Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Benkó Béla: Az utolsó bevetés
A Dnyepropetrovsk-i vizierőmű légifényképe, készítette Visnyey Gábor főhadnagy 1943. június 7-én. (Szerző gyűjteményéből.) jelentkeznem kellett a helyi katonai parancsnokságon, a Nádasdy kastélyban. Amint az ügyeletes tiszti szobába léptem, egy rendkívül ismerős arcú, szökehajú főhadnagy ült az íróasztal mögött. Szabályszerűen jelentkeztem, átnyújtottam szabadságlevelemet aláírásra. Szemem sarkából figyelve olvastam el az aláírást : VISNYEY főhadnagy! Megkérdeztem : nem szolgált-e családjából valaki a Légierőknél ? Dehogynem ! — felelte — az ikertestvérem. Mi van vele ? Tud róla valamit ? Egyik lábamról a másikra álltam . .. Nem tud testvére haláláról ? Most hogyan mondjam meg neki, hogy testvére nincs már az élők sorában ? ... Aztán megembereltem magam, mély lélegzettel erőt gyűjtve megszólaltam. Hisz' annak idején is közel éreztem magamhoz Visnyey Gábor főhadnagyot — se pillanattól kezdve testvérét is. Beszélni kezdtem : — Egy alakulatnál szolgáltunk. Jól ismertem. Erre kezet nyújtva bemutatkozott teljes nevén és hellyel kínált. Leültünk egymás mellé. Elmeséltem különleges "távol-távolfelderítő" (4) kiküldetését és bevetés-sorozatát, amit Zaporozsjeből hajtott végre. Mélyen bent, az ellenséges vonalak mögött sokszáz kilométerre hajtott végre különleges feladatokat, s a Kaukázus kellős közepén is járt 8-10 órás bevetések keretében. Elmondtam, hogy nekem is van emlékem tőle. Egy alkalommal, amikor a Kaukázus fölött repültek, megtetszett neki a táj rendkívüli szépsége. Hirtelen hatalmába kerítette a "fényképész szakmai vágy" : megörökíteni a csodaszép panorámát. Távolfelderítők csak a legritkább esetben használnak kézikamerát, így az nem is volt velük a gépen. Megkérte a pilótát: hajtson végre egy éles bal fordulót, a gépet közel 90”-ra bedöntve és végezzen "késrepülést" egy rövid ideig, mialatt ő a függőleges tengelyű kamerákkal ílymódon panorámafelvételt készít a hegyekről. A tervet sikeresen végrehajtották, Visnyey főhadnagy csodálatos panorámafelvételt készített a tájról. Ma is előttem van - gondolatban — ez a gyönyörű felvétel: Elől, a löszös talajban széles, mélyen ágyazott folyómeder, amely felett a magasban rácsos szerkezetű vasúti híd ível át. A háttérben a Kaukázus hegyvonulata, havas csúcsaival. Isteni táj, csodálatos kép ! Visnyey főhadnagy nem is tudta megállni hazatérése után "fényképész büszkeségből", hogy a felvételeket névjegyével el ne lássa. Megkérte Horváth Gyuszi bajtársunkat, hogy a negatív részletre írja rá tussal a "Visnyey fotó" feliratot. Ez, a képek jobb alsó sarkában, megtörtént. Több nagyítás és másolat is készült róluk, nekem is jutott egy-egy példány. Megígértem Visnyey főhadnagynak, hogy legközelebb ezt a fotót elhozom neki — amit később meg is tettem. így kerítettem sort testvére utolsó bevetésének és hősi halálának a közlésére, őszinte részvétemet nyílvánítottam neki, sajnálva, hogy ilyen körülmények között kellett őt megismernem. 209 Jegyzetek. (1) Nehogy a kedves Olvasó azt gondolja: a hajózó távirász légiharc közben részletes jelentést adott le a küzdelem lefolyásáról. Erről természetesen szó sem volt. A távolfelderítők bevetést végrehajtó gépeinek hajózó távirászai minden negyed órában
