Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Kelemen Antal: Voltak-e orosz Hurricane-ok, vagy sem…?

i*4ui a UnxúftUerUZ-jjóp

fíl0t.VoOMTON

Bevetésre indul а B-702-es aBudaörsi repülőtérről. A fénykép a korabeli "Magyar Szárnyak "-ban volt leközölve, 1941-ban.

nem a légiharc !

És most jön a várt megállapítás :

— De hogy HURRICANE-okkal találkoztatok, ezt el kell felejtsétek ! Ezt senki sem hiszi el nekünk. Ehhez fényképet kellett volna hazahoznotok ! ...

Ez a "mulasztás" kifejezetten meghaladja tűrőképességemet:

— Alázatosan jelentem, a bajtársak két kezükkel a géppuskákat kezelték, a harmadikkal pedig kapaszkodniok kellett. Máskülönben a műrepülőfigurák három sebesültet eredményeztek volna a géptörzsben.

Az Öreg kissé savanyúan mosolyog Talán nem volt egészen könnyű ki nem érezni a hallottakból az enyhe iróniát ... És még hozzáteszi:

— A szovjet légvédelem szokatlan fellépéséből pedig le kell vonnunk a tanulságot: a jövőben nem repülünk 7000 m alatt.

A magyar sajtó "TÁVOLFELDERÍTŐK HŐSIES HARCA" cím alatt megfelelő fényképekkel (pl. átlyukasztott Heinkel törzsről) közölte az eseményt. A HURRICANE-okról persze nem esett szó, a lelőtt gép típusát "I-17-es" ben határozták meg.

A B-702-est tehát imitt-amott össze kellett foltozni. A motoroknak nem esett baja, s ezáltal csupán rövid bevetési szünet állt be. A német konzulátuson szokásos haditudósító filmek bemutatásánál, a szünetben a német légügyi attasé, Fütterer tábornok magához hivatott:

— Mindent tudok az ön és személyzete bravúros bevetéséről és eredményes légiharcukról. Szívből gratulálok Önöknek !

Na most rátérünk a bevetés tulajdonképpeni lényegére — gondoltam magamban. És valóban, a tábornok így folytatta :

— Tegnap utasítást kaptam, hogy lehetőleg tisztázzam esetleges HURRICANE-ok megjelenését messze az arcvonal mögött. Természetesen mindenki kétkedő ebben a kérdésben, jóllehet az oranienburgiaktól (Versuchstelle für Höhenflüge = magassági repülés kísérleti állomás) hallottam orosz HURRICANE-okról Moszkva térségéből.

Szerényen megjegyeztem:

— Nem vagyunk féltékenyek az oranienburgiakra; szívesen átengedjük nekik az elsőséget ebben a témakörben.

— Rendben van — így a generális — fontos az volna, hogy bizonyítékokat szolgáltassunk.

— Ha tábornok úr fényképekre gondol, ahogyan a mi főnökünk elvárta volna, akkor sajnos passzolnom kell — válaszoltam.

— Ez teljesen világos előttem. Ezt számomra nem kell hangsúlyozza főhadnagy úr.

De azt hiszem, tábornok úr sem gondol arra, hogy főnökünk csupán a bizonyítékok kedvéért repülni szándékozik velünk?

— Nem. Annál sokkal jobban ismerjük egymást — volt a tábornok diplomatikus válasza — a HURRICANE-ok körüli helyzet tisztázása azonban annyira fontos és sürgős, hogy azonnal követelik felsőbb helyről létezésük bizonyítását az orosz légtérben.

Majd a tábornok így folytatta :

— Emellett egy másik kérdés is rendkívül aktuális, mégpedig elektrónikus lőelemképzés a hátországban álló szovjet légvédelem részéről. Ez erős bizonyíték volna amellett, hogy vereségünk a London körüli légicsatában nem a véletlen következménye volt.

És az angolok — tettem hozzá akik most majdnem zavartalanul mozognak minden légtérben, miért ne adták volna tovább ezt az eredményes riasztó- és irányító rendszert a szovjetnek ? (A "RADAR" kifejezés még ismeretlen volt.)

— Tiszta előttem, kevés szóval is tökéletesen megértjük egymást. Sőt azt hiszem, hogy együttműködésünk a levegőben is kiváló lenne — felelte Fütterer.

A megerősített létszámú szerelő személyzet a B-702-est nappali és éjjeli munkával hamarosan bevetőképessé tette. Miután berepültem, a tábornok utolsó mondatának beigazolásaként, egy kora reggel megjelent Budaörsön, mint mindig, vidám, friss kedélyben. A távolfelderítők öltözőjében Keksz alezredes néhány szót szólt hozzánk:

— Fütterer tábornok úr a következő órákat társaságotokban akarja tölteni. Több mint 200 órát repült a He.lll-esen, így elsőrendű haj ózó társatok lesz. A másodpilóta légzőkészülékét fogja használni, tehát Pali, a tiédet, te pedig a hordozhatót.

Csakhamar a hajózó személyzet bemutatása következett, mely alkalomból a tábornok a következő szavakat intézte hozzánk :

— Önökről már nagyon sok dicséretet hallottam. Nagyon remélem, hogy sikeresen fogunk összműködni. Gute Landung ! (Jó leszállást!)

Szakavatott kezek segítettek beöltözésénél. Türelemmel viselte a hosszas ceremóniát. A Kárpátok felett már 6000 m-en voltunk. A géppuskák kipróbálása után mindenre felkészültünk, de nem tudtam pontosan mit kívánjak : észrevétlen, síma bevetést, vagy összetűzést a vadászokkal ? (Enélkül bevetésünk "értéke" lényegesen csökkent volna.) 7000 m-en folytattuk útunkat Kiev irányába; Pali sűrűn működtette a két nehéz fotókamerát, amenynyire a szakadozott felhők megengedték. Kiev légtere majdnem felhőtlen, nem csoda, hogy hamarosan kölcsönösen felfedezzük egymást a szovjet vadászokkal, hiszen ezúttal öt helyett hat szempár "hézagmantesen" figyel minden irányba. Két-két vadász meredeken húz fel, hogy kihasználja a Napot és magassági előnyét. Magam a kevés felhő-adta lehetőséget mustrálom, ebben látva egyetlen lehetőségünket. A lomha He.lll-essel nem tudunk kitérni : két vadász máris rakéta sebességgel zuhan ránk. Csak gázlevétellel és gépünk kíméletlen felrántásával tudjuk a vadászok előretartását megzavarni. És valóban : "teljes tűz” mellett előttünk csapnak le a mélybe. Sem két géppuskánk — Palié és Gyuláé — sem a vadászok tüze nem tesz kárt ellenfelében.

A rövid tűzszünet lehetővé teszi, az egyik felhő elérését. De reményünk nem válik be. Rövid perceken belül újra napsütésben

195