Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Vesztényi János: A magyar katonai repülés 1920-1945

1927 — 1931 A magyar sportrepülés eseményei

Erre az időszakra esik a magyar sportrepülés állami (azaz katonai) megszervezése és megindítása. A magyar egyesületek — néhány kivételtől eltekintve — szerény anyagi eszközeikkel ezt a költséges sportot csak jelentős állami támogatással tudták volna fenntartani. A leginkább tekintetbe vehető mecénás, az állam, a támogatásért magának tartotta fenn a sportrepülés irányítását.

Az Országos Testnevelési Tanács (OTT) 1928/29 évi költségvetésében öt sportrepülő egyesület felállítását vette tervbe. (174)

Ehhez a LÜH 1929. február 25-én a következő véleményt adja:

— Repülőteret nem tud biztosítani, mert a kiképző repülőterek a "legnagyobb megterhelés alatt állnak." Mátyásföld sem jöhet tekintetbe, Nyíregyháza, Kaposvár repülőterei még nem alkalmasak, de ha azok lesznek, akkor is a LÜH fogja felhasználni azokat. Miskolc csak két-három év múlva lesz kész, Csepel pedig gyári berepülő hely. Gondoskodjék tehát az OTT repülőterekről a honvédségi érdekek szem előtt tartása mellett, így például Érdre nem érdemes sok pénzt költeni, mert vizenyős.

— Csak olyan repülőgépek szerezhetők be, amelyek a honvédség érdekeinek is megfelelnek. Vásárláskor a LÜH előzetes engedélye kikérendő. A kísérletezések sokba kerülnek, ezért mellőzendők. A WM gyár és a sóstói üzem féléves határidőre vállal megrendeléseket.

— A kiképzést illetően a vizsga feltételeit a LÜH állapítja meg, igazolványt csak a LÜH adhat. A sikló és

vitorlázó repülést "nem tartom fontosnak" ...."kár a

reá fordítandó összegért."

Ehhez a VKF még hozzáfűzi: "A hadseregen kívüli repülőkiképzés állami támogatására csak a honvédség igényeinek kielégítése után kerülhet sor."

Végül Gömbös honvédelmi államtitkár véleménye : "Az OTT elutasítása helyes. A Szervezési Bizottságnak sietnie kell, mert az események szorítanak. 1929. június 9. Gömbös."

A nem túlságosan bíztató kezdet után a LÜH 1929. május 21-én jelentést és javaslatot terjeszt elő a hadseregen kívüli repülőkiképzésről. (175) Ennek lényege :

(a) Propaganda és ismeretterjesztés az ifjúság között : sok helyen, iskolákban már szakkörök alakultak, ezekhez a LÜH körülbelül 100 darab elavult motort adott oktatási célokra.

(b) Gyakorlati előképzés :

— A repülőgépszerelők részére az ipar- és más szakiskolákban már folyamatban van. Ennek módszeresebb kiépítése kívánatos és nem kell mindjárt repülőgépek építésével kezdeni, amihez még nem értenek.

— A mérnökök és mémökjelöltek részére a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben történik. Az egyesület "egy szűkebb kör érdekeltsége."

— A pilóták előképzése a felállítandó aero-klubokban történne.

A LÜH véleménye szerint az aero-klubok felállítása személyi és anyagpazarlás, célszerűbb volna egy helyen végezni a kiképzést. A klubok közpénzekből való támogatása még megoldásra vár. Ilyen támogatást az a klub kaphatna, amely

— a kiképzés vezetésére tényleges pilótatisztet alkalmaz, olyant, akinek forgalmi pilóta szakszolgálati engedélye van,

— olyan sportsegédeket alkalmaz, akik a vezetőéhez hasonló képesítéssel rendelkeznek,

— minden két repülőgép után egy forgalmi képesítésű pilótát alkalmaz,

— a műszaki szolgálat vezetésére tényleges altisztet vagy mérnököt állít be,

— évenként legalább négy pilótát tud kiképezni, és a kiképzésre kerülők öt havi katonai szolgálatra kötelezik magukat a 4. önálló (légvédelmi) ütegnél.

A támogatás mérve:

— Minden 50 LE-n felüli magyar gyártmányú repülőgép beszerzéséhez 1,850 P (vagy a LÜH ad sárkányt 6,000 P ért és a WM motort a napi beszerzési áron),

— minden kiképzett pilóta után 1,000 P.

(c) Utánképzés :

A támogatást élvező klub végezzen évenként négy utánképzést, 20-20 felszállással, két óra repülési idővel.

Ehhez Gömbösnek az a véleménye, hogy Vassel tábornok javaslatát csak részben tudja elfogadni, mert ebben is visszatükröződik "Vassel pesszimizmusa". "A hadseregen kívüli repülést kizárólag a MAeSZ-re (Magyar Aero Szövetség) kellene bízni" ....de "az ügyvezetés a mi kezünkben, az első fölszerelést mi adjuk, és a bekapcsolást a hadsereg munkájába mi írjuk elő. 1929. május 15. Gömbös."

A vitorlázó repülés mindig mostohagyermeke volt a Légügyi Hivatalnak, és ezért, amikor Gömbös Gyula államtitkár a Luftschau című német folyóiratban megjelent, a vitorlázó repülésről szóló cikkre hívja fel a LÜH figyelmét, 1929. június 4-én a következő véleményt kapja (176):

Először is szembeállítja a fenti cikket a hivatalos lapban, a Luftwacht-ban foglalt véleménnyel, és közli a berlini magyar katonai attasé jelentését is.

99