Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Repülő emlékmorzsák
♦ <* о Az avatottak névsora 1. Balogh Pál 2. Horváth Gábor 3. Posgay Antal 4. Vidonyi János 5. Ferenczy Zoltán 6. Farkas Jenő 7. Horváth János 8. Czapáry Zoltán 9. Orosz Attila 10. Horváth György 11. Sasváry György 12. Miklóssy Sándor 13. Keller László 14. Szendéi László 15. Szőcs Lajos 3 16. Pintér Gyula 17. Ghyczy Márton ' 18. Frankó Endre 19. Szendrey Gedeon 20. Székely Nándor 21. Szabó Tibor 22. Szabó Imre 23. Papp Ferenc 24. Tar János 25. Diószeghy György 26. Inkey Viktor 27. Kardos Miklós 28. Ujházy László 29. Czulek József 30. Endrődi József 31. Kontraszti Endre 32. Graffi György 33. Berkessy Márton 34. Szabó Károly 35. Polgár László 136. Nádor Ferenc 37. Balogh István 38. Bajai Guidó 39. Imecs József 40. B. Nagy Kálmán 41. Veress Albert 42. Bársony György 43. Horváth Béla 44. Egry Tamás 45. Török Ferenc 46. Vörös Sándor 47. Kovács Gábor 48. Bardon Pál 49. Szentgyörgyi Zoltán 50. Soós Gáspár 51. Gótzy Pál 52. Mátay Andor 53. Simon Pál 54. Juhász Gábor 55. Szikszai István 56. Gáspárfalvy József 57. В aradiai György 58. Szentágotai József 59. Kiss Gyula 60. Kárpátvölgyi István 61. Szakács Károly 62. Nyáry György 63. Oláh László 64. Mátételki Dezső 65. Kovács Sándor 66. Pajza László 67. Pólyák Tivadar 68. Drávay Pál 69. Peller István 70. Csizmadia Sándor 71. Sáros Mihály 72. Toroczkay Oszvald 73. Gullay Mihály 74. Mátételki József 75. Lengyel József 76. Mátyás István 77. Bendy Kálmán 78. Szabó János 79. Báti János 80. Nagy Szabó Árpád 81. Polányi István 82. Bakonyi Miklós 83. Endrődy György 84. Salamon László 85. Pati-Nagy Miklós 86. Lóránt István 87. Dávid Lajos 88. Ladó/Laux/Antal 89. Kubik László 90. Kováts János 91. Hauser Tibor 92. Illés Ödön 93. Széplaki Jenő 94. Eggenhofer Béla 95. Gádor Dénes 96. Jenes Zoltán 97. Márton György Még avatás előtt repülőhalált haltak: Földi István és Koppány Pál akadémikusok. Repülő hősi halált halt д Hayden Sándor, posztumusz hadnaggyá avatva. A repülőtisztképzés Kassán tehát 1939-40-es tanévben kezdődött. А Ш. évfolyam az elméleti oktatás mellett a repgépvezetői kiképzésben is alaposabb foglalkozást kapott. Elvégezték а П. és Ш. fokú feladatokat, s így megszerezték a tábori pilóta jelvényt (hímzett aranysas koronával). Gyakoroltak Bücker Bü.l31-es, Áradó Ar.96-os, Heinkel He.46-os, Fokker CVD gépeken. így vált lehetségessé, hogy 1940 tavaszán, az elméleti időszak befejeztével, már harckiképő alakulatnál folytatták kiképzésüket mint vadászok, bombázók és felderítők. A gyakorlati kiképzésnél azonban "... a környező kisantant gépeivel nem vehették fel a versenyt, de /.../ olyan személyi és műszaki állományt hozott létre, amely minden tekintetben alkalmas a gyors fejlesztésre."(15) A Bakcsy idézet megismétlése a szerző szerint több okból is szükséges. 1938-ban ugyan a fejlesztés már nyíltan megindulhatott. Tévedés lenne azonban ebből arra következtetni, hogy a tilalom ellenére már eddig is rejtetten létező magyar légierő ettől kezdve valóban erőteljesen fejlődött. A "HUBA" hadrendnek a légierőre vonatkozó 'elképzelése' ugyan erre is enged következtemi, a valóságos kép azonban kétségeket rejt az illúziókat illetően, mintha a pilóták és a repülőgépek vonatkozásában nem lennének jogosak a mennyiségi és minőségi igények a repülőiparral és a kiképzési rendszerrel szemben. Ha egyenlőre az utóbbi mellett maradunk: A 'szétszórt' haderőnkívüli pilótakiképzés (indulásakor — 1939) hét sportrepülőtéren alacsony feladatrendszer szerint és nem egységesen történt, ha az volt a célja elsősorban a HMNRA szakosztályainak, hogy a hivatásos repülőtiszti és pilótaállomány biztosítását szolgálja olyan fokon, melyre az akadémiai továbbképzés alapozhat. Elismerjük, hogy nem voltak 'hagyományaink' és kellő tapasztalataink ezen a téren. Az I. világháborút átélt pilóták nem egyformán gondolkoztak. A felsőbb vezetési szinten ez hátrányokkal járt. A véleménykülönbség akkor mint széthúzó erő jelentkezett. A már meglévő pilótalétszámot sem osztották el a fejlesztés segítésére. A külföldi gépek beszerzése, majd itthoni gyártásának előkészítése csigalassúsággal haladt. Repülőgépszerkesztői irodák nem kapták meg az előrelátható feladatokat, ezek működési feltételeit. A javító műhelyek szerény helyzete, kis száma , a légierő fejlesztéséhez szükséges repülő intézmények hiánya, vagy a meglévőknél tapasztalt, működést gátló felszereltség alaposan megcáfolja a dinamikusnak vélt fejlődést. A hazánkat körülvevő kisantant országok hadiiparával és repülőgépparkjával (a nagyok támogatását is élvezve) nem vehette fel a versenyt. Az Akadémia működésének kezdetéről a következőkben adunk áttekintést: Első tanév : Az I. évfolyam a HMNRA-nál kapott I. fokú Bücker Bü.131 kiképzés után közvetlenül vo-251
