Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Frank Schmidt: Endresz György: a dunai sváb "Lindbergh"
letlen növendékei rá nem akasztották a "Patschfuss" ("Lűdtalpú") gúnynevet. Szigorú fegyelmet és teljes csöndet követelt meg az osztályban és nem volt barátja az olyan modem alkotmányoknak, mint az automobil, ami — ahogy mondta — lovakat ijeszteget és a repülőgép, ami emberéletet veszélyeztet. Azt mondta növendékeinek, hogy ezek múló tünetek, amik nem fognak sokáig tartani. Mikor egyike ezeknek a veszedelmes masináknak majdnem elvitte az iskola tetejét és komolyan megrezegtette az ablakokat, meg volt győződve igazáról, amit ezekről az alkotmányokról tartott. Két növendéke azonban — meg nem hunyászkodó fickók, akik a vizsgákon elbuktak — szívből örültek annak, hogy az osztály csöndjét valami váratlanul és hirtelenül megszakította. Fittyet hányva a szigorú rendszabályoknak, kirohantak az iskolából, hogy közelről lássák azt a repülő masinát, ami hirtelen belépett életükbe. Lúdtalpú magára maradt az osztályban. Nem is tehetett mást, mint növendékeihez csatlakozva ő is megbámulta a gépmadarat, ami az égből a hátsó kertbe pottyant. "Menjetek hátrább gyerekek !" — figyelmeztette őket és bátran haladt a gép felé, az ő jellegzetes járásával. A pilóta kikötözte magát és kiugrott a gépből. Fekete bőr repülőruhát viselt és hatalmas "Brille"-t "Haube"-ja tetején. Soha azelőtt a gyerekek nem láttak ilymódon felöltözött embert, a pilóta látása bizonyos félelmet keltett bennük. Lúdtalpú — mint mindig — tekintélyére támaszkodva magyarul szólította meg a pilótát, de a pilóta a helyi német dialektusban válaszolt és tudatta, hogy ő egy perjámosi "Schwob". Lúdtalpú feltételezte, hogy a pilóta valami hivatalos ügyben jött, s némileg meg volt lepve, hogy nem hivatalos ügyben érkezett, hanem hazalátogatni Perjámosra nem másért, minthogy édesanyjánál jóllakjék egy púpozott tányér "Grenadier Marsch"-sal.... Ahogy a közmondás szól: "Ha valaki ad neked egy citromot, csinálj belőle limonádét." És így, Lúdtalpú, az automobil és a repülőgép egykori ellensége megtért, s ettől kezdve így oktatta növendékeit : "Gyerekek a repülőgép olyan masina, ami repülni tud, a légcsavar — amit az elején láttok — húzza keresztül a levegőn. Amikor György visszatért alakulatához, az olasz frontra helyezték át, ahol sok légiharcban vett részt. Egyik nap gépét találat érte és kényszerleszállást kellett végrehajtania a hegyes vidéken. A futómű egy sziklába ütközött, a gép átvágódott, György mindkét lábát törte. Még mielőtt sérüléseiből teljesen felgyógyult volna, áthelyezték egy vadászszázadhoz a Balkánra. A háború vége Szalonikiben érte. A Trianon-i békeszerződés Magyarország kétharmadát az úgynevezett utódállamoknak, a Nyugati Szövetségesek barátainak ítélte oda : a román királyi diktatúrának, a szerb, horvát és szlovén egyesült királyságnak, amit 1929 (?) óta Jugoszláviának hívtak — és ma ki tudja minek ? Magyarországnak ez az egyoldalú feldarabolása súlyosan érintette 1.6 millió dunai sváb életét kiknek települései azon a vidéken három ellenséges állam földjére estek. Miután a dunai svábok a kisebbséghez tartoztak, nekik kellett a legmagasabb adót fizetniök és nem volt beleszólásuk eme országok ügyeinek intézésébe. Magyarország feldarabolása semmibe sem vette a Szövetségesek szent ígéretét, miszerint mindennemű határkiigazítást a népek önrendelkezési jogának figyelembevételével, azaz népszavazás útján fognak végrehajtani. Hazudtak akkor, mint ahogy azóta is sokszor hazudtak. A feldarabolás előtt az összes dunai sváb Magyarország határain belül élt és magát "Ungam-deutsche"nek, azaz "magyar-német"-nek nevezte. (A "dunai sváb" egy első világháború után született kifejezés.) Endresz György "magyar-német" szemében a trianoni békeszerződés egy "szégyenszerződés" volt. Szülőfalujában, mely román felségterület lett, a viszonyokat elviselhetetlennek tartotta és Magyarországra költözött, ahol némi sport- és műrepülésre nyílt alkalma. Többek között átrepült a Lánchíd alatt, ami ugyan felkeltette a sajtó figyelmét, de nem eredményezett egy állandó állást részére. Végül is kapott állást az akkoriban szárnyra kapó német Lufthansa légiforgalmi társaságnál és egyideig a Berlin-Budapest járaton teljesített szolgálatot mint pilóta. 1920-ban szülei az Egyesült Államokba emigráltak és ő velük ment. Mint sok más kivándorló azonban, ő is honvágyat kapott. Egy nap felkereste őt a magyar revizionisták egy csoportja (amerikai-magyarok. Szerk.), akik készek voltak egy repülőgépet bérelni, amivel Endresz György repülné át az óceánt. A repülőgépet "Justice for Hungary"-ra ("Igazságot Magyarországnak") keresztelték, hogy hirdessék a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságot. A másodpilóta egy nyugatmagyarországi horvát volt, aki nemrégiben változtatta meg nevét Magyar Sándorra. Habár Charles Lindbergh 1927- ben már átrepülte az Atlanti óceánt és azóta is átrepülték azt mindkét irányban többször is, 1931-ben az Atlanti óceán átrepülése még oly ritka esemény volt, mint a Holdra való leszállás manapság. Ilyen repülés akkoriban világszerte sajtóvisszhangot keltett. Éppen ezért keresztelték el az amerikai-magyar revizionisták a bérelt gépet "Justice for Hungary"-nak. Felhívná a világ figyelmét az ő ügyükre, azon felül nagyot lendítene az angol sajtóbáró : Lord Rothermere "Magyarország helye a Nap alatt" című könyvének eladási példányszámán. A könyvben Rothermere pártolta Magyarország régi határainak visszaállítását. 1932. (sic.) július 15-én, egy szép verőfényes napon a "Justice for Hungary" felszállt a Newfoundland-i Grace Harbor repülőteréről Endresz György pilótával és Magyar Sándor másodpilótával, budapesti végcéllal. 228
