Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Könyvismertetés
lyek neveinek és néhány nemzetközileg elfogadott megnevezés kivételével) a szócikkek végén öt nyelven (angol, francia, német, olasz és orosz) jelenik meg. Ezzel a kétkötetes, 1600 oldalas mű egy hatnyelvű értelmező szótár feladatait is ellátja, segítve a szakkifejezések elsajátításában mindazoknak, akik nyelveket tanulnak, továbbá azoknak is, akik szakanyagokat fordítanak. Érdekessége a Lexikonnak, hogy a függelékben helyet kapott egy részletes, az elmúlt két évezred hadtörténeti kronológiáját tartalmazó anyag, amelyben a világ hadtörténelmi eseményei (álló betűkkel) mellett a magyar hadtörténelmi események (dőlt betűkkel) is szerepelnek. A Lexikon teljes kibővített anyaga még az év őszén megjelenik CD-n (Compact Disk) is, ami a számítógépes feldolgozás lehetősége mellett, az idegen nyelven feltűntetett kifejezéseket megszólaltatva, azok kiejtésének gyakorlatát is segíti. UTÓIRAT Dr. Szabó József Tobak Tibor PUMÁK ÉS BOSZORKÁNYOK c. könyvéhez A Szerző által leírt két repülő alakulat eseményei kívánatossá teszik, hogy repülő harcászati, hadműveleti értékelésük is megörökítést nyerjen. Ez az írás mintegy tükörképét adja Tobak Tibor utólérhetetlen vérbeli élménybeszámolójának. Rávilágít a hajózók és a földi személyzet egymásrautaltságára, a levegőben nélkülözhetetlen rátermettségre, a bajtársiasságra, a hősi önfeláldozásra, mely kijutott mindkét alakulatnak. Az írás a PUMÁK iránti csodálat és a szülővárosomból hadrakelt BOSZORKÁNYOKKAL való kapcsolat bélyegzőjét hordozza. I. Mi úgyszólván a háború előestéjén kezdtünk fegyverkezni, midőn visszanyertük fegyverkezési önállóságunkat 1938-ban. A területi békés revíziót elértük politikai eszközökkel, anélkül, hogy konfliktusba keveredtünk volna a Nyugati hatalmakkal. Akkor érkezett el a kritikus időszak, amikor felmerült, hogyan tudunk távolmaradni a nagyhatalmak egymásközti párviadalától. Meg tudjuk-e védeni viszonylagos függetlenségünket alig korszerűen felszerelt Légierőnkkel és Hadseregünkkel ? Bebizonyosodott, hogy a mi gazdasági potenciálunkból honvédelmünk erősíthető, de háborúra nem futja saját erőnkből, sem gazdaságilag, sem anyagilag. Mivel repülőiparunk nem volt számottevő, külföldi gépbeszerzéssel kellett a hiányokat pótolni. Elsősorban olasz, másodsorban német hitelekből vásároltunk gépeket a "HUBA II" hadfelszerelési programhoz. így kerültek hozzánk 1940-42-ben az olasz Caproni Ca.135 bis bombázógépek. A gépvásárló bizottság 1940-ben még ezeket megfelelőnek tartotta, ezért megvételük mellett döntött az első szériánál. De az itthoni csapatpróbák a második szériát 1942-ben már nem tartották korszerűnek, csak gyakorlásra alkalmazták. A PUMÁK vadászgépeit már 1943-44-ben itthon gyártották közös német-magyar együttműködéssel, majd a hadihelyzet alakulása folytán Németországból érkezett a géputánpótlás. Korszerű bombázógépeket a németek zsarolási szándékból nem adtak : így kerülhettek az akkor már avult olasz gépek a csapatokhoz. Arra pedig nem gondolt a felső katonai vezetés, hogy háborúba keveredünk majd egy szárazföldi és egy légi nagyhatalommal. II. 1942-ben a Donhoz felvonult 2. magyar hadsereghez került a debreceni 4. bomázó osztály 14 db. Capronival, az 1. Repülő Csoport kötelékében, melynek összlétszáma 