Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Gaál Gyula: Közelfelderítők 1941: Élmények

Elvegyültem a tömegben és nézelődni kezdtem, amikor hozzám szegődött egy ukrán és aranyat kinált. Kiderült, hogy hullarablásból élt; minden eltemetendő tetemnek a szájába nézett és ha aranyfogat látott, azt harapófogóval kihúzta, mivel a tulajdonosának már nem lesz rá szüksége. Elő is húzott a zsebéből egy emberi alsó fogsort aranykoronával. A beszélgetés tört németséggel ment.

Egy másik helybeli a fényképezőgépemet nézegette és 'picurkát' kinált érte. Hát az meg micsoda ? Kivette a zsebéből és megmutatta : cári arany volt. De a bazárban nemcsak üzleteltek. Kémek, partizánok, bűnözők találkozó-, illetve búvóhelye is volt. A németek nem nézték jó szemmel, de sem ellenőrizni, sem feloszlatni nem tudták. Amikor a rendőrség megjelent, a bazár azonnal szétrebbent, de egy-két óra múlva ismét összejöttek a város valamelyik terén. Látni lehetett, hogy a hosszú esztendők félelme, rettegése valóságos ösztönt fejlesztett ki az emberekben, hol védekező, hol támadó jelleggel. Egyben a bűnözés melegágya is volt, ahol mindenki el tudott tűnni és mindig tudott cinkost találni bármilyen bűntényre. Voltak egyéb furcsa dolgok is. A kolhozban, ahol szállásunk volt, legalább harminc — kb. két négyzetméternyi — ládában fürdőkád-hőmérőt találtunk ! Nem tudtuk elképzelni, hogy egy kolhozban mit tudnak ezzel csinálni. Lakott a melléképületekben néhány ukrán, akik azelőtt itt dolgoztak, megkérdeztük őket. A kolhoz évente egyszer vagy kétszer kapta ellátását a központból, de valahol valami számítási hiba csúszott be; megkapták a láda- és súly szerinti mennyiséget, csupán a ládákban nem azt találták, amit vártak, így a hőmérőket is tévedésből küldték, de az ügy kibogozása egy évet vett volna igénybe.. Egy másik mezőgazdasági kolhozban nagy mennyiségű szabókrétát fedeztünk fel, ezt is tévedésből szállították le."

Martini százados nemsokára a Tömő rajt egy Izjum előtt álló magyar dandárhoz vezényelte. A dandár állandó mozgásban volt, de egyes alakulatai néha leszakadtak, s ezekkel kellett összeköttetést tartani. A felderítő feladatok is sűrűbbek lettek, sőt időnként a Sólymok élelmiszer ledobásokat is végeztek. A térképekkel még mindig bajok voltak, mert ami volt, az nem volt megbízható, egy részük még a cári időkből származott. Ezeken természetesen az újabb utak, vasútak nem voltak feltüntetve, s ezért a megfigyelők inkább a folyók után tájékozódtak. Több esetben a kapott feladatok megoldhatatlanok maradtak, mint pl. amikor egy napok óta elveszett gépkocsioszlopot kellett megkeresni. Ekkor, novemberben már itt-ott leesett a hó, beállott a hideg és a látási viszonyok olyan rosszak voltak, hogy csaknem mindig földközelben kellett repülni. Az útról

Ukrajna, 1941 ősze. WM 21 "Sólyom" felderítő.

(Tömő László felvétele, Szerző gyűjteményéből.)

térkép nem volt és ezért legfeljebb véletlenül tudták volna észrevenni a négy-öt gépkocsit, melyek személyzete esetleg éppen valahová beúzódva melegedett, vagy éppen csatlakozott egy másik alakulathoz. A javító műhelyek is állandó üzemben voltak, Ca.lOl-eseik szállították a benzint a legkülönbözőbb helyeken és okok miatt kényszerleszállt gépeknek, illetve javították azokat. A vegyesépítésű Sólymok és a He.46-osok egyszerűen nem bírták a téli időjárást, a fa alkatrészek megvetemedtek, ami a gépek aerodinamikai tulajdonságát befolyásolta.

"Mintegy 400 km-re keletre voltunk tíz napig kitelepítve Dnyepropetrovszk-tól, amikor az egyik napról a másikra beköszöntött a tél 15 fokos hideggel november végén. A szabad ég alatt tárolt Sólymokban a motor szinte egy darabbá fagyott. Ekkor kaptunk századparancsnokunktól parancsot a visszatérésre. Közelebb voltunk Moszkvához, mint Magyarországhoz. Volt velünk egy magyar szerelő raj is, és mindannyian készen álltunk az indulásra, csupán nem tudtunk elindulni sem repülőgépen, sem gépkocsin. Termésköveket hordtunk össze s azokat tűzben felmelegítve beraktuk a motorházba, hogy a motort kissé felmelegítsük. Csaknem egy nap és egy éjjel 'tüzeltünk' amig reggelre a gép- és az autómotorok megindultak. 11:00 órára megérkeztem a három Sólyommal repülőterünkre, ahol Martini — szószerint — a nyakamba borult és tüstént kinevezett műszaki tisztnek ! Ugyanis itt is az volt a helyzet, hogy a Sólymok a szabadban befagytak."

"Martini két nap múlva parancsot adott, hogy másnap reggel 07:00 órakor a hajózok és a 12 Sólyom indulásra készen legyenek, mert hazamegyünk. Visszate-124