Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Vizér Mátyás: Hűvösvölgytől Szentkirályszabadjáig

A budaörsi gépek műszaki átadása-átvétele volt soron egyik reggel. Az egyik Bücker leszállása rövidre sikerült és a segítő gázfröccstől kigyulladt a gép alja. Pillanatok alatt fáklyává változott, de szerencsére a pi­lóta lélekjelenléte szárnyvégre hozta a földön. A bent­­iilők kisebb égéssel megúszták. A gép percek alatt elé­gett az éghetetlen cellonozott vászonborítás ellenére. S ha már a lángokról írtam, beszámolok még egy­ről. Ez Érden történt. Repülőterünk szélén, a gát ol­talmában kb. 20 Héja vadászgép árválkodott rejtőhálók alatt. Elrendelték a nyár folyamán a gépek biztonsá­gosabb helyre történő áttelepítését. Ezt egyetlen sze­mély végezte. Naponta két-háromszor fordult, gépkocsi segítségével. Mi, ha "otthon" voltunk, érdeklődve néz­tük a Héja-startokat. Hiába, ezek mások voltak, mint a "szelíd" Bückeré. Mindig a felszállás irányába fordul­tunk, a légcsavarszélbe. A baj megtörténtét ezért azon­nal láthattuk. A startoló gép iránya megtört és kezdett a gát felé oldalozni. A pilótának nem sikerült a gépet át­emelnie a Duna-gáton, a gép azon kötött ki és azonnal kigyulladt. A gép pilótája égve ugyan, de kiugrott s a füvön hengergődzve eloltotta égő ruháját. Mi kézi ol­tókkal rohantunk a helyszínre, de lehetetlen volt az égő gépet megközelíteni. A Héja hatalmas csillagszóróvá változott, de nem robbant fel. Elégett. Nem vagyok — akkor sem voltam — babonás, de ez volt a 13-ik átrepülésre szánt Héja. A balesetet felte­hetően a jobboldali futómű hibája okozta. Nyár végéhez közeledtünk, befejeződött a kiképzés. És itt meg kell emlékeznem két növendéktársamról : Bajza Istvánról és Gromann Istvánról. Mindkettő vi­torlázó-oktató volt a Hármashatárhegyen. Tőlük tanul­tam meg műrepülni. Szabálytalanul bár, de egy-egy al­kalommal a levegőben adták át tudásukat, javították ki hibáimat. Hálával emlékezem rájuk. Hollétükről nem tudok. Tudom viszont, hogy Mérey-Horváth Róbertét 1945 telén az oroszok agyonlőtték és Olajos József is néhány évvel ezelőtt meghalt. Lehet, hogy egyedül én képviselem ma már az érdi keretet ? Kedves Olvasó ! Ne vádolj azzal, hogy keveset ír­tam a repülésről, de akkor és ott keveset is repülhet­tünk, igaz : eredményesen. Hála oktatóinknak, a bajtár­si szellemnek, mindannyiunkat Orosz Béla ezredes úr dicsérettel átvett a Repülő Akadémiára. Kívánhattunk ennél többet ? Vizér Mátyás SSL ■I I írta : Vizér Mátyás "Szárnyaimmal légi úton bizton járok, kristálybolt nem szab nekem határt, eget hasítva végtelenbe szállók s míg mérhetetlen régiókon át magukhoz vonnak csillagmiriádok, magam mögött hagyom a föld porát." A m. kir. honvéd Repülő Hadapródiskola a többivel (gyalogos-, tüzér-, műszaki-, gyorsfegyvememi-) egyi­­dőben, 1941 októberében nyitotta meg kapuját a Bolyai János Műszaki Akadémia területén egy kétszintes mel­léképületben. Már megalakulásakor kettősség jellemez­te : a tanév megkezdése után döntöttek feloszlatásáról is. A Repülő Hadapródiskola felállítását Horthy István kérésére engedélyezték a legfelsőbb katonai vezetés akarata ellenére. Két évfolyam kezdett, négy 36 fős osztállyal. Az iskola parancsnoka Csontos Ferenc őrnagy, szá­zadunk parancsnoka Csegezy József százados volt. Tiszti állományú szakaszparancsnokok : Békássy Antal és Gulden György századosok, Vadkerti Lóránt és Mészöly Lóránt főhadnagyok. A növendékek részben a katonai al- és főreálisko­lákból, nagyobb létszámban polgári életből, gimnáziu­mokból verbuválódtak. A heterogén összetételű iskola szellemének kialakulását megnehezítette az a kiszivár­gott hír, miszerint a Repülő Hadapródiskola felállítása megalapozatlan volt, fel fogják oszlatni. A megszűnte­tés oka ésszerűnek látszott. Szakemberek — becsléssel arra az eredményre jutottak, hogy a testi fejlődésből, tanulmányi eredményekből és a kiképzésből adódó veszteségek — avatásra — elérhetik az induló létszám 50 %-át is. Ilyen áron a katonai repülőkiképzés elkez­dése 15-16 éves korban nem "kifizetődő". A hír igaznak bizonyult. Egyetlen szoktató repülés után а II. évfolyam növendékei a tanév végeztével a gyalogos- vagy a gyorsfegyvememi hadapródiskolák­ba kérhették átvezénylésüket, az elsőévesek bármelyik hadapródiskolába mehettek avval az ígérettel, hogy si­keres érettségi-, repülőorvosi-, valamint motoros alap­­kiképzés után elsődlegességet élvezve jelentkezhetnek a Repülő Akadémiára. így is történt. 1944 júniusában mindazok a volt má­sodéves repülő hadapródiskolás növendékek, akik a vendéglátó intézetekben érettségi vizsgát tettek és 278

Next

/
Oldalképek
Tartalom