Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bánhidy Attila: Tóni bácsi visszaemlékezik
vénylést és légellenállást okozott, annyira, hogy alig bírt a gép a földről elemelkedni. Na ! sor került a kis gép berepülésére. Asbóth csinálta hozzá a légcsavart, mit tesz Isten ! Véletlenül sikerült is neki. Igaz hogy gépünknek a 12 lóerős motorja olyan gyenge volt, hogy magától elindulni a füvön — mert nem volt betonos repülőtér — nem tudott, meg kellett tolni. Én — mint igen buzgó és erre alkalmas fiatalember — Dicsőfi Jóskával együtt (ő a jobbszámyat nyomta, én a balszámyat) szaladtam addig a gé£ mellett, míg már el nem tudott emelkedni a földről. És akkor nagyot lihegve néztünk utána és irton meg voltunk elégedve. Mert ez a gép éppenhogy csak át tudta repülni a repülőtér végén lévő villamosvezetéket, mint a Szebeny gép, de annál sokkal jobban !! Mert az csak alig tudta átrepülni, mi pedig még át tudtuk repülni. Hát ez ilyen viszonylat volt : az Oravecz vagy Szebeny gépnek kevés volt a drót feletti hézaga, a miénk csodálatosan megvolt, mert mi 12 lóerővel csináltuk és nem is voltunk mérnökök !!! Az első pilóta természetesen Maier Jóska volt, mert ő a háborúban már vadászpilóta volt.... ő repülte be az Ll-et. De közben megalakult az Aero Express és Maier Jóska elment oda főpilótának és műszaki igazgatónak. Ott is hagyta a Műegyetemet akkor emiatt, úgyhogy a negyedik évet már nem végezte el. Kellett gondoskodni új pilótáról. Igen ám, de megjelentek közben az Oravecz gépek, azok már komoly gépnek néztek ki és rendesen is repültek....tudtak szépen repülni. Szóval teljesítményben utolérték már azt, ami azelőtt négy, vagy öt évvel a háború végén abbamaradt és így hát hol volt pilóta ? Akik csodák-csodájára megmaradtak, valahogy a békeszerződésben leszűkített....betiltott légierő keretében nagy titokban civil ruhában bujkáltak....dehát ezek csak nem fognak egy ilyen "babakocsiba" beleülni. Ugyanis, a gépnek "Mama kedvence" lett a neve, azért, mert — hogy ne legyen ez az örvénylés a pilóta kivágásban —, egy viaszkos vászon lett felerősítve, amiben — mint egy "poncho"-ban — egy akkora lyuk volt csak, melyen a pilóta a fejét kidughatta. Ez aztán a törzzsel meg a motorburkolattal egy folytatólagos vonalat képzett.... Kellett spórolni a 12 lóerős motor esetében az ellenállással, de persze ennek az a hátránya volt, hogy a beszállástól kezdve a pilóta sem a kezét, sem a lábát nem látta, tehát úgy vaktában dolgozott.... úgy, mint a legjobb gépírónők, akik vakon tudnak gépelni. De a pilóta nem tanult "vakon" repülni....na mindegy, azért ment a repülés. Most már Maier Szepi nem jött repülni....hát persze....egy ilyen nevetséges kis ládában......most már derogált nekik — a Légügyi Hivatal pilótáinak —, amikor volt lehetőségük 100 lóerővel repülni....De azért volt közöttük vállalkozó, Kretz Jóska, aki híres pilóta volt. Arról volt híres, hogy minden gépet összetört. Főhadnagy volt, ő vállalkozott arra, hogy majd repül a géppel. (2) A MSrE — tetszik, nem tetszik, nem volt más pilóta — beleegyezett. Kretz Jóska nem törte össze a gépet, csak nem tudott vele átmenni a dróton....nem akart nekimenni sem, így inkább lekapta a gázt....hát csak egy ugrás lett a repüléséből. No de volt egy komolyabb pilóta is ! Jelentkezett Ludwig Hautzmayer (Der Herr Oberleutnant) (3). Osztrák fiú volt, hivatásos repülőtiszt, vadászrepülő volt a háború idején. Bécsben akkoriban nagy politikai harcok folytak. Ő erősen jobboldali volt és ezért valaki meggyújtotta a talpa alatt a taplót és pucolnia kellett Ausztriából. Idejött, mert itt rendezett állapotok voltak. Itt megmaradt még valami a régi Monarchiából, még királyság voltunk, ha nem is volt király, hiszen akkor Károly király már meghalt. De még voltak, akik Ottó jelvényét — egy "O" betű, benne két függőleges vonal :"II", jelezvén "II. Ottó"-t — hordozták gomblyukukban. A legitimista párt töredékei, gróf Apponyi Alberttel, még éltek..... Hát Hautzmayer idejött Magyarországra mint egy kóbor lovag. És repülő volt, csörgött a nyála, hogy valahol a repülésben helyezkedjék el. A háborúból jól ismerte a még ittlévő pilótákat és Maier Jóskát megfőzte, hogy vegye föl az Aero Expresshez. Be is jutott, de akkor még nem, akkor még csak kilátásai voltak. Elvállalta a "Mama kedvence" repülését. Megtoltuk neki Dicsőfivel a gépet, el is emelkedett és hát ugye háborús pilóta volt, vadászpilóta, ami "Ihajcsuhaj, hip-hip hurrá, repül a paprika...." stb-vel járt, ugye....hát jól meghúzta a kormányt, minthogyha az jelentene valamit....a 12 lóerős gépen. Amiből az lett, hogy a gép nem emelkedett, hanem szépen átesett egy pocsolyába s természetesen abban egy bukfencet csinált, átvágódott a hátára.... és mi kétségbe estünk, hogy a "Hautz" bele fog fulladni a pocsolyába. Mert a gépből hogy tud kibújni ? A szárny egy szintben volt a pocsolyával. Megoldotta a kérdést: kirúgta a gépnek az oldalát és kibújt belőle. Mindez Albertfalván történt. Az albertfalvai repülőtér ott volt, ameddig régebben a 18-as járt. Ott volt a bejárata az Albertfalvai Repülőgépgyárnak, amely később, mikor 1924-ben, vagy 1925-ben megbukott, akkor valami posztógyár lett belőle. No, ennek a gyárépületei folytatódnak dél felé, tehát Budafok felé és a végén van a szerelde hangár. A gépet kijavítottuk, sőt korszerűsítettük is. Kapott csövekből készült állványos futószerkezetet, szóval a végén már igazi repülőgép kinézete lett. Közben megszűnt az Oravecz gépek gyártása és megszűnt a repülőgépgyár ! így a "Mama kedvence" is átköltözött Mátyásföldre. Azután repült vele Hefty is, Minár is. Egyszer Hefty egy repülőnapon annyira integetett a közönségnek, hogy nem figyelt arra, hogy a levegőben maradjon....azután hát......földet ért. Minár meg valami paradicsomkaróba süllyedt bele, ott tönkre is ment a gép....de akkor már készült a Róma. Már mi is úgy 42