Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)

Bajtársi levelek

Fent : Abol a Szent Koronát elásták. Mattsee, Salzburgtól északra, Ausztriában.

Lent : Repülő "alsegédek" találkozása ötvenegynébány esztendő után Neuchätelben. Deresedő fejjel, de jó humorral. Balról ; Bogdándy Sándor, a debreceni Veterán Repülők elnöke, Horváth Ernő. (Horváth Ernő gyűjteményéből.)

Németországba, Gotha városába. Repülés az iskolán akkor már kevés volt és itt ért engem a második világháború vége.

Elsőként igyekeztem Szülőhazámba visszatérni a háború után. Budapestre való érkezésem után mint "hazaárulót" kisértek végig a Körúton, majd a Buda Dél-i

intemálótáborban kötöttem ki tízezer társammal együtt Lepsics Károly tojáskereskedő kénye-kedvére.

A táborban történt leigazolás után ismét Székesfehérvárra kerültem, ahol újra leigazoltak és beosztottak aknát szedni mindennemű kiképzés nélkül. Az eredmény mindenünk elvesztése volt. így aztán ismét Sopront választottam. Tíz évig voltam a Villamosmű garázsmestere. Állandó rettegésben éltünk, annak ellenére, hogy munkámat 200%-ra teljesítettem, de hiába, a Légierőknél hivatásos állományban eltöltött múltam miatt a rendszer ellenséget látott bennem is.

1956. november 7-én elhagytam hazámat és rövid időn belül Svájc francia részébe kerültem, Neuchätel város villamos műveihez, ahol 25 évi megbecsült munka után már több, mint tíz éve élvezem a nyugállomány kellemes napjait. Tíz év után már művezető beosztásba kerültem. Tizenöt év után állampolgára lettem ennek a kis boldog országnak és sokszor hazalátogattam szülőhazámba vízummal.

Kedves Barátom ! Ugyan deresedő fejjel, de szeretnék aktív tagja lenni (77 éves korban) a Magyar Szárnyak Egyesületének. Megkérnélek Barátom : mik a teendők, mennyi az évi tagdíj, hányszor jelenik meg ez a sokértékű, részünkre felejthetetlen élményű "Magyar Szárnyak" ?

Mellékelek pár felvételt. Válaszodat várom, sok üdvözlettel

Igen tisztelt Peterdi Úr ! Kedves Bajtársunk !

Horváth Ernő

volt hivatásos őrmester

Debrecen, 1992. december 1.

Szíves elnézését kérem, ha netán zavarnám soraimmal. Tudom, hogy milyen nagyon elfoglalt ember és eddig is ezért nem írtam, nem akartam alkalmatlankodni. De most már nem tudtam tartóztatni magam s én még tartozom is Önnek ennyivel! Sajnos és szomorú, hogy egyik legjobb bajtársam és barátunk távozása az élők sorából nagyon megrendített bennünket is.

ORMAY JÓZSIRÓL van szó ! Vele tartottam legrégebben a kapcsolatot. Még Piarista diák korából ismertem Debrecenben. Én is jártam abba az iskolába előtte ! Igaz, néhány évvel idősebb is voltam Józsinál. Már 1937-ben bevonultam Székesfehérvár mellé a börgöndi repülőtérre a vadászokhoz. Nagyon jó életünk volt ott és szép emlékeink, három évig. 1940-ben Mátyásföldre kerültem a NEGRÓ (Ricsi) századdal, s még az év őszén ővelük KOLOZSVÁRRA ! Negyvenegy nyarán kértem áthelyezésemet DEBRECENBE (ekkor nősültem), így kerültem a 4. "Boszorkány" bombázószázadhoz és velük a keleti frontra is, mint hajózó szerelő !

ORMAY JÓZSIVAL 1944-ben kerültem össze a HERDER éjjeli csatarepülő osztálynál és 1945-ben együtt kerültünk Ausztriában az amerikaiak "hadifog-190