Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Évfolyamtörténetek
л 4вШП^црнйвдЯфСп) Ррш|Я iiipi tIMlm 'Akinek a nevét felolvasom, lépjen ki, s majd az eligazítás végeztével menjen át a Ludovika Akadémia II. Főcsoporthoz a Hűvösvölgybe !"......... Az Üllői-úti Ludovika Akadémia I. Főcsoportjának segédtisztje szájából hangzottak el ezek a szavak 1936. szeptember 28-án reggel, úgy fél kilenc óra tájban. A három katonai reáliskola : a pécsi Zrínyi, a kőszegi Hunyadi és a soproni Rákóczi intézet júniusban érettségizett nyolcadéves növendékei voltak berendelve erre a napra, hogy fegyvernemi beosztásukat közöljék velük és az Akadémia első tanévét — mint csapatszolgálatot — megkezdjék. Mintegy 120-an gyűltünk össze az Akadémia dísztermében és feszült izgalommal vártuk a kihirdetést. Vajon valóra válik-e álmunk, ahhoz a fegyvernemhez osztanak-e bennünket, amelyhez még a tavasz folyamán pályáztunk ? Még az érettségi vizsgálatok előtt osztálytiszjeink kimutatásba foglalták óhajunkat: mely fegyvernemhez pályázunk, ha az Akadémiára való felvételt megelőző orvosi vizsgán sikeresen átesünk ? Mindenkinek három választást kellett tennie. Emlékezetem szerint a mi kőszegi osztályunkból legtöbben a tüzérséghez pályáztak, majd a műszakiak, híradók, repülők és huszárok következtek. A gyalogságot azért veszem utolsónak, mert a legkeményebb élettel járó, nagy kitartást és fegyelmet megkövetelő "fegyvernemek királynője" valahogy nem örvendett nagy népszerűségnek, talán éppen azért, mert a legnehezebb szolgálattal járt. Pedig éppen ehhez a fegyvernemhez került kb. 50 %-a a volt "cőgereknek". Mi kőszegiek 40-en érettségiztünk, ketten kiestek az orvosi felvételi vizsgán. A megmaradt 38- ból 17 került a gyalogsághoz, nyolc a tüzérséghez, kettő a huszárokhoz, kettő a repülőkhöz, hat a műszaki csapatokhoz és három a híradókhoz. Kőszegről csak hárman pályáztunk a repülőkhöz, s már az orvosi vizsgán kiderült, hogy a három jelentkező közül csak kettő jöhet tekintetbe felvételre. A felvételi orvosi vizsga az u. n. "cőger olimpiász" — a három katonaiskola között június közepén, 1936-ban történetesen Kőszegen, megtartott sportverseny — után Budapesten, a Légügyi Hivatal Hunyadi János u. 13 sz. alatti vizsgáló helyiségeiben zajlott le, s kb. két-három napig tartott. Persze számunkra e két-három nap nagyrésze várakozással telt el. A forgószék-, a távbecslőképesség-, egyensúlyérzék, stb. vizsgálatokat nem részletezem, ezekről mindenki sokat hallott már. Érdekességnek és újdonságnak számított részünkre a pszichológiai vizsga, továbbá az "akadályfutás", ezek dr. Szűcs Gusztáv orvos százados vezetése alatt zajlottak le. A többi vizsgálatot dr. Scholtz Gusztáv orvos őrnagy a ROVI vezető orvosa végezte. Az "akadályfutás" abból állt, hogy egy egész kisméretű tornateremben létrából, kötélből, rúdból, palánkból és gerendából összeállított pályán kellett zsávolyruhában és néhány téglával megrakott hátbőrönddel (borjúval) végigmenni addig, "ameddig bírtuk". Mint utólag rájöttünk, nem az volt a lényeg, hogy hányszor tudjuk végigfutni a pályát, hanem azt figyelték, hogy amikor fáradni kezdünk, könnyen feladjuk-e a küzdelmet, vagy nem ? Az orvosi vizsga eredményét nem hirdették ki, így egész nyári szabadságunk alatt kínzott bennünket a bizonytalanság : vajon megfeleltünk-e, s ha igen, teljesüle vágyálmunk : a repülőkhöz kerülünk-e majd ? Vissza tehát 1936. szeptember 28-ának reggelére, a Ludovika I. dísztermébe. A segédtiszt kezdte olvasni a neveket — ha jól emlékszem — a repülőkkel kezdve. Nem kellett sokáig várni : kilencen repülők, a mintegy 120 közül léptünk ki, hogy majd az eligazítás végével átmenjünk a hűvösvölgyi Akadémiára. Persze utánunk még jöttek a műszakiak és a híradók, akik szintén Hűvösvölgybe igyekeztek. Madarat lehetett volna velünk fogatni. Négyen a soproni, hárman a pécsi és ketten a kőszegi "cőgerájból" voltunk a szerencsés "repülők". Többé-kevésbé már ismertük egymást az intézetközi sportversenyek idejéből. Élénk társalgás közben kapaszkodtunk fel a Hűvösvölgybe vezető villanyosra, s rövidesen a Ludovika Akadémia II. Főcsoport dísztermében találtuk magunkat, ahol egy elegánsan öltözött kedves, joviális repülő tiszthelyettes, egy halom háborús kitüntetéssel a mellén : Tróján Gyula bácsi fogadott bennünket. A díszteremben ideiglenesen ágyak voltak felállítva részünkre, s megkezdődött a le- illetve felszerelés. Ekkor már ott találtunk kilenc fiatalembert, akik a polgári életből jöttek a repülőkhöz. Tehát létszámunk megduplázódott : az 1936-ban az Akadémiára a repülőkhöz bevonuló első évfolyam létszáma 18 fő volt. Gyula bácsi nagyszerűen értett ahhoz, hogy miként kezeljen bennünket. Kamgam egyenruhájában oly jól nézett ki, hogy egyik társunk bátyja, egy gyalogos főhadnagy, elnézte őt századosnak és vigyázz-ba vágva magát, "alázatosan" bemutatkozott neki. Gyula bácsi pedig még keményebben kapta össze magát és erősen kihangsúlyozva a "Tiszthelyettes" szót, viszonozta az "alázatos" bemutatkozást. Három napig tartott le- és felszerelésünk, nyilvántartásba vételünk és egyéb papírmunka, miközben kezdtünk összemelegedni a polgári életből jött évfo244
