Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Horváth Sándor: Vadászbombázók és csatarepülők
— Le van tartóztatva ! — és pisztolyát a hasamba nyomta. Majd betaszított a ház udvarába, onnan még beljebb, a kamrába. Közben háromra szaporodtak, mindhármuk szemében végtelen gyűlölet. Nem ütöttek meg, de szemük agyonvert. — Kinyírunk lázadó ! — tudatták bűnömet. Magamra hagytak. Csikordult a kulcs a rozoga zárban. Gyorsan körülnéztem : hogy léphetnék le ? A kamra falán nem verhettem léket. Közben Loós Sanyi — mert vele együtt ebédeltem — a kertek alatt a kastélyba rohant. Ott elordította, hogy veszélyben vagyok. Idegen tisztek letartóztattak, fegyvert fogtak rám és zárkába vágtak. Nagy riadalom támadt. Ugrott fegyverbe egyből mindenki. Előkapták a géppisztolyokat és elindult a felmentő csapat. Elöl egy hatalmas ember törtetett. Időközben ijedtségem lassan felszívódott. Mire a három tiszt újra belépett a kamrába, visszanyertem régi énemet. Osztották a halált irgalmatlanul. Mocskos szóáradat ömlött szájukból. De fegyvereiket mégsem merték használni. Hirtelen rámordítottak: — Ki vagy és hova tartozol ? — A német légierő pilótája vagyok — válaszoltam. Ez meglepte őket. Ilyen feleletre nem készültek fel. A személyemen nem igazodtak el. A nadrágom repülő, a csizmám német hajózócsizma, fejemről hiányzik a sapka. No és rendfokozatot sem viseltem. — Hova tartozol ?-— Nem mondhatom meg, az katonai titok. Válaszom megzavarta őket. Összenéztek, egymástól kérdve, hogy mi legyen velem, de válaszra már nem maradt idejük. A kamraajtó hirtelen kivágódott. Az ajtóban álló nem viselt fegyvert, de megjelenése egy ágyúéval ért fel. Egyszerűen szólva, félelmetes volt. Szőkésbarna hajtincse a szemébe lógott, onnan tekintett a három tisztre. Azok csak vártak : ez vajon ki lehet ? Majd öblös hangja megrázta őket: — Lévay százados vagyok a helyőrség parancsnoka. Ennek a katonának is a parancsnoka. Mi történik itt ? Azok nem válaszolhattak, mert Lévay rám kérdezett. — Mit csináltál ? Bűnös vagy Sanyi ? — Százados úr, nem vagyok bűnös, segíteni akartam — hangzott válaszom. A százados úr tudta, hogy nem hazudok. A három pisztoly kicsúszott a gyomromból. Amikor Lévay ezt meglátta, elöntötte a düh. Akinél fegyver volt, most kezdett reszketni. Lévay századost kezdték megismerni. Nem írhatom ide, amit akkor mondott. így utólag nem jól zengene. Néhány mondattal kioktatta őket, megmondta, hova tűnjenek. Az életemet neki köszönhetem. Ha nem jön oda értem, azok kivégeznek. Abban az Akinek a megjelenése egy ágyúéval ér fel Lévay Győző ("Szőr") százados, osztályparancsnok Börgöndön 1944 októberében. (Kishady Gábor Richard gyűjteményéből.) időben egy élet nem sokat számított. A nyilasok nem voltak angyalok. Rabságom megszűnt, újra szabad lettem. Szedtem magamat hamar el onnan. Százados úrnak az életemet nem köszönhettem meg. Léptem feléje, hogy ezt megtegyem, de leintett. Kemény katona volt, elvárta a rendet. De katonáiért mindent megtett. Ezért tiszteltük, ezért követtük. Néhány hónapot együtt töltöttünk. Sok nehéz bevetést együtt repültünk. Megmentette az életemet, ezt soha nem felejtem el. November 6-án Pápáról átrepültünk 12 új gépet, amiket átfestettünk magyar felségjelűre. Átképzésünk is befejeződött. Megtanultuk, amit lehetett. Többségünk kezében jól repült a Fóka. De akadt olyan is, aki nehezen repülte. Vadászgép volt, gyors és fordulékony. Nagyon nem szerette ha a pilóta kapaszkodott bele. Végül elérkezett bevetésünk napja. Nem települtünk át, nem mentünk a frontra, a front jött el hozzánk. Repülőterünk tegnap iskolázást szolgált, ma hadirepülőtérré vált. Egy rövid hónap alatt minden változott. Az oroszok átjutottak a Kárpátokon, majd tovább jőve elérték a Dunát. Földi csapataink nem bírták a nyomást, sok "Katyusa" volt bevetve ellenük. Azoknak a tüze mindent szétrombolt. Az utánpótlás kevésnek bizonyult. Az így keletkezett hiányt a repülőkkel akarták pótolni. Mi segítettünk, amennyit lehetett. Csodát nem műveltünk, mert azt nem lehetett. Hol a benzin hiányzott a bevetéshez, hol a bomba. Az utánpótlást a légi erődök egyre látogatták. A vezetés nagyon megfontolta bevetéseinket. Oda vetettek be minket, ahol áttört az orosz, vagy ahol a felderítők 60
