Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Gaál Gyula: Közelfelderítők 1941: Élmények

Elvegyültem a tömegben és nézelődni kezd­tem, amikor hozzám szegődött egy ukrán és aranyat kinált. Kiderült, hogy hullarablásból élt; minden eltemetendő tetemnek a szájába nézett és ha aranyfogat látott, azt harapófo­góval kihúzta, mivel a tulajdonosának már nem lesz rá szüksége. Elő is húzott a zse­béből egy emberi alsó fogsort aranykoro­nával. A beszélgetés tört németséggel ment. Egy másik helybeli a fényképezőgépemet nézegette és 'picurkát' kinált érte. Hát az meg micsoda ? Kivette a zsebéből és megmutat­ta : cári arany volt. De a bazárban nemcsak üzleteltek. Kémek, partizánok, bűnözők ta­lálkozó-, illetve búvóhelye is volt. A néme­tek nem nézték jó szemmel, de sem ellenő­rizni, sem feloszlatni nem tudták. Amikor a rendőrség megjelent, a bazár azonnal szét­rebbent, de egy-két óra múlva ismét össze­jöttek a város valamelyik terén. Látni lehe­tett, hogy a hosszú esztendők félelme, rettegé­se valóságos ösztönt fejlesztett ki az emberek­ben, hol védekező, hol támadó jelleggel. Egy­ben a bűnözés melegágya is volt, ahol mindenki el tu­dott tűnni és mindig tudott cinkost találni bármilyen bűntényre. Voltak egyéb furcsa dolgok is. A kolhoz­ban, ahol szállásunk volt, legalább harminc — kb. két négyzetméternyi — ládában fürdőkád-hőmérőt talál­tunk ! Nem tudtuk elképzelni, hogy egy kolhozban mit tudnak ezzel csinálni. Lakott a melléképületekben né­hány ukrán, akik azelőtt itt dolgoztak, megkérdeztük őket. A kolhoz évente egyszer vagy kétszer kapta ellá­tását a központból, de valahol valami számítási hiba csúszott be; megkapták a láda- és súly szerinti mennyi­séget, csupán a ládákban nem azt találták, amit vártak, így a hőmérőket is tévedésből küldték, de az ügy kibo­gozása egy évet vett volna igénybe.. Egy másik mező­­gazdasági kolhozban nagy mennyiségű szabókrétát fe­deztünk fel, ezt is tévedésből szállították le." Martini százados nemsokára a Tömő rajt egy Izjum előtt álló magyar dandárhoz vezényelte. A dandár ál­landó mozgásban volt, de egyes alakulatai néha lesza­kadtak, s ezekkel kellett összeköttetést tartani. A felde­rítő feladatok is sűrűbbek lettek, sőt időnként a Sóly­mok élelmiszer ledobásokat is végeztek. A térképekkel még mindig bajok voltak, mert ami volt, az nem volt megbízható, egy részük még a cári időkből származott. Ezeken természetesen az újabb utak, vasútak nem vol­tak feltüntetve, s ezért a megfigyelők inkább a folyók után tájékozódtak. Több esetben a kapott feladatok megoldhatatlanok maradtak, mint pl. amikor egy napok óta elveszett gépkocsioszlopot kellett megkeresni. Ek­kor, novemberben már itt-ott leesett a hó, beállott a hi­deg és a látási viszonyok olyan rosszak voltak, hogy csaknem mindig földközelben kellett repülni. Az útról Ukrajna, 1941 ősze. WM 21 "Sólyom" felderítő. (Tömő László felvétele, Szerző gyűjteményéből.) térkép nem volt és ezért legfeljebb véletlenül tudták volna észrevenni a négy-öt gépkocsit, melyek személy­zete esetleg éppen valahová beúzódva melegedett, vagy éppen csatlakozott egy másik alakulathoz. A javító mű­helyek is állandó üzemben voltak, Ca.lOl-eseik szállí­tották a benzint a legkülönbözőbb helyeken és okok miatt kényszerleszállt gépeknek, illetve javították azo­kat. A vegyesépítésű Sólymok és a He.46-osok egy­szerűen nem bírták a téli időjárást, a fa alkatrészek megvetemedtek, ami a gépek aerodinamikai tulajdonsá­gát befolyásolta. "Mintegy 400 km-re keletre voltunk tíz napig kite­lepítve Dnyepropetrovszk-tól, amikor az egyik napról a másikra beköszöntött a tél 15 fokos hideggel november végén. A szabad ég alatt tárolt Sólymokban a motor szinte egy darabbá fagyott. Ekkor kaptunk századpa­rancsnokunktól parancsot a visszatérésre. Közelebb voltunk Moszkvához, mint Magyarországhoz. Volt ve­lünk egy magyar szerelő raj is, és mindannyian készen álltunk az indulásra, csupán nem tudtunk elindulni sem repülőgépen, sem gépkocsin. Termésköveket hordtunk össze s azokat tűzben felmelegítve beraktuk a motor­házba, hogy a motort kissé felmelegítsük. Csaknem egy nap és egy éjjel 'tüzeltünk' amig reggelre a gép- és az autómotorok megindultak. 11:00 órára megérkeztem a három Sólyommal repülőterünkre, ahol Martini — szószerint — a nyakamba borult és tüstént kinevezett műszaki tisztnek ! Ugyanis itt is az volt a helyzet, hogy a Sólymok a szabadban befagytak." "Martini két nap múlva parancsot adott, hogy más­nap reggel 07:00 órakor a hajózok és a 12 Sólyom in­dulásra készen legyenek, mert hazamegyünk. Visszate-124

Next

/
Oldalképek
Tartalom