Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Halottaink
1992-től elvállalta a MVRE pécsi csoportjának elnöki tisztét és azt mintaszerű kötelességtudással töltöte be egészen 1993. június 25-én bekövetkezett haláláig. Katonai rehabilitálását, őrnaggyá való előléptetését, csakúgy, mint saját jogon szerzett vitézzé avatását már nem érhette meg. Ezeket az elismerő okiratokat a halálát követő napon kézbesítette a postás. Fehér Endre Mer sic 1 1909 h Adorján — 1993 Kora gyermekkorától kezdve katonai nevelésben részesült. 1932. augusztus 20-án avatták repülő hadnagygyá, többek között Fraunhofer Józseffel, vitéz Palkó Lászlóval, Inokai Andrással, Békássy Istvánnal és Somorjay Józseffel együtt. Megalakulása óta a m. kir. 1. honvéd önálló távolfelderítő osztálynál teljesített szolgálatot, s nekünk, fiataloknak sokat mesélt azokról az időkről, amikor még a Fokker CVE és FVIII-as típusok voltak a rendszeresített távol felderítő gépek. Kecskeméten ismertem meg 1939 kora szeptemberében. Az első század — melynek akkor Bibithy Horváth László százados volt a parancsnoka — elsőtisztje volt. Sokat repült a hozzánk beosztott és fényképező célokra átalakított Junkers Ju.86-osokkal. Szemtanúi voltunk annak, hogy mindig nagyon melegen öltözött fel ezekre a repülésekre, melyeknek mibenlétéről nekünk sem volt 42 szabad tudnunk. Persze suttogták sokan, hogy a Ju.86- os gépek Románia és Jugoszlávia fölé járnak fényképezni. 1939 őszén már nyílt titok volt, hogy megalakult a Légi Fényképező és Kiértékelő Csoport, a "LFKCs" Keksz Edgár őrnagy parancsnoksága alatt, s a légi rész zömét a távolfelderítő osztály adta, közöttük Bibithy és Mersich mint "alapító tagok". More bátyánk ezután már Budaörsről végezte titkos repüléseit és számos bevetés keretében felmérhetetlenül értékes anyagot szolgáltatott a felsőbb vezetés részére. Persze nyíltan ezekről a bevetésekről említést sem lehetett tenni, s az értük járó elismerést is csak burkolt formában fejezte ki a felsőbb vezetés. Még 1939 márciusában történt: More bátyánkat Láng Andor hadnagy megfigyelővel Budaörsre, majd onnan Kárpátalja fölé küldték, ahol röpcédulákat kellett Ieszómiok. Többezer méter vastag zárt felhőréteg fedte be nemcsak a célterületet, de jóformán az egész Felvidéket. A felhőkben az uszályantenna eljegesedett, majd leszakadt. Megszűnt Budaörssel a rádióösszeköttetés, így a repülőgép helyzetének megállapítási lehetősége. More bátyámék — miután a repült kurzus és az eltelt repülési idő alapján a célterület fölé értek — leszórták a röpcédulákat, majd nyugat-délnyugatnak fordulva lefelé áttörték a felhőréteget. Sok üzemanyaguk nem lévén, találgatásra, keresgélésre már nem volt idő, ezért More bátyám letette a Heinkel 70- est egy leszállásra alkalmasnak látszó réten. Egy földműves házaspár dolgozott a rét szélén. Odagurultak, Láng Bandi kiszállt a gépből és megkérdezte az ámulatba eső házaspártól, hogy mi a neve annak a városnak ott ? — Az ott Léva — válaszolta a néni, idegesen húzogatva a kötényét — de tessenek már menni, mert ez itt Csehszlovákia, s mindjárt itt lesznek a rendőrök. More Bátyámékat sem kellett biztatni, pillanatok alatt elstartoltak, s rövidesen símán leszálltak Budaörsön. Rekonstruálva a repülést megállapították, hogy a déli szél elfújta őket északra, amit — rádióösszeköttetés hiányában — nem tudtak meghatározni és korrigálni. A dologból nem lett nemzetközi incidens, talán azért, mert a németek ezekben a napokban szállták meg Csehszlovákiát, amelynek cseh részéből protektorátus lett, Szlovákia pedig önállósította magát. 1940-41-ben More Bátyánk a LFKCs-пак végzett számos titkos — és nem titkos — felderítő repülést, nagymértékben hozzájárulva a szomszédos államokra vonatkozó hírszerzési anyag gazdagításához. Midőn 1942-ben a távolfelderítő osztály kivonult a keleti hadszíntérre, More Bátyánk lett Budaörsön a távolfelderítő pótosztály parancsnoka. 1943 április elején ő váltotta fel v. Hollós János századost, az 1/1 önálló távolfelderítő század parancsnokát. Ennek a kimagasló teljesítményeket felmutató századnak egészen a megszűnésig volt parancsnoka.
