Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
néhai Bajsa Andor: A Repülő Akadémia részvétele a kolozsvári ünnepélyes bevonuláson
és csak most vesszük észre, hogy bizony elég szűkre szabták a helyünket. Kiderül, hogy mindenki csak egy helyet foglalhat el és így nem sok reménységgel nézünk az éjjeli alvás elé. 22:25 órakor elindult velünk a vonat Kolozsvár felé. Most kezdődött az igazi helykeresés és hála az akadémikus találékonyságának, rövid idő alatt mindenki talált magának fekvőhelyet. Éjfél felé már minden csendes. A díszszakasz egy része. Balról: Első sor: Parcsami József, eltakart aks., Suhogó János. Második sor: Molnár Imre, Szénási Ferenc, Füleky Béla. Harmadik sor: Récsey József, Debrődy György, Bechtold Béla. Negyedik sor: Zvolenszky Egon, Hamza Aladár. Ötödik sor: Kamay Árpád, Balthazár József, Bajsa Andor. (Szerző gyűjteményéből.) 09:00 órakor megérkezett a tábornok úr. Kemény puskafogás, fővetés, jelentésbeadás, azután visszakozás és pihenj. A tábornok úr néhány szót intézett hozzánk és méltatta a nagy eseményt, amiben részünk lesz. Azután a század díszmenetben vonult el a tábornok úr előtt. A díszmenet jó volt és különösen akkor voltunk boldogok, mikor Gersy százados úr közölte velünk : a tábornok úr külön kiemelte a repülők szép díszmenetét. Ezért rögtön pihenőt kaptunk, majd később tovább gyakoroltunk 10:30 óráig. Elvonulóban az Erdélyi Indulót énekeltük, amit tegnap tanultunk meg. A délelőtt további része már az előkészületekkel telik el. Felvételezzük a pokrócokat, ami csak hosszas raktárkeresés után sikerül. Sokkal hamarább megkaptuk a lőszert, puskánként 20, golyószórónként 200 darabot. így most már mindenünk megvolt, bár a pokróc és a lőszer később sok gondnak volt okozója. 13:00 órakor ebéd, utána dr. Mathia Károly százados úr, a múzeum őre, megmutatta nekünk az Akadémia múzeumát. Igen sok értékes és érdekes dolog van benne és hirtelen nem tudtuk, hogy a Ludovikás ellenforadalom emlékeit, vagy a régi К. u. K. emlékeket nézzük-e. Végül azért mindent megnéztünk és ezzel bizony el is telt a délután legnagyobb része. A hátralévő időt pihenéssel töltöttük el: mindenki előre pihent a fárasztó menetre, ami még este várt ránk. 19:00 órakor vacsora, utána felszerelés és levonulás a sorakozó helyre. 20:25 órakor zászlóátvétel, utána ima, majd indulás az állomásra, sajnos zene nélkül. Igaz, már tudtuk előre, hogy nem lesz zene, mert az összes zenekarok már előre lementek; de azért mégis bíztunk benne, hogy lesz. így aztán zene nélkül, kürtszóval mentünk ki. Itt már várt minket a málhával előreküldött Halmay Gusztáv akadémikus és megmutatta a nekünk kijelölt kocsirészt. Beszállás ! Mindenki bő helyet keres az éjszakai utazáshoz Szeptember 14-én 05:30 órakor közeledünk a trianoni határhoz. Tovább már nem lehet aludni, mert mindenki mozog, készülődik a nagy pillanatra. Most megállt a vonat, néztük az állomást : Artánd. Ezután kell jönni a trianoni "gúnyhatámak", melyet 06:00 órakor lépünk át. Ünepélyes pillanat volt, azonban a vonat nem állt meg és hamarosan átfutottunk az első, Trianon által Romániához csatolt község állomásán. Bors község ez és az állomáson közük, hogy ezután következik a "Carol vonal", a románok drága pénzen emelt hatalmas erődvonala. Tényleg, már messziről látszanak a négysoros drótsövények, aztán harckocsicsapdák és végül a "bunker"-ek. Most tudtunk összehasonlítást tenni a cseh és a román erődvonal között és láthattuk, hogy az utóbbi sokkal korszerűbb és erősebb, mint a cseh erődvonal volt. Nagyon félhettek tőlünk a románok ! 06:15 órakor érkeztünk Nagyváradra. Sajnos a vonat csak rövid ideig állt, így nem nézhettük meg Szent László ősi városát. A várakozás ideje a reggeli kiosztásával telt el. Bizony jól esett a forró tea és utána mindenki jókedvűen nézte az elvonuló tájakat. Volt is mit nézni ! Gyönyörű tájakon vitt vonatunk Kolozsvár felé. Amerre mentünk, a mezőkön és földeken dolgozó emberek mind utánunk integettek. Sok alagúton mentünk keresztül. Ez persze mindig kis izgalmat okozott, hiszen az ablakokat idejében fel kellett húznunk, nehogy a füst bejöjjön. Közben "átmentünk a Királyhágón”, ahonnan igen sok képeslap ment az otthoniaknak. Általában egyeseknek nagyon sokba kerülhetett ez a bevonulás, mert akadtak olyanok is, akik minden állomásról írtak egy-egy lapot. Persze a többiek "húzták" őket és így igen kedélyesen telt el az út hátralévő része. 12:20 órakor megérkeztünk Kolozsvárra. Az állomáson nagy tömeg és katonazenekar fogadott bennünket. Zeneszó mellett szálltunk ki a vonatból és indultunk befelé a városba. Málhánkat cserkészek rakták fel az értünk küldött gépkocsikra és egy szakasz levente kisért a városon végig minket. Kisebb díszbevonulás volt menetünk a fellobogózott városon keresztül szállásunkig. A széles utcákon végig emberek álltak, "éljeneztek" és később megtudtuk, hogy már ekkor megnyertük a kolozsváriak tet-183
