Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Hozzászólások
мотаА s^tfinr Л -Adatok a Szent László hadosztály Repülő lövész ezredének hősi halottairól Scheller Béla közlése alapján. (1989-es MSZ 21-ik oldal.) Az 1989-es MSZ 21-ik oldalán Scheller Béla adatokat közöl a Repülő lövész ezred letkési csatájában hősi halált halt bajtársainkról. Évfolyamunk (1944. augusztus 20-i avatás) hősi emléktáblájának felszentelése előtti munkám során Miskolcon fel akartam keresni Gál Iván hősi halott bajtársunk Édesanyját. Elkéstem, mert alig egy hónappal tervezett látogatásom előtt Iván Édesanyja, özv. Gál Sándomé teljes szellemi frissességében 100 év és három napos korában lakásában elesett és meghalt. Megtaláltam Iván nővérét Erzsébetet, dr. Páldi Sándor feleségét. Másik nővére flona, dr. Kardos Kálmánná az itt közölt képet küldte Ivánról, valamint a SZABAD SZÓ 1947. január 12-én megjelent számának 5. oldalát, melyen ifj. Kuralil Ferenc letkési lakos közli a szerkesztőséggel az 1944. december 23-án és 24-én a Letkés község területén elesett 46 magyar repülő nevét. A továbbiakban, kutatásaim során eltéréseket találtam az emlékműre vésett nevek és Scheller Béla névsora között. Eme eltérések kivizsgálása után összeállítottam a módosított névsort, melyet — a szerkesztővel történt megbeszélés alapján — a "Helyesbítések" rovatban közlök. A MSZ-ban megjelent névsort Scheller Béla feltehetően a Puchovszki István plébános úrnál lévő névsorról másolhatta tévesen, mint ezt az emlékművön található nevek mutatják. Érthetetlen, hogy a névsoron lévő Szabó Péterből hogy lett Szalai Péter Scheller Bélánál. Dr. Farkas Jenő A letkési csatában hősi halált halt Gál Iván hadnagy. (Dr.Kardos Kálmánné gyűjteményéből.) Dr. Pagáts Pál : A volt pécsi katonaiskola repülő kapcsolatai (1990-es MSZ 30-ik oldal.) Magam csak a Felvidék egy részének visszacsatolása után, 1939-ben nyerhettem felvételt a pécsi m. kir. "Zrínyi Miklós" honvéd középiskolai nevelőintézetbe, azt is csak úgy, hogy az ipolysági magyar gimnázium általam már abszolvált hatodik osztályát a "Zrínyi"-ben ismételni voltam kénytelen. Ugyanis az első Csehszlovák köztársaságban a magyar tanítónyelvű gimnáziumokban a csehszlovák, magyar, latin és francia nyelvet tanították, a németet nem, így abból megnyikkanni sem tudtam. Márpedig a katonaiskolákban a német és a francia nyelv volt előírva a kötelező tantervben. Szigorú német tanárunk, Liszkay Weisel Antal aligazgató tanár (őrnagy) úmál még a dolgozatom javításának a javítása is elégtelenre sikerült ottlétem elején — úgy vagy fél évig. Mikor Pécsre kerültem, ott már csak a négy felső évfolyam növendékei voltak, még Sopronból is áthelyezve. Sajnos, a dr. Pagáts úr által említett, előttem végzett évfolyamnak csak a tablóival találkoztam, melyek a folyósokon függtek hosszú sorban egymás mellett. A fent említett cikk első oldalán, a bal oszlop utolsóelőtti bekezdésében felsorolt elődeim közül Csegezy Józsefet a Repülő Akadémia veszprémi évfolyamának 1943/44 tanévében őrnagyként láttam viszont, ahol századparancsnokunk volt. Ugyanott, de a Puma vadászosztály pilótájaként volt szerencsém találkozni Tóth Lajos (Drumi) hadnaggyal. Akadémiánk A osztályában társam volt Bátorfi János, Papp Ferenc és Horváth Béla, а В osztályban Keller László, Szentgyörgyi Zoltán és Földi István, a C osztályban Szabó Imre, Szőcs Lajos, Balogh Pál és Egry Tamás, a D osztályban Vidonyi János és Szabó Károly, mind volt pécsi "cőgerek". Mindnyájan a váti HMNRA keretnél kaptuk elsőfokú repülőgépvezető kiképzésünket. A mi repülés iránti vonzalmunkat Kresadló Ferenc aligazgató tanár (őrnagy) úr mellett, az intézet gyakorlóterén, a futballpálya mellett beállított három repülőgépsárkány is fokozta. Ha jól emlékszem 49 év távlatából, egy Fokker CVD, egy Hungária és egy ismeretlen típusú kétfedelű madár állt ott. Persze a típusok helyes azonosítására nem veszek mérget. Egy világ omlott össze bennem, mikor orosz hadifogság után jóval, végre eljutottam Alma Materünkhöz, s a gyönyörű épület helyén az alább látható csúf skatulya épületet találtam. Bár ne láttam volna, akárcsak 1936-ban eltávozott Édesapám működésének színhelyét : a losonctamási műemlékszámba menő kereszt-hajós templomot és tornyát, melyet a háború végén aknavetőtűz irányító kilátónak használtak a szembenálló felek, mígnem sikerült azt valamelyiküknek — hajóstul együtt — a földig lerombolni. A közeli parókián születtem, Édesapám 42 éven át a templom lelkésze volt. A látvány megdöbbentő volt, de azt hiszem még mindig elfogadhatóbb, mint csúffátett intézetünk látványa, amelynek főbejárata előtt köralakú virágágyás közepén álló Zrínyi szobor és hősi emlékmű is útjában volt a kommunista hatalmasságoknak. Összetörték, lerombolták. Az emlékművet a Zrínyi szoborral Virág István egykori tanárunk 90 évesen újraállíttatta. Sajnos az 1991 szeptemberében tartott újraavatást már nem érte meg szegény, de az emléktáblán már a második világháború hősi halottainak neveit is olvashatjuk. Ferenczy Zoltán 277 Az elcsúfított "Zrínyi" főépület, jelenleg a pécsi Egyetem orvosképző tanszéke. (Ferenczy Zoltán gyűjteményéből.)
