Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Papp Ferenc: Irány Kolberg!
ч'^ЬЛг а“^1 аТ1^^ Л *Л А^Ра Л Л А^РА Л Л А ала А А Л Л А А л л л А А A MSZ-ban olvasott visszaemlékezések hatására kedvet kaptam az írásra és elhatároztam, hogy a hadifogságban vezetett naplóm felhasználásával megírom és kiegészítem az 1. Műszerrepüló Kiképző Század történetét 1944. december 13- ától (odahelyezésünktől) az alakulat fogságba eséséig, 1945. április 16-ig. ■■^A A A A A ■ "fw АААААААЛАААААААЛ V 4 Л A A A A A A A szerző. Előbb néhány mondatban az előzményekről. Hogyan is került a mi csoportunk a Műszerrepülő Kiképző Századhoz ? Avatásunk — 1944. augusztus 20-a — után évfolyamunk tagjait kiképzésüknek megfelelően különböző alakulatokhoz vezényelték, így a mi csoportunk a REGVI-hez került Kenyéribe továbbképzésre. Augusztus 29-től december 5-ig voltunk a REG VI állományában és Vönöckön, majd Celldömölkön laktunk magánházaknál. Október 21-én költöztettek ki bennünket Kenyéribe, ahol először egy iskolaépületben, majd a REGVI osztály épületében kaptunk elhelyezést. Közben folytattuk az Akadémián félbemaradt kiképzésünket. December 5-én az ugyancsak Kenyériben állomásozó 101. vadászrepülő ezred II. osztályához vezényeltek bennünket, melynek parancsnoka Fülöp István őrnagy volt. Mivel hadrafoghatóságunkhoz hiányzott a minimális vakrepülő kiképzésünk, nyolc nappal később, december 13-án csoportunkat áthelyezték az 1. Műszerrepülő Kiképző Századhoz. Az alakulat akkor az acsádi kastélyban (Vát-tól északnyugatra 6 km-re) volt elhelyezve és a váti volt sportrepülőteret használta. 1942 nyarán itt végeztem az első "számycsapásaimat" a HMNRA kereténél. Az 1. Műszerrepülő Század parancsnoka Somorjay József százados volt, beosztott oktató tisztjei : Hangyái Mihály főhadnagy, v. Bánsághy Miklós, Csapó Ferenc, Újhelyi Attila, dr. Wagner Richard hadnagyok és Hintenberger német tiszthelyettes. Kiképzésünk főleg elméleti oktatásból állt, melyet Hintenberger tiszthelyettes és dr. Wagner hadnagy vezettek. Dr. Wagner előadásai különösen érdekesek voltak, mert azon kívül, hogy egyetemet végzett meteorológus volt, a frontot is megjárta, s háborús tapasztalatokkal rendelkezett. Műszerrepülést repülőgépben talán csak két ízben gyakoroltunk. így érkeztünk el 1944 év végéhez. A Karácsonyt az acsádi kastély pálmaházában ünnepeltük meg. Akkoriban hozták tudomásunkra, hogy alakulatunkat Németországba, a Keleti tenger partján fekvő Kolberg város repülőterére telepítik ki. Utolsó napjainkat töltöttük idehaza. A karácsony-utáni napok már az utikészülődés jegyében teltek, miközben ránk köszöntött december 31-e, utolsó itthoni Szilveszterünk. Eltávozási engedélyeinket csak későn, 31-én délután kaptuk kézhez azzal, hogy másnap, újév reggelén nyolc órakor Somorjay százados tisztigyűlést tart, amin természetesen mindenkinek részt kell vennie. Ennek tudatában indultunk eltávozásra, hogy a Szilvesztert ismerőseinkkel együtt, családoknál ünnepeljük. Drávái Pál hadnagy bajtársammal Celldömölkre mentünk, hogy ott egy általunk már ismert kedves családnál köszöntsük az újesztendőt, így is történt, de a tisztigyűlésről