Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Ahogy azt megírták… és ahogy az meg- történt…

Цвдо£цвДО&«»б§в(в|у£НЩвв1М|!«м Tavasszal Magyarországon járván meglátogattam a Hadtörté­neti Múzeumot is, ahol az Aero História (AH) folyóirat nyolc példányával ajándékoztak meg. Ezeknek a példányoknak legna­gyobb részét nem ismertem, így hazatérve érdeklődéssel lapoz­tam át azokat. Böngészés közben találtam oly cikkeket, melyek­ben több helytelen adat szerepel. Miután az Aero Históriában le­közölt tanulmányokat történészek forrásmunkául felhasználhat­ják, úgy érzem szükséges ezekre a téves adatokra rámutatnom. Ugyancsak ráakadtam Bállá István rövid történeteire, melyek távolfelderítő és szállítórepülő korából származtak. A sors úgy hozta, hogy néhány hónapon keresztül (emlékezetem szerint 1942 júniusától októberéig) együtt teljesítettem szolgálatot Bállá Istvánnal a távolfelderítőknél, így történetei nagy részére én is jól emlékszem. Sok kis történeten — főleg a személyes élmé­nyeken — elmosolyodtam, s magam előtt láttam Bállá Pistát, becenevén Spencer Tracy-t, aki mindenkit ügyesen a "helyére tett". Akadt azonban egy-két történet, melyek alapos kiigazításra szorulnak. Különösen a "Megismételt feladat" című, melyben Bállá István a távolfelderítő osztály hajózóinak a hímevét — mondhatnám becsületét — támadja, teljesen alaptalanul. Ezért is szántam rá magam Bállá István egyes történeteinek kiigazítá­sára, nehogy a mai fiatalság téves fogalmat alkosson a volt m. kir. távol felderítőkről. Bállá István történetei MEGISMÉTELT FELADAT AH/1991 augusztus, 15. oldal. Ahogy azt megírták A felderítés egyik legfontosabb feladata a vasúti ellenőrzés és a vasúti csomópontok fényképezése volt. Egy alkalommal a front mögött nagyon távol lévő Balasov vasútállomást kellett lefényképezni. A célpont legalább 550 km távolságra volt a Don mögött. Ez másfél óra ellenséges terület fölött odáig és ugyanannyi vissza. A feladat nem kis veszéllyel járt, mert tapasztalatból tudtuk : a mögöttes területeket olyan erős légvédelem vigyázza, ami szinte lehetetlenné teszi a célpont megközelítését. A légvédelemnek nemcsak erősségét, hanem pontos célzási erényeit is ismertük. A mellettünk, meg alattunk közel robbanó gránátok légnyomása bizony gyakran megdobálta gépünket. A He-lll-es alig bírt 8000 m fölé emelkedni, ami (ugyancsak tapasztalat szerint) a szovjet légvédelem számára igen pontos célzási lehetőséget kínált. A 111-es elindul. Négy órával később a gép dolgavégezetle­­nül visszatér, azzal az indokolással, hogy az erős légvédelem mi­att nem tudta feladatát végrehajtani. Keksz alezredes szemrebbenés nélkül veszi tudomásul a je­lentést, majd rövid parancs a századparancsnoknak : Százados úr, egy gép azonnal útnak indul, ugyanoda ! Az újabb gép elindul. Személyzete (egészen véletlenül) civil­ben Malert hajózókból áll. Két óra múlva (délidőben) a célpont közelében vannak, dél­keleti irányban megkerülik és nap felől, levett gázzal becsúsznak a város fölé. Háromezer métert veszítenek magasságukból, de si­került a légvédelmet "elaltatni". Sokan felteszik a kérdést: hol volt a vadászvédelem ? A sza­kértők szerint az óriási kiterjedésű légteret nem volt érdemes nagy magasságban portyázó vadászgépekkel biztosítani, mert a vadászgépek akcióideje erősen korlátozott. Ha pedig a földön ké­szenlétben levő gépeket riasztottak volna, akkor a vadászgépek sebességtöbblete már emelkedés közben elvész, másrészt pedig az ellenséges gép (még a lomha 111-es is) akkora előnyhöz jut, aminek ledolgozására a vadászgép akcióideje nem elég. Ahogy az megtörtént Balasov 300 km távolságra volt a Don mögött és nem 550 km-re. Mint az 1/1 távolfelderítő század bevetési naplójának ve­zetője 1942 június 20-tól 1943. június 30-ig, minden egyes bevetést sajátkezűleg vezettem be a bevetési naplóba, kivéve a szabadságom és hivatalos távollétem alatti időben történteket, de ezeket is gondosan átolvastam szabadságról, ill. hivatalos utaim­­ról való visszatérésem után. Tiszta lelkiismerettel kijelentem : Egyetlen egy személyzetünk sem tért vissza "dolgavégezetlenül" az erős légvédelem miatt. Tény az, hogy az első Balasov feletti bevetést e sorok írója és személyzete hajtotta végre 1942. augusztus 25-én egy Do.215- ös géppel (Két hivatásos tiszt, két tartalékos tisztes, még "vé­letlenül" sem volt civilben Malert-es közöttük). Aki rendelkezik a MSZ 1980-as számával, az a 10-ik oldalon megtalálhatja eme — első oda végrehajtott — bevetés alkalmával a Balasov re­pülőtérről és vasútállomásról készült felvételt. (A vasútállomás kiértékelése egy másik felvételen történt.) A személyzet tehát dolgavégzetten tért vissza a bevetésről. A repülőteret — melyen a fényképezés időpontjában 0700 órakor 64 repülőgép volt kiér­tékelhető — nyugat felől közelítettük meg, mert hiszen a feladat szerint végigfényképeztük a vasútvonalat, melynek legmelegebb pontja a Balasovtól kb. 75 km-re nyugatra fekvő Povoríno va­sútállomása volt 44 db. 88 mm-es légvédelmi löveggel és két vadászrepülőtérrel a környéken, melyeken állandóan 20-30 va­dászgép állomásozott. E bevetés alkalmával Povorinonál lőtt a légvédelem, Balasovnál nem. Azonban hat vadász szállt fel Bala­sov repülőteréről, akik követtek bennünket még kb. 60 km tá­volságra keletre — amint a vasútvonal felett tovább repültünk és még két tábori repülőteret fényképeztünk le. Emlékezetem szerint az egyiken hét, a másikon 27 gép tárolt.. A vadászok elvesztet­tek bennünket, mikor Kazachka-nál délnek fordultunk. Legjobb emlékezetem szerint Balasovra még legfeljebb két vagy három bevetés történt. Azt, hogy a "véletlenül Malert sze­mélyzet" 3000 m magasságveszteséggel 4000 m-re jött volna le a cél fölé, nehezen tudom elképzelni (nem is emlékszem arra, hogy ilyesmi a bevetési naplóba belekerült volna) két okból : (1) A fotokamara-lencsék bepárásodásának elkerülése miatt legfeljebb 5 m/sec. süllyedéssel lehetett magasságot veszteni, te­hát a 3000 m elvesztéséhez kb. 10 percre volt szükség, ami tá­volságban 50-60 km-t jelent. Balláéknak tehát először ki kellett repülni Balasovtól délkeletre 50-60 km-re és onnan "belopa-110

Next

/
Oldalképek
Tartalom