Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Emlékezzünk
Csapó Béla bajtársunk felavatóbeszédet mond. (Dr. Farkas Jenő felvétele.) MEGEMELÉKEZÉS a m. kir. 101. honvéd vadászrepülő osztály/ezred honi légvédelmi harcáról az ötvenedik évforduló alkalmával. Veszprém — Jutás, 1994. augusztus 27-én. A címben jelzett napon közel ötszáz katonai repülő, pilóta, hajózó, műszaki — minden korosztálybeli — gyűlt össze a veszprémi helyőrségi Művelődési Otthon előtti parkban, az 1993-ban felavatott Magyar Katonai Repülők Hősi Emlékműve előtt, hogy ebben az évben is leróják kegyeleti megemlékezésüket mindazok előtt, akik 1914-től 1994-ig repülő halált haltak a hazáért. A Magyar Katonai Repülők IV. Találkozójáról írom a beszámolót. 1991 őszén gyűltek össze Veszprémben — először — mindazok, akik részben a m. kir. honvéd Légierőknél, illetve a háború-utáni évtizedekben a magyar repülő csapatok kötelékében teljesítettek szolgálatot. Kositzky Attila, akkor ezredes, ma dandártábornok, volt a találkozó kezdeményezője. Legalább négy repülőnemzedék képviselői gyűltek össze, hogy hitet tegyenek a magyar katonai repülők összetartozásának folyamatosságáról. Azóta évek teltek el. Kialakult a magyar katonai repülők nagy családja, áthidaltuk a mondvacsinált különbségeket a "nagyapák" és "unokáik" között. 1994. augusztus 27-én, szombaton, már természetes volt, hogy a nagy háború repülői régi barátokként szorították meg a legfiatalabbaknak, a mai harcigépek pilótáinak kezét. Ma már Magyarországon ez természetes és így van rendjén. Ezeken a találkozókon — most már hagyományosan — közösen vitatjuk meg az év eseményeit, beszélünk gondjainkról, örömeinkről. Ebben az évben a Puma ezred 1944-es harcait, azok ötven éves évfordulóját tettük a találkozó súlypontjába. így — az emlékmű megkoszorúzása után — a résztvevők megtöltötték a Művelődési Otthon nagy színháztermét. Sokan hozzátartozóikat is elhozták. Az elnökségben Csurgay Miklós vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Légvédelmi Parancsnoka mellett ott ültek jelenlegi harci repülő ezredek parancsnokai és a Magyar Veterán Repülők Egyesülete ezerháromszáz főnyi tagságának képviselői is. A találkozónak ezt a részét levezető Tobak Tibor elnök rövid bevezetője után Micskey Miklós, az Egyesület vezetőségi tagja tartott tartalmas előadást a veszprémi repülőtér történelmi múltjáról. A nagy tetszéssel fogadott előadás után a jelenlévők hozzászóltak az elmondottakhoz, majd megbeszélték soron következő közös teendőiket. Ebédidőben autóbuszok vitték ki a jelenlevőket régi repülőterünkre, ahol az egykori 101/3 század körlete közelében már nagy sátrak — asztalokkal és székekkel — várták az érkezőket és a tábori körülményekhez illő babgulyás illata szállongott a levegőben. Előbb azonban katonazenekar a Himnuszt játszotta és megkoszorúztuk az ejtőernyős emlékművet. Tobak Tibor éppen megkezdte emlékbeszédét, mikor feltűntek az égen a pápai vadászrepülők gépei, alacsony elhúzással eget és földet megremegtetve. Ez is először történt itt a háború vége, pontosabban 1945. március 22-e óta ! A régi, egykor olyan rendezett támaszpontra nehéz ráismerni. Valószínűleg soha nem lesz már repülőtér belőle. A megszállók 1991-ig bitorolták és földi harcászati kiképzésre használták. Mindent lebontottak és elhordták, keresztül-kasul, össze-vissza ásták, a hangárok és épületek nyomait is eltüntették. De számunkra szent hely maradt és fog maradni ez a magyar vérrel öntözött tér, amelyhez annyi háborús emlék tapad. Nagyszerű bajtársi hangulat és együttlét emlékezetessé tette a napot, amelyen a vadászok harcai mellett megemlékeztünk ama Ju.86-os robbanásakor meghalt bajtársainkról, az 1941-es Savoia tragédia hős ejtőernyőseiről és vitéz Bertalan Árpádról 24 Tobak Tibor