bizony hiányoztunk. Nyílván "nyomós" okunk volt rá. Távollétünkért komoly felelősségrevonás kezdődött, még hadbírósági eljárástól is tartottunk. Tekintettel a hadihelyzetre, a repülő erők akkori parancsnoka, Incze László vezérkari ezredes, egy alapos fejmosással az ügyet lezárta. A kiszállításra kerülő anyaggal közben egy egész vonatszerelvényt töltöttünk meg, s január 3-án már készültünk a Kolberg-i átrepülésre. Kik repültek el 1945. január 4-én Vátról Kolberg uticéllal ? A teljes és pontos névsorra már nem emlékeztem naplóm írásakor sem, ezért elnézést kérek attól, akinek a nevét nem említettem. Arról van tudomásom, hogy Hangyái Mihály főhadnagy és Csapó Ferenc hadnagy is vezetett köteléket. A mi Focke Wulf FW.58-as gépekből álló kötelékünk összetétele : 222 Vezérgép : Szíjj Lajos fhdgy., Márton György hdgy., Polgár őrm. 1. kísérő : Peller István hdgy., Újhelyi Attila hdgy. és két fő. 2. kísérő : Weingärtner János zls., Oltay Aladár zls., Tóth őrm. és Sajtos szkv. 3. kísérő : Simon Pál hdgy., Kovács őrm. és két fő. 4. kísérő : Gullay Mihály hdgy., Drávái Pál hdgy., Balázs őrm. és Gábor szkv. 5. Kísérő : Janik szkv., Papp Ferenc hdgy., Gelencsér őrm. és Luzi szkv. A gépek egyesével startoltak, majd a levegőben kötelékbe soroltak és 0926 órakor átrepültük a határt. A kötelék három gépe : a Szíjj, Gullay és Papp személyzet motorhiba miatt a Bécstől mintegy 20 km-re északra fekvő Seyring repülőterén leszállt. A többi gép parancs szerint tovább repült. Később tudtuk meg, hogy a rossz időjárás — erős havazás — miatt kénytelenek voltak Kőniggratz-ben (ma Hradec Králové) leszállni, ahonnan három nap múlva két gép — a Peller és Weingärtner személyzet — folytatta útját Kolbergbe. A harmadik gép — a Simon személyzet — géphiba miatt néhány napig még Königgrätzben maradt. Térjünk vissza a Seyringben leszállt személyzetekhez. A gépből való kiszállás után a németek érdeklődéssel vettek körül bennünket. Csodálkoztak az "égből pottyant" és nem várt idegeneken, de végül is megbarátkoztak velünk. Különösen a repülőtéren szolgálatot teljesítő "Blitzmádchen"-eknél volt sikerünk. Végül is szövetségesek, repülő bajtársak voltunk. A repülőtéren egy Junkers Ju.88-asokkal felszerelt éjjelivadász alakulat teljesített szolgálatot, parancsnokuk egy Zomer nevű, harminc év körüli Lovagkeresztes őrnagy volt, több éjszakai légi győzelemmel. Az egész éjszaka tartó havazás és rossz idő miatt másnap, január 5-én, sem tudtunk továbbrepülni. A meghibásodott motorokat sem tudták alkatrészhiány miatt kijavítani. Azt hittük, pár napig tart a rossz időjárás, közben a megrendelt alkatrészek is megérkeznek és mi is folytathatjuk utunkat. Ám csalódtunk, mert a rossz idő január 18-ig tartott. Igaz, hogy ezalatt sem unatkoztunk, hiszen az éjjeli vadászok "nap mint nap" kerültek bevetésre, őket nem zavarta a repülőtérre esett nagy hóréteg. Igaz, állandóan hókotrókkal tisztították a guruló- és felszállópályákat. Az újabb nagy havazások néha mégis nehezítették a felszállásokat. Mi Seyringben láthattuk és lehettünk részesei az éjjelivadászok életének. Emlékezetem szerint ez az élet sötétedéskor
