Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
Magyar Sas ! Te érdeklődsz személyem után, elmondom neked, hogy ki vagyok én. Barátságos Cessna pilóta vagyok ki szárnybillegetéssel int vissza neked. Egy sas vagyok fönt az égen s szabadságodat őrzöm. Végzet vagyok, ki viharként támad félelmetes fekete felhőkből. Pusztító ítélet vagyok ha a szabadság ellensége leszel. A halál angyala s az Isten ostora vagyok. S ha kell, boldogan adom életemet a Hazáért, a szabadságért. P. s.: Szeretném tudatni, hogy az említett út után viszszamentem Victoria-ba és áthoztam a Cessna Centuriont is : Victoria-Goose Bay, Reykjavik-Amszterdam- Siófok. Nagyon szép út volt, csak a skót Lewis szigeten szálltam le rádióprobléma miatt. A gép itt van Budapesten, eladtam. Számomra a Cessna 172-es is megfelel. Európa kicsi. Lajos Peach Tree City, 1995. szeptember 5-én. Kedves Szerkesztőség 1937-ben kerültem az akkoriban felállított és 1938- ban Heinkel He.70-es típusú gépekkel felszerelt m. kir. 1. honvéd önálló távolfelderítő osztályhoz mint fiatal zászlós. így nyugodtan mondhatom, hogy az "alapító tagok" sorába tartozom. Mint az 1. század fényképész szakaszának parancsnoka, az elsők között ismerkedtem meg az akkori legmodernebb német gyártmányú légi fényképező- és kiértékelő felszereléssel. Már 1938 őszén, majd 1939 tavaszán részt vettem a Felvidék, illetve Kárpátalja felett végrehajtott felderítő- és röpcédulaszóró bevetéseken. 1940-ben, Erdély északi részének visszatérése előtt titkos felderítő repüléseket végeztem Erdély és Románia fölött. 1942. március 30-án egy He.70-es géppel elszenvedett balesetben szerzett súlyos sérüléseim miatt orvosilag egy fél évre letiltottak a repülésről. Ennek következtében az az év május-júniusában a keleti hadműveleti területre kivonuló távolfelderítő osztály kötelékéből kimaradtam. Majd a pótosztálynál teljesítettem szolgálatot s ennek folyamán a déli határos államok fölött kb. 60 légi felderítő-fényképező feladatot hajtottam végre. 1943 nyarán a távolfelderítő pótosztálytól a Légügyi Főcsoport Főnökség 38-ik — személyi — osztályára helyeztek mint kitüntetési előadót. Ebben a beosztásban 1944 szeptemberéig teljesítettem szolgálatot. Innen kerültem a Csatarepülő osztályhoz, s ott teljesítettem szolgálatot a háború végéig. Még szeretném megjegyezni és atyai büszkeségemet Veletek közölni kedves Bajtársaim : Idősebbik fiam Tamás, 53 éves, az amerikai Marine Air Corps tartalékos ezredese. F-4-es pilóta, 214 vadászbombázó bevetéssel Vietnamban. Jelenleg a United Air Lines légiforgalmi vállalatnál a Boeing B747- 400 típusú óriás utasszállítógép pilóta-oktatója és ellenőrző pilótája. Másik fiam János, 52 éves, az amerikai Haditengerészet nyugalmazott alezredese (Navy Commander). Szolgálati éveiben több hajó kapitánya volt. A Vietnam-i hadműveletekben atomhajtású tengeralattjárón a Tonkin öböl lezárásában vett részt. Szolgálati ideje alatt szerezte meg óceánkutató és geológus — két — egyetemi diplomáját. Atyai büszkeségtől eltelve hiszem és tudom, hogy fiaim is megtették kötelességüket új hazájukban, nem feledkezve meg Szülőhazájukról sem ! Remélem, még találkozunk ! Bajtársi üdvözlettel, PRO PATRIA Speer János volt m. kir. honv. repülő főhadnagy 1979 óta USA nyugdíjas. Kedves Pilóta Barátom Kérésedre az alábbiakban mondom el élettörténetemet : 1931. augusztus 20-án avattak repülő egyenruhában a Ludovika I. nagytermében repülő hadnaggyá. Rejtett fegyvernem voltunk, s ezért a nagyréten csak a gyalogos, huszár, tüzér és híradó hadnagyokat avatták. 1931 szeptember végén bevonultunk a Székesfehérvár-Sóstó-i reptérre, ahol megfigyelő kiképzést kaptunk. Gersy István százados volt a fényképész előadó, Gáli Zoltán a rádió előadó, Szabó Mátyás a fegyver előadó. 1932 februárjában Italo Balbo olasz légügyi miniszter eljött Székesfehérvárra, ahonnan Gömbös Gyula kíséretében egy Fokker F VlII-as 16 személyes géppel Szombathelyre repült. A székesfehérvári felderítő szá-177
