Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Irányi Pál: Sóstótól Pockingig
reit új osztály felállítását, amit majd a szovjet hadszíntérre kivonuló 2. hadsereg kötelékébe fognak beosztani. Ennek az osztálynak a parancsnoka Csukás Kálmán vezérkari őrnagy lett, az első századé Szabó Mátyás százados (Szolnokról), a másodiké pedig Keresztes Béla százados. Az első századba nyert beosztást — saját kérelmére — vitéz Horthy István tartalékos főhadnagy, kormányzóhelyettes, aki 1942 augusztus 20-án hajnalban bevetésre indulva lezuhant és hősi halált halt. A második század a kolozsvári pilótacsoportból — melynek magját a régi "Ricsi" pilótagárda (Pottyondy, Irányi, Kázár, Bárány, Raposa, Orsich) képezte — alakult meg Keresztes Béla százados parancsnoksága alatt. A két század — az első Szolnokról, a második Kolozsvárról indulva — a frontra menet Kolomeában találkozott és onnan osztálykötelékben folytatták az utat, melynek július végén Ilovszkoje lett a végállomása. A július-augusztusi időszakban az osztálynak bőven volt része bevetésekben, anélkül hogy számottevő ellenséges légitevékenységbe ütközött volna. Ennek magyarázata talán abban található, hogy az ősz folyamán az oroszok a tőlünk délkeletre fekvő Sztálingrádnál meginduló szovjet ellentámadásra vonták össze akkoriban a vadászerőket. E nyári hónapokban bevetéseink három feladatkörre csoportosultak: — Bombázók — kiknek feladata az u. n. Korotojak-i és Uriv-i hídfők kifüstölése volt — kísérése osztálykötelékben. Sajnos ezt a feladatot nem sikerült megoldani. Közelfelderítő gépeink kísérése géppárban felderítő feladatuk végrehajtása közben. (Ez volt v. Horthy István feladata is augusztus 20-án, amikor lezuhant.) — Szabad vadászat a Don folyó felett, a 2. magyar hadsereg működési terének szovjet légi erőkkel szembeni biztosítása céljából. Ha ennek a rövid három hónapnak az eredménystatisztikáját tanulmányozzuk, akkor bizony nem találunk csodálatos sikereket. Ennek a vadászok mentségére szolgáló két oka van : 1) A fentiekben említett okok miatti igen gyér orosz légi jelenlét. Még az adódó kevés alkalom is nehezen volt kihasználható, mert a szovjetek minden lehetőséget kihasználtak a légiharcba avatkozás elkerülésére : egyszerűen eltűntek keleti irányban. 2) A Héja típusú repülőgépekbe — melyek nem magyar gyártmányúak voltak, hanem az eredeti olasz Reggiane Re.2000 típusok — beépített Breda géppuskák tűzereje nemcsak hogy nagyon gyenge volt, de ráadásul gyakran elakadtak tüzelés közben és a hibás vezérlőberendezés miatt igen sokszor átlőtték a légcsavart. Saját veszteségünk minimális volta pedig még azzal is magyarázható, hogy a Héja típus a szovjet vadászokkal szembeni sebességi hátrányát kiváló fordulékonyságával remekül tudta ellensúlyozni. Amikor sikerült az ellenfelet légiharcra kényszeríteni a Héjával, akkor a legrövidebb időn belül a magyar pilóta be tudott ülni az ellenfél mögé. 1942 szeptembere gyökeres változásokat hozott: Az osztály gyakorlatilag megszűnt, mert az 1. századot (Szabó Mátyás századát, melyben a Kormányzóhelyettes szolgált és hősi halált halt) átvezényelték a németekhez Sztarij Oszkolba. Itt Messerschmitt Bf.l09F gépekkel vadászbombázókká (német zsargonban JABOK-ká) képezték át a Bánlaky György főhadnagy parancsnoksága alatt átvezényelt személyzetet. A 2. — Keresztes — század fél pilótaszemélyzetét vonaton visszaküldték Kolozsvárra és a másik fele — hat fő tiszthelyettes pilóta — Irányi Pál főhadnagy parancsnoksága alatt kint maradt Ilovszkojén. Ez utóbbi csoport részére ekkor kezdődött el a Howard (Rejtő) regényekből jól ismert "Csontbrigád" periódus : ez a kintmaradt (vagy kint felejtett ?) csoport sehogy sem tudta megérteni, hogy miként lehet egy 12 gépes századhoz csupán csak hét pilótát beosztani ?! A "Repülő Csoport" (később Dandár) parancsnokság ugyan egészében kintmaradt, csak az egységei csökkentek meg. Tudomásom szerint a Trón Zoltán százados parancsnoksága alatt álló közelfelderítő század, majd később a Schiller József őrnagy-vezette bombázó osztály hazatértek a frontról, csupán csak a távolfelderítő osztály harcolta végig a telet, valamint a Bánlaky-vezette vadászbombázó különítmény. Természetesen a repülődandár Ilovszkoje védelmében vívott hősi harcait — melyek külön lapra tartoznak, s melyekben nagyszámú vadászrepülő vett részt — sem szabad a történetből kihagyni. A fenti tények logikusan azt a mentalitást fejlesztették ki bennünk, hogy minket a "leltárból leírtak". (Egyébként ez a felfogás az egész "kintfelejtett" 2. hadseregnél is el volt terjedve.) Ezidőben az orosz légitevékenység még mindig igen gyér volt, mert már megindult az ellentámadás Sztálingrádnál. Bevetéseink kizárólag közelfelderítő gépeink kisérésére szorítkoztak, amíg azokat vissza nem rendelték a hátországba. A "Csontbrigád" hangulata bizony nem volt nagyon "harcias", hiszen Irányi főhadnagy éppen ez év április végén nősült és egy hónapi házasság után ki kellett jönnie a harctérre — ki tudja meddig ? Bárány őrmester szintén ifjú házas volt és ráadásul őt a tartalékból hívták be. Bajtársával, Raposa őrmesterrel együtt a "Ricsi" században szolgáltak és eddig még minden hadi ténykedésben az elsők között voltak. December elején vasúti szállítással befutott a Mátyásföld-i 4. század hajózó személyzete Horváth Gyula százados, századparancsnok vezetése alatt. A Légierők parancsnokságának az volt az elképzelése, hogy a két század személyzete vasúti szállítással kicserélődik és az 115
