Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Repülő emlékmorzsák
Veszprém Szombathely V Leg. V 1. Akadémikusi (E) I. REGVI oszt. 1944 Leg. 2. Akadémikusi század század V П. REGVI oszt. használható volt nagyon visszafogott mértékben. Később már csak az Akadémiára beosztott tisztek, altisztek gyakorló repülését szolgálhatta az ugyancsak ott működő HMNRA egyik sportrepülő szakosztályával. 1941-ben a fejlődést az jelentette, hogy két űj 'vonal szerveződött: A Hadapródiskola Budapesten és egy gyakorló vadászezred négy osztállyal; az előbbit hamarosan megszüntették (hibás elképzelés volt), az utóbbiak pedig hiányos személyi állománnyal és gépparkkal rendelkeztek. Ekkor már erőteljesen éreztette hatását az a körülmény, hogy az előző években a hajózó személyzet állományának biztosítása jóval elmaradt a hadrendi követelményektől; tartalék személyzetről pedig szó sem lehetett. Saját repülő hadiiparunk szűkös termelése a repülő századok gépállományát nem tudta biztosítani. Az az elképzelés, hogy Németország valóban leszállítja még idejében a megigért gépeket, már az előző években is nagy csalódást okozott. Az olasz gépek — pl. a Caproni Ca. 135-ös bombázó gépek — nem voltak korszerűek. Ez volt az évről-évre visszatérő, illetve kialakult helyzet. A továbbiakban a képzési vonalak állandósultak. Az akadémikusok pilótakiképzése viszont bonyolultabbá vált. Egyes alakulatok későbbi időben szerveződhettek meg; nem a hadrendileg elképzelt módon. Egyes 'vonalakon' pedig a géphiány markáns eltolódásokat eredményezett. Valóságban az egész kiképzési rendszer küzdött az idővel. Gyorsítani kellett az ütemet, rövidebb idő alatt megkísérelni a megnyugtatóbb hadrafoghatóságot. Ez pedig képzőszemélyzetre fokozatosan nagyobb terheket rótt. A kiképző alakulatok igyekeztek megfelelni a követelményeknek; a nagy terhelés V V П/l század v 1. Önálló Műhely ellenére mind az alapkiképzés, mind a harckiképzés jó munkát végzett. Az Akadémia az elméleti időszakban eredményesen dolgozott. Tavasszal pedig 'szétszórta' növendékeit a más repülőtereken működő kiképző alakulatokhoz. Ekkor kissé bonyolult lett a helyzet. A három szaknak — vadász, bombázó, felderítő — megfelelően az ország különböző repülőterein folytatták kiképzésüket. Az évfolyamokon belül mutatkozó szintkülönbségek alapján volt nagy szóródás. Alá és fölérendeltség tekintetében, a parancsnokiás viszonylatában a kép már nem volt oly könnyen áttekinthető, mint a hadrendek papirosain. Az Akadémia volt a Honvédelmi Minisztérium (H. M. Légügyi főcsoport), a Légierő parancsnokság, a Repülő dandár, vagy a Repülő kiképző dandár közvetlen alárendelésében, vagy ezeknek közvetve kiképző ezredek közbeiktatásával. Míg az Akadémia mint intézet mindig magasabb parancsnokság alá tartozott, az akadémikusok mint növendékek a gyakorlati pilótakiképzés folyamán hol az Akadémia állományából kialakított kiképző egységek (vadász, bombázó, felderítő) vezetőinek, hol kiképző századok (osztályok) parancs - nokságainak, — REGVI és harckiképzés — voltak közvetlenül alárendelve anélkül, hogy az intézethez való tartozás csorbát szenvedett volna. Az akadémikusok repülőtérről-repülőtérre vándoroltak szakmájuknak megfelelő kiképző alakulatokhoz a kiképzési követelmények teljesítése szerint. A hadrend szerinti csúcs az 1943-as szervezettség. A továbbiakban egyre bonyolultabb a kép. 1944-re már a szétesés mutatói is megjelentek. Erre később még visszatérünk. VI század V Jövöévi számunkban folytatjuk. 5. Önálló Műhely 257
