Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Emlékezzünk
Az alábbi cikk a "VAS NÉPE" c. újság 1995. május 13-i számában jelent meg és özv. Miklódy Istvánná úrasszony küldte el nekem. Ezúton fejezem ki hálás köszönetemet érte. A kedves Olvasó bővebb felvilágosításra talál az 1991-es MSZ 12-ik oldalán, az 1992- es MSZ 289-ik oldalán és az 1993/94-es MSZ 25-ik oldalán leközölt híradásokból. Szerkesztő Mi történt Váton 1945. március 28-án ? Repülősök a temetőben NÉMETHY MÁRIA Most, amikor a háború befejezésének 50.. évfordulóját ünnepük szerte Európában, egy idős szombathelyi férfi, Hafner József, azzal jött be szerkesztőségünkbe : soha semmiféle híradás nem jelent meg még arról, hogy 1945. március 28-án a szovjetek megtámadták a Váton állomásozó magyar repülősöket, s azóta hatvanhárman nyugszanak közös sírban a község temetőjében. A vátiak mindig gondozták ezeket a sírokat. ■ Ez egy 1 méter 30 centi széles, 20 méter hosszú sír — mondja hévvel Hafner úr. — Ide, a kerítés mellé, a temető talán legszebb részébe temették őket. Az elmúlt hetekben láttam anyókát, aki a rózsafüzért itt morzsolta a sír mellett. Kérdeztemn tőle : csak nem rokona pihen a hantok alatt ? "Nem, nem. Repülősök" — válaszolta, és fordult vissza a sírhoz. Ilyen aranyos emberek ezek a vátiak. Hafner úr ! Ön honnan hallott először erről a sírról ? Amerikából tudtam meg. Ott jelenik meg hajdani repülősök jóvoltából a Magyar Szárnyak című kiadvány, amit a szerkesztője elküldött nekem, merthogy én voltam a Magyar Veterán Repülő Egyesület szombathelyi szervezetének alapító elnöke. Jómagam is repülős voltam a második világháborúban. Azért került hozzám a kiadvány, mert ebben feltették a kérdést: Mi történt Váton 1945. március 28-án ? És tud rá válaszolni ? — Utánajártam, de elég hézagosak az ismereteim. Az előtörténethez kapcsolódik, hogy a szombathelyi repülőtérhez tartozott két kisebb reptér : a söptei és a váti. Váton azokban a napokban állítólag 84 főből állt a hadirepülőtér személyzete. Magyar királyi honvéd repülők voltak. Nem volt üzemanyaguk. A német ellátó szolgálat délután két órára Ígérte az üzemanyagot, hogy feltöltsék a gépeket és onnan elrepüljenek. Ám délelőtt orosz gyalogsági támadás érte a repülőteret. Ezt az első támadást a gyalogsági harchoz nem szokott repülők visszaverték, a két órával későbbit viszont már nem tudták. Az oroszok hadifoglyot nem ejtettek. Mindenkit lelőttek. A ma élő egyik szemtanútól hallottam, az oroszok a templom oldalán sorakoztak fel, a magyar királyi honvéd repülők pedig velük szemben, Szombathely felé. Menekülni akartak. Később szétzilálódott a vonal, a házak között folyt a harc. Aztán egyszer csak csend lett. — Pontosan lehet tudni, kik nyugszanak a váti temetőben ? Magam sem hittem benne, megdöbbenésemre nagyobb részük neve ismert. Néhány nap múlva tisztességesen, egyházi temetésen búcsúztatták valamenynyiüket a vátiak. Kapiller Bertalan igazgató-tanítónak és az akkori plébánosnak egyaránt köszönhető, hogy a zsebekben talált iratok alapján akiknek tudták, felírták a nevét. Csak egy volt közülük szombathelyi, Kiss Zoltán tanító, a többi az ország minden részéből érkezett, néhányan Erdélyből is. 63 katona pihen a váti temetőben, ebből 21 ismeretlen. A falusiak a magyar katonákkal együtt eltemették a szovjeteket is. Nekem nem volt más dolgom, mint hogy a falukrónikástól elkértem ezeket az adatokat. Ő Vasszilvágyról, a plébániáról jutott hozzá a névsorhoz. Nagy kérdés számomra, hogy az 1945-ben feljegyzett 84 katonából vajon hánynak sikerült megmenekülnie ? Vagy őket is lelőtték ? Talán a környező települések temetőiben nyugszanak névtelenül ? Hány szovjet katona pihen itt a hantok alatt ? A magyarok között vannak-e civilek is ? — Ismerték-e a vátiak ezeket a magyar katonákat ? Mit mondanak erről ? — Nem ismerték. Ezek a repülősök valószínűleg nyugat felé akartak elmenekülni a gyorsan közeledő front elől. Amikor meghallhatták az oroszok közeledtét, felgyújtották, felrobbantották repülőiket. Ez volt a parancs, nehogy az ellenség kezére kerüljenek az üzemanyag nélküli, de hibátlan gépek. Tudja, milyen borzasztó érzés az egy repülősnek, amikor a saját gépét kell megrongálnia ? Ök ezt cselekedték, mert a falusiak utóbb látták az égett roncsokat. — Hogyan lett ez a váti ügy téma Amerikában ? — Úgy, hogy a szerkesztő egyik ismerősének sógora, Somosy László repülő százados volt az alakulat parancsnoka. Ma ő is ott nyugszik a váti temetőben. 38 évesen halt meg. Egyedül az ő neve van feltüntetve egy fejfán, a többieké nincs. Az 50. évfordulón Váton szép emlékünnepséget rendeztek, akkor temettük el igazán ezeket a szerencsétlen fiúkat. Még rendezettebb lett a sír és egy fehér márvány oszlopot helyeztek el. Én azt szeretném, ha egyszer valamilyen módon egy közös táblán meg lehetne örökíteni az elhúnytak nevét. Tudom, ez is sok pénzbe kerül. — Miért lett ennyire az ügyévé a váti katonák sorsa? — A repülősök mindig rangos alakulatok voltak. Összetartóak, bajtársiasak. Úgy érzem, tartozom nekik ennyivel. 29
