Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Irányi Pál: Sóstótól Pockingig
A Szerzőről: írta : Irányi Pál Irányi Pál m. kir. honvéd repülő főhadnagy 1918. október 6-án született. 1939. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Budapest-Hűvösvölgy-i Ludovika Akadémia II. Főcsoport kebeléből mint az utolsó ott végzett repülő évfolyam hallgatóját A vadászrepülőkhöz nyert beosztást. Gazdag élményekkel tarkított repülő pályafutásából olvashatunk érdekfeszítő részleteket az itt következő visszaemlékezésben. Irányi Pál büszkén tekinthet vissza katonai repülő múltjára : számos légigyőzelem és számos kitüntetés — köztük a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Hadiszalagon a Kardokkal, I. és II. osztályú német vaskereszt — tulajdonosa, akit nyugodtan a második világháború legtapasztaltabb magyar vadászrepülői közé sorolhatunk. Irányi Pál pályafutása a háború befejezte után a polgári életben is roppant változatos volt. Mint kiváló vívó, a sport- és vívás oktatásának szentelte életét és számos győzelmet arató növendékeivel bejárta úgyszólván az egész világot. Jellemző testi és lelki frissességére, hogy csak a közelmúltban — amikor kortársai már egy évtizede élik a nyugdíjasok "békés" életét — tette le a "lantot", azaz a kardot, annyira szívvel lélekkel élt hivatásának. SÓSTÓ A vadászrepülők második világháborús szereplésének kiértékelését nem szabad csupán csak a háború utolsó hónapjaiban lefolyt hősies harcok megírásával rögzíteni, mert a vadászok története a késői huszas években kezdődött. Az ENTENTE által megtiltott katonai repülés titokban Szombathelyen, Szegeden és Székesfehérvár Sóstón kezdődött. Mint "légügyi főellenőrök" polgári ruhában, a Ludovikán még más fegyvernemekhez avatott tehetséges és lelkes tisztek — az első világháborúból szerzett aránylag kevés tapasztalatból kiindulva — gyakoroltak, kísérleteztek sokszor a fegyelmetlenségig menő hajmeresztő légi mutatványok végrehajtásával és vitatkoztak egymás között a jövő háború ideális vadászrepülőjének szerepén. Ebben az időben Háry "Tata", az eredményes első világháborús vadászpilóta vezette Székesfehérvár-Sóstón a repülést és én — a pécsi katonaiskola "cőgerje" — Székesfehérvárott, szüleimnél töltött szabadságok akkor A Szerző és most ideje alatt csodálattal figyeltem a repülő életet, melyet sógorom — Erdélyszky Endre — révén közelebbről volt szerencsém megismerni. Tekintettel az Olaszország és Magyarország között fennálló jó diplomáciai kapcsolatokra, a harmincas évek elején az olaszoktól vásárolhattunk néhány — kb. egy századra való — FIAT CR-20-as vadászgépet. A tehetséges vadászpilótának kijelölt csoport ideális bajtársi szellemben, a légi harceljárásmód tökéletesítésére koncentrálva nemes versengésben egy magyar légiharc-stílus alapköveit rakta le, ami a későbbiek folyamán vadászaink sikerei bázisának bizonyult. BÖRGÖND A harmincas évek második felében — a Légierők fejlesztésének szükségessége folytán — felépítették Székesfehérvár második repülőterét Börgöndön. Ez a repülőtér lett a vadászrepülés "Alma Mater"-je az ott megalapított vadászrepülő iskolával, amelynek parancsnokává Fülöp István főhadnagyot nevezték ki. Csak a legnagyobb elismeréssel tudom megemlíteni nevét. Az ő személyének köszönhető az akkori magyar vadászpilóta-gárda nemzetközi viszonylatban is az átlagot felülmúló technikai repülőkészsége. "Precíz Pista" repülő tudásának finomsága mindenkiét felülmúlta. Hadnaggyá avatásom után mint kijelölt vadászt, három évfolyamtársammal: Kálmán Elemérrel, Papp Tiborral és v. Vámos Győzővel együtt Börgöndre vezényeltek, hol akkor a kiképzés üteme meghaladta a megszokottat, mivel velünk egyidőben érkeztek oda a DRT-t végzett pilóták is. 111
