Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Évfolyamtörténetek

és sorjában mindenkit meg is repültettek. 1936. november 12-ének koradélutánja volt az a számomra örökké emlékezetes nap, amikor Kenessey Gábor szakaszvezető Hungária gépen elvitt repülni. Hét percig tartott az egész, de ki nem törölhető benyo­mást keltett bennem : a start után, mikor a gép elhagyta a földet, a sebesség látszólag hirtelen lelassult, s amikor a pilóta fordulóba vitte a gépet, akkor a horizont állt az élére, nem a gép. Ezek voltak első benyomásaim, amik­hez azután gyoran hozzászoktam. Volt még egy másik fajtája is az újonckiképzésben kiemelkedők jutalmazásának. Közeledett a repülőgépek évvégi műszaki vizsgálatának az ideje. Ehhez a han­gárban álló gépeket tökéletesen tisztára kellett mosni, főleg a csatlakozásokat megtisztítani olajtól, stb. A gép­mosást u. n. "Mischung"-gal — benzin és petróleum keverékkel kellett végezni. A "jutalmazottak " — ezek között élen jártak a volt cőgerek, akiknek már a könyökén jött ki a zártrendi gyakorlat, puskafogás, stb. — végezhették a gépmosást gyakorlatozás helyett. Csak akkor jöttünk rá, hogy ez a "jutalom" tulajdonképpen büntetés, amikor a mosó­rongyot bemártottuk a Mischungba. A hideg novembe­ri időben a kezünkről elpárolgó Mischungtól rövid idő alatt elgémberedett a kezünk, s irgalmatlanul fázott. Kint, a reptéren gyakorlatozó újonctársaink sóvárgó szemekkel irigykedve néztek bennünket, mi pedig bol­dog ábrázatot vágva vigyorogtunk vissza rájuk, közben sírni szerettünk volna, mert kezünket annyira kínozta a hideg. Egyik hideg, szeles, esős novemberi estén, takarodó után felgyullad a villany a nagy legénységi szobában, s belép az ajtón Szakály János szolgálatvezető őrmester a napos tizedes kíséretében. Egyrészünk, a nap fáradal­maitól kimerültén, föl sem ébredt, a többi feszülten fi­gyelte a fejleményeket. Szakály az ágylábhoz kitett, "rá­­pökős suviksszal" kitisztított bakancsokra összpontosí­totta figyelmét. Megállt Kálmán Öcsi ágya előtt, s — rámutatva Öccsi bakancsaira — odaszólt a napos tize­desnek : Adja ide azokat a bakancsokat. Kézbevette, megmustrálta őket, majd ismét odaszólt a naposnak : — Nyissa ki az ablakot A napos teljesítette a parancsot, Szakály pedig széles ívben kihajította a bakancsokat a második emele­ti helyiségből az épület melletti sártengerbe. Az ablaknyitásra felébredt Kálmán Öcsi is. Éppen kirepülő bakancsait pillantotta meg. Az álom még ki sem szállt szemeiből, és meglepetésében csak ennyit tu­dott mondani Ki tetszett dobni ?! De ki ám, azt a hétszázát! — felelte Szakály — majd megtanulja maga, hogy mi az a rendesen kipucolt bakancs ! Tessék azonnal lemenni és fölszedni a ba­kancsokat ! Papucs tartása tilos volt. Használtunk ugyan papu­csot, de azt takarodó előtt eldugtuk a katonaládába. így szegény Öcsi Szakály jelenlétében nem vehetett fel pa­pucsot, hogy bakancsait megkeresse. Mezitláb kellett neki az esőben, sárban, sötétben kiszimatolni, hova is estek bakancsai. Nem kapott tüdőgyulladást ettől a "kirándulástól", de kaphatott volna. Mi azt gondoltuk, hogy Szakály túl ment a határon. Szakaszparancsnokunk, Tamássy hadnagy, gyakran kitolatott egy Fokkert a hangárból újonckiképzés köz­ben, s a "jobb" újoncokat elvitte repülni. De volt úgy is, hogy nem akadt "jobb" újonc. Ilyenkor Tamássy "Mackó" nevű dán dog-ját vitte magával és sturcolt bennüket, sokszor bizony úgy, hogy "Feküdj !" ve­zényszó nélkül is hasravágtuk magunkat, nehogy a Fokker kereke valakit fejbe verjen. Emlékszem, egy al­kalommal Tamássy hadnagy egy Udet-tel ment el re­pülni. Nem a repülőtér környékére, hanem valahová, messzebb. Leszállás után mi toltuk be gépét a han­gárba. Felfedeztük, hogy a törzs hátsó részén, közvetlenül a vízszintes vezérsík alatt egy fél ökölnyi lyuk van, s abból egy drót lóg ki. A drótot kihúztuk, aminek a végén egy porcelán szigetelő dió volt, amit akkoriban a rádió-vevő antennákon használtak. Re­konstruáltuk, hogy Tamássy hadnagy úr valószínűleg túl alacsonyan repült valahol, légcsavarjával elszakította valakinek az antennáját, a forgó légcsavar — mint a pa­rittyát — a dróton lévő szigetelő diót hátravágta a gép törzsébe. Míg a gépet a hangárba toltuk, láttuk, hogy Tamássy hadnagy úr komoly beszélgetésbe elegyedett Lóránt törzsőrmester hangármesterrel. Másnap az Udet törzse gyönyörűen be volt foltozva. Közeledett az újonckiképzés vége, s azzal a kará­csonyi szabadság gondolata. Úgy emlékszem, mind­nyájunkat megrepültettek egyszer, egyeseket kétszer is. Fölvetődött a nagy kérdés : mit mondjunk szüléinknek, barátainknak, ha szabadságra hazamegyünk ? Csak nem mondhatjuk azt — szégyenszemre — hogy csu­pán egyszer, vagy kétszer repültünk, hát ez nagy szé­gyen lenne, közel háromhónapi csapatszolgálat után ! Közösen elhatároztuk : azt fogjuk füllenteni, hogy már "néhányszor" repültünk. Be kell vallanom : gyenge voltam, s bevallottam otthon, hogy csak egyszer repül­tem. December 1-én befejeződött az újonckiképzés, le­tettük az esküt. Ez azzal a nagy változással járt, hogy legalább egyszer hetente őrszolgálatot adhattunk. Megkezdődött a tiszti iskola is : délelőtt-délután tan­órákkal, esti ismétléssel A városba is kimehettünk, most már Vámos Cickány óhaja is teljesülhetett. Megismertük elöljáró tisztjeinket és tiszthelyettese­inket. Mocsáry István századost, a REGVI parancsnokát, első pillanattól kezdve mindnyájan a szívünkbe zártuk, 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom