Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Holéczy Dániel: Magyar vadászok a Nyugati Fronton
Delitzsch, 1944. július 8 — augusztus 31. Szállásunk a repülőtérhez tartozó tó partján volt. (Szerző gyűjteményéből.) volt. Nagyon sajnáltuk Zozót, aki fájdalmas sebeivel hosszú ideig a hildesheimi kórház lakója maradt. Az elkövetkező két hétben végeztünk ugyan néhány rövidebb átrepülést a FW.190-esekkel, de a súlypont a Me.l09G-re való átképzésen volt. Az első iskolaköröket a hosszabb futópályával rendelkező hannoveri repülőtéren hajtottuk végre, ahová pár napig "Taifun"nal jártunk át. A két gép (FW.190, Me. 109) közötti elég nagy különbséget azonban hamarosan megszoktuk és kiképzésünk erre a típusra is probléma nélkül, elég gyorsan fejeződött be. Nagy örömömre július 2-án nekem is sikerült a Ju. 52-es futárgéppel néhánynapos látogatásra hazarepülnöm. Ezek a futárgépek hivatalos személyekkel, hivatalos ügyekben jártak Budapestre és parancsnokunkon kívül Csak Bónis Doró, mint "hivatalos cigaretta beszerző" és Nagy Karesz, mint "hivatalos pálinka beszerző", tudtak többször engedélyt kapni a hazalátogatásra. Mindnyájunk számára örömünnep volt, amikor ők hatalmas csomagokkal — Bónis egyszer még libát is hozott —, postával és a legújabb "Pumás" légigyőzelmek híreivel érkeztek meg. Amikor Magyarországról visszaérkeztem, tudtam meg, hogy csoportunkat áthelyezték a Leipzigtől kb. 20 km-re északra fekvő Delitzsch-i repülőtérre, ahová július 8-án egy Ju.52-es segítségével áttelepültünk. Delitzsch 1944. július 8-tól augusztus 31-ig. Az állandó szövetséges bombázások miatt a Messerschmittek gyártása nem egy helyen, hanem decentralizáltan, több kisebb gyárban történt. Ilyen volt a Delitzsch városka közelében lévő üzem is, ahol kizárólag Me.l09G gépeket gyártottak. Repülőtere kisebb, de éppen olyan gondozott volt, mint a hildesheimi és hosszabb beton kifutópályával rendelkezett. Itt főúri módon szállásoltak el bennünket a repülőtérhez tartozó tisztavízű tó partján álló épületben. Hivatalosan továbbra is az 1. Repülőgép átrepülő ezred állományába tartoztunk és mint önálló század, az itt állomásozó német századdal együtt végeztük az elkészült gépek átrepülését. A német század parancsnoka, Schürmann százados, arról volt nevezetes, hogy első és utolsó légigyőzelmét Magyarország felett aratta. Beosztottjainak legtöbbje hadiszolgálatot teljesített, több bevetéssel rendelkező pilóta volt, akik sebesülés, vagy más orvosi okok miatt nem voltak "hadrafoghatók". Velük egy étkezdében étkeztünk és Napozás a Delitzsch-i tó partján. Ülnek (balról) : Szénássy "Sulc", Békássy százados (fényképez), Szénássy "Muksó", Luzsénszky Pali. Állnak : Nagy "Karesz" és Pálmai Feri. (Szerző gyűjteményéből.) 117
