Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
dr. Iván Dezső: A magyar katonai repülés rövid története az ideiglenes nemzeti kormány megalakulásától a fegyvernem felállításáig
tály hajózó kiképző századát a Kossuth Akadémiára felvételt nyert hallgató-jelöltek távozása után. A HM személyügyi alcsoportfőnökség biztosított bizonyos számú szakszemélyzet pótlást a "PILIS II" hadrend repülő fejlesztése után is, de a KFCS XI. osztály nagymértékben kifogásolta, hogy a következő, 1949 tavaszi "Klapka" hadrendre történő fejlesztés nagy nehézségekbe fog ütközni, hiszen a további fejlesztéshez összesen 83 tiszti és 312 tiszthelyettesi hiány van ! A királyi légierő tagjainak további kísérleti tanfolyamokra való behívása így 1949-ben is intenzíven folytatódott. Összegezésképpen megállapítható, hogy 1948. december 1 -re kialakultak azok a feltételek, amelyek lehetővé tették a további minőségi és mennyiségi fejlesztést a légierő fokozottabb ütemű létrehozásához. A repülőcsapatok további fejlesztése tehát szükségessé tette a repülő felső vezető szerv tökéletesítését. A fenti szempontok alapján 1948. december 1-i hatállyal a HM KFCS XI. osztály HM állománytábla módosítás alapján Repülő Szemlélőség szervezetre tért át, s gyakorlatilag a Honvédség Felügyelője alárendeltségében HM fegyvernemi főnökségi funkciót látott el. Repülő szemlélőnek Zalka András mérnök ezredest nevezték ki. (3) így 1948 decemberében folyt a Repülő Szemlélőség felállítása, de e havi tevékenységét még KFCS XI. osz-Veres Péter honvédelmi miniszter Mátyásföldön a repülő katonák között. Balról : Veres Péter, Gyenes János alezredes repülötérparancsnok, Révay Kálmán ezredes, a Kossuth Akadémia parancsnoka és Beleznay István ezredes, HM kiképzési csoportfőnök. Utóbbi kettőt 1950-ben kivégezték. (Szerző gyűjteményéből.) tály néven végezte. December 16-án kiképzési értekezletet hívtak össze Budapesten, amelyen részvettek a repülő csapatok és intézetek parancsnokai. Ezen az értekezleten többek között egy repülő témájú tanulmányt is ismertettek "A légierők a korszerű háborúban" címmel. Ezt a tanulmányt kiadták a csapatok részére a kiképzés folyamán történő felhasználásra. Ez a tanulmány volt az első a demokratikus honvédségben, amely elméleti vonatkozásban foglalkozott a légierő alkalmazásának kérdéseivel. Utolsó intézkedését a KFCS XI. osztály 1948. december 24-én adta ki a Kossuth Akadémia repülő részlegének (5. repülő század). Ebben utasították Pálos Géza őrnagyot, tanulmányvezetőt, a téli időszakra az elméleti és gyakorlati kiképzés megszervezésére. Ezt az intézkedést Horváth Barna alezredes már mint repülő szemlélő helyettes írta alá. 1948. december 31-ével a HM Katonai Főcsoportfőnökség XI. (légügyi) osztálya tevékenységét végleg befejezte és átadta helyét az újonnan megalakult Repülő Szemlélőségnek. A Szerző a fenti tanulmányt a Hadtörténeti Intézet irattárában található okmányok, kortárs repülő katonák visszaemlékezései, saját okmányai és élményei alapján írta. 153 Dr. Iván Dezső Jegyzetek. (1) A kérést a Szovjetunió kormánya nem teljesítette. (2) Ebből a két idézett paragrafusból már kicsendül a kommunista ideológia hangja. A függetlenséget hangoztatja akkor, amikor rövid idő múlva minden a szovjet tanácsadók és az azokat kiszolgáló magyarországi kommunista pártfunkcionárusok utasítása szerint történt. (3) A "Repülési Lexikon" (Akadémia Kiadó, Budapest, 1991) a következőket írja a repülő szemlélőről: "Zalka András (1913 — ): ezredes, repülőmémök, légierő-parancsnok. Gimnáziumban érettségizett, Moszkvában a Katonai Mérnöki Akadémián felsőfokú képesítést szerzett. 1936-38-ban Spanyolországban harcolt a polgárháborúban. Ezt követően 1940-47 között a Vörös Hadseregben teljesített szolgálatot. A második világháború éveiben mint repülőszázad-mémök, 1944-től mint partizán harcolt Szlovákiában. 1947-ben hazatért Magyarországra. A Schill Testvérek gyárába vezérigazgatónak nevezték ki. Innen vette át a honvédség hivatásos állományba, ezredesi rendfokozattal, 1948 decemberben. A légierő szemlélője, majd az akkor megalakult Légierő Parancsnokság első parancsnoka lett. A légierő fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben a realitás talaján állva összeütközésbe került a katonai felső vezetéssel és 1951 márciusában távozott a hadseregből. Előbb Argentínában és Japánban nagykövet, utóbb a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjeként és mint dékánhelyettes oktatói tevékenységet folytatott, egészen nyugdíjba vonulásáig." Moszkva embere volt, de igyekezett kiállni a régi szakemberek mellett. Ezért váltották le 1951. március 3-án. Ekkor tartóztatták le Horváth Barnát, Tóth Drumit és társaikat.
