Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Életrajzok
Dr. Budaméri Jenő Kedves Barátaim 1906-ban születtem Békéscsabán. Apám néptanító volt, hat gyerek apja. Négy lány két fiú közül én a legkisebb voltam. A repülést már kölök koromban megszerettem, amikor 1919-ben az oláhok elől az aradi repülőszázad Békéscsabára települt. Sajnos a század csak néhány hónapig maradt Békéscsabán. Akkor még csak gondolni sem tudtam arra, hogy valamikor repülő lehessek. A trianoni Magyarországnak tilos volt hadrafogható repülőgépet tartani. A még meglevő gépeket — többek között — Szegeden semmisítették meg, csak egypár Brandenburg-ot és Lloyd gyártmányú gépet sikerült elrejtve megmenteniük. A repülés — utasszállitás címén — csak a huszas évek közepén kezdődött el. A gimnázium első hat osztályát Békéscsabán az utolsó kettőt már Budapesten a Széchenyi főgimnáziumban fejeztem be. Jogász lettem, bírói és ügyvédi vizsgát tettem. Királyi ügyész, majd budapesti büntetőtörvényszéki biró lettem. Gimnáziumi osztálytársaim voltak Németh Palkó és Aszódi Totó (Németh Pál és Aszódy Zoltán vezérkari alezredesek. Szerk.), később repülő vezérkari tisztek. Amikor a huszas évek végén találkoztam a két Ludovikát végzett tiszttel, megütköztem, hogy civil ruhában voltak. Mikor ezt szóvá tettem, felvilágosítottak titokban, hogy ők tényleges katonák és különféle színlelt polgári célokra beszerzett gépeken már repülő kiképzést kaptak, és a "Légügyi Hivatal"-nak (LÜH) mondott katonai intézménynek minősülő szervhez tartoznak. 1928-ban kezdődött el pár kivételezett személy részére a tartalékos katonai pilóták kiképzése. Két volt barátom adott felvilágosítást részemre, hogy hogyis tudnék katonai repülőkiképzést kapni. Két — más fegyvernemben ismerős ezredes — ajánlásával jelentkeztem a Légügyi Hivatalnál. Felvilágosítottak, hogy csakis saját költségemen történhet a kiképzés, sportrepülő fedőnév alatt. Titokban közölték, hogy ez katonai szolgálat lesz. Fél év múlva kaptam egy baráti levelet, mely orvosi vizsgálatra hivott be a Hungária körúti katonai kórházba. Mivel megfeleltem, nemsokára a Rudolf rakparton működő, a Légügyi Hivatal különleges orvosi vizsgáló intézetébe hívtak be. Pár hónap múlva ismét kaptam egy kifejezetten meghívónak minősülő levelet a Légügyi Hivataltól, hogy 1931 májusában jelenjek meg a pécsi repülőtéren és jelentkezzek a repülőtér parancsnokánál. 25 éves voltam. Összesen 24-en voltunk. A tüzér laktanyában kaptunk elhelyezést és a LÜH által csináltatott polgári ruhában folytattuk katonai és repülő kiképzésünket. Naponta egy jutási őrmester, egyébként — előttünk nagy tekintélyű — kiváló repülő oktatónk vezetésével több órás gyalogsági kiképzést kaptunk. Tehát katonák voltunk, zsoldot kaptunk, laktanyában laktunk és kincstár tulajdonát képező civil ruhában jártunk. Hungária gépekkel repültünk. Az én oktatóm Podhradszky Andor, (volt huszár) százados volt. 220-240 felszállás után lehettünk egyedülrepülők. Az Udetről "lelopott", Székesfehérváron készült Hungáriák olyan fej nehezek voltak, hogy akik azokkal hárompontos leszállást tudtak csinálni nyugodtan mehettek a nagyobb lóerejü Fokker gépekre. Három hónap után Szombathelyre, a repülő tiszti iskolára kerültünk. Parancsnokunk ifjabb Batáry szds. volt. A repülőtér parancsnoka, Kenese ezredes nagyon kordában tartotta az iskolára vezényelt repülőtiszteket. 1932 májusáig maradtunk Szombathelyen és itt is vizsgáztunk. Osztályelsőként végeztem. Ezután ismét Pécsett folytattuk kiképzésünket, változatlanul civil ruhában. Innen szereltem le. 1933- ban újra Pécsre hívtak be a "Repülőtéri Csendőr Különítményhez". Ekkor már a repülőtéren gyalogos egyenruhában voltunk. Ezután minden évben behívtak gyakorlatra. 1934- ben Balatonkiliti reptérre voltam behíva és Bibity-Horváth László százados parancsnoksága alatt repültem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy Ízben Molnár János bácsival (Molnár János alhadnagy, ismert első világháborús tengerész repülő. Szerk.) Junkers, Ju.50-es "Junior" hidroplánon doplizhattam. 1935- ben a repülő magasiskolán — ahova csaknem az összes magyar pilótát összevonták — részt vettem. 1936- ban Taszáron, a "Posta Kísérleti Magassági Kutató Repülő Csoporf'-nál (ténylegesen közelfelderí267
