Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Horváth Sándor: Vadászbombázók és csatarepülők
Motorpróbázzák az osztálysegédtiszt (Kisbady főhadnagy) 13-as számú gépét. Baloldalt háttal : Török Jenő zászlós, fegyvertiszt. Várpalota, 1944 december. (Kishady Gábor Richard gyűjteményéből.) dúlva várták látogatásomat. Majd elindították rám a légvédelmi tüzet. Jöttek a lövedékek gyors egymásutánban, de nem találtak el, csak elsüvítettek mellettem. Majd én következtem, mert időközben közel érkeztem hozzájuk. Előttem 500 m-re az üteg. A célkereszt az egyik gépágyún pihent, mikor meghúztam a lőbillentyűt. Mind a négy cső szórta a tüzet. A lövedékek jó helyre vágódtak, láttam lebukni a katonákat. Felhúzáskor nem lőttek utánam, már nem volt mivel, aki az ágyút kezelte, örökre elpihent. Leszállás után a kilövést jelentettem, de nem kaptam érte dicséretet. Atyánk nem szerette a fegyelmezetlen pilótát. Csak rám nézett, szeme nem mosolygott, homlokán a bőr ráncolódott. Tudtam, nála ez mit jelent. Tisztelegtem és gyorsan leléptem. Társaim sem kíméltek. Rám mondták, hogy nagy franc vagyok, mert sutytyomban rendezek lőgyakorlatot. A kritikát elfogadtam, mi mást tehettem ? Viszont már tudtam, hogyan tüzelnek a gépágyúim, hova hordanak. Aznap délután még volt egy bevetés Gyöngyös környékére. A földről lestem, hogyan repülnek el a gépek. Abból a bevetésből kimaradtam. Úgy kellett nekem, miért hagytam el kijelölt helyemet!? Bevetésről minden gép visszatért. Erős légvédelmi tűz fogadta őket, de bombáik jó helyre estek, szétverték az orosz páncélos éket. November 28-án ismét Gyöngyöshöz rendelték kötelékünket. Nyolcán repültünk, én a helyemen. A büntetésem letelt, Atyánk nem haragudott többé rám. Bűneinket nem gyűjtötte. Ami büntetést kiérdemeltünk, azt egyből kiszabta, előéletünkre való tekintet nélkül. Vagányságban nem voltunk szegények. Bevetés alatt végig nagyon figyeltem, nehogy az oroszok ránktelepedjenek. A célhoz közeledve a szemem körbejárt. A földet is figyeltem, de főleg az eget. Atya úgy vezette a köteléket, hogy a célon túlrepültünk s visszafordulva támadtunk : keletről nyugati irányba borítottunk. Ahogy a célra borítottunk, kétoldalról elhárítótűz indult meg. Verették az eget, de nem estünk tüzirányba. Sok orosz lövedék elrohant mellettünk hiába. Délutánra megváltozott az idő : az eget sok észak felé úszó felhő takarta. A látás is elromlott. Az ilyen időt nagyon nem kedveltem, mert minden felhőben ellenség rejtőzött. Be is futottak, időben érkeztek. Lehettek vagy húszán. Nagyon óvatosak voltak, egyből nem támadtak, csak a miénknél nagyobb magasságban, tőlünk oldalt körben forgolódtak. Alattuk volt a cél, arra vigyáztak. Mi egyből támadtunk. Ment le az eleje, ezt követte szorosan a vége. A támadás alatt az oroszok fenn maradtak a felhők ölében. Nem vettek volna észre bennünket ? Vagy nem akartak ? Talán sajátjuknak néztek minket, mert nem támadtak. Utolsónak én zuhantam. A lelövést ma könnyen megúsztam. Mert ha támadnak, könnyen lelőhettek volna. A zuhanó Fókát már nem foghatták be. Bombáink jó helyre hullottak, láttam becsapódni a sorozatot. Akik ott lapultak, azok nem úszták meg élve. Hamar felzárkóztam, nehogy eltévedjek. Egy gépágyú kitartóan tüzelt. A Dunát átrepülve saját légtérben jártunk. Itt a Mustangoktól kellett tartani. November 19-21-e között nem volt bevetés. Az égen nagy amerikai bombázó és vadász kötelékek húztak északnak. Talán emiatt, vagy mert nem akadt jó cél, kiesett három nap. Közben november 20-án megalakult a vadászbombázó osztály Lévay Győző százados parancsnoksága alatt. így lett ő 30 évesen a Légierő legfiatalabb osztályparancsnoka. Az idő elromlott. Esett az őszi eső. Nehéz, párás, ködös lett a levegő, sáros a talaj. November 22-én ismét Gyöngyöshöz indultunk. Úgy tűnt, hogy amit elpusztítottunk, azt pótolták. Mire odaértünk, kitisztult az ég, alattunk a táj napfényben ragyogott. Az eső elmosott minden régi nyomot. Most újat keresünk, új páncélos nyomot. Annyi bizonyos : jó helyen repültünk, mert a légvédelem jól közénk lőtt. Rengeteg cső ontotta a tüzet. Széthúzódtunk, nehogy lelőjék valamelyikünket. Megleptek minket, tagadhatatlan. De edzettek voltunk, nagy tapasztalattal. Nyomtuk a Fókát rá az utakra. Ott kell lenniök az akácfasorban ! Oda is dobtuk bombáinkat. Ezt a támadást megismételtük. A páncélosokat nem találtuk el, ismét vissza kellett térnünk. Meg is kaptuk a magunkét: jöttek a sorozatok felfelé, mi pedig zuhantunk azokkal szemben. Ezúttal mi nyertünk : nem találtak el bennünket, viszont bombáinkat pontosan dobtuk le. Minden gépünk hazatért. A harmadik bevetés másképpen alakult. Úgy 14:00 óra után érkezett a parancs. Csepel szigetnél a Dunán orosz egységek hajóznak át. A felvonulást és az átke-62
