Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Emlékezzünk
Ötven évvel ezelőtt, 1942. augusztus 20-án halt repülő hősi halált a keleti fronton vitéz nagybányai Horthy István m. kir. honvéd tartalékos repülő főhadnagy. Szándékosan nem említettem legmagasabb tisztségét, a kormányzóhelyettesit. Úgy emlékezünk vissza rá, mint főhadnagyi rangot viselő bajtársunkra, a frontra kiküldött egyik vadászszázadunk beosztott tisztjére, aki önszántából választotta ezt a beosztást, mert osztozni akart velünk a magyar katonára kirótt nehéz, de magasztos szerep vállalásában. Horthy István főhadnagy nem a front veszélyeitől mentes hátsó magasabb parancsnokságok viszonylagosan biztonságos karosszékéből akarta megvívni a háborút, hanem oda ment, ahol mindennapi veszély leselkedett rá, mint sok-sok többi bajtársára. Ezt szabad akaratából tette, senki nem kényszerítette erre, csupán becsületes gondolkodása és tisztességtudata. Az első vonalban harcolt, szemtől szembe az ellenséges gépekkel, azokkal tűzharcot víva. Személyes bátorságról, sőt vakmerőségről tett tanúbizonyságot. Ha végiglapozzuk a történelemkönyveket, bizony kevés példát találunk azokban hasonló kiemelkedő magatartásra. Horthy István a magyar államfő helyettese volt, kellett neki ebben a magas beosztásban életét tudatosan kockára tenni ? Mi indította őt erre az elhatározásra ? Mi lehetett a háttérben e döntése mögött ? Úgy vélem, hazafias kötelességének érezte, hogy amikor háromszázezer magyar katona harcol kint a keleti fronton, messze-messze hazájától, neki is ott kell lennie, megmutatnia, hogy velük érez, velük harcol, ha nem is a német győzelem érdekében, de elsősorban a bolsevizmus elleni védekezésben. Az akkori harcok résztvevői, Horthy István közvetlen fegyvertársai jól emlékeznek azokra az alaptalan, rosszindulatú álhírekre, melyek szerint a Kormányzóhelyettes előző este ivott, sőt volt olyan hír is, ami azt kürtölte, hogy ittas állapotban indult bevetésre. Természetesen mindez merő hazugság, amit olyanok terjesztettek, akik biztonságos távolságban voltak a lőporfüsttől, s akiknek érdekében állt, hogy ártsanak Horthy Isvánnak. Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy életét áldozta a Hazáért s ezzel a tettével olyan példaképet állított a magyarság elé, mely a történelem folyamán soha nem fog feledésbe menni. Emlékét örökre tiszteletben tartjuk. 20 Szerkesztő Szőke László bajtársunk, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagja kérte Szerkesztőségünktől még tavaly szeptemberben az alábbiak közlését, amit — sajnos — akkor lapzárta miatt már nem tudtam leközölni: Emlékezés vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy sírjánál. 1991. augusztus 18-án délelőtt 11 órakor kegyeleti megemlékezés és koszorúzás volt Kenderesen a Kormányzóhelyettes Úr sírjánál. A megemlékezést a Kecskeméti Honvéd Hagyományőrző Egyesület kezdeményezte a helyi Kereszténydemokrata Néppárt támogatásával. Augusztus 20-án volt 49 esztendeje, hogy a fronton lezuhant gépével és hősi halált halt. A baleset oka még máig is tisztázatlan. A fiatal pilóta halála annak idején igen megrázta az országot. Bajtársai körében nagyon népszerű ember volt, éppen úgy, mint az egyszerű emberek emlékezetében. Ez a megemlékezés elsősorban Horthy Istvánnak, a katonának szólt.. A símái Szőke László, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagja köszöntötte néhány szóval a megjelent mintegy hatvan főnyi megemlékezőt. A Himnusz eléneklése után dr. Molnár Sándor honvéd százados, a Kereszténydemokrata Néppárt Bács- Kiskun megyei elnöke mondott rövid emlékbeszédet. Utána Makra Zsolt, a Magyar Nemzeti Párt elnöke, Horthy István egykori repülő bajtársa, mondta el emlékező gondolatait. Legutoljára Romhányi László, a Keresztény Nemzeti Unió elnöke méltatta a Kormányzóhelyettes Úr életútját. Azután egy közös ima következett a második világháborúban elesett magyar katonákért. Végül a koszorúk és virágcsokrok elhelyezésével és a Szózat eléneklésével ért véget a rövid bensőséges ünnepség. Kecskemét, 1991. szeptember 6-án Szőke László
