Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Bánhidy Attila: Tóni bácsi visszaemlékezik

kerékpár csomagtartójára fölraktuk a gépnek a farokcsúszóját, a szárnyakat leszereltük és így húztuk ki a gépet a repülőtérre. Most, hogy volt egy kis pénzünk, vettünk egy két és féltonnás FIAT teherautót.

Megválasztották a MSrE ifjúsági elnökévé 1929- ben oroszi Marton Pált — aki ebben a Hunnia Egye-' sületben volt. Édesapja Kossuth Ferencnek, Kossuth Lajos fiának az ügyvédje, vagy hasonló, szóval ismert személyiség volt. Marton Palinak erős jogász vénája volt, úgyhogy tréfásan azt is mondták róla : a mérnökök között ő a legjobb jogász és a jogászok között ő a legjobb mérnök. Szeretett volna ő is repülni, de rövidlátó volt és így nem ment neki a dolog. Erre fel rávetette magát a gépkocsira. Akkoriban a Műegyetemen nem volt sok gépkocsi, mi voltunk a harmadikak, akik gépkocsival rendelkeztek. Volt egy kocsija a rektornak hivatalból, és Hermann Maxinak — az kereskedelmi miniszter volt és valami köze volt neki a MAGOSIX gyártáshoz, a MÁG gyár gyártott egy MAGOSIX kocsit — és nekünk lett egy FIAT kocsink. Hát Marton megszerezte a gépkocsivezetői jogosítványt és attól kezdve — volt ugyan rendszeresített gépkocsivezetőnk, de mint elnök azt kiszállította — ő vezette a kocsit és magánfuvarjait is intézte a városban : kocsikázott a teherautóval. Velem egyidős volt, vagy talán nálam fiatalabb is, és végeredményben én nem voltam a vezetőségben, én csak dolgoztam ott. Lampich volt a műhelyfőnök, Marton lett az ifjúsági elnök. Bresztovszky Marton pártján állott, mert ő tanárelnök volt abban a korporációban, ahol Marton is volt, az egy politikai egyesület volt, ami — úgy látszik — Bresztovszky szemében többet jelentett, mint a miénk. így került Lampich is szembe Mártonnál és attól kezdve Martonék elkezdték Lampichot állandóan fúrni. Bresztovszky két fia is benne volt az Egyesületben. A végén kifúrták Lampichot.

Lampich meglehetős bohém ember volt, amikor még nem volt a bélyegakció — a bélyegakció már szabályosan ment, mert nem az Egyesület csinálta a MAV-val, hanem az Egyesület fizetett érte a Műegyetem gondnokának, Vargának, az kezelte az egészet — akkor is voltak közben ilyen adományok, úgy hogy Lampich együtt mulatott valamilyen gazdag földbirtokossal. Éjfél után, mikor a cigány már nagyon húzta, akkor benyúlt a zsebébe és azt mondta Lampichnak : nesze itt van. Meg se nézte mennyit adott, Lampich se nézte meg, hogy mennyit kapott, csak zsebretette a pénzt. Szóval nem volt nyugta meg hasonló, ami éppen elég volt arra, hogy gyanúsítani lehessen embereket ... Hát Lampichot kitolták. Igaz, hogy végkielégítésként megkapta azt a két L-9-es gépet, amit ő tervezett a Thorotzkai motorhoz, ugyanakkor, amikor én a Gerlét terveztem.

Mikor hagyta ott az Egyesületet Lampich ?

Amikor a Gerlét terveztem, akkor még ott volt. Azt

hiszem, hogy — a Justice javítását is még ő vezette, tehát '32-ben még ott volt — '32-ben, vagy '33-ban ment el, én pedig '34-ben.

Szóval '32-ben Lampich otthagyta az Egyesületet és dment Bécsbe, ahol volt egy Hopfner nevű repülés iránt lelkesedő Kärtnerstrasse-i kávéháztulajdonos у Lampich — szintén kávéházi ember — összeismerkedett vele. Ez az ember — bár semmi műszaki képzettsége nem volt — bolondja volt a repülésnek. О maga is épített gépeket. Persze tervezni nem tudott, csupán elgondolásai voltak — hogy milyen legyen a gép —, így Lampichot fölfogadta szerkesztőnek. Aztán Lampich kivitte magával Samu Bélát is. Lampich nagyon jóeszű ember volt, de lusta, nem szeretett rajzolni, meg pláne számolni. Az ilyen kulimunkákat, apróságokat, súlypontszámításokat, az ilyeneket mindig velem csináltatta. Mikor Samu Béla odakerült — lévén nagyon pontos ember — őt használta. Ki is vitte magával Bécsbe.

Lampich után én lettem a műhelyfőnök. Akkor meg engemet kezdtek fúrni, úgyhogy segítségükre volt ez a Hunnia csoport, én pedig nem voltam tagja a Hunniának. Ők uralták teljesen az Egyesületet. Ellenem volt az öt fiatal pilóta is, legalábbis azok közül Dicsőfi József. Ezek előttem egy fél évvel kapták a pilótakiképzést a Légierőknél. (4) Dicsőfi kifogásolta, hogy miért nem ő ment a Rómával, meg a Gerlével a Földközi tengeri repülésre, stb. Ezt nem bírták el, de természetesen tanulni nem tanultak, vizsgázni nem tudtak, otthon felelősségrevonás : mi van veled fiam, te is ott vagy egész nap a Műegyetemen, hát akkor miért nem rólad írnak az újságok, miért csak a Bánhidiről írnak ? Akkor elkezdtek engemet fúrni és összeálltak a Hunnia csoporttal. Akkor már megtörtént a finnországi út, amikor homokot tettek az olajtartályba, már láttam, hogy piszkos az egész dolog. Még '33 őszén megcsináltam a finnországi-angliai, London-Debrecen-i nonstop utat. Utána már annyira fúrtak, hogy láttam : nem lesz nekem maradásom, jobb lesz, ha elmegyek. Különben is '34-ben már 32 éves voltam és már kezdtem kinőni abból az egyetemi ifjúságból, már nagyon öreg hallgatónak számítottam, láttam, hogy nincs sok jövőm ott és akkor volt már egy kis pénzem, — nem sok, nem vagyon, de annyi hogy pár hónapot tudok fizetés nélkül is élni — és akkor be tudom fejezni a diplomatervemet.

1934-ben otthagytam őket, s azután nem is jutottam repüléshez, csak alkalmilag, amikor vitorlázógépeket kellett vontatni, amikor az egyetlen vontatógép volt az első BL gép, amit az Aero Szövetségnek csináltunk és a vontatással engem bíztak meg. Volt még néha valami műszaki probléma, amit meg kellett oldani s kaptam ilyen munkát is és akkor abból éltem, így aztán '35-ben megcsináltam végre a diplomámat.

És a diplomamunka a Gerle volt ?

Nem a Gerle, hanem a Csikó, a Gerlének egy továbbfejlesztése. Melczer professzortól kaptam a diplo44