Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Emlékezzünk
Az emlékmű leleplezés előtt. (Czigler Klára gyűjteményéből.) A házigazda szerepét a régi ejtőernyősök egyike, Boncz József, a Pápán aktívan működő veterán ejtőernyős csoport elnöke töltötte be Domonkos József századossal együtt, aki mint ejtőernyős tiszt azzal tűnt ki. hogy repülő megfigyelőtiszti képzettséggel is rendelkezett. Felejthetetlenül szép este volt, mely a beszámolók után éjszakába nyúló személyes beszélgetéssé alakult át. Másnap, szeptember 12-én, szombaton újabb bajtársak tömege érkezett az ország minden részéből. Mádról, Szegedről és más távoli városokból már éjfélkor elindultak gépkocsival, hogy idejében Pápán lehessenek. Az egykori laktanya, most honvédségi lakótelep, környéke beszélgetéstől volt hangos. A vendégszerető helyőrségi klub, melyben a veszprémi légikatasztrófa egyik túlélője, Székely Sándor őrmester fogadta az érkezőket, teljesen megtelt, s a vidám napfényben az udvaron, az épületek közt folyt az érkezők között az örvendezés, az emlékek felidézése. Egyesek szemében könny csillogott, s nem egyszer elfúlt az emlékezők hangja. Sokan vették körül az alapító tisztek egyikét: Szokolay Tamás őrnagyot, a szállító repülőszázad volt parancsnokát: Gelencsér Ferenc ezredest, az egykori segédtiszteket : Pávay Endre és Bartos Sándor főhadnagyokat. A tartalékos tiszteket Marosújvári Géza zászlós, későbbi főhadnagy képviselte, aki az utolsó években igen sokat tett a volt ejtőernyősök számbavételéért, címük összegyűjtéséért. Az utolsó tiszti nemzedék sorsáról a németországi Wormsból érkezett Kállay Tibor hadnagy tudott legtöbbet a megjelentek közül. A pápai csoport tagjai közül nem kis népszerűségnek örvendett Mocsán Mihály nyugdíjas törzszászlós, a későbbi ejtőernyős korosztály tagja, miután a szálláshelyek és ebédjegyek elosztásával ő foglalkozott. Délelőtt fél tizenegykor került sor a lakótelep sarkán frissen felállított emlékmű avatására. Ez némileg modernebb változata annak, melyet ötven évvel ezelőtt állítottak a pápai repülőtéren, s ott a háború után megsemmisült. Friss magyar katonaindulók invitálták ide a veteránokat és a mintegy két és félezer főnyi közönséget. Az avatási ünnepély, mely teljes katonai pompával folyt le, megrendítően szép volt. Elsőként Erdélyi József: "Az ejtőernyős" című, Pápán született versét hallhatták a megjelentek. Ezt Gosztola István főmérnök, az első ejtőernyősök egyikének fia szavalta el megindító szépséggel. Ezután dr. Kovács Zoltán, a város polgármestere köszöntötte a megjelenteket Gelencsér ezredes beszédet mond. (Czigler Klára gyűjetményéböl.) 16
