2) TALáld meg földrajzilag és függőlegesen a szél­nyírás helyét, És 3) Kerüld ki a szélnyírást, így most már mindenki megérti az abszolút szük­ségét annak, hogy a pilóták a szélnyírásba jutásukról a forgalmi irányítókat azonnal értesítsék, hogy így a kör­nyéken lévő többi gép is fel tudjon készülni a megelő­zésre. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom