Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Kistelegdi Ernő: A Repülő Akadémia története

időben a parancsnokok felsőbb rendelkezés nélkül nem hagyhatták el állomáshelyeiket. A parancsnoki kinevezést — szóban — azzal indo­kolták, hogy a gondnok előzőén tanár volt az Akadémi­án, a bombázó csoportnak kiképzésvezetője, ismeri jól a zászlóaljat, s végül, mert személyében láttak garanci­át, hogy háború után az alakulatot haza hozza veszteség nélkül. Kitelepülés. Élet a Berlin— Gatow-i repülőtéren 1944 Karácsonya előtt értesítették a zászlóalj pa­rancsnokát, hogy a már vasúti szerelvényben elhelye­zett alakulatát rövidesen útbaindítják. December 27-én megkapták az indítási parancsot. Legközelebbi megállóhely Sárvár. Megérkezésüket a parancsnok személyesen azonnal jelentse. Hat napi veszteglés után továbbindultak Szombathely felé, né­hány órás várakozás után a vonat újra elindult; további menetirány Szentgotthárd-Graz-Leoben-Hof-Berlin. Közben az akadémikusok átöltöztek, levetették az akadémikusi ruhát és elnevezésük is tisztjelölt tizedes­sé, illetve szakaszvezetővé változott. A közhangulat nyomott volt. Világosan látszott az arcokon, hogy az ország elhagyása mindenkit megren­dített. Egy teljesen ismeretlen úton, bizonytalan élet felé.... A legutolsó hírek : Budapestet a szovjet csapatok már teljesen bekerítették. A németek tehetetlen dühükben feláldozzák a visszavonulás útjába eső helységeket és kiszállítanak mindent, amihez még hozzájutnak. Buda­pest lerombolása különösen megrendített mindenkit. A német felfogás : inkább Budapest mint Bécs. A még meglévő magyar alakulatoknál teljes a zavar, sokan megszöknek és vállalják a bizonytalan sorsot. A parancsnok ekkor döbbent rá, hogy mennyire más és ellentétes a katona jelleme, gondolat- és érzés­világa, egész életvitele és attitűdje. A háború befejezése után hazatért katonáknak milyen meggondolatlanul ve­tették oda a kérdést: Miért nem tagadták meg a parancs teljesítését ?... Mennyire naív, elfogult és egyirányba bezárt gondolkozásmód indokolhat ilyen kérdést. Visz­­szakérdezés : mi történik bármely ország hadseregében azzal a katonával, aki háború esetén megtagadja elöljá­rói parancsait ? (Kivételt képeznek a Szolgálati Sza­bályzatban meghatározott esetek.) Gondoljunk csak Le­ningrad, Moszkva és Sztálingrád védelmi harcaira. Tár­gyilagosan meg kell állapítanunk, hogy milyen körül­mények között kell a katonáknak helytállniok; saját ha­zájuk védelmére, vagy pedig más országok elfogla­lására saját politikai céljaik megvalósítása érdekében. Hideg tél, zord idő volt. Nappal a vagonokba beé­pített vaskályhák melege enyhítette valamennyire a fa­gyos huzatot, de éjjel olyan erős volt a lehűlés, hogy ruhákba, plédekbe burkolva is dideregtek az emberek. A zakatoló vonat békésen gördült tova az alakulat szá­mára bizonytalan sors felé. A hegyoldalon lévő fenyő­fák ágain a hókristályok fénye mintha valami más, em­beribb világba szórná az emberiség reményét, miköz­ben éjjel-nappal bombatámadások fenyegetik a pihenni és békében élni akaró embereket. Graz előtt az utolsó pillanatban állították meg a sze­relvényt, a légiriadó miatt. Éjfél lehetett, amikor a vonat megérkezett a Leoben-i pályaudvar veszteglő szerelvé­nyekkel telített, még egyetlen szabad vágányára. Vak­sötétség. Légiriadó. A zászlóalj parancsot kapott a va­gonok elhagyására; rejtőzés a közeli erdőben. Egyedül a parancsnok maradt a családjával együtt a másodosztá­lyú kocsi fülkéjében. Nemsokára alacsonyan repülő bombázó alakulatok húztak el a pályaudvar felett, mert az alacsony, sűrű felhőzet eltakarta a célt. Távolodó motorzúgás. Fellélegzés : egy ilyen szerelvényekkel te­lített pályaudvar nagyon jó célpont a bombázók számá­ra. Salzburgban az újabb bombázás nem a pályaudvarra történt. Félelmetes percek. (Érdekes jelenség, hogy ha életveszélyben vannak az emberek, Isten segítségét ké­rik megmentésükre). A láthatatlan szárnyakon érkező és ellenőrizhetetlen hírek szerint a szovjet csapatok a hadifoglyokat és egyes megszállt területekről a civil la­kosságot is elszállították munkatáborokba. München felé robog a vonat. Majd Regensburg. Békésebb tájak, ismerősnek látszó képek. Hof előtt hadifoglyokat szál­lító szerelvények : négerek, angolok, indiai katonák. Összezsugorodott a világ. Gera városán szerencsésen túljutottak. 1945. január 8-án érkezés Berlinbe, majd továb a Spandau-i állomásra, mert a Tempelhof-i pályaudvar átmenetileg használhatatlanná vált. Veszteglés, izgalom. Csak ne legyen bombázás. Bárhová nézett az ember, mindenütt rombolás nyomai; lerombolt házak, meg­csonkult pályaudvarok, összedőlt gyárak. Spandauból a Gatow-i repülőtérre való kiköltözés gépjármű hiány miatt elég sok gondot okozott. De végül mégis csak si­került a végállomásra való megérkezés. A német Akadémia parancsnoka részéről barátsá­gos fogadtatás. Közölte a zászlóalj parancsnokával, hogy az Akadémia teljes ellátásáról ők gondoskodnak. (Ök a zászlóaljat mint Magyar Repülő Akadémiát fo­gadták.) Érezzék jól magukat. Repülésre nincs le­hetőség. Egyelőre a hangárok és környéke tiltott terület a magyar alakulat számára . A berendezkedés után megindult az élet, mely na­gyon hasonlított az otthonihoz : délelőtt elméleti okta­tás, délután gyalogsági kiképzés, megnyújtott pihenő idő. A katonák repülőgépeket csak a gyakori bombázá­sok alkalmával láttak, ha némelyikük kiszökött a bom­babiztos beton óvóhelyről. Nappal csak Liberatorok támadtak századokból álló oszlop alakzatban. Ezek a 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom