Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Gaál Gyula: Közelfelderítők 1941: Élmények
hők, jegesedés, csupán az Alföld felett szakadozik a köd és a Kárpátok felett még vakrepülésre alkalmas géppel is veszélyes repülni. A távolság Debrecenig 450 km, időtartam másfél óra, egyenes vonalban. Megpróbáltam a lehetetlent, minden további habozás nélkül felszálltunk. A Sólyom egyre emelkedett, a rendelkezésre álló műszerekkel tartottam az irányt. Minden perc órának tűnt, de gépem nem hagyott cserben. A Kárpátok felett elértem 6000 métert és keresztül törtem a felhőn. Ez már fél sikernek számított. A hőmérséklet minusz 30°C, emelkedés közben nem jegesedtem el, a motor hűtése tökéletes, minden símán ment. Műszerek után repültem és megkönnyebbülve vettem észre felszállás után egy órával, hogy alattam a felhő szakadozni, ritkulni kezdett, s nemsokára a felhőlyukon megpillantottam a szatmárnémeti Szamos-hidat. Sikerült." "Nem mindenkinek volt ilyen szerencséje, mert 1941-ben a Kárpátok feletti veszteségünk nagyobb volt, mint veszteségünk az ellenség ellen. A Sólyomban nem csalódtam; annyira erős építésű volt, hogy a legtöbb kényszerleszállást minden baj nélkül végrehajtotta. A hadműveleti területen négy alkalommal végeztem kényszerleszállást, aminek során a (gép) pilótája, Czigány Bandi zászlós felaprított három ökröt, felborított egy szénásszekeret és senkinek sem történt baja, kivéve a gazdát, aki a szekéren ült, de ő is túlélte." Sajnos a 3. közelfelderítő század tevékenységéről eddig nem találtunk összesített adatokat egyéb forrásokban, az 1. közelfelderítő századról viszont igen. Ezek szerint a század 1941. július 13-án Jezierzany-ban bevetésre készen állt; bevetési területük július 14-től szeptember 14-ig a Zbruc és a Dnyeper között terült el; ezalatt sem emberveszteség, sem sebesülés nem volt. 72 bevetést (115 repülő óra alatt) végeztek, ebből 61 felderítő (látással), négy fényképészeti és 11 bombázó feladat volt. Gépveszteség nem volt, de öt db. He.46-os súlyosan megrongálódott. Repülőtereik : Jezierzany (július 13-tól), Bar, Pervomajszk (augusztus), Annapol, Kazánka (Krivoj-Rog-tól nyugatra 40 km-re), Csumaki (egy raj kihelyezve). Századparancsnok : nemes legéndi Bibithy-Horváth László százados pilóta. Hajózok, akiknek neve ismert : megfigyelők : Csura László és Kosa Gyula főhadnagyok, Nagy Dezső és Horváth Károly hadnagyok, a VI. századtól küldött rajból Tömő László és Szarukán Sándor főhadnagyok; pilóták : Müller István törzsőrmester, Bogáti Péter hadapród őrmaster, Cseh Lajos, Vereczkey Elemér és Dörnyei János őrmesterek, Tóth József és Juhász J. István szakaszvezetők. Ugyan a 3. század bevetési és működési statisztikája eddig nem ismert, de Ágoston József pilóta nagyszerű összeállítása az egységnél szolgált hajózókról és földiekről, ugyancsak a Magyar Szárnyak tavalyi számában — a 177-185. oldalakon nyújt átfogó képet az olvasó számára. A háború első hónapjaiban a hadműveleti területre vezényelt közelfelderítő hajózok és földiek többsége ismét bevetésre került 1942-ben, majd 1943/44-ben, meglehetősen változott körülmények között. Ugyan Trón Zoltán százados 3/2 közelfelderítő százada 1942 nyarán és őszén még mindig a He.46-osokat repülte, de ezek a gépek a Don menti és hidfő harcokban jól beváltak és hatásosan támogatták a földi hadműveleteket. A következő évben a korszerű, Focke Wulf FW. 189-esekkel felszerelt 3/1 század, Telbisz Imre százados, később Fraunhofer József százados vezetésével kiválóan megállta helyét és az elvárásoknak megfelelően tájékoztatta a magasabb magyar és német parancsnokságokat felderítéseinek eredményeiről. Még 1941. november elsejével átszervezték a közelfelderítő egységeket. A kivonuló osztály számozása 3. közelfelderítő osztály lett (a 3/1 és 3/2 századokkal), míg a 4. közelfelderítő osztály (egy kiképző- és egy üzemi századdal) tulajdonképpen gyakorló egység maradt. Az előbbi Kecskeméten, az utóbbi Ungváron települt. Tömő László (1942. október 1-től százados) 1943 tavaszán a 3/1 századdal tért vissza a keleti arc vonalra. A közbeeső 1942-es esztendő azonban nem jelentett kellemes, békés beosztást a számára. Magyarország és Románia ugyan egy oldalon volt a Szovjetunió elleni harcban, de a két ország közötti — Trianon-okozta — feszültség a második világháború alatt megmaradt. Rendkívül komollyá tette a helyzetet a német diplomácia álnok játéka, miszerint a két államot Dél-, illetve Eszak-Erdéllyel tartották sakkban, nyitva hagyva a győztes háborúutáni területi rendezést. Ezért tehát a "szövetséges viszony" ellenére sem szűnt meg egymás figyelése, a két vezérkar és a hírszerzők működése. Tömő főhadnagyot egy napon a kolozsvári IX. hadtest parancsnokságára rendelték. Egy ezredesnél jelentkezett, aki a páncélszekrényből elővett egy tucatnyi térképet, amelyeken bizonyos területek pirossal voltak megjelölve. Ezek délerdélyi és romániai területek voltak, amelyeket Tömőnek kellett felderíteni. "Nagyon meglepődtem és csak annyit mondtam, hogy a századom bármelyik nap indulhat hadműveleti területre, de ez nem sokat számított. — Már holnap reggel kezdheti a felderítést — mondta az ezredes. Ä repülőtéren mindent megtalál, amire szüksége lehet. A gép és személyzete már ott van. Ön a gépparancsnok és a felderítést körülbelül két hónapig kell folytatnia. — A feladat nem tetszett nekem és eszembe jutottak azok, akikről hallottuk, hogy hasonló felderítéseket végeztek. Egy He.46-os Temesvár környékén kényszerleszállt és a gép személyzete öngyilkos lett. A másikat a saját hadbíróságunk Ítélte el diplomáciai nyomásra. A harmadikat bolondnak nyílvánították. Szép kilátások ! Ha nem hajtom végre a parancsot, akkor hadbíróság elé állítanak, ha elvégzem, esetleg a tébolydában kötök ki. És persze a románok sem fogják tűrni, hogy oda átmász-126
