Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Tobak Tibor: A puszta titka
Dr. vitéz Onnay József hadnagy 1922. III. 8. — 1992. X. 1. Erdélyből származott. Középiskoláit a debreceni Piarista gimnáziumban végezte, majd a HMNRA elvégzése után jelentkezett a Légierőkhöz, ahol bombázó kiképzésben részesült. Mint hadapródőrmester pilóta, 1942-ben a "Boszorkány" bombázó osztály kötelékében a keleti fronton számos bevetésen vett részt. 1942. augusztus 11-én, annak ellenére, hogy a futóművét felszállás után behúzni nem tudta, köteléke után repült bevetésre, s bombáit késéssel, egyedül vetette. Hazatérőben ellenséges vadászok támadták meg, melyek közül személyzete egyet légiharcban lelőtt, ezzel megszerezve az osztály első légigyőzelmét. Kitüntették a Nagyezüst Vitézségi éremmel, így nyerte el a vitézi címet. 1942 őszén felvették a Horthy István Repülő Akadémiára, ahol 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Az 1. önálló távolielderítő osztályhoz nyert beosztást mint pilóta, s ott az ősz folyamán távolfelderítő géptípusokra nyert átképzést, majd Németországban Junkers Ju. 88-as kiképzésen vett részt. Rövid ideig a 102/1 távolfelderítő repülő századnál szolgált, majd annak megszűnte után az u. n. Herder csoporthoz helyezték. Itt érte a háború vége. Rövid amerikai fogság után hazatért Magyarországra és jogi tanulmányokat folytatott, jogi doktorátust szerzett. 1950-ben Nyugatra távozott, s családjával Kanadában telepedett le, ahol mint középiskolai tanár kereste kenyerét Niagara-onthe-Lake-en. Hamarosan bekapcsolódott a magyar társadalmi mozgalmakba, melyekben aktív részt vett. Nem sokkal a Magyar A erő Múzeum megalakulása után résztvesz a szerkesztő bizottság munkáiban, s 1980-tól kezdve a Magyar Szárnyak szerkesztője. Az ő szerkesztői mandátuma alatt fejlődött ki a lap egy 14 cm x 20 cm méretű 36 oldalas füzetből egy 21 cm x 28 cm méretű, 100 oldalas évkönyvvé. Ormay Józsinak — mint Múzeumunk akkori elnökének — oroszlánrésze volt Múzeumunk tartományi bejegyzésének véghezvitelében és az azzal járó teendők elvégzésében. Olyan embertípus volt, aki nemcsak "elmagyarázni" tudta, hogy mit hogy és mint kell csinálni, hanem szavait tett követte, azok nem csak "magyarázatban" csúcsosodtak ki, hanem eredménnyel is jártak. A nyolcvanas évek elején tekintélyes időt és energiát áldozott a kassai bombatámadás rejtélyének megfejtésére, s erről a kérdésről lapunkban is, más sajtótermékekben is, több tanulmánya jelent meg. Borsányi Julián : "A magyar tragédia kassai nyitánya" c. 1985-ben megjelent munkájának öt fejezetét ő írta. A nyolcvanas évek közepén megválasztották a Toronto-i Magyar Ház elnökének, s az ezzel a tisztséggel járó erős elfoglaltsága miatt megvált a Múzeumban vállalt megbízatásaitól. Sokat foglalkozott politikával is, főleg nyugdíjbamenetele után, s számos cikke jelent meg az északamerikai magyar sajtóorgánumokban. Szívén viselte az erdélyi magyarság sorsát és érdemei az ottaniak erkölcsi és anyagi támogatása terén elévülhetetlenek. Ormay Józsi szókimondó ember volt : ami a szívén, az a száján. Ezzel aztán a sok barát mellett ellenségeket is szerzett magának. Visszagondolva : sok esetben bizony nagyon is igaza volt szókimondásával, de talán néhe-néha nem kellett volna neki úgy "odamondogatnia". Ezzel ő is tisztában volt. Egyenességét, tiszta szándékát és becsületességét azonban senki nem vonhatja kétségbe. Mindenek előtt jó magyar ember volt, aki kész volt bármikor síkra szállni a magyarság érdekeiért. Szeptember 29-én, négy nappal operációja után beszéltem vele telefonon. Jól hangzott, bizakodó volt. tele volt tervekkel, várta, hogy néhány nap múlva kiírják a kórházból. Nem így történt. Kevesebb mint negyvennyolc óra múlva eljött érte a Kaszás. Emlékezzünk reá tisztelettel és szeretettel mint igaz jó magyarra és hűséges repülő baj társunkra ! Öreg barátom Józsi, Isten Veled! 15 Szerkesztő Serényi István bajtársunk a Farkasréti temetőben megkoszorúzza a hősi halált halt v. Bertalan Árpád és katonái emlékművét.