5597 fő volt : az egész hadseregnek mindössze 2.8 %-a. Ez a szám önmagáért beszél és rávilágít arra, hogy a bombázógép állomány elégtelen volt a hadsereg légi támogatására. Mocsáry István őrnagy osztályparancsnok harctéri naplója, Németh János vezérkari alezredes rövid hadinaplója bizonyítják, hogy milyen erőltetett bevetési ütemben kellett a hajózó- és a műszaki személyzetnek helytállni. Ez az akkori modem bombázógépekhez viszonyítva képletesen "seprűn lovaglás" volt BOSZORKÁNY ügyességgel és bátorsággal a debreceni bombázó hajózó személyzet részéről. így nem hiába viselte az osztály a BOSZORKÁNY emblémát! A frontra kivitt olasz bombák hamar elfogytak, zsákmányolt orosz 50-100 kg-os bombákat használtak fel, melyeket minden átalakítás nélkül fel tudtak függeszteni a gépekbe. Mechanikus pillanatgyújtós szerkezetük volt, élesítésüket egy lepörgő légcsavar hozta működésbe. Az a veszély forgott fenn, hogy bombavetés előtt, a bombaajtók kinyitásánál betóduló légáramlat lepörgette a biztosítókat, ílymódon ezek a bombák már a gépben élesítve voltak. Ez természetesen veszélybe sodorhatta a a gépet és személyzetét, a pilótától és a megfigyelőtől kivételes manőverezési készséget követelt. Intézkedést is hoztak érvénybe : csak sorozatvetéssel lehetett bombázni, minimum 2/10 másodperces oldáskülönbséggel.. Ráadásul a Caproni gépeken sűrített levegővel működött a bombakioldó, ami nem volt olyan megbízható, mint az elektromos kioldási rendszer. A nehézségek, műszaki hiányosságok ellenére az osztály 130 napig volt a fronton és 1942. június 29-től október 31-ig teljesített aktív frontszolgálatot. 80 bevetéssel, 282 ellenségfeletti repüléssel 439 órát töltöttek a levegőben, legtöbb bombát a 100 kg-osakból dobtak le : 2178 db-ot. Összesen 11 hősi halottjuk volt, elvesztettek hét gépet. III. Nem érdektelen a PUMÁK és BOSZORKÁNYOK harci bevetéseinek, haditapasztalataiknak, bevetési körülményeiknek öszszehasonlítása, gépek technikai egybevetése az egymástól eltérő feladatok különbözősége ellenére. Szembeszökő volt az első különbség az alakulatok bevetési magasságainál. A honi légiharcok a támadó bombázók és kísérővadászok légterében 5-7000, 8-9000 m magasságban zajlottak le, a PUMÁK oxigénmaszkot voltak kénytelenek igénybevenni, aminek használata után nagy fáradtság jelentkezett a földön, bevetés után. a BOSZORKÁNYOK bevetéseik zömét 1-3000 m közötti magasságban hajtották végre, csupán két bevetésük volt 3000 m fölött. Kis magasságban végrehajtott bevetéseikkel pusztító találatok érték a célpontokat, bombázásaik elmaradását az egéssz frontszakaszon megérezték földi csapataink. A PUMÁK csak a saját légvédelmi tűztől tarthattak, ezzel szemben a szovjet célokat támadó BOSZORKÁNYOK az igen erős szovjet csapatlégvédelem és a sűrűn telepített légvédelmi ágyúk hatáskörében bombáztak a gyulladásra érzékeny fumír- és vászonborítású Caproni gépekkel. A PUMÁK már csak akkor ismerték meg a szovjet légvédelmet, mikor az ország hadszíntér lett. Míg vadászaink a magyar égboltot védték az amerikai, majd a szovjet légierővel szemben, addig hazai béke és hadirepülőtereket használtak bázisként. Míg a szovjet front el nem ért ide, ha lelőtték őket, honi területen ugrottak ki, vagy kényszerleszálltak. 307 A BOSZORKÁNYOK viszont szovjet területen települtek,
