Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Emlékezzünk

Ötven évvel ezelőtt, 1942. augusztus 20-án halt repü­lő hősi halált a keleti fronton vitéz nagybányai Horthy István m. kir. honvéd tartalékos repülő főhadnagy. Szándékosan nem emh'tettem legmagasabb tisztségét, a kormányzóhelyettesit. Úgy emlékezünk vissza rá, mint főhadnagyi rangot viselő bajtársunkra, a frontra kiküldött egyik vadászszázadunk beosztott tisztjére, aki önszántából választotta ezt a beosztást, mert osztozni akart velünk a magyar katonára kirótt nehéz, de ma­gasztos szerep vállalásában. Horthy István főhadnagy nem a front veszélyeitől mentes hátsó magasabb parancsnokságok viszonylago­san biztonságos karosszékéből akarta megvívni a háborút, hanem oda ment, ahol mindennapi veszély le­selkedett rá, mint sok-sok többi bajtársára. Ezt szabad akaratából tette, senki nem kényszerítette erre, csupán becsületes gondolkodása és tisztességtudata. Az első vonalban harcolt, szemtől szembe az ellen­séges gépekkel, azokkal tűzharcot víva. Személyes bá­torságról, sőt vakmerőségről tett tanúbizonyságot. Ha végiglapozzuk a történelemkönyveket, bizony ke­vés példát találunk azokban hasonló kiemelkedő maga­tartásra. Horthy István a magyar államfő helyettese volt, kellett neld ebben a magas beosztásban életét tu­datosan kockára tenni ? Mi indította őt erre az elha­tározásra ? Mi lehetett a háttérben e döntése mögött ? Úgy vélem, hazafias kötelességének érezte, hogy amikor háromszázezer magyar katona harcol kint a ke­leti fronton, messze-messze hazájától, neki is ott kell lennie, megmutatnia, hogy velük érez, velük harcol, ha nem is a német győzelem érdekében, de elsősorban a bolsevizmus elleni védekezésben. Az akkori harcok résztvevői, Horthy István közvetlen fegyvertársai jól emlékeznek azokra az alaptalan, rossz­indulatú álhírekre, melyek szerint a Kormányzóhe­lyettes előző este ivott, sőt volt olyan hír is, ami azt kürtölte, hogy ittas állapotban indult bevetésre. Termé­szetesen mindez merő hazugság, amit olyanok terjesz­tettek, akik biztonságos távolságban voltak a lőporfüst­től, s akiknek érdekében állt, hogy ártsanak Horthy Isvánnak. Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy életét áldozta a Hazáért s ezzel a tettével olyan példaké­pet állított a magyarság elé, mely a történelem folyamán soha nem fog feledésbe menni. Emlékét örökre tiszteletben tartjuk. Szerkesztő Szőke László bajtársunk, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagja kérte Szerkesztőségünktől még tavaly szeptemberben az alábbiak közlését, amit — sajnos — akkor lapzárta miatt már nem tudtam leközölni: Emlékezés vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy sírjánál. 1991. augusztus 18-án délelőtt 11 órakor kegyeleti megemlé­kezés és koszorúzás volt Kenderesen a Kormányzóhelyettes Úr sírjánál. A megemlékezést a Kecskeméti Honvéd Hagyományőr­ző Egyesület kezdeményezte a helyi Kereszténydemokrata Nép­párt támogatásával. Augusztus 20-án volt 49 esztendeje, hogy a fronton lezuhant gépével és hősi halált halt. A baleset oka még máig is tisztá­zatlan. A fiatal pilóta halála annak idején igen megrázta az orszá­got. Bajtársai körében nagyon népszerű ember volt, éppen úgy, mint az egyszerű emberek emlékezetében. Ez a megemlékezés elsősorban Horthy Istvánnak, a katonának szólt.. A sírnál Szőke László, a Honvéd Hagyományőrző Egye­sület tagja köszöntötte néhány szóval a megjelent mintegy hat­van főnyi megemlékezőt. A Himnusz eléneklése után dr. Molnár Sándor honvéd százados, a Kereszténydemokrata Néppárt Bács- Kiskun megyei elnöke mondott rövid emlékbeszédet. Utána Makra Zsolt, a Magyar Nemzeti Párt elnöke, Horthy István egy­kori repülő bajtársa, mondta el emlékező gondolatait. Legutoljá­ra Romhányi László, a Keresztény Nemzeti Unió elnöke méltatta a Kormányzóhelyettes Úr életútját. Azután egy közös ima követ­kezett a második világháborúban elesett magyar katonákért. Végül a koszorúk és virágcsokrok elhelyezésével és a Szózat eléneklésével ért véget a rövid bensőséges ünnepség. Kecskemét, 1991. szeptember 6-án Szőke László 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom