Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Horváth Endre: A 34/36 M. Gamma-Juhász légvédelmi lőelemképző
A 34/38 M. lőelemképző (baloldalt) és a 4 m-es távmérő. Budapest Rózsadomb, 1944 augusztusa. (Szerző gyűjteményéből.) között, az említett alapelvek mindkét esetben fennálltak. A Keleti-arcvonalon támadó repülőgépeknél elégséges volt a 125-130 m/sec (450-470 km/óra) előzetes sebesség beállítás. A zömmel egyesével repülő vadászbombázók (MIG-1, MIG-3, IL-2, JAK-1; hat lelövés), valamint a századkötelékben repülő Pe-2 bombázók (egy lelövés) 110-130 m/sec sebességtartományon belül és max. 2500 m magasságban támadtak. Az éjszakai bombázást és felderítést végző Po-2 típusú repülőgépek (két lelövés) kis sebességgel (max 180 km/h) és alacsonyan (max. 1500 m) repültek. Ez utóbbiak elleni, fényszóróval végzett tűzharcoknál igen jónak bizonyult a lőelemképző világító rendszere. A vadászbombázók, esetenként egyidejűleg 2-3 db. egymástól független harctevékenysége gyors célváltoztatásokat igényelt. Ekkor, azaz a gyors irány, távolság és sebességváltoztatás adatainak feldolgozásánál és az új lőelemek kiszámításánál a műszer kissé lassúnak mutatkozott. A lőelemképző által meghatározott lőelemek igen jónak bizonyultak. Pl. az említett, kötelékben támadó Pe-2-es bombázók elleni összes tűzcsapásnál a vezérgép pontosan a négy robbanási felhő mértani közepén helyezkedett el. A vadászbombázók harci eljárásához tartozott, hogy a bombák ledobása után sebességüket növelve távoztak a légtérből. A lőelemképző ezeket a sebességváltoztatásokat jól követte. Ugyanezek alkalmazták a bombázás utáni gyors elfordulást is, amelyet a lőelemképző természetszerűleg nem tudott követni, miután csak egyenesvonalú pályán tudta a találati pontot kitűzni. Ilyenkor a robbanási felhők a géptől messze helyezkedtek el, ami hozzánemértők számára érthetetlen volt. 1942 nyarán és őszén ebben a légtérben nagy volt az ellenséges légitevékenység (az arcvonaltól 10 kmre levő híd, pályaudvar, E-D irányú főútvonal, nagy csapatmozgások, nagy raktárak stb.). Az előző harceljárástól különbözők voltak az 1944 nyarán Budapest ellen végrehajtott légitámadások. A támadók nagy magasságokban (5000-7000 m), nagy sebességgel (150 m/sec = 540 km/ h) sűrűn, lépcsőzött kötelékben repülő bombázók (B-17, 462-520 km/óra, B-24, 467 km/óra), valamint még nagyobb sebességű kisérő vadászok (P-47 Thunderbolt, 690 km/óra; P-38, Lightning, 660 km/óra) voltak. Nehéz volt a magas és gyors repülési jellemzők lőelemképzővel való áthidalása. Ezt csak az igen gyorsan, a bombázó gépeknek a beszámoló elején leírt hatásterületbe való belépésekor az első tűzcsapással való megközelítése, és ebből a végleges, helyes lőelemek meghatározása tette lehetővé. A repülőgépek ebben a 1942. augusztus 23. Osztrogoszknál lelőtt szovjet MIG-3 típusú vadászrepülőgép. (Szerző gyűjteményéből.) 297
